Délmagyarország, 1913. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-12 / 9. szám

1913. január 10. DELM AGYARORSZÁG 3 Városatyák akciója a vízórák ellen. Indítvány a januári közgyűléshez. — Máso­dik vizmiitelepet! — A vízhiány igazi okai. — Csak a Tisza vize segit. — Tanulmányut Szolnokon. (Saját tudósítónktól.) Két hete, hogy Tóth Mihály városi főmérnök előkészítette és a tanács elé terjesztette a vízórák köte­lező beállításáról szóló javaslatot, amely­ben benne volt a vízórák költségvetése is. Néhány nappal ezelőtt pedig a vízdíjakra nézve tett két alternatív javaslatot a mér­nöki hivatal. Sem az egyik, sem a másik javaslat nem került még teljes tanácsülés elé s igy a közönség tájékozatlan még a felől, miképen kivánja a tanács megszüntetni az egyre nagyobb mérveket öltő vízhiány okait? Ez a probléma egy idő óta folytono­san kisért és a megoldás immár elodázhatat­lan. Számos szak- és egyéb bizottsági ülé­sen szóba került a vizóra-rendszer terve, de a közhangulat szimpatikusán, különösen ab­ból az indokból, hogy a vizóra-rendszer Bu­dapesten sem vált be és a főváros hiába ölte 'bele a pénzét, nem segített a vizmizériákra. A közhangulat ilyen alakulásának lett azután a következménye az az akció, ame­lyet Nyilassy Pál dr. törvényhatósági bi­zottsági tag kezdeményezésére több város­atya indított a vizóra-rendszer ellen. Nyi­lassy Pál dr. és társai ma egy nagyérdekes­'ségit indítványt nyújtottak be a városhoz, amelyben kifejtik azt, hogy a vízhiány okait a vizóra-rendszer korántsem szünteti meg, de megtalálták a módját annak, hogyan le­het radikálisan leküzdeni a lakosságra rend­kívül káros kihatású vízhiány okait. Az indít­ványozók Szolnok városára hivatkozva, azt mondják, hogy a vízhiány egyszeribe meg­szüntethető egy tiszai vizmiiitelep létesítésé­vel. A vízhiány tulajdonképpeni oka, hogy az ártézi kutak teljesítő képessége a tura­'tásuk óta — szakvélemények szerint — felé­nyire csökkent és ezt a csökkenést nem víz­órákkal, hanem leszűrt Tiszavizzel lehet csak megszüntetni. Szegeden egy ilyen ti­szai vizszürtőelep fölállítására kedvezőbbek a viszonyok, mint Szolnokon, ahol még ug> is kifogástalan a vízszolgáltatás. Ajánlja az indítvány, hogy a város a szolnoki telep ta­nulmányozására szakbizottságot küldjön ki, mivel pedig a vízhiány kérdését a lakosságra való tekintettel sürgősen kell megoldani, az indítványozók kérik a tanácsot, hogy bead­ványukat már a januári közgyűlés program­jában illessze bele. Az indítványt eredeti szö­vegében és egész terjedelmében itt közöl­jük: A lapokból olvassuk, hogy a mérnöki hi­vatal beterj esztette javiaslatát a. vízórák kö­telező beállításáról, melynek lényege az lát­szik lenni, liogy a magasnyomású vízveze­tékkel e liótól 1849 ház mindegyikében egy­egy óra lenne beállítandó, miiből ,a javaslat reméli, hogy a város lakossága a jövő esz­tendőben nem lesz kitéve a folyton kisértő vízhiánynak. Ezen feltevés helytelenségéről lesz al­kalmunk annak idején kifejezést adni, egye­lőre csak annyit jelzünk, hogy Szolnokon a mult év nyarán a vizmütelepen nyert érte­sülés szerint a vizórák szintén beállítva, de azután isimét leszerelve lettek s most arány­lag vízóráik nélkül is csekélyebb a vízfo­gyasztás, mint Szegedien. Pedig Szolnokon nem a mienkhez hasonló minimális, hanem átlag 3—4-szer olyan nagy telkek vannak, hol a belvárosi udvarok parkírozva, a külvá­rosiak pedig veteményes kertekként vannak kihasználva s igy minden telekre több viz­fogyaisztó számitható, mint Szegeden, amiből következik, hogy a nálunk sokkal nagyobb arányiban mutatkozó vízfogyasztás nem a lakosság vízpazarlásában, hanem más okok­ban keresendő. Előrebocsátjuk, hogy a vízórák kötele­ző beállítása kérdésénél szükséges városi szaibállyremidejteti iniegjalkotása tárgyában a. mult év nyarán már dolgozott a jogügyi bi­zottság — liol is a tanács tervezete lényegé­ben az volt, mint a lapokban közölte a mér­nöki javaslat, az, hogy minden házban csak egy vízóra állítassák be s a vízdíjak csakis a háztulajdonosoktól szereztessenek be, kik­nek jogukban álljon a dijat á lakóktól re­parciálva beszedni. Ezen alak azonban a bizottság által egy­hangúlag elutasittatott s a tervezet újra átdolgozás végett a tanácsnak visszaadatott azzal, hogy uj javaslóit készíttessék, mert kü­lönben az állitólagos vízpazarlás helyét megállapítani nem lehet s igy a netáni viz­pazarlásért, vagy a házigazda, vagy az ösz­szes llaikók szenvednének, s azonkívül anél­kül, hogy a vízpazarlás elhárítva volna, a házigazda és a bérlők között folytonos pör­1 eked és idéztetnék elő, ami a községi bí ró­ság, a járásbíróság teendőit is lényegesen sza­porítaná, de a javadalmi hivatalét is, mert ennek közegeit, mini szakértőket s mint az eddigi lakrészenkénti vízfogyasztási dijak beosztását egyedül ismerő szakközeget a bí­róság vagy egyik vagy másik ifiéi kérelmé­re, vagy hivatalból idézné be a tárgyalásra. Azóta alzonihan idevágó ujabb hün#ok merültek fel s különösen a lapok mult kará­csonyi számában közölve lett az aradi krultur­mérnöíkriök egy feliibivása az összes ártézi kutakkal berendezett városokhoz azzal, hogy az ártézikutak lényeges apadása tapasztalta­tik s ezért a közönség mindenütt figyelmez­tetendő lenne, hogy netáni meglepetésekre való tekintettel még az esővízzel is ne csak hogy takarékoskodjék, hanem abból még tar­tályokba is raktározzon el magának. Ezen legilletékesebb műszaki figyelmez­tetésen kiviül nekünk, szegedieknek, más, ki­sebb tüneteket is figyelembe kell vennünk. A gőzfürdő személyzete ugyanis ugy nyilat­kozik, hogy a fürdő udvarán épített ártézi­kut, noha hosszú óv előtt lett eldugulás miatt nagy költséggel rendibehozva, az u'tóib­bi időben már alig csorog. Az üzletvezetősé­gi palota előtti kut pedig már csak félannyi vizet ad, mint kezdetben adott, ugy, hogy a városi fürdő is nagyrészt magasnyomású vízből táplálkozik. Ezekből látható tehát, hogy nem vizórák hiányában, hanem, másutt kell keresni a víz­hiány okát, s ez annál sürgősebb, mert mint december közepén is jelezték a lapok, bogy a víznyomás az első emeletekig sem ér föl s igy előrelátható, hogy nyáron, amikor sok­kal nagyabb a fogyasztás, 'egészségügyi szem­pontból is katasztrofális következésü lenne, ha az utolsó öt évben épült sokkok eme­letes házban ártézivizhiány állana be s az ottani ezernyi kiűzet nem volna vízzel öblít­hető. Ezen okoknál fogva tehát rövid időn be­lül előrelátható nagyfokú vízhiányról idejé­ben kell radikálisan gondoskodnunk, ez pedig nem lehet más, mint az ártézi vízforrás tá­ti többi rideg savanyu asszonysággal, később volt módom megfigyelni. Végre kezdődött az előadás. Egy csinos asszonyka énekelt, igazán meglepő kelleme­sen. De micsoda megjegyzéseket hallottam a hátam mögött — jobb erről nem is beszél­ni. Annyira boszankodtam s nem tudtam, miért haragusznak erre az asszonykára? Végre abban állapodtam meg, hogy azért, mert különb, mint ők. Tekintetem odatévedt az én elragadó szép főispánnémra s láttam, hogy ez a nő ment minden kicsinyességtöl s igazán élvezi a csinos asszony művészetét, örültem, hogy nem csalódtam benne. Tudod édes, hogy én az első benyomásra milyen sokat adok! S most mosolyogsz ugy-e, hogy Mayád megint tanulmányozza az arokifeje­zéseket. Igazad van édes! Erről nem tudok leszokni. „ A szép énekesnő távozott az emelvény­ül s Jenőm következett. Igazán ritka szel­lemes dolgot olvasott fel, — de annak a •publikumnak nem volt való. Micsoda meg­jegyzéseket kellett hallanom! Azt hittem, nem birom ki is oda szólok, hogy — Jenő, hagyd abba! De akkor tekintetem ismét odatévedt arra a bájos teremtésre, ki férjével együtt reszult figyelemmel hallgatta Jenő szavait s megértő mosolyuk kárpótolt a többiek éret­len magaviseletükért. Megakartam mondani, hogy hölgyeim es uraim, önök még nem elég érettek ahoz, nogy szellemi csemegét tudjanak élvezni, — maradjanak csak a krumplicukor mellett, megakartam mondani, hogy hiába büszke tamint hallom) egyik a régi nemességére, a másik a boutonjaira, a harmadik az ezer hol­das birtokára, nekem egy csöppet sem impo­nálnak s irgalmatlan imódon lenézem őket. Pedig lehet, hogy az én őseim nem is olyan régiek (ám ez se bizonyos), sőt nem is hasz­nálom férjem cimét —ha boutonjaim nem is olyan szépek, mint B. asszonyé s nincs is ezerholdas birtokom, de van egy nagytudásu férjem, akinek az ő kis femulusa köszön­heti, hogy tud élni. Mert ezek itt nem élnek! Az életet csak a kulturemiber ismeri és élvezi. 'S előttem a szellemi arisztokrácia fölötte áll minden más előnyöknek. Azért becsülöm oly nagyra Bánffy Miklóst, a „Nagyúr" szerző­jét, mert ennél párosulva van a születés, a rang — a szellemi fölénnyel. Igy kalandoztak Katókám gondolataim, amikor egy lágy dallamos hang ébresztett fel ábrándozásomból s az én tündérszép asszonyommal csevegtem hosszan, kelleme­sen s feledtem keserűséget, mindent — fe­ledtem, hogy itt kell élnem ezek. közt az em­berek közt s élveztem egy igazi asszonyt, akiben párosulva van a szépség az okosság­gal s igazán méltó társa férjének s példát mutat arra, hogyan viselje magát az, aki ide van számikivetve. , Majd amikor láttam az irigy pillantáso­kat, hogy lefoglalom a megye első asszo­nyát, észrevétlenül távoztam Jenővel, hogy helyet adjak azoknak az igazán kisvárosi alakoknak. Megvacsoráztunk Jenővel a ke­délyes casinő-elnök, a csinos énekművésznő s mások társaságában. Majd éjfélkor vissza­mentünk az én bájos szép asszonyomhoz, hogy neki és szeretetreméltó férjének boldog újévet kívánjunk. A többiek előtt hidegen meghajtottam magamat (no, képzelem, hogy megtárgyaltak) s jöttünk haza uracskámmal a mi szerény kis otthonunkba, ahol mégis sokkal boldogabb vagyok, mint az itteni vi­lágnak nevezett sötétségben. S most itt ülök Íróasztalomnál, előttem egy csomó fehér rózsa, viola és szegfű, meg rezeda, — kedvenc virágaim, — amelyekkel otthonlétemkor elhalmoztak, nézem herva­dásukat s könnyes szemekkel irok neked Katókám mindenről részletesen. Ha még hozzáteszem, hogy bár igazán hiányzik a társasélet mindkettőnknek, mégsem unatko­zom, akkor megírtam mindent. Ugyanis el­foglalom magamat olvasás, irás és kézimun­kával. Sőt Katókám ámulj — olaszul tanu­lok. S oly boldog vagyok, ha egy-egy szó­nál megszólal az emlékezetem, hiszen tudod, hogy mint piciny gyermek tökéletesen bír­tam ezt a dallamos nyelvet — amelyet újra tudni akarok. S ha én egyszer valamit aka­rok, annak meg kell lenni. Hiszen ismered a te Mayádat! Jenőt elfoglalja hivatala és könyvei. S most isten veled, édes Katókám! Gon­dolataim odarepüllnek hozzád, oda az én pa­lotás szép városomba — oda szeretetteim­hez. Szivem tele van emlékezéssel, tele vá­gyódással s könnyes szemekkel zárom leve­lemet, bizva, hogy nem sokáig tart ez a helyzet s örökre bucsut mondok ennek a helynek. S lelkemből mondom, hogy ujjong­va fogok távozni innen s csak egyet irigy­lek ettől a várostól — a ritka műveltségű főispáni párt. A viszontlátásig, Katókám! Maya. A másolat hiteléül: Mária Olga

Next