Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-15 / 163. szám

1913. julius 15. DÉLMAGYARORSZÁG 5. ból és Csat áldásából előnyomult, semmiféle ellentállásra nem talált. MEGHIÚSULT KÜLDETÉS. Páris, julius 14. Nacsevics konstantiná­polyi küldetésének meghiúsulása idevaló dip­lomata körökben nagy aggodalmat kelt, mert llgy látják, ihogy Bulgária mostan, hogy a török hadsereg is akcióba lépett, teljesen véd­telenül ki van szolgáltatva a többi Balkán­államnak. LESZ-E EURÓPAI KONFERENCIA? Páris, julius 14. Az itteni .diplomáciai kö­rök korainak tartják azt a hirt, hogy a Bal­kán-félszigeten az ellenségeskedés nemsoká­ra meg fog szűnni. Azt a hirt sem hiszik itt el, Ihogy a bolgár kormány meghatalmazást .adott Oroszországnak arra* hogy ,a béke hely­reállításának módját kitalálja. Görögország egyelőre alig kapható a békemegkötésére. Gö­rögország szövetséget akar Törökországgal, amelynek az volna a célja, Ihogy Törökország vissza kapja Tráciának nagyrészét Driná­pollyal és hogy Bulgáriát az égei tengertől elszoritsák, Görögország azt akarja, hogy nyugaton Szerbia és keleten Törökország le­gyen határa. Megerősitik azt a hirt, hogy. a török hadsereg előrenyomul, a bolgár hadsereg eikergetése végett. Eddig még nincsen szó arról, hogy a 'diplomácia a mosta­ni helyzetben be fog avatkozni s eddig euró­pai konferencia eszméjét sem pendítették meg Az ilyen eszme különben Franciaország köz­véleményében ez idő szerint nem is volna szimpatikus. A MONARCHIA S A KONFERENCIA. Bécs, julius 14. A Balkán-államok kö­zött kitört viszálykodások elintézésére Pá­risból és Londonból egy európai békekonfe­rencia eszméjét ikezdrk portálni. A konferen­ciának az volna a föladata, hogy végleg meg­állapítsa az egyes Balkán-államok határait és helyreállítsa a hatalmi egyensúlyt. A konferencia sikere természetesen at­tól függ, hogy Ausztria-Magyarország haj­landó-e azon részt venni, vagy sem? Meg­bízható helyről szerzett értesülésünk szerint Berchtold Lipót gróf külügyminiszter nem idegenkedik a konferencián való részvétel gondolatától, azonban megjelenésünket attól teszi függővé, hogy előzetesen tisztáztassa­nak azok a nézeteltérések, amelyek a hatal­mak csoportjai között fenforognak és hogy még a konferencia előtt egyetértés jöjjön lét­re Oroszországgal az elintézendő kérdések­re vonatkozólag. Diszpolgárság és bizalom. Szatmár­németiből jelentik: Tisza István gróf minisz­terelnököt ma a közgyűlés 55 szóval 10 el­lenében díszpolgárává választotta. A tör­vényhatóság örömmel vette tudomásul ezt és egyben bizalmáról és támogatásáról biz­tosította a kormányt. — Pécsről jelentik: Ba­ranya vármegye törvényhatósági bizottsága mai ülésén 211 szóval 40 ellenében Tisza Ist­ván grófnak és a kormánynak bizalmat sza­vazott. Elhatározta továbbá a .'közgyűlés, hogy a miniszterelnök arcképét megfesteti s a vármegyeház nagytermében helyezd el. A gyűjtést a kép költségeire azonnal meg is indították és máris több ezer korona össze­gyűlt. — Miskolcról jelentik: Borsódmegye ma 213 szóval bizalmat szavazott a kormány­nak. Az ellenzék, amikor látta, hogy a mun­kapártiak horribilis többségben vannak, sza­vazás nélkül kivonult a közgyűlési teremből. Egy szegedi úriasszony halála. (Saját tudósitónktól.) Szomorú esetről beszélitek ma a szegedi társaságokban: Re­me s$ Ilonika, Katona Dezsőmé meghalt. Ez a szomorú hir mély megdöbbenést és igazli me­leg részvétet keltett Szeged uri társadalmá­nak széles rétegeiben. Remiess Ilonkát előkelő származásánál, kedVes' és szeretetreméltó egyéniségénél fogva nagyon sokan ös merték. A fiatal asszony 19 éves volt csak mindössze. Középtermetű, aranyszőke hajm, gyönyörű fehér arcú, végtelen szimpatikus leáuy voilt ás az egész megjelenését, minden mozdulatát arisztokratikus kecsesség jellemezte. Néhány mappa! ezelőtt még a szegedi korzón sétált éts most már érzéketlen alabástromként a ra­vatalom fekszik. Két hónappal ezelőtt volt a menyegzője és holnap már utolsó útjára ki­sénik. Remess Ilonka Pálfy Ferencnek, Szeged város volt polgármesterének volt az unokája. Édes anyja Pálfy Ilona nővére Pálfy József dr. árvaszéki elnöknek és Pálfy Dániel vas­gyárosnak. Remess Ilonka azonban nemcsak előkelő származásánál és rokonságának kö­vetkeztéken volt .kedvelt tagja az uri társa­dat ómnak, hanem szerénysége, intelligenciája és egyéb nemes tulajdonságai miatt. Leány­korálbiam, édes anyjával együtt igen visszavo­nult életet élt. A Kálvária-utcáiban, Pálfy Dániel házában lakott és néha-néha ment csak ki sétálná a korzóra a föltűnően szép Pál­fy-.leány okkal. Bálba csak ritkán járt és ko­rán véget ért fiatal éveit az élet zajától tá­vol, csöndes családi kömben töltötte. Remess Ilonka halála egy különös tragi­kum logikus láncolata. Apja tisztviselő volt és anyjával együtt a legelső polgári házas­társak voltak Szegeden, Akkor lépett élet'be a polgári házasságról szóló törvény, amely az egyházi esketést feleslegessé teszi. Remess Andor a szegedi .anyaköny vvezető előtt lege­lőször fogadott örölklbüségt feleségének ós házasságkötésüknél annyian jelentök meg, amennyien még azóta se voltak egy esküvőn sem. Remess Ilonka apja azonban sokat bete­geskedett 'és korán elhalálozott. Özvegyet és két gyermeket hagyott hátra. Az egyik fiu volt, a másik leány. Özvegye, a szelid lelkű, finom, uri asszony férjének halála után csak két gyermeke nevelésének szentelte minden idejét. És a kérlelhetetlen sors. ezt az örömet 'is mgirigyelte a lesújtott özvegytől. A fia, mi­kor 12 éves volt egy baleset alkalmával sze­rencsétlenül járt és hirtelen meghalt. Az anya ekkor még árvább .maradt és egyetlen leányával még visszavonultabb éle­tet élt. Remess Ilonka ekkor 17 éves volt ós szépségének teljében ragyogott. Ekkor ismer­kedett meg Katona Dezsővel, a szegedi fia­talság egyik ösmert tagjával. A fiatalok meg­szerették egymást és az idén május hónap­nak egyik derűs napján megesküdtek. Az esküvő után rövid nászútra ment a fiatal pár és azután Remess Ilonka kiköltö­zött nyaralni Szatymazra, nagyatyjának vil­lájába. Itt aztán a napokban megfázott és hashártyagyulladást kapott, amely rövid idő alatt végzett, a gyönge szerevezetü, törékeny nővel. A fiatal asszony vasárnap meghalt Szatymázon, 19 éves- korában. Holttestét a család Szegedre szállítja és a temetése, mi­vel a városban a hatóság nem engedi felra­vatalozni, holnap, kedden délután félnégykor lesz a belvárosi temető halottasházából. Remess Ilonka halála Szegeden minde­nütt részvétet kelt. A mélyen lesújtott csa­lád, az alábbi gyászjelentést adta ki: özvegy Remess Andorné született Pálfy Ilona édesanya és Katóm Dezső férj, maguk és nagyszámú rokonság nevében fájdalomtól megtörten jelentik .a felejthetetlen jó gyer­mek és ifjú hitvesnek Remess Ilikéinek Szaty­mazon 1913. év julius 13-án, élete 19. évében rövid szenvedés után bekövetkezett, gyászos elhuny tát. A drága halott folyó hó 15-én, kedden délután fél 4 órakor fog a szeged-bel'városi temető halottas házából a Kafona-ics'alád sír­boltjában örök nyugalomra helyeztetni; en­gesztelő szentmise-áldozat ugyanezen napon délelőtt 11 órakor fog a szeged-belvárosi szt. Demeter-templomban az örök Mindenható­nak ihemu tattá tni. Szeged, 1913. julius hó 13­án. Pihenj békében s álmodjál boldogságról tovább . . . Az utolsó istentisztelet. — Bucsu a Demeter-templomtól. — (Saját tudósitónktól.) Vasárnap délelőtt búcsúzott el a város közönsége, a szegedi papság és a hatóság a lebontásra kerülő Szent Demeter-teimplorntól. A búcsúvétel ün­nepélyes keretek között történt meg, a hivők hatalmas serege előtt. Az utolsó intentiszte­letre szorongásig megtelt a templom hajója s vidékiek, akiket kötelékek fűzik Szegedhez, számosan eljöttek, hogy végignézzék az. öreg Demeter-templom búcsúztatását. A város hatósága Lázár György dr. polgármester ve­zetésével jelent meg és a templom vörös posztóval bevont három első padsorában fog­lalt helyet. A búcsúztató beszédet Jászai Géza e. püspök tartotta. Diszes papi ornátus volt raj­ta, amikor a szószékre lépett és megindult­ság rezgett a szavaiban, amikor belekezdett a beszédébe. — Ahonnét annyiszor hirdettem az isten igéjét, — kezdte Jászai — ahonnét anmyiszoi örömmel színleltem kedves hallgatóim tömött sorait, ide e szószékre a mai napon meghatva léptem föl és. meghatva állok előttetek, mert innen ma utoljára szólok hozzátok. Meghatva tekintek körül e szent helyen, meghatva szem lélem e templom ódon falait, oltárait, ame­lyek rövid lidő múlva eltűnnek a föld sziliéről, ihogy helyet adjanak egy szebb, hatalmasabb .egyház falainak, oltárainak. íme, ézek a szent faiak és oltárok, ahol mint a piarista atyák tanitványa naponkint szolgáltam az Urat a szent misénél, ahol később ugyanazt tettem hat és háromnegyed éven át mint káplán s most hetedik éve mint plébános, ezek a szent ifalak és oltárok, ahová oly sok szent emlék köt, nemsokára eltűnnek. Nem megható-e az .a gondolat, hogy azok, akik e szent falak közt kereszteltettek meg 'és lettek az egyház tag­jaivá, aikik e szent falak közt vették magiak­hoz először az élet kenyerét, Krisztus testét az első szent áldozásban, akik e szent falak közt hangoztatták el szerető szívvel a „liolto­miglan-holtodi'glan"-t, a házasság szentségé­nek fölvételiében, liogy azok már nemsoká fog ják látni azokat a szent falakat, amelyek ta­núi voltak szivük boldogságának? — Mielőtt —- folytatta tovább — bucsut vennénk ez ősi szent falaktól, röviden tekint­sünk vissza a századokra, amelyeken keresz­tül e templom a lelkek szükségletét szolgálta. Hogy mikor .épült e templom, amelynek plébániáját Lomovics püspök, e nagy egyház­fejedelem az 1835-ben megtartott püspökláto­gatási jegyzőkönyvében a szegedi egyházak anyjának és fejedelmének nevez, nem tudha­tó. Talán ha lebontják, találunk alapkövet s abbau írást, amely erről bennünket fölvilá­gosít. Ugy látszik azonban, hogy még az Ár­pádok korában épült a falaik egy része, ami­dőn Szeged már nagy hely volt, mert királyi város és egyházilag főesperesi székhely, ki­váltságos hely volt, egyházilag egyenesen az esztergomi érseknek volt alávetve. .Amidőn a szomorú török világ követke­zett Magyarországra, Szeged is a török ura-

Next

/
Oldalképek
Tartalom