Délmagyarország, 1912. április (3. évfolyam, 77-100. szám)
1912-04-02 / 77. szám
1912. április 2. A Khuen-kormány, a parlament és az ország. — A királyi szózat és a pénteki kihallgatás. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma, háromhetes szünet után, ülést tartott s az ülésen az újra kinevezett Héderváry-korrnáiny bemutatkozott a Háznak. A fontos esemény iránt természetesen nagy érdeklődés nyilvánult ugy a képviselők, mint a közönség részéről: a pártok szinte teljes erővel vonultak föl minden oldalon, a karzatok ugyancsak zsúfolva voltak. Pontban féltizenegy órakor, nyomban az elnöki bejelentések után, a kormány tagjai, élükön Héderváry gróf miniszterelnökkel, Angyal József háznagy kalauzolása mellett bevonultak az ülésterembe. A munkapárt felállt s tüntető tapssal és éljenzéssel fogadta a minisztereket; az ellenzék, különösen a Justh-párt, gúnyos közbekiáltásokkal igyekezett az ovációt ellensúlyozni. Mikor a kormány tagjai helyüket elfoglalták, a többség sorában valaki elkiáltotta: — Éljen a király! A miniszterelnök erre a közbekiáltásra felállt, példáját az egész jobboldal követte s a királyra kiáltott éljent a többség percekig visszhangozta. Miután Návay Lajos elnök felolvastatta a kormány kinevezéséről szóló királlyi kéziratokat, Héderváry Károly gróf miniszterelnök röviden ismertette a kormány lemondásának s újra való vállalkozásának okait. A tartalékosok behívása dolgában a kormánynak nem sikerült eloszlatni a király aggodalmait s ezekre tekintettel, el kellett állnia attól, hogy a maga felfogását most érvényesítse, el kellett egyszersmind hárítani azokat a bonyodalmakat is, melyek e felfogás erőszakolt érvényesítése esetén előállottak volna. A kormány jövője is a királlyal egyetértésben igyekszik szolgálni az ország érdekeit. A miniszterelnök szavait a jobboldal élénk tetszéssel fogadta. Az ellenzéki pártok részéről először Kossuth Ferenc, aztán Holló Lajos, Zichy Aladár gróf, majd Andrássy Gyula gróf és Batthyány Tivadar gróf szólalt föl, hogy a kormánynyal szemben a maguk álláspontját körvonalozzák. Kossuth Ferenc azt fejtégette, hogy a kormány a helyett, hogy a király eljárását fedezné, a maga eljárását igyekszik fedezni a király személyének homloktérbe állításával. A király felségjogait senki se akarta csorbítani, csak a nemzetét akarták tisztázni. A függetlenségi párt a kormány vállalkozása folytán feloldottnak érzi magát lekötöttségéből s ugy fog eljárni, mint aki visszanyerte teljes akciószabadságát. Holló Lajos a Justh-párt nevében hibáztatta, hogy a kormány vállalkozott egy álláspont képviseletére, mielőtt ahoz a korona jóváhagyását megnyerte volna. Mikor pedig ezt a jóváhagyást megtagadták tőle, ahelyett, hogy lemondott volna álláspontját ejtette el. . Andrássy Gyula gróf nagy érdeklődés közben védelmére kelt a kormánynak. Véleménye szerint a király aggodalmait és kétségeit az adott körülmények közt mindenkinek rpéltányolnia kell. Jobb, hogy ezt a koTmány bevallotta, ahelyett, hogy valami DELMAGYARORSZÁQ értéktelen formulával keresett volna kibúvót a nehéz helyzetből. A kormány mai bemutatkozását megelőzően tegnap a képviselőház valamennyi pártja értekezletet tartott. A munkapárt Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Tisza István gróf felszólalása után továbbra is tántoríthatatlan bizalmát nyilvánitotta a kormány iránt, a Kossuth-párt, a Justh-párt és a pártonkívüli függetlenségiek pedig a további harcot határozták el, s ezt a Ház mai ülésén is bejelentették. A kormány bemutatkozása körül ma megindult vita előreláthatóan hosszú ideig fog tartani, mert az ellenzéki pártok teljes mértékben ki akarják használni az alkalmat arra, hogy a kormány újból való vállalkozásáról kritikát gyakoroljanak. A függetlenségi pártokat, különösen Kossuthékat, kellemetlenül érintette ma, hogy Andrássy Gyula gróf védelmére kelt a kormánynak. A folyosón azt hangoztatták, hogy Andrássy volt egyike azoknak, akik a rezoluciót leginkább erőszakolták, s igy különös, hogy a rezohició elejtése után mégis védelmébe veszi a kormányt. A hivatalos lap vasárnapi száma közölte a Héderváry-miniszterium uj kinevezéséről szóló királyi kéziratokat, valamint a király manifesztumát. Ez a szózat igen nagy hatást tett nemcsak itthon, hanem a külföldön is, mert vele együtt elterjedt a hir azokról a körülményekről is, amelyek a királyi szózat keletkezését kisérték. Ezek a kisérő körülmények a király lemondására vonatkoztak, amelyről igen hitelesnek látszó értesülésekkel szolgáltak a rendszerint legjobban értesült lapok. Ezeket az értesüléseket megerősíti a bécsi félhivatalos jellegű Montagsrevue mai számának vezető cikke, amely, mint Bécsből jelentik, ezt irja: Csakugyan komolyan szó volt a legutóbbi időben Ferenc József király lemondásáról. Brechtold gróf külügyminiszter, mint a császári ház minisztere négyszer jelent meg audiencián a királynál és minden előkészület megtörtént már a király lemondására, csak épen arra volt még szükség, hogy Ferenc Ferdinánd trónörököst telefonon hívják Bécsbe s következő napon végrehajtsák az iinnepies aktust. Ezért sietett Héderváry gróf a Magyar Házba és hivta föl telefonon minisztertársait Bécsbe, hogy velük tanácskozzék s a tanácskozáson a rezoluciót elejtsék. A király meghatalmazta Héderváryt, hogy mindent, ami audienciáján történt, el. mondhassa. A király az ismeretes kézirat aláírása után ismét visszanyerte jókedvét és dicsérte Héderváry gróf államférfiúi művészetét. Érdekes részleteket jelent a manifesztum keletkezéséről a Magyar Kurir, amely ezt irja: A királyi kézirat előzményeit bécsi hírforrás nyomán több lap olyan téves beállításban ismertette, hogy azt lehet hinni, mintha a király a kézirat kibocsátásiára Héderváry pénteki audienciáján spontán határozta volna el magát s mintha a kormányelnök ezen az audiencián meglepetésszerűen értesült volna a királynak a legfelsőbb kéziratban kifejezett álláspontjáról s ebből kifolyólag rendelte volna Bécsbe a minisztereket. A királyi kézirat lényeges szövegezésben már napokkal ezelőtt megvolt s a kormányelnök rendelkezésére állott, sőt a kéziratról a rezoluciós pártok egyik vezérpoljtikusa, — akiről egyébként megjegyezzük, hogy a király álláspontjának megismerése után 5 mindenben azonosította magát a kormányelnökkel, — szintén tudomással birt. A miniszterelnöknek alkalma volt a király álláspontját már az előző audienciák során megismerni, s mivel ez egyáltalán nem változott, a ministzerelnököt e tekintetben nem érhette semmiféle meglepetés. Nem felelnek meg az igazságnak azok a bécsi forrás nyomán közölt hirek sem, melyek a pénteki audiencia lefolyását olyan izgalmasnak mondják. Beavatott körökben ugy tudják, hogy a legfelsőbb kézirat terve, mint mindén katonai szempontból fontos kérdést érintő uralkodói intézkedés, a trónörökös tudtéwl készült s ebből is következik, hogy a legfelsőbb kéziratnak már jóval a pénteki audiencia előtt készen kellett lennie. Skerlecz Iván báró budapesti utazása is a királyi kézirattal volt összefüggésben. Megszólal és pedig.— a mint félhivatalosan jelentik — a magyar kormány hozzájárulásával, a bécsi Korr. Bur., amely a következő kommünikét teszi közzé: A reggeli lapok oly leírásokat hoznak Héderváry gróf miniszterelnök pénteki kihallgatásának kifolyásáról, amelyek a nyilvános diskusszióban messzemenő következtetésekre adtak okot, de részleteikben nem teljesen egyeznek meg. Miután a kihallgatás folyamán folytatott beszélgetések a fennálló gyakorlatnak megfelelően természetszerűen a nyilvánosság körén kivül esnek, alig kell különösen rámutatni, hogy az említett részletek nem tarthatnak igényt hitelességre. Sirbontás Mérgespusztán, — Csütörtökön ekszhumálnak. — (Saját tudósítónktól.) A napokban már megemlékeztünk arról, hogy Rácz Jánosné mérgespusztai asszonyt férjgyilkosság gyanúja miatt letartóztatta a csendőrség. A csendőrség jelentése szerint az asszony arzénnel megmérgezte a férjét. A szegedi ügyészség elrendelte a nyomozást, amelynek az az eredmény, hogy csütörtökön ekszhumálnak Mérgespusztán. Fölbontják Rácz János sarját. A szegedi törvényszék részéről Magay Lajos dr vizsgálóbíró, Harsányt Elemér dr ügyész, Gyuritza Sándor dr és Balassa Péter dr törvényszéki orvosok vesznek részt az ekszhumáláson. Rácz János gazdag földbirtokos volt. Hirtelen halt meg és alig hogy el hantolták a sirt, a halála körül megindult a szóbeszéd. Nem természetes halállal hunyt el, ez volt a falubeliek meggyőződése. A suttogás megütötte a csendőrség fülét is. A csendőrőrmester megindította a nyomozást ós meglepő eredményre jutott. A nyomozás szálai odavezettek, hogy a földbirtokost elmérgezte a felesége. A csendőrség nyomozása arra az időre esett, amikor Gerzsány Mária és társai, a kisteleki méregkeverők bünpörét tárgyalta a szegedi esküdtbíróság. A tárgyalás hire Mérgespusztára is eljutott Igy történt, hogy a fölizgatott fantázia kapcsolatot talált Gerzsány Mária üzelmei és a földbirtokos halálában. Néhány mérgespusztai asszony el is mondta a csendőrségnek, hogy a kisteleki bábaasszony bejáratos volt Rácz Jánosné házába és valószínűleg ő is adta a mérget a földbirtokos elpusztításához. A nyomozás ebben az. irányban is megindult, azonban semmi pozitív adat nem jutott a csendőrség birtokába. Ujabban fölmerült a gyanú, hogy nemcsak a férjgyilkosság bűne terheli Rácz Jánosné lelkét. A faluban állítólag beszélnek egyesekről, akinek a halálában a földbirtokos feleségének is része volt Ez a föltevés azonban igen széleskörű és egyelőre ellenőrizhetetlen. A szegedi ügyészség utasítására a csendőrség ilyen irányban is kutat, de eredménytelenül.
