Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1913-05-29 / 123. szám
Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24- félévre . . K 12negyedévre K 6 — egy hónapra K 2 — Egyes szán ára 10 BUér. ELŐFIZETÉS! AR VIDÉKEN egész évre . K 88- félévre . .KM.negyedévre K T— egy hónapra K 2*40 Egyes szám ára 10 Eltér. Kii IL Kárász-ntca 9. Telefon-számi 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 123. szám. Csütörtök, május 29 Tiszaeszlárral fenyegetnek. Az ellenzék Tiszaeszlárral fenyeget. A nyirbátori mandátumért olyan dolgokra képes, hogy az ember megdöbbenéssel kérdezi, vájjon ez is lehetséges?! És amikor Vadász Lipót államtitkár egyszerűen e'hárito'ta magi >1 a mandátumot az előzetes „küzdelem" miatt, még a nyugodtabb vénáju emberek is keresni kezdték az okokat, amik megelőzték Vadász Lipótnak az előkelő, elháritó gesztusát. És már nyíltan maradt vissza a valóság: az ellenzék Tiszaeszlárral fenyeget. A koalíciós hatalomból kicsöppent ellenzék vissza akarja szerezni a hatalmat, meiynek fényében és a koalíciós üzletek bőségszaruja mellett olyan jól ^érez-ték magukat a bukás után ismét a szürke semmiségbe visszasülyedt ál-hazafiak. A passziv resziztencia rozsdás fegyverével küzdő képviselőkön kivül egy sereg volt országgyűlési képviselő él állás és munka nélkül Budapesten. Dolgozni sohse tudtak, nem is akartak, csak politizálni és uralkodni. Ebből éltek, ebből uralkodtak annak a népnek a rovására, melyet a demagógia sistergő rakétáival szédítettek még. Hogy a hatalmuk, országrontó kormányzásuk szép napjai eltűntek, a régi szegénylegények módjára nem' riadnak vissza semmitől, hogy újra visszaszerezzék a hatalmat. Előbb a£ őbstfükció gyilokjával támadtak orvul a nemzetre, paflamentre és munkapártra, hogy a békés és alkotó törvényhozást lehetetlenné tegyék. Majd mikor a fegyverük csütörtököt mondott, az utcai botrányokkal, kordon előtti tüntetésekkel és mellékparlamenti nyelvöltögetésekkel próbáltak szerencsét. Hogy ezzel is kudarcot vallottak, megkezdték rágalmazási hadjáratukat, nem törődve azzal, hogy ezek a rágalmak nemcsak az alaptalanul megtámadottak, hanem Magyarország hírnevét is beszennyezik a külföld előtt. És most, hogy a hatalom Édenkertjébe ugy sem tudnak eljutni, fölélesztik az antiszemitizmus, a zsidógyűlölet tüzét. A nyirbátori kerületben uj Tiszaeszlár rémképével fenyegetik az izrealita választókat, ha nem nekik adják a mandátumot. És aníiylt evvel a lelketlen gaz terrorizmussal el is értek, hogy Vadász Lipót csakugyan visszalépett a jelöltségtől és helyette a párt egyik keresztény vallású tagja fogja fölvenni a küzdelmet Hrabovszky Gui dóval. Vadász Lipót nem akarta kitenni a kerület békéjét a felekezeti gyűlölködésnek, ezért lépett vissza, — ezt ,az érvet még az ellenzék se tagadhatja le. A nyirbátori kerületben hetek óta antiszemita izgatás folyik, amely az utóbbi napokban fenyegető mérveket öltött. Nemcsak Vadász, de kerületének összes zsidó vallású választói is sürün kapják a fenyegető leveleket, amelyek Tiszaeszlárt, pogromot helyeznek arra az esetre, ha a zsidó vallású államtitkár győztesen kerülne ki a harcból. A nyirbátori kerület izraelita választói között izgalom uralkodik, életük állandóan veszélyben forog, nappal se mernek már fegyver nélkül járni. Ez a szomorú helyzet késztette Vadász Lipótot a viszszalépésre és remélhetőleg most meg fognak javulni a munkapárt győzelmi kilátásai. A munkapárt zsidóvallásu képviselőtagjai testületileg keresték föl Lukács László miniszterelnököt, akit arra kértek, hogy a munkapárt Vadász Lipót helyett keresztényvallásu jelöltet állítson, mert a nyirbátori antiszemita izgatásoknak kellemetlen következményei lehetnek., A miniszterelnök honorálta a zsidóvallásu képviselők aggodalmait s már meg is történt a megállapodás az uj jelölt személyében. A munkapárt jelöltje Kállay Miklós közigazgatási gyakornok, Kállay Tamás képviselő öcscse lesz. Az ellenzék biztosra veszi Hrabovszky Guidó győzelmét, azonban a munkapárt nem adja főt a harcot. És ezek az uj Tiszaeszlárt rendező demagógok akarják elhitetni a közvéleménnyel, hogy ők radikális liberális reformokat, általános titkos választói jogot, szociális törvényeket szállítanának kormányrajutás esetén az országnak. Igen, szállítanának újra — Eysler-féle talpfákat. Diákszerelem. Irta : Hans Stiftegger. Nemrégen találkoztam a2 üícáfi régi iskolatársammal, Schauhuber Lojzivai Sok év óta nem láttuk egymást és mégis — ez á tompa, merész orr, ez a szalmasárga haj, ezek -a vidám, élénk szemek — semmi kétség, ő az. Tehát elébe álltam. Gyanakodva vizsgált. Azután a nyakamba borult. Természetesen bementünk a legközelebbi vendéglőbe. Mikor a poharakba töltött, láttam, hogy a jobb kezén gyüríi van. Észrevette pillantásomat és nevetett: — Igen. Fél év óta. — És Felicitast egészen elfelejtetted? — kérdeztem. Reám nézett és finom pirosság szállt az arcába. * Dicső gimnáziumi pályánk harmadik évében történt. Ez volt az az idő, mikor a teníás ujjaink lenyalásában a legmagasabbra vittük és nem találtunk természetesebb dolgot annál, mintha az irótollakat a harisnyákba törültük. Ebben az időben osztözott rokonszenvünkön Hadsi Halef Omar és a rézbőrű Winnetou, mig Julius Caesarral, a nagy hadvezérrel és történetíróval szemben határozott ellenszenvvel viseltettünk. Ebben az időben történt tehát. Midőn az előadás után szokás szerint a szabadba siettünk, két barna daxli ugrott fenyegetőleg a lábszáraink felé. Már harciasan nekimentünk volna az állatoknak, midőn erélyesen rendreutasította őket egy szép, karcsú leány. Ruhájának barna selyme egyforma volt a kutyák színével. Hideg, kissé gőgös 'tekintetű, keskeny arca fölött egy nagyszélü plüskalapot hordott. El sefti mondható, hány fiúnak csavarta el a fejét ez a szép leány, aki minden nap ott állott az iskola előtt a daxlikkal. Hogy az enyémet elcsavarta, azt bizonyosan tudom. Az enyémet és Lojzi Sohauhuberét, aki nemsokára nagy változáson ment keresztül. Het-enkint kétszer változtatta gallérját s megengedte magának azt a fényűzést, hogy a mellzsebéből egy zsebkendő - csücske nézett ki. S egyszer a hihetetlen megtörtént. Schauhuber a kis sápadt Himmelmannal barátságot kötött s még aznap bemutatta a szép nővérének. VUágfias gráciával meghajlott, amit senki sem hitt volna róla s mi többiek elámulva és irigyen álltunk ott, midőn a hős a leánnyal és a két daxlival elvonult. Most azt kérdezem, hol van a világon az a gimnázista, aki ilyen körülmények között a gall háború történetére kíváncsi, vagy esetleg Cornelius Neposra? A Schönborn-parkban, ahol épen hatalmas virágzásban voltak a rózsák, levetettem magamat egy padra és mély tépelődésekbe merültem. A nap lenézett reám és a szél a könyveimben lapozott, melyek mellettem feküdtek a padon. Mikor fölkeltem, be volt fejezve a „Daxlik kedves úrnőjéhez" szóló hét strófás költemény. Otthon leirtam egy kartonlapra, borítékba tettem. Néhány nap múlva sikerült a kis Himmelmannt a szünetben egy sarokba vonnom és ott átadtam neki a borítékot azzal a kéréssel, hogy juttassa el nővéréhez. Másnap történt, hogy a -latin nyelv tanára hirtelen éles hangon megszólalt: — Schauhuber, folytassa! A sárga fej, mely mélyen a pad fölé hajlott, ijedten fölemelkedett. A helyzet minden ismerője előtt világos volt, hogy Lojzi nem tudja, hol tartanak, sőt talán a kérdéses oldal sincs kinyitva a könyvében. A tanár, győzelmének örülve, a szerencsétlen padjához lépett: — Mutassa, mit irt! Sem levél, s-em cédula nem volt látható, de Lojzi elkövette azt az ostobaságot, hogy kezeit görcsösen a zsebébe dugta. — Mutassa a kezeit! A menydörgő Zeusra! Mind a tiz, piszkos, lerágott körmére reá volt irva: „Feliicitas". A következmények borzasztóak voltak és két órával tovább nyúltak a tanítás idejénél. Én pedig, miután nem minden káröröm nélkül rohantam a szabadba, az édes név viselőjétől mosolygó köszönetet kaptam a hét strófás versemért. Boldog napok következtek, Megingatha-
