Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)
1915-04-21 / 94. szám
Szerkesztőség Kérész-utca 9. Telzfenszán: 305. E«r*s szám ára 19 BSér. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre . . K 12*— negyedévre K 6*— egyhónapra K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28 — félévre . . K 14.— negyedévre K T— egyhónapra K 240 Szeged, 1915. IV. évfolyam 94. szám. Kiadóhivatal Kárász-ntea • Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 flllér. * Szerda, április 21. LEGÚJABB. Budapestről jelentik: A képviselőház igazságügyi bizottsága Erdélyi Sándor efnöklésével tárgyalta a sajtótörvény módosítását. Egyhangúlag elfogadták, hogy a lapok a felemelt kauciót 1914. április 12-étöl számított három év múlva tartoznak letenni. A hazaárulók vagyoni felelőségéről szóló törvényjavaslatot s a hadiszállítások körül elköveteti visszaélések megtorlásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadták. A részletes vita pénteken lesz. Budapest: A nemzeti munkapárt ma este Telegdy József elnöklésével értekezletet tartott. Tisza miniszterelnök kijelentette, hogy az értekezletnek konkrét tárgya még nincs, mert a javaslatok a bizottságok előtt vannak. Az értekezlet célja — úgymond — a parlamenti munka hosszú szünete után ezen a helyen egymást viszontlátni, vállvetve indulni a közügy szolgálatára. Teljes bizalommal van az iránt, hogy a magyar ellenzék, mely a háboru alatt hazafiasságának olyan lélekemelő tanúbizonyságát adta, ha fog kritikát gyakorolni s támadásokat intézni, velünk együtt fogja hazafias kötelességét teljesíteni. Kopenhágából jelentik: Angliának és Oroszországnak a Kínával szemben támasz, tott japán követelések dolgában elfoglalt álláspontjáról az angol cenzúra megkerülésével a következőket jelentik Newyorkból: Az orosz s angol nagykövetek együttesen megjelentek Kato japán külügyminiszternél és nyomatékosan utaltak arra, hogy a szövetségesek nincsenek abban a helyzetben, hogy a követelésekre nézve tárgyalásokba bocsátkozzanak, ha azoknak jelentékeny részét nem ejtik el. Oroszország és Anglia eme lépésétől függetlenül az Egyesült-Államok is értesítették a japán kormányt, hogy követeléseinek egy része nem felel meg Amerika és Japán között fennálló szerződéseknek. Genfből jelentik: A Journal de Genéve a következő hivatalos adatok alapján készült kimutatást közli: Oroszország teljes hadseregének összpontosítását lehetetlenné teszik az óriási távolságok, a gazdasági nehézségek és intellektuális feltételek, melyek a csapatoknak tisztekkel és altisztekkel való ellátását oly nagy mértékben akadályozzák. Oroszország teljes harcképessé lakosságának hat és fél százalékát tudja tenni, ami 11 millió katonának felelne meg, már levonva a gyengéket, betegeket és azokat, akiket közszolgálatra kell visszatartani. 'Leszámítva a veszteségeket, melyeket bőven mérve három, de négy millióval is számithatnánk, akkor is marad egy effektív hét milliós katonaság. Most öt millió áll a fronton, tehát a tartalék két-három millióra rug. Holt ponton a kárpáti küzdelem. — Az orosz sereget átcsoportosítják. — Az északi harctér eseményei és küzdelmei holt pontra jutottak. Ez az állapot előreláthatólag; nem tart isolkáig, de természetes folyománya a megelőző nagy eseményeiknek, annak a nagy, óriási küzdelemnek, a mely január derekától közel három hónapon át tartott és a húsvéti csatában kulminál. Az orosz erők fcifárasztása, a nagy túlerő lekötése és az ellenséges tömegek megállítása fényesen sikerült. UzsO'kot és a szorostól keletre fekvő kárpáti átjárókat szilárdan tartják csapataink, Uzsoiktól nyugatra a duklai mélyedésig ugyan magyar földön áll az ellenséges sereg, de mindössze tiz-tizenöt kilométernyire a határtól, mig a mult év őszén, amint az emlékezetes, egy orosz hadosztály egész Homonnáig nyomult előre és a várost is birtokába vette. Most a milliós orosz sereg nem \ tudta ezt az eredményt elérni. Zboró fölött sikerült megállítanunk az ellenséget, mely most átcsoportosítja csapatait. Igy jutott holt pontra a kárpáti nagy csata. Ez az állapot az oroszok vereségét jelenti, mert az orosz hadvezetőség a legnagyobb áldozattal sem birta elérni kitűzött célját, mig mi aránytalanul kisebb veszteségekkel sikerrel feltartóztattuk az előre törni akaró tömegeiket. A nagy orosz oífenzivá, a mint megbukott november—decemberben a tliorn—krakói vonalon, megbukott most a Kárpátokban is. Ebből természetesen még nem következik, ihogy az északi háboru sokáig marad ebben a stádiumában. Az orosz oífenzivá kudarca még korántsem jelenti az orosz hadsereg leveretését. Egészen bizonyos, hogy hatalmas ellenségünk az átcsoportosítás után uj akcióba kezd. Hogy hol, milyen vonalom, milyen céllal és mekkora erőkkel, az természetesen még a jövő titka. A háboru eddigi folyamatából meg lehet állapítani, hogy az orosz hadvezetőség minden áron arra törekszik, hogy a szövetségesek frontját valahol áttörje és egy nagyobbszabásu át'karolásra módot és alkalmát nyerjen. Ez az orosz szándék eddig minden esetiben meghiusulí. Bizonyos, Ihogy újra fel fog éledni, kétségtelen, hogy még ujabb orosz erőfeszitések várhatók. Nagy csatáink lesznek még az erős ellenséggel, de bizonyos az is, hogy ezeket a csatákat mi oly sikerrel fogjuk megvívni, mint most a nagy kárpáti harcot. MORAHT ŐRNAGY A NYUGATI HELYZETRŐL. Moraht őrnagy a Berliner Tageblattban a következőket irja a nyugati hadszintéri helyzetről: Jól tudjuk itt Németországban, mennyire belenyúlt Franciaország harcképes lakosságánák soraiba. Amióta a 17 és fél évesek besorozását elhatározták, elérték a legvégső határt. És mire tanít a történelem? Napoleon 1813-ban elvesztette a hadjáratot azért, mert a 19 évesekből összeállított újonc seriege nem tudoitt megfelelően ellenállni sem testileg, se lelkileg a háboru romboló hatásainak. ízléstelenség volna azt állítaná, hogy Franciaország fiatalsága most, száz év után alkalmasabb a háborúra, mint volt annak idején. Ép az ellenkezője áll ennek. A szilárd akarattal iés 'kitartással helytálló német front áttörésének a francia katonaság morális ereje nem alkalmas. De megviselte az öregebb francia katonáikat is a nehéz háboru; azokat, akik a korábbi harcokból megmaradtak. Ha sikerülne is az ellenségnek erős angol segítséggel itt-ott bennünket visszaszorítania, az még nem jelent győzelmet. Győzelem csak a német akaraterő letörésével és az utolsó lehelletig való könyörtelen üldözéssel volna elérhető. Nem tart-e a francia hadvezetőség attól, hogy ez az utolsó lehellet nagyon korán beállhatna nála? Komoly napok 'előtt állunk a nyugati harctéren, de semmi nyoma sincs annak, hogy ránk nézve kritikussá válhatnának. Azt hiszem, joggal feltehető, hogy a bizonytalanság a tavasz folyamán véget ér.
