Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1912-03-24 / 70. szám
1912 március 24. hetőségről van szó: az országgyűlés ellen elkövetett erőszakról, hatóság elleni erőszakról, vagy a Ház megsértéséről. Tegnap Batthyány Tivadar grófot hallgatta ki a rendőrtanácsos, majd Szmfecsányí György képviselő tett tanúvallomást, amelynek lényegéről természetesen nem szivároghat ki semmi, mert magát a terheltet, Pályií, még nem hallgatta ki a rendőrség. Kezdetben ugy tervezték, hogy helyszini szemlét tartanák a képviselőházban, de Návay Lajos elnök olyan részletes átiratban ismertette az egész viharos jélenetet, hogy a helyszini szemle megtartása fölöslegesnek látszott. Holnap és holnapután folytatódnak a tanúkihallgatások. — Bál után. Még a mult év decemberében bál volt Nagy Pál Sándor dorozsmai tanyáján. Amolyan dugott bál volt, ahol pénzért árulták a bort, sört és más italnem,üt. A báli zenét Tary Ferenc, csorvai földműves, milcedvelő tamburás szolgáltatta. Jelen volt a bálon egy Borbás Ferenc nevü legény is, aki régi haragosa Tary Ferencnek. A bál után mindketten kissé beborozva iparkodtak haza s útközben összeszólalkoztak. A szóváltás tettlegességgé fajult s Borbás előrántotta a zsebkését s ázzál Taryt az arcán több helyen megsebesítette. Tary sérülései 20 napon belül gyógyultak s igy könnyebb testisertés vétsége miatt került Borbás a büntető járásbíróság elé, ahol Somlyódy királyi járásbiró tárgyalta az ügyet. A járásbíróság Borbást fél évi börtönre ítélte, súlyosbító körülménynek véve azt a brutalitást, amellyel a bicskázást elkövette s hogy csak különös véletlenen mult, hogy Tarynak a szemét ki nem szúrta. — 1200 hamis váltó. Szabadkáról jelentik: A fővárosi bankromlások'hóz csatlakozik most egy virágzónak látszott vidéki pénzintézet: a Cservenkai (Népbank 'hirtelen összeomlása. A kis pénzintézetnek évtizedeken át megbizottja volt Földes Simon dr zsablyai orvos. Köztiszteletben álló, kitűnő embernek ismerték Zsablyán is, a bank is, annak tartotta. Nemrégiben halt nteg Földes és most, a halála után kiderült, hogy ezerkétszáz darab váltót hamisitott a Cservenkai Népbank kárára. Bűnösen kihasználta a pénzintézet bizalmát és évtizedeken nagy ravaszsággal csupa hamis váltót küldött Zsablyáról a banknak. A váltókat most peresítették és igy derült ki, hogy egész váltótárcája hamis a Cservenkai Népbanknak, mely egész alaptőkéjét, minden vagyonát elveszti a bűnös manipulációk révén. — Strindberjj a szegényeknek adta a nemzeti ajándékot. Stockholmból jelentik: Húsvét másnapján délután 5 órakor a Tiszaszálló nagytermében az Urinők Otthona alapja javára csipkebállal egybekötött hangversenyt rendeznek, amelynek egyik érdekes száma Edvy Gyuláné honvédszázadósné művész számba menő zongorajátéka lesz, aki bravúros előadásával már másutt is magával ragadta a hallgatóságot. — Megszöktek a hazaárulók. Cetinjéből jelentik: A Podgoricában hazaárulás miatt annak idején elitélt montenegróiak köziil huszonnégyen megszöktek. Köztük van egy volt miniszterelnök és egy volt igazságügy miniszter. A szökevények egy földalatti folyosón menekültek s szerencsésen elérték a török határt. A hadügyminiszter Podgoricába utazott, hogy ez ügyben a vizsgálatot vezesse. — Amerikai párbaj. Budapestről jelentik: Léth József huszonhárom éves magánkutató a farkasréti temetőben a fejébe lőtt. Haldokolva szállították a Rókus-kórházba, ahol elmondta, hogy amerikai párbaj áldozata. Egy "kasbái leány miátt amerikai párbajt vivott egy miskolci fiatalemberrel és ő húzta a fekete golyót. Léth az éjjel belehalt sérüléséhe. A rendőrség nyomozza azt a miskolci fiatalembert, aki halálba kergette. bÉLMAGYAROkSZÁÖ — Az uzsorások. Makóról jelentik: Veszedelfties uzsorásokat tartóztatott le a dombegyházai csendőrség. Kovács István és Virsák Istvífö harminc dombegylháfci kisgazdát teljésén kiuzsorázták, akiknek a följelentésére a két uzsorás végre elérte a sor- : sát. Kovács és társa aradi és mezőkovácsházai bánkoktói nyolc százalékra pénzt vettek föl, amelyet aztán a kisgazdáknak huszhuszonöt százalékra kölcsönöztek. Az üzleteikről rendes könyveket vezettek. — kiadott feleség. Nagyváradról jelentik: Nem mindennapi módon akart szabadulni a feleségétől Csipó Tivadar nevü lokki földbirtokos. Csipó idős ember már, asszonyleánya van és fia most őszszel szabadult ki a katonaságtól. )AZ utóbbi időben ivásnak adta magát és egész napját a korcsmában töltötte, ami aztán magával hozta a családi perpatvarokat is. A mult év október 14-én több társával együtt a korcsmában ült Csipó Tivadar. Pálinkázás közben szomorúan sóhajtott föl: — Jó dolgotok van nektek! Korcsmázliattok, ameddig jól esik! Velem, ha hazamegyek, veszekedik az asszony! Verje meg az isten... Mikle Tógyer védelmébe vette az aszszonyt, akit mindenki a falu legdolgosabb, legszelídebb gazdasszonyának ismert. Csipó Tivadar szidni kezdte az asszonyt, amire Mikle haragosan jegyezte ineg: — Kezet csókolhatnál neki, nincs annál különb asszony! — Ha olyan jó, vedd meg! —Jó. Szívesen adok érte 600 koronát! Kész volt az alku. Csipó boldogan vitte lakására az uj férjet és egész nyugodtan adta elő az asszonynak az adásvételt, felszólítva, hogy menjen el az uj urával. Az asszony eleinte megdöbbenve hallgatta a különös üzletet, majd hirtelen seprűt fogott és annak nyelével ugy elverte a derék férjet, hogy az napokig nyomta az ágyat. Mikor aztán felgyógyult, első dolga volt följelenteni az asszonyt súlyos testiséítés miatt, egyszersmind beadta ellene a válókeresetet. A járásbíróság tegnap ítélkezett a különös ügyben és megállapította, hogy az asszony jogos felháborodásában követte el tettét és ezért fölmentette. — A müholdnsok. Bármennyire őrködnek is a nagyvárosok rendőrségei, hogy lelkiismeretlen ,koldusok" állaedóari ne pumpolják a járókelőket, egyre szaporodik azoknak a száma, akik erre a „pályára" iparkodnak. Könyvet lehetne megtölteni azok nevével, akikről kisült, hogy a legravaszabb módon zsarolták ki az emberek részvétét, hogy ebből munkátlanul, aránylag tűrhető módon, megéljenek, sőt nem ritkán vagyont is gyüjtseCsak nemrégiben történt, hogy Berlin •utcáin, az élriégtől halálosan kimerülve, egy összetöpörödött 'emberkét szedtek föl a mentők. Az emberke a környék járókelőit pnmpolta évtizedek óta, nem evett, csak a pénzt gyűjtötte s amikor ében halt, több százezer márkát találtak a szalmazsákjába elrejtve. De nem is kell olyan messzire mennünk. Egyik-másik ujságárns asszony magával vitte az utea sarkára kis csecsemőjét, mert nem volt kire hagyni otthon, a járókelők szánakoztak, pénzt adtak. A kis gyermek jó attrakciónak bizonyult, az asszonyok már kölcsönbe is vettek gyermekeket, csakhogy ők is eljátszbassák a boldogtalan anya szerepét. Mindez ismert dolog elmondásának pedig az ad aktualitást, hogy a francia közmunka k mmisztere előtt a napokban a legfurcsább küldöttség tisztelgett Párisban. A koldusok, nyomorékok, bénák és vakok szindikátusának küldöttsége. A szerencsétlenek szónoka az állam támogatását kérte érdekeik megvédesére — a miikoldusokkal szemben. A , Cri de Paris" megjegyzi, hogy az emberek alamizsnaira utalt szegény nyomorékok csakugyan jogosan kérnek védelmet, mert Páris hemzseg az álkoldusok, nyomorékoktól, akik elszedik azok elől a jövedelmet. Bizonyítékul felhívja a rendőrség figyelmét néhány külo§ nősen frappáns esetre, amelyek között is külön hely illeti meg a következőt. Páris egyik előkelő városrészének legforgalmasabb utján naponta reggel megjelenik mankókon egy szánalmat keltő emberroncs, amelynek mind a két lába s a félkarja hiányzik. Könyörgő tekintettel alamizsnáért esedezik s az elmenőket meg is indítja, mindig bő az aratása. Ha délben, az ebéd ideje alatt megüresedik az ut, a koldus figyelmesen körülnéz s néhány pillanat múlva az eltört kar helyét ép, egészséges foglalja el. Ha ebben a műveletben meg nem zavarják, akkor a nadrágszárakat — qnielyekbc a lába megmaradt roncsai voltak bujtatva — kezdi fölfejténi s csakhamar előbújnak hiánytalan lábai is. Hogy konkurálhatna ilyen halmozott nyomorúság föltárójával az a szegény, vak koldhis, aki tiszta szemekkel néz az ég felé az utcasáTkon ós mivel sem árulja, el, liogy a szemidegei megbénulása örök koldusságra kárhoztatja! Valóban mfeg kell menteni a koldusokat a lelketlen zsarolóktól, ha már az állam nem gondol arra, liogy az emberek" részvétét kellő formába szervezve, maga juttassa cl az igazán arra szorulóknak a társadalom támogatását. — Balra hajts! Sezgeden ós egyebütt is Magyarországon, az utcán ugy járnak-kelnek az emberek, mintha csak álomban járnának. Senkinek eszébe nem jut, liogy balra kellene menni. A kocáik, társzekerek meg épenséggel a legnagyobb nyugalommal keresztezik az egymás útját, jobbra-balra mennek, ahogy épen eszükbe jut. Az embereknek rendes körülmények között ez föl se tűnik, ép oly kévéssé veszik észre, mint akár az utcai karambolokat. Ez is mindennapi, természetes következménye a forgalom anarkiájának, amely mindenütt a világon szabályozva van, csak nálunk nincs eléggé. Minden liéten akad néhány olyan baleset, amelynek az utcai forgalom szabályozatlansága az oka. Mindenütt, ahol az utcai forgalom nagyobb arányokat öltött, szükség van arra, hogy a forgalmat szabályozzák is. Annyira szükség van rá, hogy nemrég a nemzetközi értekezleten beszélték meg a forgalom szabályozásának internacionális megoldását és olyan szabályokat hoztak, amelyeknek betartása. egységessé teszi a forgalom szabályozását az egész kultur Európában. A nemzetközi automobil klub Párisban tartott értekezletén egyetlen szabályt állított föl, amivel azonban minden kérdést megoldott és ez a szabály az, hogy „balra tarts". Balra vagy jobbra, mindenütt más és más volt eddig a szokás. Berlinben balra tartottak a kocsik. Rómában viszont jobbra, jobbra mentek a villamosok, az utcán, szóval a balra vagy jobbra problémája nem volt egységesen megoldva. Az automobil klub párisi határozata most egységet akart teremteni ás tekintve a kérdés gyakorlati fontosságát, ez a törekvése valószínűleg sikerre is fog vezetni. Csak Magyarországon nem törődnek és soha sem törődtek azzal, hogy jobbra vagy balra? A kocsik ugy járnak az utcán, ahogy épen eszükbe jut, senki se törődik a renddel, az utcai forgalomban valósággal hallatlan anarkia van. Csupa kiskorú ember jár az utcán ós az a csodia, hogy rriég több szerencsétlenség vagy baleset nem történik. Akármelyik külföldi világvárosban láthatja az ember, hogy maguk a járókelők csináltak meg egy rendet, amelybe önkéntelenül belesodródik mindenki. Az utca két oldalán két ellenkező irányban igyekvő tömeg hömpölyög, senki se keresztezve, akadályozva a másikat. Ahogyan az emberek színházban, postán, vasúti pénztár előtt sorban állanak, ahogyan nincs tolongás sehol, mert az érkezés sorrendjét a legszigorúbb pontossággal maga a közönség tartja be, ép ugy a publikum állított föl szabályt és reildet arra nézve is, liógy az utcán, a trottoiroii és a kocsiúton hogyan bonyolódjék le a forgalom gyorsabban és egyszerűbben. Az automobil klub párisi határo zata bennünket nem érint. Itt csak a kártyá-
