Délmagyarország, 1914. augusztus (3. évfolyam, 186-217. szám)

1914-08-27 / 213. szám

2 DÉLMA G Y ARORSZÁG Szeged, 1914. augusztus 26. Mii érez a katona a tűzvonalban. — Elmondják a Szegedre hozott sebesültek. — A krassniki győzelem hire a fővárosban. Budapestről jelentik: A polgármester ma a következő (hirdetményt ragasztatta ki a fő­város területén: A polgármester örömmel adja hiriil a székesfőváros közönségének a hiteles jeleritést, hogy vitéz hadaink Orosz-Len­gyelországban Krasnik mellett,hatalmas ütközetben több orosz hadtestet vertek meg. A csata három napig, mintegy hát­van kilométer széles vonalon folyt és teg­nap végződött. Csapataink teljes és fé­nyes győzelmével az oroszokat minden állásukban megverték. 3000 foglyot ejtet­tek, három zászlót, húsz ágyút és hét darab fogatos gépfegyvert zsákmányol­tak. A megvert ellenség fejvesztetten me­nekült Lublin felé. örülünk a büszke kez­detnek, mely méltán sorakozik hatalmas szövetségeseinknek a nyugati harctéren kivívott diadalaihoz. Bízzunk a további si­kerben és minden érzésünk és reményünk legyen az ellenséget üldöző csapataink­kal. Belgium német főkormányzója. Berlin augusztus 26. A Wolff-ügy­nökség jelenti: A belgiumi okkupált terü­letek főikormányzójává a császár Goltz báró táborszernagyot .nevezte ki, aki tevé­kenységének megkezdésére már Belgium­ba utazott. Angol tábornok lett a franciák főparancsnoka. Bécs, augusztus 26. A Neue Freie Pres­se jelenti: Párisból Berlinbe érkezett jelen­tések szerint French tábornok, az angol had­sereg parancsnoka az északi francia haderő­nek, tehát uemcsak az ottani angoll csapatok­nak, hanem az északi francia csapatoknak is főparancsnokává neveztetett ki. (Miniszter­elnökség sajtóosztálya.) A meiningeni herceg hősi halála. Berlin, augusztus 26. A Wolfí-ügynökség jelenti: Meiningen Frigyes herceget egy grá­nátlövás N<amur előtt megölte. A herceg nagy részt vett Namur ostromának vezetésében és föladatának teljesítése közben hősi halált halt. A német—magyar—osztrák szö­vetsége hűségjelvényei. A történelemben is példátlan az az őszinte és önfeláldozó szövetségi hűség, a mely Néroe!ország és az osztrák-magyar mo­narchia kqzött fönn áll. Ennek a nemes szö­vetségnek Thü illusztrálására, most egy gyö­nyörű plakettet bocsátottak ki, mely a fővá­ros közönsége körében rendkívül elterjedt. Az elárusitás'böl befolyó jövedelem' nemes és humanitárius célt szolgál azzal, ihogy a meg­sebesült harcosaink szenvedésein segít. A jel­vények viselése pedig a lelkesedés kifejezé­se annak a történelmi jelentőségű szövetke­zésnek, amely most a némiet, osztrák és ma­gyar hadierők tűzkeresztségéiben e'lvitjázha­t atJarni 1 összeforr a csatamezőn. A jelvény megrendeléséért érdeklődők forduljanak a „Szövetségi hűség irodához" Budapest, Pap­növelde-utca 6. Fehérneműt a katonáknak. Szegeden erős mozgalom indult meg, hogy a sebesült katonákat ellássák a szüksé­ges fehérnemüakkel. Nagy a .szükség ebben és bizony nem egy katona félig .mezítelenül szenved a betegágyon. Nemcsak uj és jó, .ha­nem használt és kiigazításra szoruló fehér­nemüeket is szívesen fogadnak s a javítás munkáját szegedi úriasszonyok, elsősorban a feministák egyesületének tagjai vállalták el. Akik bármilyen fehérnemű dolgokat .nélkülöz­hetnek, azok küldjék a Délvidéki Földmivelők Kálvária-utca 1. számú konviktusába. (Saját tudósítónktól.) A háborús világ egészen uj perspektívát nyitott meg előttünk. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy mintegy villamos feszültséggel telt a leve­gő, amely vibrál az izgalomtól, hanem leg­bensőbb világunkban is uj hangulatok, uíj ér­zelmek, uj gondolatok ébredtek és élnek. Gondolatvilágunk uj eszmékkel, sőt uj esz­ményekkel termékenyült meg. Az öröm. .győ­zelmeink fölött, a fájdalom sebesültjeink lát­tára, a .hirszomj, a részvét, az áldozatkész­ség expanzív megnyilatkozása mincf olyan uj világ nekünk, akik a hosszas bókében már szinte eltespedtünk. A szegedi életbe a leg­újabb szint a sebesültek érkezése hozta. Kö­tetre valót lehetne összeirni azokból a hírek­ből,amiket sebesültjeink hoztak a harctérről. Az egvik sebesült előadása nyomán tegnapi híreinket kiegészítjük a következőkkel: — Sabác csinos város, mintegy tizen­kétezer lakossal. Maga a város síkon fekszik és fölötte dombon emelkedik a régi vár, .mely­nek katonai jelentősége egyáltalán nincs. Ezt a várost körülbelül ötezren foglaltuk eh Mi­kor beléptünk a város területére, egy szál ka­tona sem volt látható. Legelső dolgunk a la.­kosság összeterelése volt. A férfiakat a tem­plomokba zártuk, az asszonyokat és gyere­keket kávéházakba és vendéglőkbe internál­tuk. Majd a piactéren lövészárkokat adtunk és azokban nyolc gépfegyvert helyeztünk ét, melyek a piacra nyíló utcákba tátották tor­kukat. Miután, .megtörténtek a legszüksége­sebb intézkedések .és más csapataink is ér­kezteik utánunk a városba, minket tovább kül­döttek, hogy a város környékét tisztítsuk meg az ellenségtől. Érdekesen .mesélte el ugyanez a sebesült a komitácsik operálását: Minden elképzelhe­tő módon iparkodnak ezek csapatainkban kárt tenni. Voltak, akik beletemetkeztek mocsa­rakba s amint ezeken tulhaladfunk, kikeltek a sárból és bombákat dobattak ránk hátul­ról. Találtunk magyar bakát, akinek kiszed­ték a beleit és sütőtököt raktak a hasüregé­be. Mást meg felkoncoltak és paprikát hin­tettek kilószámra a beleibe. De ezen rém­ségek láttára jaj volt azoknak a komitácsik­nak is, akik a mi kezeinkbe kerültek. Tanúja voltam, egy jelenetnek, mikor egy 10—12 éves leány könyörögve a földre vetette magát egy kapitányunk előtt, hogy kíméljék meg az éle­tét. A kapitánynak megesett a szíve és kiadta a parancsot, hogy senki egy ujjal se mer­jen hozzányúlni a leányhoz. A leány .hálás is volt. Amint a kapitány hátat fordított ne­ki, hátulról lelőtte. Arra a kérdésünkre, fájt-e nagyon a se­be, igy válaszolt: — Sebesülésemet jó ideig észre sem vet­tem. Egyszer csak éreztem, hogy odatapad a kezem a puskatusához, akkor láttam, hogy golyó találta a kezemet. Csaknem ugyanigy nyilatkozott egy má­sik sebesült, akin nemesebb testrészek meg­sértése nélkül átfutott egy puskagolyó: — Csak annyit éreztem, nvintha hátul­ról valaki megrántott volna. Golyó volt, a mely elül hatolt belém és hátul a borjuszijbau megakadt. Egy harmadik sebesült elmondta, mit ér­zett az első golyók sivitása alkalmával: — Az első pillanatban borzongott a há­tam. De csakhamar elfogott a harciláz és -mitsem törődtem a golyók fütyülésével. Vé­gül annyira meghiggadtam, hogy fekvőhe­lyemből kíváncsiskodva felemelkedtem, hogy lássam, honnan is jönnek ezek a golyók. Er­re hátulról lerántott az egyik hajtársam, aki aggodalmaskodva figyelmeztetett: — Józsi vigyázz, .mert baj lesz! És nem télit bele egy fél óra, meg­volt a baj. Két ujjam között belefúródott egy golyó és a tenyeremen jött ki. Azt az érzést illetőleg, ami a harcosokat az ellenséges tüzelés első hallatára elfogja, a sebesültek egyértelműen azt állítják, Ihogy az első percben csaknem minden .katona a nya­ka közé kapja a fejét. Az e'lső ijedelem ön­tudatllan jeflex mozgása ez. Azután .szinte átmenet nélkül nekibátorodnak és csakhamar föl sem veszik a puskaropogást és ágyudör­gést. Valami ellenállhatatlan .belső kényszer hajtja őket előre, .szembe az dlenséggeü. Á tiszteknek legtöbbször minden erélyükikel kell őket visszatartani, hogy vakon ne rohanja­nak neki az ellenségnek vagy a — halálnak. Aki két-háromszor részt vett ilyen véres já­tékban, annak az egész, mondhatni, sport­számba tűnik föl. A köznek tartozunk véle, hogy szeren­csétlen sebesültjeinkkel kapcsolatban egy-két szót az ápolónőkről is szóljunk. A legtöbben köziilök az önfeláldozás csodáit müvelik. Éj­jelt nappallá tesznek, sem sajnálnak sem időt, sem fáradságot és egész lényükkel a szent ügy szolgálatában állanak. Ezekkel szemben sajnos, vannak közöttük olyanok is, akiket tisztán a kíváncsiság tart a sebesültek mel­lett. Az egyik iskola torna teremben például, jobb oldalt, mindjárt az első helyen egy sú­lyosan sebesült katona fekszik. Három go­lyó érte. Arcán lázrózsák égnek. Szegény kö­zelebb áll a háláihoz, mint az élethez. Senki sincs mellette. Ellenben ugyanebben a terem­ben egész kör képződött egy könnyen sebe­sült jóképű pesti fiu körül a — betegápolónök­ből. Szinte heverésznek körülötte és ugy hall­gatják a vitézi tetteket. Azt hisszük, mindenki egyetért abban velünk, hogy az önként vál­lalt ápolónői kötelességet is, sőt fokozott buz­galommal kellene teljesíteni. Nem mese keli most, 'hanem tett, szegény sebesültjeinknek pedig mindenekielőtt és mindenekfölött — se­gitség. Még nincs késő, azért tesszük a dolgot most szóvá. A kórházak előtt — különösen a délelőtti órákban — állandóan nagy tömeg ember áll­dogált. A közönség rendkívül áldozatkész és figyelmes a megsebesült katonákkal szem­ben. Megható és kedves jelenetek játszódnak le az utcán. Különösen gyümölcsöket, süte­ményt, cigarettát adogatnak fe! a bet egek nek az ablakokon keresztül. Megtörtént, hogy egy kisebb leányka, nyale-tiz éves lehetett, egy katonának az. ablakbál leeresztett ke­nyérzsákját telerakta gyümölcscsel és ez­zel a mottóval indította azt útnak: — Nesze, drága apám, egyél. A közönség egyébként állandóan hordja a megsebesült katonáknak az ajándékokat, akik csak arra kérik, hogy a kiolvasott ma­gyar és német lapokat — ahelyett, hogy el­dobnák — juttassák el hozzájuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom