Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-21 / 94. szám

Szerkesztőség Kérész-utca 9. Telzfenszán: 305. E«r*s szám ára 19 BSér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12*— negyedévre K 6*— egyhónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 240 Szeged, 1915. IV. évfolyam 94. szám. Kiadóhivatal Kárász-ntea • Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 flllér. * Szerda, április 21. LEGÚJABB. Budapestről jelentik: A képviselőház igazságügyi bizottsága Erdélyi Sándor ef­nöklésével tárgyalta a sajtótörvény módosí­tását. Egyhangúlag elfogadták, hogy a lapok a felemelt kauciót 1914. április 12-étöl számí­tott három év múlva tartoznak letenni. A hazaárulók vagyoni felelőségéről szóló tör­vényjavaslatot s a hadiszállítások körül el­követeti visszaélések megtorlásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogad­ták. A részletes vita pénteken lesz. Budapest: A nemzeti munkapárt ma este Telegdy József elnöklésével értekezle­tet tartott. Tisza miniszterelnök kijelentette, hogy az értekezletnek konkrét tárgya még nincs, mert a javaslatok a bizottságok előtt vannak. Az értekezlet célja — úgymond — a parlamenti munka hosszú szünete után ezen a helyen egymást viszontlátni, vállvet­ve indulni a közügy szolgálatára. Teljes bi­zalommal van az iránt, hogy a magyar el­lenzék, mely a háboru alatt hazafiasságának olyan lélekemelő tanúbizonyságát adta, ha fog kritikát gyakorolni s támadásokat intéz­ni, velünk együtt fogja hazafias kötelességét teljesíteni. Kopenhágából jelentik: Angliának és Oroszországnak a Kínával szemben támasz, tott japán követelések dolgában elfoglalt ál­láspontjáról az angol cenzúra megkerülésé­vel a következőket jelentik Newyorkból: Az orosz s angol nagykövetek együttesen meg­jelentek Kato japán külügyminiszternél és nyomatékosan utaltak arra, hogy a szövet­ségesek nincsenek abban a helyzetben, hogy a követelésekre nézve tárgyalásokba bo­csátkozzanak, ha azoknak jelentékeny ré­szét nem ejtik el. Oroszország és Anglia eme lépésétől függetlenül az Egyesült-Államok is értesítették a japán kormányt, hogy követe­léseinek egy része nem felel meg Amerika és Japán között fennálló szerződéseknek. Genfből jelentik: A Journal de Genéve a következő hivatalos adatok alapján készült kimutatást közli: Oroszország teljes hadse­regének összpontosítását lehetetlenné te­szik az óriási távolságok, a gazdasági nehéz­ségek és intellektuális feltételek, melyek a csapatoknak tisztekkel és altisztekkel való ellátását oly nagy mértékben akadályozzák. Oroszország teljes harcképessé lakosságá­nak hat és fél százalékát tudja tenni, ami 11 millió katonának felelne meg, már levonva a gyengéket, betegeket és azokat, akiket köz­szolgálatra kell visszatartani. 'Leszámítva a veszteségeket, melyeket bőven mérve há­rom, de négy millióval is számithatnánk, ak­kor is marad egy effektív hét milliós katona­ság. Most öt millió áll a fronton, tehát a tar­talék két-három millióra rug. Holt ponton a kárpáti küzdelem. — Az orosz sereget átcsoportosítják. — Az északi harctér eseményei és küzdel­mei holt pontra jutottak. Ez az állapot elő­reláthatólag; nem tart isolkáig, de természetes folyománya a megelőző nagy eseményeik­nek, annak a nagy, óriási küzdelemnek, a mely január derekától közel három hónapon át tartott és a húsvéti csatában kulminál. Az orosz erők fcifárasztása, a nagy túlerő le­kötése és az ellenséges tömegek megállítása fényesen sikerült. UzsO'kot és a szorostól keletre fekvő kárpáti átjárókat szilárdan tartják csapa­taink, Uzsoiktól nyugatra a duklai mélyedés­ig ugyan magyar földön áll az ellenséges se­reg, de mindössze tiz-tizenöt kilométernyire a határtól, mig a mult év őszén, amint az em­lékezetes, egy orosz hadosztály egész Ho­monnáig nyomult előre és a várost is birto­kába vette. Most a milliós orosz sereg nem \ tudta ezt az eredményt elérni. Zboró fölött sikerült megállítanunk az ellenséget, mely most átcsoportosítja csapatait. Igy jutott holt pontra a kárpáti nagy csata. Ez az állapot az oroszok vereségét jelenti, mert az orosz hadvezetőség a legna­gyobb áldozattal sem birta elérni kitűzött célját, mig mi aránytalanul kisebb vesztesé­gekkel sikerrel feltartóztattuk az előre törni akaró tömegeiket. A nagy orosz oífenzivá, a mint megbukott november—decemberben a tliorn—krakói vonalon, megbukott most a Kárpátokban is. Ebből természetesen még nem következik, ihogy az északi háboru so­káig marad ebben a stádiumában. Az orosz oífenzivá kudarca még ko­rántsem jelenti az orosz hadsereg levereté­sét. Egészen bizonyos, hogy hatalmas ellen­ségünk az átcsoportosítás után uj akcióba kezd. Hogy hol, milyen vonalom, milyen cél­lal és mekkora erőkkel, az természetesen még a jövő titka. A háboru eddigi folyama­tából meg lehet állapítani, hogy az orosz hadvezetőség minden áron arra törekszik, hogy a szövetségesek frontját valahol át­törje és egy nagyobbszabásu át'karolásra módot és alkalmát nyerjen. Ez az orosz szándék eddig minden esetiben meghiusulí. Bizonyos, Ihogy újra fel fog éledni, kétségte­len, hogy még ujabb orosz erőfeszitések vár­hatók. Nagy csatáink lesznek még az erős ellenséggel, de bizonyos az is, hogy ezeket a csatákat mi oly sikerrel fogjuk megvívni, mint most a nagy kárpáti harcot. MORAHT ŐRNAGY A NYUGATI HELY­ZETRŐL. Moraht őrnagy a Berliner Tageblatt­ban a következőket irja a nyugati hadszin­téri helyzetről: Jól tudjuk itt Németország­ban, mennyire belenyúlt Franciaország harc­képes lakosságánák soraiba. Amióta a 17 és fél évesek besorozását elhatározták, elérték a legvégső határt. És mire tanít a történe­lem? Napoleon 1813-ban elvesztette a had­járatot azért, mert a 19 évesekből összeállí­tott újonc seriege nem tudoitt megfelelően el­lenállni sem testileg, se lelkileg a háboru romboló hatásainak. ízléstelenség volna azt állítaná, hogy Franciaország fiatalsága most, száz év után alkalmasabb a háborúra, mint volt annak idején. Ép az ellenkezője áll en­nek. A szilárd akarattal iés 'kitartással helyt­álló német front áttörésének a francia kato­naság morális ereje nem alkalmas. De meg­viselte az öregebb francia katonáikat is a nehéz háboru; azokat, akik a korábbi har­cokból megmaradtak. Ha sikerülne is az el­lenségnek erős angol segítséggel itt-ott ben­nünket visszaszorítania, az még nem jelent győzelmet. Győzelem csak a német akarat­erő letörésével és az utolsó lehelletig való könyörtelen üldözéssel volna elérhető. Nem tart-e a francia hadvezetőség attól, hogy ez az utolsó lehellet nagyon korán beállhatna nála? Komoly napok 'előtt állunk a nyugati harctéren, de semmi nyoma sincs annak, hogy ránk nézve kritikussá válhatnának. Azt hiszem, joggal feltehető, hogy a bizonyta­lanság a tavasz folyamán véget ér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom