Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)
1918-10-20 / 245. szám
mmmYkmw&m Szeged, 1918. október 20, Az elnök javasolga, hogy a legközelebbi ülés napirendjére a inai napirend többi pontját és' a budgetjavas'latot,tűzzék -ki. Javasolja, hogy a budgetja/vasiat vitája az eíső ülésnappá tiz óra, a többi napokon nvcílc óra legyen'. A fiáz igy határoz. A legközelebbi ülés kedden kilenc órai kezdtettél, . napirendjén. Károlyi javaslatának indokolása, Ráth Endre javaslatának indokolása, határozathozatal1 Apponyi javaslata felett, a külügyi és honvédelmi bizottság alakítása van. Az ülés vége két órakor. > ;y,\ | ,q:\ Sklzzék ni. r rrijf! Pj lABAXYVLR.'ÁlG. Mikor gyermek volt még: minden, örömét, bánatét, minden gyönyörűségét és minden szomorúságát odavitte a bükkfához. ©z egy fenyőerdőben nőtt fel s a fenyők komor ágai és boraié árnyékai között a bükk fiatal lombjának üde zöldje nőiesen rezget és susogott. A fa a gyermeknek barátságot, megértést suttogott, azt a csodálatos megértést, a mely mindent halt és semmit se kérdez. A karcagi, siuia fatörzshöz támaszgatta fejét, megöntözte azt könnyeivel, holete.metwe arcát a zöld mohák jóleső iötvösségébe, amik oly kedvesen húzódtak meg a fa gyökerei körül. A, napfény ott ingott-lengett a fa ágai közöt s a rügyek táncolgattak a nyugoti szellő dalára. A sóhajtozó fenyők, örökké északnak hajladozva, szeszélyesen nyögdécseltek a tengerihez, gallyajk, panaszosan meredeztek az ég felé. De a bükkfa mosolygott a jó veres földön s tövénél Vad ibolyák nőttek és a félénk kökörcsin. A gyermek átszövögette a bükikfát a képzelem sokszínű fátyoléval, ugy hogy a szelíd csemete néha egy hercegnő volt, melyet a kegyetlen fenyők elvarázsoltak kedvesétől, a nyugati széltől; vagy aztán, egy királynőanya volt, aki száműzetve országából és udvarától, gyönyörűséges részvéttel volt a, magános kis leány iránt, aki felkereste őt. Az évszakok multak, az arany köpeny, melyet ős sízel magára vett a bükk, lehullott róla a legelső dérre; © ő mégis szép volt és a gyermek bámuló szemekkel vizsgálgatta fenn az ágak finom csipkéző tét. Aztán megjött a hó és a fa, zúzmarával telehintve, oly csillogással ragyogott, ami elhomályosította a gyémántokat. Az évek haladtával a gyermek a nőiesség pompáját öltötte fel s ő ós más valaki szerelemre gyulladtak egymás iránt. Aranyvirág megsúgta titkát a bükkfának s ugy tűnt fel, mintha egy sóhaj suhant volna át az erdőn s fino.ni lomb-eső hullt a lábaihoz. Szerelmese a férfiak szokása szerint, a városba imént szerencsét próbálni és Aranyvirág egyedül maradt. Most még jobban kereste a bükkfát, mint valaha, — a szive titkos dolgokkal volt tele. lEgy ideig sűrűn jöttek a levelek a városból, de aztán jött egy nap, amikor nem irt a férfi; egyik, hét jött a másik, után s egyetlen szó, vagy híradás nem érkezett. A bükkfa türelemről beszélt sok évszak meséje során, előhivogatva a tél rideg sízoritásában az eljövendő tavasz igéretét, suttogva a nyugoti szélről, mely szerte vándorolván a földön, mindég visszatért a kék áprilisi időben. De tovatűnt, a nyár bábája és Aranyvirág szite hideg volt. Mikor legközelebb ismét meglátogatta a bükkfát, vihar szántotta, végig a vidéket, megkorbácsolva a fenyőket és letörve az óriási tölgyeket. Nem menekült meg a bükkfa sem, hanem gyökerestől kitépve esdeklően ott. feküdt kinyújtva a fenyők előtt, A kidőlt fatörzsnél ott várt a szerető férfi, de Arany virág megkeményítette a szivét és nem akart találkozni kedvese tekintetével. — Ez rossz jel, — szólt keserűen. Szerelmünk halott, mint ez a fa. — S mégis annak szivéből egy igéret fakad, — felelt az szelíden » lehajolva, egy piciny virágot szakított le, mely ott a vigasztalanság közepette, a remény '/.ászlócskájái lobogtatta. — Édesem, ez a kis veronica-virág, — mondotta gyöngéden a férfi. 'Aranyvirág végre felemelte tekintetét, — és a bükkfa megsusogtatta lombjait, a mint. a nyugoti szél sóhajtott — utoljára az I ágakon keresztül.... | Angolból: Zsoldos Benő. j Beszélgessünk. * A fahonvéd: Ez a hét is elmúlt minden panama nélkül. Mi lesz velünk, ha igy haladunk? Én: A tejből se lett túró, pedig ugyancsak rajta voltak. A fahonvéd: Azt látom én, hogy nagyon is sok embernek a fejébe ment a tej. Ez pedig veszedelmes állapot. Én: Majdnem olyan veszedelmes, mint a mikor a gyermek kezébe kés kerül A fahonvéd: Ha a késnek nincsen éle, akkor nincs haj, ha pedig van, akkor rendszerint a gyermek vágja meg a kezét. Én: Ez pedig a gyermekre veszedelmes, vagy a hozzátartozóira. A fahonvéd: Tehát mindenképpen baj, aminthogy az á spanyolbetegség is. Én: Ennek a hajnak sem találták még ki aiz orvosságát. A tisztaságot is javalják, d« a tisztaságra éppen azok nem vigyáÉMk, a kiknek ez volna a kötelességük. A fahonvéd: Ha nagynéha söprik az utcákat, tereket nappal söprik, hogy a járókelők a nagy pqrbail magukat sem látják. Éh: Nem látják meg a „bagolyvár", a Tóth Julcsa háza előtt való szabad illemhelyet. sem. A fahonvéd: Még nappal is az most a lerakodó hely. És nincs senki, aki a szükségét érezné, hogy meg kellene tiltani itt az illenitele'nséget. Én: Legalább helypénzt szednének. Szavalni tudnak itjt a közegészségügyről is, de nem cselekedni-. 'A fahonvéd: Meg tanácsokat adni, hogy igy meg ugy, gyakran kell a kezet mosni, egyebekben pedig mossuk a kezünket és nem szabad csókolózni. Én: És miből éljenek azok, akik ebből, vagy ennek élnek? A fahonvéd: A zsírtalan,hústalan, liszttelen, cukortalan, meg a különböző talan-tele.il napokba még beletörődünk, sőt még a paliamátlan napokat is elszenvedjük, de már s. csóktalan napok ellen tiltakozunk. Én: Ez az egyetlen fűszer, áfirely importra nem szorul. És az áfa sem szökött fel túlságosan. lkai a karikás-oistort ugy megforgatni, hogy a jószág /engedelmesen riadjon meg tőle. Bzék is bátor legények, a bika szemére rá merik tenni a. deszkatáhTát, de tudatlanok, nem (ismerik mtog a jószágot. Nincs is idejük rá; mire megtanulják, virágot kell szedni pörge kalapjuk mellé, hogy ők is útnak induljanak a régiek után. És az öreg gulyás is mintha megtompult volna, omár nem a rovátosra jegyzi föl, melyik gazdának hány jószágát vette át őrizésre, hanem zsíros notesz-iszal fogadja tavaszelőn az érkezőket ® abba irja he ákum-bákum hetükkel, amit imás nem tud elolvasni, a tulajdonos nevét és a jószág számát. Azelőtt, ha hóolvadás után kicsapták az állatot a legelőre, Talpas "Födi István a konya/szélű kalap alól mély hangon elhujjántott-a magát: ; j • ö j Sj^f — Legényük hé!.. • Előre ! És jött szaladva, lobogó ingujjban négy öt is „föltekinteni" a jószágot. De ugy ám, hogy ne felejtse el másnapra egyik se, amit most a fejéhe vett. Jöhetett a gazda jó vagy rossz időben, egy vagy két hónap múlva megnézni, hogy milyen álapotban van az ökre, egy-kettőre előkerült az ivbehajló szarvú szép magyar jószág: tessék fölötte gyönyörködni. Olyan az, mint a patyolat, még a szeszgyárban sem javult volna föl ugy, mint ' itt, az istenáldotta szép legelőn, amelynek kellemesen bódító a szaga is, mintha a legbájosabb illatot sóhajtaná ki magából az édes magyar föld. Ma pléhdarab lóg a marha fülében, arra szám van ütve, vagy a farára jelet sütnek izzó vassal, arról ösmerik meg a verőfényben uszó Bogárzón a legelésző jószágot. 'Van /ezen az óriási marbajáráson egy gyönyörű nevezetesség. Egy hatalmas nyárfa, ,mely a fiatal erdőkoszoru szélén ugy áll egymagában, mint egy élő gigászi szobor. Büszkén, diadalmasan. A törzsét két ember karja nem képes átölelni, a lombja, pedig olyan, mint egy zúgó erdő, két színű leveleivel állandóan susog, zajong. A nép Rózsafának nevezi. Legenda is szól róla, Bózsa Sándorral, a betyrávilág haramia vezérével kapcsolatban. El is mondattam magamnak az öreg számadó gulyással, aki kurtán, ide színesen festett meg •előttem egy epizódott, a mely nemcsak érdekes volt, hanem a jó, természetes parasztészre is rávallott. — Itt zavargálták Sándort, éccör a zsarol- '(zsandárok). Jó lova volt, röpült, vele, mint a madár. De szűkölt azért mégis ükigyelme, mert már hallotta a föld rengésit. Nagyon szaladhattak utána... Alkkor ez a fa még fiatal volt. Lórul el lőhetett érni az alsó ágát... Uccu, neki vágtatott Sándor, futtába elkapta a fa ágát, oszt' elbujt a koronája közt, A ló mög niönt, -jó .megdöfködhette a gazdája, valahun a mérgesi-pusztán lankadt el. Sunyítva nevetett Talpas Födi István és a nagy nyárfára tekintve mondta lassan a cseréppipa mellől: — Ajkkor ilyen idők jártak. A mérgesi puszta kocsin inásifélórásnyira van ide. Az ut odáig borzalmasan rosszIüe nem jutott még el a kultura. Csak a házmagasságú sárga buckákat, a sivóbomokot egyengették el, egyébként mély, kerékkötő homok a talaja s csak a kutyafii nő meg benne. A puszta közepén azonban már „központ' létesült, néhány épület, kertek, ezeken tul szőlő, pár Lszáz, hold területen. Van malma Szőlő- és borértékesitő részvénytársasága (persze. az üzlet gyorsan eljut a szűzi magyar vidékekre) ós van egy híres embere. Mes zes Mátyás, aki [Rózsa Sándor cimborája volt. Nagy mahomed ember, keveset hall és ravasz, mint egy görög. A leánya korcsmáros, a korcsmában az öreg róka adja rendszerint a „bankot" és nyeri el a parasztok pénzét. De nemcsak itt találkozunk a, háború SOMLO IAOR és SZILASI tűzifa szén- és bognár- He£ JJfakereskedő SZEGED, Párisi-körut 35. szám. Interurbán 146. Ajánlanak waggononkint bármely vasúti állomásra szállítva a kocsigyártó-iparhoz tartozó összes faanyagokat u. m.: kőris-, akác- és szilfarönköt, kőris- és bükkfa kerékfalpaf, kőris- és akácküllőt bükkhasitványt, gömöblyü nyirfarudaf, ökörjármokat és gazdasági faárukat, u. m. kaszanyél, favilla és nyirfaseprüf. Kicsinybeni eladás helybeli telepükön. Gyors, pontos és előzékeny kiszolgálás! Ajánlatokkal szivesen szolgálunk!
