Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)
1915-07-18 / 171. szám
4 D«LMAGYÁfR0»S2lÁG Szeged, 1915. Julius 18. Az elpusztult felvidéki falvak felépítése* — Debrecen átirata Szeged törvényhatóságához. — (Saját tudósítónktól.) Debrecen törvényhatósága lelkes és buzdító hangú átiratot intézett Szeged törvényhatóságához, melyben felhívja a várost, hogy Debrecen példáját követve, segítsem újjáépíteni az ellenség által elpusztított felvidéki községeket. Debrecen törvényhatósága ugyanis elhatározta, hogy társadalmi utón való gyűjtéssel és1 a községháza felépítéséire megszavazott 2000 koronával segitségére lesz egy sárosmegyei község lakóinak, hegy rommá lett házaikat újból felépíthessék. Szeged; törvényhatósága legközelebbi ülésén fogja tárgyalni! Debrecen átiratát és Debrecen kérő szava bizonyára visszhangra fog találni, annyival inkább, mert a polgármester a hatóságnak erre valló készségét már kinyilatkoztatta. Debrecen átirata igy szól: Kedves Barátaink és Atyánkfiai! Köztudomású dolgot írunk és mégis írjuk. Köztudomásu s isimert az a pusztulás, a melynek hazánk északi vármegyéi, községek és egyesek évtizedek építő munkájának eredgyetlen súlyai, a vad, mindent, szenvedéllyel pusztító ellenség fegyevere alatt. Községek és egyesek évitzedek építő munkájának eredményét vesztették el, mig dicső hadseregünk, hü szövetségesünk féket tudatt vetni és ki tudta űzni a Kárpátok bércei közül az ellenséget. I! F Istené legyen érte a 'dicsőség, ma már tiszta a szent haza földje az ellenségtől. Az ádáz tusa megszűnt, az ágyúdörgés elnémult. De néma könnyek hullanak a hazáért menekülők szeméből, a pusztulás és romok között, munkásságuk évtizedes gyümölcsét siratva meg. Ha volt valaha, ugy most van itt az az idő, melyben minden érző keblenek fel kell dobognia attól a gondolattól, hogy hazánknak azt az elpusztított részét újjáépítsük. És ez a szent kötelesség reánk, azokra vár, kik csaik a dicső hadseregünk által foglyul ejtettek'röl ismertük és láttuk .az ellenséget, kik nem szenvedtünk közvetlenül személyünkben, anyagi javainkban annak zsarnoki nyomását, sarcolását. Ez a gondolat vezette Debrecen közönségét, midőn felbuzdulva mozgalmat indított az iránt, hogy egy ellenségtől elpusztitott felsővidéki községet felépítsen. Erre a célra szavazott meg törvényhatóságunk 2000 koronát, hogy ebből a községháza felépíttet sék. A Vöröskereszt debreceni fiókjának intéző bizottsága, amelynek kebelében a gondolat megszületett, egyidejűleg társadalmi mozgalmat indított s felhívta adakozásra az egyházakat, pénzintézeteket és magánosakat, hogy adományaikkal egy elpusztult sárosrnegyei falut segítsenek újjáépíteni. E falu a Debrecenfalva nevet fogja viselni s késő maradékoknak hirdetni fogja, hogy a világháború nemzedéke méltó akart lenni a nagy időkhöz, nagy eseményekhez, melyek átzúgtak fölötte. Megtesszük, meg keli tennünk mindent, be kéli bizonyítanunk ellenségeinknek, hogy az egy ezredév óta itt lakó annyi harcos küzdelmet kiáltott nemzet életképes és ujat alkotni is tud, ott, ahol1 az ellenség annyi szenvedéllyel pusztított. És mi bízunk Bennetek is. kikhez megkereső szavunkat intézzük. Bízunk, hogy nem lesz szent István koronájának szép birodalmában egy ellenségtől nem érintett törvény hatóság sem, mely meg ne hozná áldozatát az elpusztult község újjáépítésére. Az a föld, amelyet megépíteni kívánunk, őseink megszentelt vérével áztatott hazai föld. Fiaink a szép magyar alföld gyermekeinek vére szentelte meg újra és adta át vissza nekünk. Menjünk tehát seregestől filléreinkkel, gazdaságunkkal segitségére az ott lakóknak, kik ott hősiesen elesett véreink sírjának ápolására is hivatva lesznek s kik e kötelességüket kétszeres buzgalommal fogják végezni, ha tudják, érzik, hogy az egész ország tettekben nyilvánuló szeretete sugárzik mindenfelől feléjük. Bizalommal kérünk oonneteket, kedves Barátaink, Atyánk fiai, hogy Debrecen város közönségének áldozatát meghaladó áldozatkészséggel siessetek az ellenség járta megyék lakosságának segitségére. « S B B • B • • • » « am »»««• m»mm *»*»•»•• s aam a B H B 88 B 3E A szegedi kofauralom. (Saját tudósítónktól.) Aki életében csak egyszer is megfordult a szegedi piacon, túlontúl tapasztalhatta, hogy a szegedi kofák nem épen a legudvariasabb teremtések. Ahogy azonban mostanában bánnak a vevoközönséggel, az a legmesszebb menő jóakarattal sem minősíthető udvariatlanságnak, mert gorombaságnak is vaskos, amit a vásárlókkal, de legfőképpen az uri asszonyokkal szemben megengednek. Szemenszedett trágárságok, szitkozódások, káromkodások végigbaigatására . van kárhoztatva az az uri nő, aki a legszerényebb hangon is bátorkodik a kofaasszony ő nagyságának eszébe jutattni a hatóságilag megállapított maximális árakat. Miután pedig Szeged városának nincsen ós egészen természetszerűen nem is lehet annyi rendőre, hogy minden egyes kofa mellé legalább egyetegyet állithasson s a legtöbb uri asszony inkább üres kézzel és kosárral megy haza a piacról, semmint rendőri segítséget vegyen igénybe bevásárlásainál egyik-másik ugy segit magán, hogy az urát küldi bevásárolni, vagy legalább is elkísérteti magát az urával a piacra. De akár laz egyikre, alkár a másikra nem kapható minden férj. Egyrészt, mert a bevásárláshoz egyáltalán nem ért, másrészt mert a legtöbbnek annyi ráérő ideje sincsen, liogy a feleségét a piacra kisérhesse. Ilyen körülmények között valóságos martiromság piaci fogyasztónak lenni. Még aki meg is alkudnék valahogyan iá rémes drágasággal és azzal, hogy a legborzalmasabb áron a legsilányabb áruval megelégedjék, a kofanacoságák minden képzőimet felülmúló durvaságával szemben tehetetlen. Miután nem mindenki hajlandó zsákba macskát vásárolni, tanúi voltunk, amint egy előkelő szegedi uri asszony meg akarta nézni, van-e már valamelyes szeme az árusításra kirakott zöld tengerinek: — Töszi le mindjárt azt a kukoricát, förmedt rá a kofa, mert ugy mögrugom, hogy keze-lába törik! Mondott, illetve ordított a riadtan elsiető asszony után más egyebeket is, de ezeket nem 'lehet leírni, nem papírra valók. — Máshol meg az egyik urnő igénybe vette a maga igazáért a rendőrt, aki annak rendje Ós módja szerint és kötelességének megfelelően megvédte az uri asszonyt és a — maximális árakat. Erre mindjárt három-négy fejkendős asszony összedugta a fejét: — Persze az urakat megvédi a rendőr, de a, magunk fajtájúval nem törődik. És aztán az egyik is tud valamit az urak ellen, a másik is. Szegény szegedi urak! Urak, akiknek nincs sz.atyma.zi vagy horgosi szellőjük vagy újszeged! kertjük, akik egy levélnyi petrezselyemzöldjéért is a szegedi piacra szorulnak. Még őket is leszólják és irigylik, őket, akik talán a meg a legjobban érzik rettenetes drágaságot. Szegény hivatalnok urak, akik a bevonulások folytán .kétszeres munkát végeznek anélkül, hogy e krajcárnyi pótlókot is kapnának akár halmozódott munkájuk, akár az árak hallatlan felszökkenése cimén. De mert hívei, vagyunk a demokratikus egyenlőségnek és igazságnak, odafordulnak az izgató kontyos csoporthoz: — Mi sérelem érte magukat? — Hát . . . hát . . . semmi, szabódik az egyik. — Tőlünk is többet kértek és vettek a kofák mint a maximális árat, mondja a másik. — Aztán szólt-e a rendőrnek? — kiváncsiskodunkT — Nem én! . — Hát melyikük fordult már a rendőrhöz? tudakoljuk tovább. — Én nem! — Én sem! Végül kisül, hogy egyik sem. De azért szidják az urakat képviselő úrnőt, akinek volt annyi bátorsága, hogy a rendőrhöz fordult. Az egyik árusítónál, ne tessék tanácskoddoni! tojást látunk. Vagy busz szép, fehér és sárgás tojást. — Hogy ez a tojás? — Tizenkét fillér darabja! — Tiz fillér a maximális ára! — mondjuk nagy bátran. — Tiz fillér a fészkes fene! iKülömben sincs eladó tojásom ez már el van adva. Ugy-e Böske?! — fordul a szomszéd kofához. -- El bizony! El! Mikor tiz perccel későbben visszatértünk ugyanoda, iákkor ép alkudott az állítólag eladott tojáiÉ-a egy asszony, aki aztán meg is vette, darabját tizenkét fillérrel. Nagyon örülhetett a vásárnak a vásárló asszony, mert megelégedett és boldog arccal sietett tova a tojásaival. isn»BBssBB«aiiBB3iHBBBsaaaaBaBEBBaBBSBaaBBBaBBa9xaaa A törökök mindenhol visszaverik az ellenséget. Konstantinápoly, julius 17. A főhadiszállás közli: Dardanella-front: E hónap 15-én Ari Buirnu és Sed il Bahr mellett kölcsönös gyöiiige tüzelésen kivül nem voltak hadműveletek. A tüzérség egy ellenséges torpedózuzót s egy ellenséges szállító gőzöst, amikor Ari Burnuhozi akartak közeledni, elűztek. Egy el'len;ges tutajt elutasítottak, egyet pedig lángba borítottak. j Irak-front: E hónap 13-ára virradó éjjel a Muntelíik-csoport balszárnyán lévő előretolt csapataink egy feladatot fényesen megoldottak. Az éjféltől' másnap délutánig tartott harc közben, heves tüzelés dacára visszaverték az ellenséget, amely az ágyunaszádoktól súlyos veszteségeket szenvedett. A Datolyassa vidékén 500 elesett ellenséget, köztüik több angol tisztet találtunk. Azonkívül az ellenség két hajóján sok halottat és sebesültet szállított el. Mi egy hadnagyot és több közkatonát, valamint 25 sebesültet vesztettünk. Az ellenséges ágyuk a harc folyamán háromszáz lövést tettek állásainkra, de csak egy katonát sebesítettek meg. 1 1 :l;ij A többi harctereken nincs fontosabb hír. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Nagy sztrájk Délwalesben. Rotterdam, julius 17. A Courant jelenti Londonból: Délwalesból aggasztó hirek érkeznek. A munkásszövetség vezetősége tegnap tizenkilenc szóval négy elilen elrendelte, 'hogy a sztrájkolok ismét megkezdjék a tárgyalásokat a kormánnyal s egyidejűleg munkába álljanak. Ennek ellenére a bányamunkások képviselőinek Cardiffban tartott gyűlése 88.950 munkás nevében 47.450 ott képviselt szavazattal szemben a munka ujrafelvétele ellen határozott. Azok a munkásvezérek, akik ezt a gyűlést rendezték, a legradikálisabb bányamunkások közé tartoznak. Az egész sajtó elkeseredéssel ir a munkások határozatáról. A Tilmes sürgeti, hogy a kormány alkalmazzon municiós törvényt.
