Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)
1914-08-26 / 212. szám
Szeged, 1914. augusztus 26. DELMAGYABOBSZAXJ 3 Ezernegyven sebesültet hoztak Szegedre. (Saját tudósítónktól.) Kedden délben íéltoettőkor 415 sebesültet hozó vonat érkezett Szeged-Rókus-álioimásra. Az állomás előtt levő nagy teret egész a 'vámházig elzárták a nagy sízámban Ikiérkezetí közönség elől. A sebesülték közül — kik maid kivétel nélkül Sábáénál szenvedtek sérülést — háromszázat Szegeden: a köz- és kaíonakórlh áz akban és az iskolákban helyeztek el, százzal pedig tovább •ment a vonat Budapestre. A Szegeden kiszállított betegek köziil a legsúlyosabban sérülteket: ötöt a városi közkórháziba szállítottak. Akiknek súlyos sérülésük -volt, azok a két katonakórházba kerültek, a könnyebben sérülteket pedig az iskolák ban berendezett 'kórházakban helyezték el. A sebesülteket 'villamos kocsikon szállították a kórházakig, ahol 'nagyszámú ápoló személyzet várta őket, amely gondoskodott a betegek gyors elhelyezéséről. A betegek közül a legtöbben a lábukon sérültek meg. A városba való szállítás simán ment, a legteljesebb elismerés illeti a viíiamostársaságot, nemcsak azért, mert a súlyos sebesültek számára is alkalmassá rendezte be a kocsikat, hanem azért is, mert egy órán belül minden sebesült oda lett szállítva, ahová kijelölték. A közönség szeretetlel és részvéttel Fogadta a java részt nem magyar fiukat. Végig a hosszú uton, amerre a villamos kocsik elhaladtak, nagy tömegekben állott sorfalat és a villamos kocsik ablakain adogatták és dobálták be a virágokat, a kifliket, egyéb ennivalókat és cigarettákat. Különösen a kórházaikul berendezett iskolák előtt egész délután nagy tömeg ember állt, amely lelkesedésével és bőkezűségével tüntetett a megsérült katonák mellett. Ma este és éjjel ujabb sebesültek érkeztek. Máig összesen 1040 sebesültei hoztak Szegedre, akik köziil 160 állapota igen sít lyos. Legtöbb a magyar és a cseh. Ujabb s besültek érkezését nem jelezték. , Minden nálunk elterjedt rémhirreTszemben szemtanuk által bebizonyosodott, hogy Sábáéról nem, verték ki bennünket. Tény azonban, hogv nem birtokoljuk ezt a sok véráldozattal bevett várost Iháborittatilanul, m,ert ottani seregünk a szerbek ujabb és ujabb ellentámadásainak van kitéve. Egy igen intelligens őrmestert, akinek balkarját lőtte át egy szerb golyó s akit sebesültként Szegedre •hoztak, lapunk egyik munkatársa meghívta ebédre. W. R. őrmester elbeszéléséből közöljük a következőket: — Sabácot magyar ezredek foglalták eb A magyar.fiuk harci kedve minden emberi képzeletet felülmúló volt. A lakosság provokatív magaviselete folytán katonáink bútorokat, üzleti berendezéseket és felszereléseket, szóval minden ingót összeromboltak, borban és pálinkában mosdottak. Eleinte csaik a férfiakat fogdosták össze és a templomba csukták őket, ellenben az asszonyok és tizenöt éven aluli gyermekek ott maradhattak elpusztított lakásaikban, — Mikor azonban katonáink azt tapasztalták, hogy a nők a városból kivert szerb katonaságnak különböző jeleket adnak, azokat, akiket ezen rajta csiptek, irgalmatlanul felkoncolták, a többieket azután szintén bezártak. A szerb nők viselkedése egyáltalán borzalmas és gyalázatos volt. Amelyik nő szembekerült katonáinkkal, a legalázatosabban viselkedett, amint azonban mód kínálkozott rá, hátulról lőttek rájuk a szerb bestiák. Például az egyik magyar huszárnak vizet nyújtott fel egy asszony, amint pedig megfordult a lovával, biztos lövéssel leterítette szegény magyar huszárt a lováról. És hány és hány ilyen eset fordult elő! Az egyik •ellentámadás alatt a templomba zárt férfiak abban a hiszemben bizonyára, hogy szerb fegyverek ropogása hallatszik a városban, Szerbiát zsiviózták. Tévedésüket azonban drágán kellett megíizetniök. A szerb gyalogság tüzelése alig tesz kárt katonáink sorában, annál biztosabb azonban a tüzérség tüzelése. Biztos rejtekből lőnek a városba és mivel az ott működő tüzérség béke idején is ott állomásozott, .minden távolságot centiméternyi pontossággal ismernek. Minden elismerést érdemel azonban a> mi tüzérségünk tűzhatása is. Egy-egy ágyunknak második-harmadik lövése már biztosan söpör a terhek soraiban. Különösen fáradságos sebesültjeinknek a feltalálása, miután Sabác környékén sok a bozót és .magas kukorica. Mindazáltal elkövetnek egészségügyi csapataink mindent, hogv. minden emberünket megmentsék. Ha hasonlat egyáltalán talál, ugy állunk a szerbekkel szemben, mint mikor egy kiváló vivó párbajban szembe kerül egy vívni nem tudóval, akinek a vágásai teljességgel kiszámithatatlanok és azért e vágások kiparirozása is föiötte nehéz. Ez nem a mi hedseregünknek a szerb hadsereggel, hanem az egész szerb néppel való háborúja, mert a szerb területen mindenki: katonaság, asszonyok, gyermekek küzdenek ellenünk. Éjfél után egy óra néhány perc: a Szeged-Rókus-álilomásra berobog a sebesülteket szállító első vonat. A sebesülteket, kik valamennyien a Sabácon túli operációk szinterén sérültek meg, dobogón vitték föl a villamosokra. Komor képet nyújtott az éjszakai szállítás. Ace te! in-fáklyáik mellett mentők, ápolónők, egészségügyi katonák silhuettejei, ezeken fut a fák árnyékában a hajnali órákban is nagyszámú közönség, soraiban, itt-ott rendőrök és detektívek. Csendben jött be a vonat, lassan a följárat előtt készült dobogónál megállott. Sokat a sebesültek közül az ablakon keresztül emeltek ki. .Volt közöttük Olyan is, aki beszélni se tudott a gyöngeségtől. Egyiknek a golyó a felső karját fúrta át — vörös szalagos főorvos áll mellettem - azt mondja, föl fog gyógyulni. A most K. a. k. reserv-spitál — fölirásu államii- felsőkereskedelmi iskolába szállítottak a sebesülteket. Vörös Keresztes úrhölgyek, sebesültszállító katonák teljes felkészültséggé.! várják az érkezőket. Civil-embert egyáltalán nem engednek be. — A holnapi nap folyamán beteglátogaiási időt adunk — mondja egy főorvos a várakozóknak. Szegedi sebesült nincs a szállítottak között s a várakozók tömegében nagyobb a kíváncsiság és részvét, mint az érdekeltség. A felsőkereskedelmi • iskola hátsó íöljáratánál egy fehér zubbonyos ápolónő áll. A folyosón amint felmegyek, egy főorvos fel akar tartóztatni, szabadkozom . . . bocsánatot kér, de a sebesültek kimerültek . . . A folyosóra egy bekötött fejii magyar katonát hoztak ki, homlokán átütött a piros vérfolt. Könnyebb sebesült s az ápolónő a folyosón uj kötést tesz rá. Mialatt mossa a sebet, beszélgetni kezdek vele. — Sábáétól mintegy 25 kilométernyire csaptunk össze. Hétezer szerb esett el s 27 ágyút vettünk el az ellenségtől. Alig ipár ezer emberünk küzdött először az egész szerb divízió ellen. Rövid összecsapás után szétszórtuk őket s mialatt futottak, a menekülők cement-sáncokkal zárták el magukat s szalmából maszkírozott álágyukat állítottak föl. •De '.miikor kitűnő tüzérségünk közéjük lőtt, meggyúlt a szalma és akkor láttuk igazán a szerbek cseleit. — Az összeütközés előtt való este — augusztus 11-én — egy szerb ezred volt Sábáénál, de csakhamar közeledett mintegy 45,000 főből álló sereg. A .magyarok tízszer akkora erővel állottak szemben, ádáz, elvetemült ellenséggel szállottak küzdelembe s állták a rendithetetlen harcot — miig a Száván át rögtönzött hídon segítséget nem kaptak. — óriási összecsapás volt Sabácnál. A nők is kegyetlen módon viselkedtek. Állandóan lesből lövöldözték a magyar katonákat. — Megveretésiik után eszeveszett rendetlenségben menekültek a szerbek Valiévá felé, ágyukat, gépfegyvereket, élelmiszereket hagytak hátra. Tisztelettel Vasárnap délelőtt a maqy. kir. honvédkatona ZENEKARA HANGVERSENYEZ. Horváth Ferenc, vendéglős. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN FOszjer kereskedésben m MINDENÜTT KÉRIEN HATÁROZOTTAN W, SZT. ISTVÁN • ÓVAKODJÉK • CsemegeOzletben dUplaiIialátaSÖrt. az UTÁNZATOKTÓL!! —iswiiw — —i ii in ii ii •wi7---taarrmgotrt-iw*mriiantíat^™,'mmm
