Délmagyarország, 1914. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1914-06-23 / 143. szám

GÉLMAGYARÖRSZÁG A radikális párt szegedi alakulása. — Jászi Oszkár dr. beszéde. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt tartotta az Országos Polgári Radikális Párt első vidéki nópgyülését a Korzó-mozi nyári helyiségében. Kétezernél több ember vett ­részt a népgyűlésen, és mindvégig figyelem­mel halii gatta a szónokok fejtegetéseit. — A haligatóság között nagy számmal volt képvi­selve ugy a kereskedő és iparos osztály, mint a lateiner elemek és az ipari munkás­ság. Az alakuló gyűlésen megjelenteket Szőri József dr. üdvözölte és Hollós József dr.-t ajánlotta a gyűlés elnökéül. Hollós József megnyitó beszéde után, melyiben az alakulás jelentőségét vázolta, Goda Qéza dr. fejtette ki a párt programjá­nak tudományos alapjait és ezen alap szilárd ságában bizva, nagy jövőt jósol a pártnak. Utána Szász Zoltán foglalkozott behatóan a nemzetiségi kérdéssel, melynek demokrati­kus megoldásától várja a magyar demokra­tizmust ért gyakran alapos vádak megszű­nését. A gyűlés kiemelkedő eseménye Jászi Oszkár dr. nagyhatású, hatalmas beszéde volt, melynek Keretében a mai Magyaror­szág minden gazdasági és kulturális kérdé­sére rávilágított. A polgárság értelmi nevelésének első­rendű szükségességét kiemelve, Jászi is a nemzetiségi kérdésre tér át és kiimutatta, hogy a közel jövő nemzetközi viszonylatai­ban csak a demokratikus nemzetiségi politi­ka hatása alatt egységessé vált népű Ma­gyarország maradhat fent. A Polgári Radikális Párt — folytatja Jászi — nem a vezérek, hanem a közlegé­nyek pártja kiiván lenni, mert nem akarja, hogy ismétlődjék az az eset, mikor a válasz­tójogi harcban a vezéreket éppen azok hagy­ták cserben, akik legtöbbet szavaltak a vá­lasztójogról. A hazafiatlaniság vádjára nem reagálunk — mondja, — mert ezek a vádak mindig felhangzanak, azokkal szemben, akik a népjogok kiterjesztéséért küzdenek. Ha­mis az a vád is, hogy a radikális párt a val­lásnak ellensége. A párt küzd a lelkiismereti szabadságért, ennek része a vallásszabadság, Szeged, 1914. junius 23. tehát küzd a párt minden vallás szabadsá­gáért. A szekularizáció jogi alapja az állaim szükségjoga, mely igénybeveendő, ha az óriá si kötött birtokok folytán mindig emelkedő kivándorlás miatt az országot az elvérzés veszélye fenyegeti. Az elvérzésnek ezt a fo­lyamatát a helyes birtokpolitika ós az in­tenzív gazdálkodás fogja megállítani. Minden ipari és forgalmi érték a termelés fölöslegé­ből származik, ezért okszerű gazdálkodás maga után vonja a fogyasztók fizetésképes­ségét is. A Polgári Radikális Párt program­ja mély szükségérzeteket elégít ki, ezért a párt diadalmaskodni fog, — fejezte be. A percekig tartó tetszésnyilvánítás után Zigány Zoltán, a magyar népoktatás, majd a közép- és felsőfokú oktatás kérdéséről mon­dott beszédet. Szerinte a magyar népoktatás elhanyagolt állapotban van ma is. Ezután Halasi Béla dr. fejtette ki, hogy mily érdekek fűzik a kereskedő és iparos osztályt az uj párthoz. Végül Hollós József dr. záróbeszéde után Szőri József dr. ter­jesztett elő határozati javaslatot, mely sze­rint az Országos Polgári Radikális Párt Szegeden megalakul, de egyelőre nem vá­laszt tisztikart, hanem az előkészítő bizott­ság kezében hagyja a párt további szerve­zését. Érdekesnek találjuk itt megemlíteni, hogy a feministák egyesülete harminc tag­gal képviseltette magát a gyűlésem. A katonák védői. Néhány nap múlva nyilvánosságra kerül azoknak az ügyvédek­nek a névsora, akik mint katonai védők je­lentkeztek a hadbiróságok előtt megtartandó tárgyalásokhoz. Julius elsején lép életbe az uj katonai bűnvádi perrendtartás, hatalmas szervezettel várja ugy a hadsereg, mint a honvédség a reformot, még csak a katonai védők lajstroma van hátra. A budapesti ügy­védi kamara területén nem kevesebb, mint ötszázhatvankét ügyvéd jelentkezett katonai védői tisztségre. A szegedi ügyvédi kamara területén eddig 53, Aradon 38, Kassán 26, Temesváron 50, Szabadkán 22, Balassagyar­maton 10 ügyvéd jelentkezett. Szeged fogadalmi ünnepe. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap déléit tették le ünnepélyes egyházi szertartás 'kele­tében az épülő fogadalmi templom alapköve* A város katholikus polgárságának történél®1 ünnepén Jankovich Béla dr., vallás- és köz­oktatásügyi miniszter képviselte a korma-ny* Az egyházi szertartást Glattfelder Gynla űr' csanádímegyei püspök végezte nagy paP1' se" gédlettel. Az ünnepség reggel kilenc órakor kez­dődött. A Templom-teret ezrével özönilötlte ei a közönség, ugy, hogy a rend főn-tartása er­dekében kordont kellett vonni. A kordon® bel ül csak a különböző hatóságok, a katona­ság képviselői, a papság tagjai, az egy/' letek kiküldöttei, a vidéki vendégek és a; énekkarok foglalhattak helyet. Közvetlen ni" kordon mellett állottak fel a Máriás selyem­zászlókkal föl vonult katholikus egyesületei testületek, iskolák. . ; A szertartás a szabadban, a te®P» bejárata elölt vörösdrapériás baldachin » folyt le. Ott helyezték e-1 az oltárképet és/ szertartáshoz szükséges szent eszközöké­Kilenc órakor elsőnek érkezett meg a szer­tartásra GliUtfclder Gyula dr. megyés PJT Pök titkára Pacim Ágoston oldal-kanonok / sénVbeu, azután Blaskovics Ferenc nok Várhelyi József címzetes kanonok '/ retében. Röviddel ez után robogtak a 1 p-lo-m-térre a város hintói, az elsőben J • kovich Béla dr. kul-turminiszter ült cu J. cis Lajos dr. főispán társaságában, a biekbe-n a hatóság tagjai: Lázár Gyön/ .£, polgármester, udvari tanácsos szintén T je­lent az ünnepen, autón érkezett család® • saságában s az autón nézte végig az a szertartást. eg­A megérkezés után néhány perccel1 kezdődött a imise. Glattfelder Gyula dr. i pöki díszruhában végezte a funkciókat, - ^ k-ano­lyek-nél segédkeztek neki: Blaskovics renc, Pacha Ágoston, Várhelyi József Kiss „_--JU, varnelyi Jozsen re János, Bezdán János, Kiss Gyula, Henny \ renc dr., Lamberg Dezső, ~ ' ' Napfordulás. Irta: Anatole Francé. Egy asszony lebegett el madárdaiiól hangos május-hajnalon a fasor százéves akácainak árnyékában. Alakja, mintha oda lett volna lehellve az utat szegélyező tejszinii virágszirmok és harmattól csillogó bokrok közé, melyek hó­dolva bókolának feléje szoknyájának halk hullámokat verő mozgására. A falombokon átsurranó napsugár elő­elővillant zöld börtönéből, hogy orozva kö­rülcsókolhassa az édes alakot, amikor pe­dig a fasor hézagainál elözönlötte alakját a verőfény, az olyan volt, mint a rpyrhafüst­ben u-szó, aranytól sugárzó kehely az urna­pi körmenetben. Olyan fehéren sugárzó, olyan ii-ditő volt ez a jelenet, mint a törékeny cíháró-nak kris­tályvízben lebegő képe. Hullámos járással haladt tova s ugy tetszett, mintha lépteinek rhytmusára csen­dülnének fel a gyöngyvirág haraugocskái. Piros napernyője a pünkösti virágoskert szines ígérete gyanánt úszott a szétáramló, fénytől mámoros illatban. A kéz szórakozottan forgatta az ernyőt: talán maga sem tudta, hogy annak mozgása biztató Ígéretet ir a légbe: Visszajövök! Nem igaz, hogy lenne érzékük a nők­nek, mely megéreztetné veliik a reájuk, ta­padó sóvár nézést. Ha volna ilyen, annak az asszonynak el kellett vólna tikkadnia az epedő utánané­zés perzs-elése alatt! Le kellett volna ros­kadnia a lángoló tekintet égetése alatt! Ki kellett volna gy-ulnia a lobogó szenvedély iz­zó polyp karjaiban, melyek fojtogató ölelés­sel gyűrűzték k-öriH távolba vesző törékeny alakját! Az asszony nem érezte meg, hogy ra­bul ejtett férfipillantás -tapad rája, kitartóan, mohón, kuta-tóan és l-e nem válik róla, -mig csak az elvesztő távolságon át olvasható ma­radt a biztatás: Visszajövök! A férfi megigézve maradt állva. De -hiába tűnt el előle a bájos kép, a varázs-lat tovább játszott vele. Ugy érezte, mintha -megértené a párját hívó madárnak zengő szavát; mintha arcot, édes arcot öltenének a fehéren nyíló virágok szirmai és ezerszeresen hoznák vissza az el­tűnt viziót. A remegő napgyürükben csak az ő arcával találkozott s miikor szemét be­hunyva leheli te be a hajnalfényben született illatot, két karját vágyakozva tárta ki, mert az imádott lény közelségét vélte érez­ni. „Vissza fog-sz jönni!" súgta álmodozva és szavaikat keresett, melylyekkel üdvözölni fogja. Ha most térne vissza! Milyen tirádát tudna mondani abból a hymnusból, melyet az ébredő tavasznak lelket nyitogató néma­sága hallel ujáz! Milyen egekig érő symphonia támadna abból, ha elmondhatná neki azt az olthatlan ÜL .—ow, Breizach aZ Németh József. Az istentisztelet alat' ,fl egyházi énekeket a katholikus ta-nitókeP2. ^ tézet énnekkara adta elő Naszddy Józse nár vezetésével. . (eln­A rövid mise után a fogadalmi ^ plom alapépítményének h á-t-só ré sz/Yí - ' CRT.'KL'RT vágyakozást, ami a bokrokról, raa/ a? hangzik alá a zendülő ajkakról! Ha °L0n­ő szivén átszűrődve kerülhetnek K dásra! Milyen Paeon támadna abból- ^ Milyen eleven, vértkerge-tő .sZ.aV'epe­tudn-á önteni azt az öntudatlan, szil® ^ dés-t, mely a gyöngyvirágok garigh° £, hangzik féléje. Milyen forrón öl-elkezo ket találna ahhoz az aetheri énekhez. l£l lyet a hiald-okló ibolya halk kytheraoa a verőfényhez. )]]eg Vagy ha ő festő lenne! Hogy^g­tudná rabolni az égnek fényiésót, hogv tudná lopni a mezők palettáit, fakóra - ^ le annak színeit, csak hogy félvíh-ess/ a vászonra, -mélyen szerelmesét öltő byzanci pompába! pe­Igy ábrándozott a férfi; az asszony d-ig nem jött. De az nem' -tette türelimietlenné a |a|; tartót. Hisz elméje csak az Ideállal , 0giH kozott. Annak arcát látta visszamoso/% az aláhanyatló nap káprázatában. ; ce­llán gjá't vélte su-ttogni a támadó szeli aZ gésében. Az ő közeledéséről hozott m alkony szárnyain érkező petunia-iUm­Eljött az est és eljött az éj • • • Csak az asszony nem tért vissza- ^s És megismétlődött az éjjeli fefeás3 és megismétlődött az ébrenlét álm0" százszor és százszor. Az asszony nem jött. tt' Nem jött; pedig elmúlt a larnW*J ti­kász-tó tavasz; elmultak az érzéke/^ atr bácsoló nyári éjjelek; elkövetkezők rándokat magával hozó ősz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom