Délmagyarország, 1914. február (3. évfolyam, 27-49. szám)
1914-02-05 / 29. szám
nuár 4. »» hajkorpa ülik a Lemin a h a jal. Ára I kor. izinger Gyula iban Szeged, 250 ilés ellen ilmatlan Lelt„Hajrestorer* ra 2 korona, izinger Gyula Iban Szeged, r. 520 íefon 833 fépjavitások, ó tanfolyam taBBR ház 1. szám mellett.) árúk, aljak, igák, ikkal] (mg! ím , m t ISMr^ fl lm ffeerketztőség Kárász-utca 9. Tekfoat-szám: 305. Szeged, 19(4. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 — félévre . . K !2'negyedávre K 6*— egy hónapra K 2-Efyes xtSua éra 16 BMr. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész rére . K 2S~ félévre . . K14.— negyedévre K T— egy hónapra K 2-48 Ezyws ssáM ára 19 lUér. Kiadóhivatal Káata-atot C. Tetefoo-száaa: 305. ül. évfolyam 29. szám, Csütörtök, február 5 Vizbotrány. Közel állunk hozzá, hogy egy egész ország kikacagja és egy egész ország öszszeteremtettézze a magyarság bires fővárosát, melynek lakói nemsokára tömeges halállal fognak elpusztulni a szomjúságtól. Szeged vízvezetéke úgyszólván naprólnapra szemmel láthatólag közeledik az üzemi csődhöz. Hol nappal mondja föl a szolgálatot, hol éjjel; hol nyáron, hol télen. íme, most hetek óta kemény fagy van, az utcák, udvarok tele hóval, más viz igazán nem fogy, csak amit a legszükségesebb házi szükséglet igényel. Még sincs viz a vízvezetékben. Holott a vizdijat negyedévenkint pontosan bevasalja a város, mely ezzel a rossz kereskedői modorával épen nem képes rokonszenvet ébreszteni különben is nagyon kétséges értékű igazgatási politikája iránt. Ráadásul ismét megjelent a láDhatár°n a vizórák réme, mely állítólag most készül útnak eredni a belügyminiszter pátensével. A szegény polgárember, akit még az ág is huz, szinte megrökönyödve kiált föl meglepetésében, hogy nini, hát a vizóra kisértete még mindig nem halt meg egészen? Több, mint egy éve, hogy agyon-, tárgyalta ezt a kérdést a társadalom és a sajtó, hatóság és szakközegek kimeritö vitája. Már akkor kétségtelen volt, bogy Szegeden vizpazarlásról beszélni sem lehet, hogy itt nem a fogyasztás nagy, hanem a termelés kicsiny, hogy tehát itt nem szabad literszámra, kimérve adni a mindennapi élethez olyannyira szükséges ivóés mosdóvizet. Ugy hírlik most, hogy a belügyminiszter döntése küszöbön van és hogy egy korábbi közgyűlési határozatból kifolyólag minden egyes lakásba vízórákat fognak beállítani. Álljon a sarkára Szeged népe, hogy ebből a bolondgombából soha se lehessen élő valóság! Ha már egyszer bebizonyosodott, hogy a legnagyobb kánikulában éppen ugy, mint téli fagy idején egyformán nincsen viz, akkor bebizonyosodott ,az is, hogy nem a lakosság bőséges fogyasztása okozza a bajt, hanem a vízvezetéknek van valami szervi fogyatkozása, amin előbb, vagy utóbb, ,de ugy is segiteni kell. A vizóráknak csak próbaképen való felszerelése rendkívüli károsodást jelentene a lakosságra. A vizóra árát átlag száz koronára és a felszerelendő lakások számát hozzávetőleg tízezerre téve, épen egy millió korona kiadást jelentene ez az uj teher egy olyan fiktív eredmény reményében, mely a vizórák felszerelése alapján — ez egészen bizonyos — be sem következhetik. Ha pedig nem akarják a lakossággal megvétetni az órákat, hanem csak bérleti őszszeget óhajtanak azoknak használata után fizettetni, ez olyan üzletnek látszik, melynek nincs tiszta illata s melynek további eröszakolása —- a vizkérdiés mai tádlása után .— igen különösnek tűnnék föl. Számolni kellene már egyszer azzal a körülménnyel, amire ma nemcsak a szakember, hanem a laikus is könnyen rámutathat: hogy a vízhiányt kizárólag az ártézi kutak apadó vízszolgáltatása idézi elő. A város területén levő kutak között legrégibb a református templom előtt ,levő, melyet huszonhét évvel ezelőtt fúrtak harmincezer forint költséggel. A kut az első időben ötszázezer liter vizet adott naponként, mig mai termelése elenyésző csekély. Már 1900-ban ötvenkettő volt Szegeden az ártézi kutak száma s azóta is folyton szaporodott; tehát ötvenkét kut vizére volt szükség a vízvezeték létesítése előtt, hogy a város lakossága nélkülözhesse az azelőtt használt szüretlen Tiszavizet. De megcsinálták a hires vízvezetéket és 5, mondd magyarul: öt kútnak a vizéből akarták ellátni az egész csőhálózatnak a vízszükségletét, ami annál furcsább, mert az öt kut közül is három a Gizella-téren van, tehát olyan közel egymáshoz, hogy feltétlenül mind a három csak egy közös földalatti viztartányból kaphatja a táplálékot. Ebben a kisméretüségben van a szegedi vízvezetéknek eredendő büne. Másutt egy kicsit körültekintőbben szokták az ilyen rendkívül fontos kérdést megoldani. Bécs a semmeringi hegyekről vezeti Nem emlékszem. irta: Scossa Dezsöné. ii. — Igaz! Igaz! — kiáltotta fájdalmasan. — Megcsalt! Elhagyott! — zokogott szivettépően. Majd átnyújtotta Elek levelét, amelyben az röviden bocsánatát kéri, hogy szavát nem tarthatja meg, kéri, hogy mentse föl esküje alól, mert amit iránta érzett, az gyermekkori vonzalom volt. Csak most tudja, mi az igazi szereltem, amióta Baróty Lollát megismerte, akit rövid idő alatt oltárhoz vezet. Várnayné nem akart hinni szemeinek, a mikor elolvasta fia levélét s kétségbeesetten utazott a fővárosba, hogy őt e meggondolatlan lépéstől visszatartsa. Hiába Elek elvakultságában semmi körülményék közt sérti akart Léháról lemondani. Kész volt mindenre, még arra is, hogy szerető édesanyját megtagadja. — Szerencsétlen fiam — kérlelte édesanyja. — Hiszen vesztedbe rohansz! Az a nő nem méltó szerelmedre. Ha énreátn nem tekintesz, gondolj erre az angyali jóságiu gyermekre, aki otthon élet-haláíharcot viv, a menyasszonyodra! Gondold meg jól, mielőtt két életet semmivé tennél, Beáét s az enyéimet. Hiába volt minden. A makacs fiu hajthatatlan maradt. Várnayné szomorúan tért vissza falujába, azzal a tudattal, hogy fián nem lehet segiteni, annyira rahja lett ennek a nőnek, akinek kalandjairól bő információt szerzett, aki már nem egy embert tett tönkre, öngyilkosságba kergetett s akiről mindenki rebesgette, bogy Eleket se szereti őszintén, igazán. Szeszély ez rs, mint ahogy a többi érzelme is az volt! Ebben azonban tévedtek. Lolla igazán szerette Eleket s rövid idő alatt nejévé is lett. Ezt már nem érte meg Várnayné, a jó isten megkönyörült szenvedésein s magához vette. A lábbadozó Bea szerető gondoskodása, barátnőjének önfeláldozó ápolása sem tudta megmenteni őt s szerető barátnője karjai között örökre elaludt. Halála előtt irt fiának, bocsánatát, áldását küldve annak, — de sorai nem találták már Pesten, külföldre utazott ifjú nejével s édesanyja temetésére sem tudott haza jutni. Bánlakyné Beával kisérte utolsó útjára hü barátnőjét s a temetés után gyermekével hosszabb útra indult. Hová, merre — senkinek se mondták meg. A földet bérbe adták s 5 hosszu év mult el, amikor a falusi lak redőnyei újra kinyíltak s az elhanyagolt kert utjain egy magas, eszményi szép nő tűnt tol, akiben felismerték a kis Beát s a hófehér hajú nő nem volt más, rnrnt Bánlakyné, ki boldog, büszke mosollyal kisérte -gyönyörű leányát s első utjuk Várnayné sírjához vezetett. Mire az orgona teljes dus pompájában virágzott, remek kis paradicsommá varázsolták munkás kezek a régóta elhanyagolt kertet s Várnayné sirja sem volt többé elhagyatva. Az egyszerű lakba is beköltözött a jólét, a nyugalom. A faluban legendák keltek szárnyra Bánlakyné dusgazdagságáról. Voltak, akik nagy örökségről beszéltek, mások meg határozottan állították, hogy egy amerikai nagybácsi millióiból telik a nagy pompa. Bánlakyné csendesen mosolygott, sem nem erősitette, sem nem cáfolta meg a kíváncsiakat. ősszel ismét bezárultak a falusi lak kapui, egy régi hü emberüket bizva meg annak felügyeletével. Tavasszial, amikor az orgona virágzott, ismét megjelentek Bánlakyék. hogy pár hónapot régi lakhelyükön töltsenek. Hof, merre jártak, nem emiitették soha. A kérdezősködőkntek kitérő feleletet adtak s mégis idővel kiszivárgott, hogv az ünnepelt, becézett drámai művésznő Laky Sibyl nem más, mint . . . Bea. Ez alkalommal nem tévedtek. Aki lázba hozta a külföld nagyobb városait, majd itthon mutatta be művészetét. Bea volt s Laky Sibyl név alatt aratta diadalait. Mi birta rá a télénk leánykát, hogv a forró deszkákra lépjen, senki sem tudta megfejteni. Édesanyja hosszas könyörgés után egyezett bele kívánságába s a fővárosba költöztek. ahol a -szrni akadémiába beíratta. A tanárok nem győzték dicsérni, csodálatos szorgalmát, nagy tehetségét. Nemcsak gyö-
