Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-17 / 275. szám

IÁ DÉLMAGYARÖRSZÁG. Szeged, 1915. november 14. Az emberemet lelőtték. A törülközőm, a poha­ram, a villám és egy kis diarab gyertyám ma­radt meg. Most öisszeszaikadt ruhában — köpe­nyem sínes — de .azért még egy darabban elég jól érzem magam. 19-én zászlóssá neveztek ki, most pedig fel vagyok terjesztve kltiinteitiésre. (Mialivanek Lajostól.) Harctér, 1915. október 24. A 7. századhoz címzett lapjaitokat és újsá­gok, ait megkaptam. Még dühöng az olasz offen­zíva, nagy küzdelmeink vannak. 21-én már be-* nyomultak az olaszok állásainkba, de kivertük őket. Akkor megsebesült a legényem s eltűnt, ővele minden tartalék fehérneműm és a svette­rem is. Hála a jó Istennek, megvagyunk még Malival. (Szamos Istvántól.) 1915. november 10. Ma tűzte fel József főherceg ő császári és királyi fensége az utóbbi harcokban resztvettek mellére .a kitüntetéseket, köztük az enyémre is a kis ezüstöt. Malivamek a nagy ezüstöt kapta. (Szamos Istvántól). Két szegedi zásziós az olasz front dicső harcairól. — A trónörökös a szegedi katonák között. — (Saját tudósítónktól.) Szamos István és Malivanek Lajos, két szegedi zászlós harctéri levelei következnek itt. A két szegedi fiu — sze­gedi családok derék sarjai — négy hónap óta az olasz harctéren küzd. Bátor és törhetetlen résztvevői azoknak a harcoknak, amelyek poz­dorjává zúzták a hitszegő elleuség minden ha­talmas erőfeszítéséit. Hadapródból ezért tett mindkettő a legutolsó olasz offenzíva során zászlós ós kapta meg Szamos István a kis­czüst, Malivanek Lajos pedig a nagy ezüst vi­tézségi érmet. Harctéri leveleikből, .amelyeket családjaikhoz intéztek, időrendben közölguk a következő érdekesebb részleteket: ^ 1915. szeptember 25. Ma hosszas gyaloglás után elértünk abba a faluba, ahol őfensége, a trónörökös szemlét tartott felettünk. Igen sokukat megszólított, tőlem is kérdezte, mióta vágyok a harctéren. Egyébként hála a jó Istennek baj nincs, vigyá­zok magamra és bizom a jó Istenben. Hej, mert itt csakugyan ítéletidő járja. Már két ötös had­apród meghalt s a Ruszwurm is súlyosan meg­sebesült, (Szamos Istvántól.) 1915. október 22. Malivanekkel együtt zászlósok lettünk. Borzalmas küzdelmeink vannak, azért nem ir­hatok bővebben. Majd ha nyugodtabb napokhoz segít az Ég Ura, akkor bővebben irok. (Szamos Istvántól.) 1915. október 23. Már megírtam, hogy zászlós tettem és a 12. századnál vagyok. Az olasz offenzíva most dühöng, irtózatos küzdelmeink vannak, de a talián nem megy semmire. Igen sokan meg­adták magukat közülük, ez egy olasz tábori levelezőlap. (Szamos Istvántól.) Olasz harctér, 1915. október 24. Aranyos drága, jó Szüleim és Testvéreim! Az uj olasz offenzíva most dühöng, nagy küz­delmeink vannak, elég nehéz órákat élünk. 21-én az olaszok benyomultak állásainkba, de mi, az 1. ezred, csúnya küzdelem után kivertük őket, amiért megdicsértek bennünket s én és Malivanek is kitüntetésre lettünk felterjeszt­ve. Akkor megsebesült a legényem s vele oda­veszett a fehérneműm, .svetterem, zsebkendőim és más egyebem is. Ha tehet, hát küldjetek ily­fajta dolgokat. Egyébként bála a jó Istennek bajom nincs, mindig imádkozom s kérem az Ég Urát, óvjon meg engem s szeretteimet minden bajtól! Ed­dig megvédett, bizalmaim ezután is rendíthe­tetlenül él! Hogy van az én legaranyosabb, egyetlen jó édes anyám? De szeretném már látni, össze-vissza csókolni! Mindig rá gondo­lok, imádkozom érte s kérem a jó Istent, ve­zessen vissza szerető karjaiba! (Szamos István­tól.) 1915. október 24. Aranyos drága Szüleim! Október 21. Ez a nap örökké emlékezetes lesz életemben, .s hálát adok a jó Istennek, hogy semmi bajom nem történt. Én ugy hiszem, hogy a pokol minden ördöge elszabadult és nekünk akart jönni. Dacára az ­gránát, srapnel!, kézi bomba, puskatűznek, a rengeteg sok taliánt csúfosan elvertük, na­gyon sokat elfogtunk közülök és az állást el­foglaltuk, 12 emberemmel értem fel a rajvomal ba, j* i ) ezekkel a hősökkel tartottam az állást éjfélig, míg fel­váltottak. Az ütközet alatt mindenem elveszett. A novemberi közgyűlés. (Saját tudósítónktól,) 'Békés időkben a közigazgatási étet az őszi és téli hónap okban éli virágkorát. Szinte szokatlanul hat tehát, hogy csendesnek és egynaposnak ígérkezik a novemberi közgyűlés1. Deíhát a nagy városi terveket 'mindennél nagyobb állami feladatok pihenésre késztetik és erőnek erejével' szere­pelni akaró városatyákat - .most komolyan foglalkoztat az állam. Mihalovics Dezsőnek természetesen ismét van interpellációja. Azt kérdezi, liogy az élősertés piaci árusítását mióta és miért tiltották be. A főkapitány azt válaszolja, hogy a sertésvész miatt til főt­tek be az árusítást. Dr. Fajka Lajos tudvalevőleg indítványt adott be a közgyűlésnek, amelyben! az orbánc és vész ellen a Sertésoltásnak szabályrende­tet ntján' való kötaefczővé tétélét (kéri. Az in­dítványozó szerint a járványos betegségek •ok kárt okoztak a gazdáknak s ezzel ma­gyarázható a nagy hus és zsír drágaság. A város tanácsa az indítvány elutasítását kéri, mert az oltóanyag csak a sertésorbáne ellen használ s 'a szegedi sertésállományban inkább a' sertésvész pusztít. A város hatósága azon hun majd kér a kormánytól oltó anyagot a gazdák részére. fíecsey Károly indítványára javasolja a tanács, hogy rendelje el a. közgyűlés az alsó tanyai vadvizek lecsapolását és a külterületi utaknak orosz foglyok alkalmazásával való megjavítását. A Máv. szegedi tisztviselői beadványt tetéztek a tanácshoz, amelyben azt kérik, hogy a Korcsolyázó-terei: Szuková th y-térnek nevezzék el. Szukováthy István miniszteri tanácsos, Máv. igazgató volt, aki Szegedet gyakran felkereste s lelkes támogatója, ba­rátja s jóakarója volt a városnak. A Máv. le­számoló hivatalt '-s az ő kezdeményezésére kapta meg Szeged s ugyancsak neki köszön hető. hogy az üzletvezetőség részére szép palotát emelt itt az állam. A keddi közgyűlést előkészítő ülésén fog­lakozott a tanács a városi tisztviselők és al kalmazottak fizetési' előlegének kérdésévei is. Még a múlt havi közgvtehés utasította a szer­vező bizottság, t. hogy a tanítók fizetési eiő­'egére vonatkozólag tegyen javaslatot. A szervező bizottság nedig — mint megírtuk — nemcsak a tanítóknak, hanem mindazok­nak a városi alkalmazottaknak kiván előle, net adni, akik eddig nem kaphattak. Az előleg kiutalást azonban szigorúbb feltételekhez ki­várnia kötni, elsősorban is öt évi szolgálati időhöz, a nős alkalmazottaknál a feleségeik ;eleegyező nyilatkozatára is szükség van. A anács elfogadta a szervező bizottság javas­aiét s az ügyet pártolóiig terjeszti a közgyű­lés elé. Debrecen város törvényhatósága fölirt a kormányhoz, hogy a háború következtében előállott uj jövedelmeket adóztassa meg. — Debreceni hasonló fölírat küldését kéri Sze­gedtől is. A tanács a fölirat küldését felesle­gesnek tartja, miután a pénzügyminiszter a íábcrus jövedelmet ugy sem fogja figyelmen dvül hagyni. A Canale grandé fölött. Pogány, a Berliner Tageblatt egyik hadi­tudósítója Triesztből a következőket irja lap­jának: — Sikerült Velence legutóbbi légből való ombázásának hiteles lefolyását megtudnom. Beszéltem ugyanis azzal a tengerészeti re­pülőnkkel, aki Velencére ledobta' a bombá­kat. Hihetetlenül fiatal ember az illető, alig hagyta el a tiszti iskolát. Az ember szinte megijed arra a gondolatra, hogy micsoda ha­talmat és felelősségeit ruháztak rá erre az if­iura, akinek megadatott, hogv Jupiter tonans­kénit lesújthasson villámaival egy kulturvá­rosra. Az ő belátására és Ítélőképességére a legnagyobbat bízták és amint kitűnt, joggal. Mert Velencét repülőink ugy bombázták, a hogy szabad volt azt bombázni: .meghatáro­zott katonai célok elérése céljából a város ehető kímélésével1. Hogy ennyire kellett jut­nia, annak maguk az, olaszok az okai, mivel előbb Triesztet, a nyílt várost népjogellene­en bombázták. A fiatal repülőtiszt előadta nekem: Velence bombázásának a lefolyását: — Az volt 'a feladataunk, hogy a tenge­részeti arzenált, a pályaudvart és a villamos központot bombázzuk. Trieszt bombázását nem hagyhattuk megtöriatlanüil és azért szí­vesen és lelkesen vállalkoztunk erre a fel­adatra. Holdvilágos, éjszakát Ígért a naptár, de sűrű felhőzet borította az eget. Utunk irá­nyát nem jelölhetem meg közelebbről, mert nem szabad elárulnom kiindulásunk helyét. Elégedjék meg azzal, ihogy dacára az elsöté­tült égnek, célhoz értünk. Amikor a város közelébe jutottunk, biztos iránytűnk volt a vasúti vonal. De azért alig bírtuk iá várost felfedezni, mert egyetlenegy fénysugár sem szűrődik ki a sűrűn elfüggönyözött ablakok mögül, egyetlenegy lámpa sem égett az utcá­kon. 'Egyszerre azonban feltűntek a Márkus­torony sötét körvonalai és ezzel megkaptuk csalhatatlan támpontunkat. Lassankint a ház­csoportok fclött is sikerült .tájékozódnunk, a csatornák bágyadt fénye volt az utmutatónk, különösen tisztán rajzolódott le a Canale grandé S alakja a sötét alapra. Nemsokára meg tudtuk különböztetni a nagyobb terek körrajzait is, majd egészen világosan ismer­tük fel a hajóikat is a kikötőben. Mig a város fölött Íveltünk, mind világosabbá vált a vá­ros képe, vonalai mind élesebben emelkedtek 'ki és képesek voltunk felismerni céljainkat. Az első bomba leesett és ebben a Pillanatban rémült ijedelemmel ébredt fel az alvó Velen­ce. Hirtelen számtalan fény lobogott fel, a reflektorok tucatszámra irányították fény­kupi alkat az ég felé. Minket kerestek, de mi­előtt megtaláltak volna1 bennünket, tervsze­rűtlen lövöldözésbe fogtak. Nagyon élesen vi­lági tott ,reánk a Tre Porti-erőd fényszórója, de ugy látszik, mégsem vettek bennünket észre. Az volt ugyanis a benyomásunk, hogy vaktában lőnek, mert csaknem minden srap­nel! tőlünk jó messzire pukkant szét. Most egymás után ejtettük le bombáinkat, egyet az arzenálra, kettőt a pályaudvarra és hár­mat a villamos központra. Az egyik bom­bánk 50 kilogramos óriási körte volt. a többi mind gyújtóbomba, A hatást rögtön megfi­gyelhettük. Először négy lángot láttunk fel­csapni és tisztán volt kivehető, hogy az arze­nál egyik raktára gyulladt ki. Már messzire jártunk Velencétől, amikor a tűzoszlopok még mindig világítottak. Az egész expedíció

Next

/
Oldalképek
Tartalom