Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)
1915-11-17 / 275. szám
IÁ DÉLMAGYARÖRSZÁG. Szeged, 1915. november 14. Az emberemet lelőtték. A törülközőm, a poharam, a villám és egy kis diarab gyertyám maradt meg. Most öisszeszaikadt ruhában — köpenyem sínes — de .azért még egy darabban elég jól érzem magam. 19-én zászlóssá neveztek ki, most pedig fel vagyok terjesztve kltiinteitiésre. (Mialivanek Lajostól.) Harctér, 1915. október 24. A 7. századhoz címzett lapjaitokat és újságok, ait megkaptam. Még dühöng az olasz offenzíva, nagy küzdelmeink vannak. 21-én már be-* nyomultak az olaszok állásainkba, de kivertük őket. Akkor megsebesült a legényem s eltűnt, ővele minden tartalék fehérneműm és a svetterem is. Hála a jó Istennek, megvagyunk még Malival. (Szamos Istvántól.) 1915. november 10. Ma tűzte fel József főherceg ő császári és királyi fensége az utóbbi harcokban resztvettek mellére .a kitüntetéseket, köztük az enyémre is a kis ezüstöt. Malivamek a nagy ezüstöt kapta. (Szamos Istvántól). Két szegedi zásziós az olasz front dicső harcairól. — A trónörökös a szegedi katonák között. — (Saját tudósítónktól.) Szamos István és Malivanek Lajos, két szegedi zászlós harctéri levelei következnek itt. A két szegedi fiu — szegedi családok derék sarjai — négy hónap óta az olasz harctéren küzd. Bátor és törhetetlen résztvevői azoknak a harcoknak, amelyek pozdorjává zúzták a hitszegő elleuség minden hatalmas erőfeszítéséit. Hadapródból ezért tett mindkettő a legutolsó olasz offenzíva során zászlós ós kapta meg Szamos István a kisczüst, Malivanek Lajos pedig a nagy ezüst vitézségi érmet. Harctéri leveleikből, .amelyeket családjaikhoz intéztek, időrendben közölguk a következő érdekesebb részleteket: ^ 1915. szeptember 25. Ma hosszas gyaloglás után elértünk abba a faluba, ahol őfensége, a trónörökös szemlét tartott felettünk. Igen sokukat megszólított, tőlem is kérdezte, mióta vágyok a harctéren. Egyébként hála a jó Istennek baj nincs, vigyázok magamra és bizom a jó Istenben. Hej, mert itt csakugyan ítéletidő járja. Már két ötös hadapród meghalt s a Ruszwurm is súlyosan megsebesült, (Szamos Istvántól.) 1915. október 22. Malivanekkel együtt zászlósok lettünk. Borzalmas küzdelmeink vannak, azért nem irhatok bővebben. Majd ha nyugodtabb napokhoz segít az Ég Ura, akkor bővebben irok. (Szamos Istvántól.) 1915. október 23. Már megírtam, hogy zászlós tettem és a 12. századnál vagyok. Az olasz offenzíva most dühöng, irtózatos küzdelmeink vannak, de a talián nem megy semmire. Igen sokan megadták magukat közülük, ez egy olasz tábori levelezőlap. (Szamos Istvántól.) Olasz harctér, 1915. október 24. Aranyos drága, jó Szüleim és Testvéreim! Az uj olasz offenzíva most dühöng, nagy küzdelmeink vannak, elég nehéz órákat élünk. 21-én az olaszok benyomultak állásainkba, de mi, az 1. ezred, csúnya küzdelem után kivertük őket, amiért megdicsértek bennünket s én és Malivanek is kitüntetésre lettünk felterjesztve. Akkor megsebesült a legényem s vele odaveszett a fehérneműm, .svetterem, zsebkendőim és más egyebem is. Ha tehet, hát küldjetek ilyfajta dolgokat. Egyébként bála a jó Istennek bajom nincs, mindig imádkozom s kérem az Ég Urát, óvjon meg engem s szeretteimet minden bajtól! Eddig megvédett, bizalmaim ezután is rendíthetetlenül él! Hogy van az én legaranyosabb, egyetlen jó édes anyám? De szeretném már látni, össze-vissza csókolni! Mindig rá gondolok, imádkozom érte s kérem a jó Istent, vezessen vissza szerető karjaiba! (Szamos Istvántól.) 1915. október 24. Aranyos drága Szüleim! Október 21. Ez a nap örökké emlékezetes lesz életemben, .s hálát adok a jó Istennek, hogy semmi bajom nem történt. Én ugy hiszem, hogy a pokol minden ördöge elszabadult és nekünk akart jönni. Dacára az gránát, srapnel!, kézi bomba, puskatűznek, a rengeteg sok taliánt csúfosan elvertük, nagyon sokat elfogtunk közülök és az állást elfoglaltuk, 12 emberemmel értem fel a rajvomal ba, j* i ) ezekkel a hősökkel tartottam az állást éjfélig, míg felváltottak. Az ütközet alatt mindenem elveszett. A novemberi közgyűlés. (Saját tudósítónktól,) 'Békés időkben a közigazgatási étet az őszi és téli hónap okban éli virágkorát. Szinte szokatlanul hat tehát, hogy csendesnek és egynaposnak ígérkezik a novemberi közgyűlés1. Deíhát a nagy városi terveket 'mindennél nagyobb állami feladatok pihenésre késztetik és erőnek erejével' szerepelni akaró városatyákat - .most komolyan foglalkoztat az állam. Mihalovics Dezsőnek természetesen ismét van interpellációja. Azt kérdezi, liogy az élősertés piaci árusítását mióta és miért tiltották be. A főkapitány azt válaszolja, hogy a sertésvész miatt til főttek be az árusítást. Dr. Fajka Lajos tudvalevőleg indítványt adott be a közgyűlésnek, amelyben! az orbánc és vész ellen a Sertésoltásnak szabályrendetet ntján' való kötaefczővé tétélét (kéri. Az indítványozó szerint a járványos betegségek •ok kárt okoztak a gazdáknak s ezzel magyarázható a nagy hus és zsír drágaság. A város tanácsa az indítvány elutasítását kéri, mert az oltóanyag csak a sertésorbáne ellen használ s 'a szegedi sertésállományban inkább a' sertésvész pusztít. A város hatósága azon hun majd kér a kormánytól oltó anyagot a gazdák részére. fíecsey Károly indítványára javasolja a tanács, hogy rendelje el a. közgyűlés az alsó tanyai vadvizek lecsapolását és a külterületi utaknak orosz foglyok alkalmazásával való megjavítását. A Máv. szegedi tisztviselői beadványt tetéztek a tanácshoz, amelyben azt kérik, hogy a Korcsolyázó-terei: Szuková th y-térnek nevezzék el. Szukováthy István miniszteri tanácsos, Máv. igazgató volt, aki Szegedet gyakran felkereste s lelkes támogatója, barátja s jóakarója volt a városnak. A Máv. leszámoló hivatalt '-s az ő kezdeményezésére kapta meg Szeged s ugyancsak neki köszön hető. hogy az üzletvezetőség részére szép palotát emelt itt az állam. A keddi közgyűlést előkészítő ülésén foglakozott a tanács a városi tisztviselők és al kalmazottak fizetési' előlegének kérdésévei is. Még a múlt havi közgvtehés utasította a szervező bizottság, t. hogy a tanítók fizetési eiő'egére vonatkozólag tegyen javaslatot. A szervező bizottság nedig — mint megírtuk — nemcsak a tanítóknak, hanem mindazoknak a városi alkalmazottaknak kiván előle, net adni, akik eddig nem kaphattak. Az előleg kiutalást azonban szigorúbb feltételekhez kivárnia kötni, elsősorban is öt évi szolgálati időhöz, a nős alkalmazottaknál a feleségeik ;eleegyező nyilatkozatára is szükség van. A anács elfogadta a szervező bizottság javasaiét s az ügyet pártolóiig terjeszti a közgyűlés elé. Debrecen város törvényhatósága fölirt a kormányhoz, hogy a háború következtében előállott uj jövedelmeket adóztassa meg. — Debreceni hasonló fölírat küldését kéri Szegedtől is. A tanács a fölirat küldését feleslegesnek tartja, miután a pénzügyminiszter a íábcrus jövedelmet ugy sem fogja figyelmen dvül hagyni. A Canale grandé fölött. Pogány, a Berliner Tageblatt egyik haditudósítója Triesztből a következőket irja lapjának: — Sikerült Velence legutóbbi légből való ombázásának hiteles lefolyását megtudnom. Beszéltem ugyanis azzal a tengerészeti repülőnkkel, aki Velencére ledobta' a bombákat. Hihetetlenül fiatal ember az illető, alig hagyta el a tiszti iskolát. Az ember szinte megijed arra a gondolatra, hogy micsoda hatalmat és felelősségeit ruháztak rá erre az ifiura, akinek megadatott, hogv Jupiter tonanskénit lesújthasson villámaival egy kulturvárosra. Az ő belátására és Ítélőképességére a legnagyobbat bízták és amint kitűnt, joggal. Mert Velencét repülőink ugy bombázták, a hogy szabad volt azt bombázni: .meghatározott katonai célok elérése céljából a város ehető kímélésével1. Hogy ennyire kellett jutnia, annak maguk az, olaszok az okai, mivel előbb Triesztet, a nyílt várost népjogelleneen bombázták. A fiatal repülőtiszt előadta nekem: Velence bombázásának a lefolyását: — Az volt 'a feladataunk, hogy a tengerészeti arzenált, a pályaudvart és a villamos központot bombázzuk. Trieszt bombázását nem hagyhattuk megtöriatlanüil és azért szívesen és lelkesen vállalkoztunk erre a feladatra. Holdvilágos, éjszakát Ígért a naptár, de sűrű felhőzet borította az eget. Utunk irányát nem jelölhetem meg közelebbről, mert nem szabad elárulnom kiindulásunk helyét. Elégedjék meg azzal, ihogy dacára az elsötétült égnek, célhoz értünk. Amikor a város közelébe jutottunk, biztos iránytűnk volt a vasúti vonal. De azért alig bírtuk iá várost felfedezni, mert egyetlenegy fénysugár sem szűrődik ki a sűrűn elfüggönyözött ablakok mögül, egyetlenegy lámpa sem égett az utcákon. 'Egyszerre azonban feltűntek a Márkustorony sötét körvonalai és ezzel megkaptuk csalhatatlan támpontunkat. Lassankint a házcsoportok fclött is sikerült .tájékozódnunk, a csatornák bágyadt fénye volt az utmutatónk, különösen tisztán rajzolódott le a Canale grandé S alakja a sötét alapra. Nemsokára meg tudtuk különböztetni a nagyobb terek körrajzait is, majd egészen világosan ismertük fel a hajóikat is a kikötőben. Mig a város fölött Íveltünk, mind világosabbá vált a város képe, vonalai mind élesebben emelkedtek 'ki és képesek voltunk felismerni céljainkat. Az első bomba leesett és ebben a Pillanatban rémült ijedelemmel ébredt fel az alvó Velence. Hirtelen számtalan fény lobogott fel, a reflektorok tucatszámra irányították fénykupi alkat az ég felé. Minket kerestek, de mielőtt megtaláltak volna1 bennünket, tervszerűtlen lövöldözésbe fogtak. Nagyon élesen világi tott ,reánk a Tre Porti-erőd fényszórója, de ugy látszik, mégsem vettek bennünket észre. Az volt ugyanis a benyomásunk, hogy vaktában lőnek, mert csaknem minden srapnel! tőlünk jó messzire pukkant szét. Most egymás után ejtettük le bombáinkat, egyet az arzenálra, kettőt a pályaudvarra és hármat a villamos központra. Az egyik bombánk 50 kilogramos óriási körte volt. a többi mind gyújtóbomba, A hatást rögtön megfigyelhettük. Először négy lángot láttunk felcsapni és tisztán volt kivehető, hogy az arzenál egyik raktára gyulladt ki. Már messzire jártunk Velencétől, amikor a tűzoszlopok még mindig világítottak. Az egész expedíció