Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-06 / 156. szám

64. DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 6. tájékozást ad, mert annak több mint 80,000 koronányi összegében a személyi kiadás csak 7400 korona, tehát még 10 százalék sem. És aztán ugyan honnét várhatna bármelyik egyesület is jövedelmet, ha nem gondoskodik kellő személyzetről, amely azt neki megte­remti? Vannak olyanok is, akik kormány­biztos kiküldését látják szükségesnek s a közgyűlésen ennek akarnak kifejezést adni. A legtöbb panasz azonban amiatt hang­zik föl, hogy a központ az osztályokkal mit sem törődik, azok működését nem is ismeri, a negyedévenkint megtartandó igazgató-ta­nácsi üléseket nem tartja meg, néha csak 7—8 hónapban, mip,denki a maga szakállára dolgozik, anélkül, hogy egymás ténykedésé­ről tudomással birnának, innét ered a fejet­lenség. Mindezek persze szállongó hirek csupán, amelyek a közgyűlést megelőző érdeklődés­nek nem olyan irányú megnyilatkozásai, a minőket mi óhajtanánk, de nagyon kérnénk azokat az urakat, akik mindezeket a köz­gyűlésen előadni kívánják, hogy ne indulja­nak mende-mondák után és ne használják rekriminációkra a közgyűlés rövid idejét. Kétségtelen, .a DMKE jobban terjeszked­hetnék. Ma már úgyszólván csak Bács- és Csanádmegye, no meg Szeged városa tud róla valamit. Arad, Békés, Bihar, Torontál az ő jól szervezett külön közművelődési egyesületeivel kicsúszott érdekköréből, Cson­grád, K.-K.-Szolnok eddig hiába várták, hogy a DMKE a kulturmozgalomba bevezesse és valamit cselekedjék érdekében, Temesme­gyében talán 1—2 fiókja tengődik a DMKE­nek, mert a székhelykérdés rosszul inseenált idejéből máig is tartja a fásét. Jól teszi tehát a DMKE, ha működését más törvényható­ságokra is kiterjeszti, hiszen erre alapsza­bályszerü joga van. Hajdú- 'és Hevesmegyék nem tartoznak egy kultúregyesület territóriu­mába se, Szatmár, Szilágy sincs az EMKE területén s mindezek részint magyarságuk erősségével, részint megmunkálatian terüle­tüknél fogva igen hálás és becses talaját ké­peznék a DMKE működésének. Azt óhajtanok, ha a közgyűlés ilyen kér­désekkel foglalkoznék, amint foglalkoznia kell a feloszlatott budapesti fiók ujjáterem­tésével és foglalkoznia kell uj osztályok szervezésével mindenütt, ahol az még kivi­hető. Főbenjáró kérdés tehát, hogy a DMKE érdekkörébe mindazok bevonassanak, akik ezen az óriási országrészen bevonhatók. E részben a nemzetiségi kulturegyesü'letek jár­nak előttünk jó példával,. — az utolsó nap­számos is bead néhány fillért azok oéijairal A DMKE közgyűlését megelőző sok szó­beszéd — nem tagadjuk — némi aggodalom­mal tölt el s főként csodálkozunk, hogy Sze­ged város és annak vezetői olyan kevés ér­deklődéssel viseltetnek az egyesület bajai és vajúdása iránt, holott talán azok föladata is volna elhárítani segiteni minden olyan irány­zat előtérbe tolását, ami végeredményében a magyarság vereségét jelentené. Hiszen van a DMKE-nek már eddig is szép, közel fél­milliónyi vagyona, a szenvedett csorbát is kiheverheti, csak találjon a közgyűlés olyan hivatásos férfiút a tisztújítás kapcsán, aki kellő eréllyel és tapintattal kezébe veszi a gyeplőt és a bajokat leküzdeni tudja. KALETDQ5ZKQP (Egy kis városrendezés.) Hetek óta ol­vassuk, hogy most ez történt a fogadalmi templommal, most meg az történt; egyszer kiírják a pályázatot, máskor meg beirják, hogy kik pályáztak, — csak épen azt nem látjuk, hogy valami történnék ott a régi patkánylfészkek: ia düledező öreg gim­názium meg a zenede nevű butik körül. Az igazat megvallva, igy talán még jobb. Nem tudom elképzelni, hogy a Sőhulek mester 'nemes román stílű alkotása Impo­náló két tornyával hogyan fog ott állni az ipar-utcai és szegfü-utcai ikis vityillókkal szemben. Nem igy kellett volna ezt kiter­vezni. Mert nincs nagyobb átka a századok­ra szóló alkotásnak, mint a kicsinyeskedés és megalkuvás. A kényelmes opportunizmus. A régi palánki városrész ma épen olyan ko­lonc a városon, mint amilyen volt hajidanán a vár. A rideg kőhalmot, a. várait teljesen eltüntették a föld szinéről és pompás parkot létesítettek a helyén; csak így lehetett ezt a területet a modern városi élet keretébe bele­illeszteni. A belváros öreg részével ugyan­ezt kellene tenni. Ezek a kis házak, a szegfű­utcaiak, melyek közül némelyikben már csak az isten kegyelme tartja a lelket, radikális városrendezési program nélkül még ötven­hatvan évig fognak a helyükön megállani. Mert a régi emberek megrögzött konszerva­tivizmusán nem fog ki semmi. Ezenkivül a telekspekulációnak némi reménye is integet feléjük. Az emberek tehát állnak szilárdul rozzant kis házikóikban, mint a kőszikla és •egy világért nem .adnák fejüket semmiféle nagyobb tervre, vagy épitkezésre. Hozzávetőleges1 számítás szerint mintegy félmillió kellene ahhoz, hogy a fogadalmi templom lielye és a Tiszapart közötti rósz szabaddá tétessék. Micsoda csudaszép teret lebetneott kiképezni! Az összeg persze azonnal visszariasztja a városrendezőket, holott egy bolt városközpontnak évszázadokra szóló megváltásáért ekkora összeget fizetni igazán nem lenne rendkívüli. És tessék már most el­képzelni, hogy micsoda árakat venne be ott a város háztelkekért, ha sikerülne tabula rá­sát csinálnia a felsőbb leányiskolától a szem­kórházig és ezt az igen szép fekvésű terűle­tet hosszában vógigmetszené egy imponáló méretű sugárúttal. Néhány év alatt három­emeletes paloták szegnék be a Tisza part ját s a fölemelkedett telekárak bőségesen fedez­nék a kisajátítás költségeit. Mindehhez persze előrelátás', a nagy kon­cepciók iránti fogékonyság .és némi merész­ség szükségeltetnék. Sajnos, mind a három városrendezői kelléknek fogytán vagyunk és igy várhatjuk tovább a kőből épitendő, büsz­ke templomot, mely zöldzsalras, vályogoldalas kis házikókra fog lekaesintani mind a két román tornyának ablakából . . . kiváló bór- ós lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, ccukoroetegségnél, vörihetsyné!, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. 1 Kapható iaváayvizkereskedésekbaa éa SCHULTES ÁGOST Ssif>7u~uP*cl>i Solr.torforrát-TálkUt gyófjraiartárakban. (Szórakozó helyek.) A rendőrség meg­tagadta a játszási engedélyt egy ártatlan vándormozitól, mely a Rudolf-téren ákarta felütni sátorfáját. Ez intézkedésnek indoko­lása az lett volna, hogy már nagyon sok mu­tatványos előadás van Szegeden és azoknak ellenőrzése nehézségekbe ütközik. Ez :az indo­kolás, hogy ugy mondjuk, minden jogos ala­pot nélkülöz. Semmi értelme, hogy ilyenféle engedélyek kiadásánál a mu,menüs clausus öt­lete vezesse a hatóságot. Először is az engedélyek kiadását ugy kell kezelni, mint a sajtószabadságot. Minél nagyobb bők'e)züsóggel, sőt pazarlással. , A vállalatok sorsát a szabad versenyre tkell bíz­ni, mely, mint valami -finom mérleg, oly biz­tosan mutatja meg, hogy érnek-e valamit. A második fontos szempont pedig, amit figye­lembe venni lehet, az, hogy a nagyvárosi fejlődéshez hozzátartozik a nyári szórakozó­helyek dus felvirágzása. Nyár közepén, mi­kor a. benszülöttek elmenekülnék, mások is­mét idetódulnak; a város a maga tömegeivel, könnyű és olcsó mulatságaival hatalmas von­zóerőt gyakorol azokra az emberekre, akik életüknek javát kisvárosban, faluban, vagy pusztán élik le. A hatóságnak tehát tudato­san arra kellene törekednie, hogy nyáron itt minél szinesebb, pezsgőbb, elevenebb élet uralkodjék, mert ez elősegíti és fejleszti az idegenforgalmat. Élelmes városvezetőség ma­ga dolgozik ezen legjobban és különféle al­kalmakat eszel ki, hogy tömegeket csábítson a közelbe. Miért ne leplezhetnénk le a régóta zsákban gubbasztó Széchenyi-szobrot nyáron, egy ragyogó augusztusi napon, amikor künn az utcán lehetne vendégül látni néhány ezer vidéki .embert,'? . . . * (Újszeged) fejlődése minden patriótának a szivén fekszik, de nem igen tesz érte senki semmit. Még csak egy életrevaló indítvány sem merül 'föl. soha, mióta Újlaki Antal be­lefáradt a hasztalan indítványozásba. Iigy pe­dig nem lesz kertváros odaát. Valóságos bűn elhanyagolni ezt a para­dicsomkertet. Idegenek mondják, hogy ilyen kedvező fekvésű, nagy, pompás ligetet ritkán talál az ember. Csák épen az hiányzik be­lőle, amit legjobban keres benne az ember: egy modern, fényes, sőt pazar kényelemmel berendezett vendéglőt, mely lehetővé tenné, hogy sétája után ott ebédelhessen, vagy va­csorázhasson az ember. És még nagyon sok minden hiányzik ott. Mi van a rég tervezett kapuval? Mi van Temesvári-körűt ,rendezé­sével? Meg kell nézni, hogy sáros időben mi­csoda küzdelmek árán vergődik át néhány ezer ember a sártengeren, ;a versenypálya felé való igyekezetében? A Temesvári-ut lehetne a város egyetlen kocsikorzója, ide a kocsi ott tengelyig merül a süppedős talajba. A partfürdő a maga gyors fejlődésével könnyen fellendíthetné" Újszegedet. De ehhez viszont az kellene, hogy némi előrelátó gon­doskodás hozzáfejlesztené a gyönyörű park mai viszonyait is. A villanyos egy kis ira­modással kiszaladhatna a Temesvári-köruton a Bertalan-emlékig. Járható ikocsiutak, ide­genek ellátására alkalmas szálló és jó ven­déglő kellenének. Addig, amig ezek nincse­nek, hiába minden. Még egyszer mondjuk, bűn azért a szép paradicsomkertért, hogy nincs egyetlenegy vállalkozó szellemű barátja, aki tenne érte valamit. ' I. . (dj

Next

/
Oldalképek
Tartalom