Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1918-02-17 / 40. szám
szegeti, t.hmb 17. a bukfenc. Krúdy Gyula legszenzációsabb regénye, — egy fiatal leányról, aki nagyanyja házában nő fel. Ebben a hires házban Pest előkelő gavallérjai fordulnak m;eg, elegáns urak, akik nem vetik meg a jókedvet és a könnyiivérii nőket. A maga nemében páratlan a vidámság tanyájának lefejtése, a hol a jókedvű és gyönge erkölcsű asszonyok' élik lepke-óráikat. Ennek a háznak padíás-i (Sajót ihidfaitónktól.) Amint arról már beszámolt a Délnwnfanpázég. ma ordító kietlenig fogadja azokat, akik a Makkos-erdőbe vetődnek. Az erdő nincs, elpusztult, ellopták. Tiz-husz méternyire állnak a fák egymástól, — ott, ahol egyáltalán van fa. Kipusztították, ellopták és ami legfölbáboritóbb az ügyben, az, hogy- nem a legszegényebb néposztály volt a tolvaj — bár az is kivette részét alaposan az erdőirtásból -h hanem voltak közöttük háztulajdonosok is. És nem tüzelőnek lopták el as erdőt, hanem szerszámfának és eladták a fákat drága pénzért. A felháborító és botrányos ügy- azonban korántsem fog olyan könnyen elsimulni, mint •azt hiszik. Egyik törvényhatósági bizottsági tag, aki ismeri a Makkos-erdő ki pusztításának történetét, indítványt nyújt be a legközelebbi időben a közgyűléshez. Az inditvány Javasolja a közgyűlésnek, hogy. a törvényhatóság tagjaiból alakult öttagú vizsgálóbizottságot alakitsaak annak megállapítására, hogy milyen aszszegü a Makkos-erdő kiirtása következtében a város károsodása és kinek, vagy kiknek mulasztása- okozta, hogy az erdő ilyen nagymérvű kiirtása bekövetkezhetett, A vizsgálat különösen erélyes lefolytatását kéri az indítvány a közvetlen erdőfelügyeletre hivatott emberekkel szemben. Elmondja ezután az inditvány, kegy tudomása szerint a katonai rendőrség közbelépett ugyan, de ekkor már annyira mindennapos, szinte megszokott volt az erdő fáinak tolva,ilása, hogy a katonai rendőrök valósággal tehetetlenek voltak a tolvajok tömegeivel szemben. Ha a katonai rendőrök szóltak a tolvajoknak, azok ezt felelték: sebb megjegyzest, mert apa feiesattant: — AZ o nevét igy ne vegye többet a szájára ! . . . Nem tűröm az ilyen istenkáromlást I Anya nem felelt, csak elfehéredett és kiment a szobából. Nem tudom, miért, nem szeretem a második anyámat. Az eiso jobb is szebb is volt;. engem sokkal joboan szeretett. Még ma is sokszor siratom és könnybeiábadó szemekkel, áhítatosan csókolom meg az imakönyvet esténkint. Ha vele aimodok, minőig nagyon boldog vagyok, csak amikor felébredek, kell újra sirnbm. Akkor még joboan vágyom utána; istenem, olyan máskép volt minaen, amig ő élt!. . . Megfogadom a második anyám tanácsát és irok az éuesanyámroi. A főtisztelendő ur azt mondta az iskoiaban, már történtek olyan csodák, hogy aki nagyon vágyott az édesanyja után, annak visszatért halottaiból. Hátha ö is visszajön; én biztosan tudom, már szeretne látni, nagyon. Istenem, hiszen olyan régen volt, hogy elment és nem láttuk egymást! Azt hiszem, nincs szebb aoiog a földön az emlékezésnél. Az emlékekben szebbnek látom a dolgokat, mint láttam, amikor megtörtént. Apa is mondta, hogy bizonyos idő es térbeli távolság kell hozzá, nogy az ember felfoghassa valaminek a szépségét és a jelentőséget. Így csiszolódik, tisztul és öröm és fájdalom kristályosabbá válik benne. Ha emlékezem, mintha imádkoznék és szép nagyon imádkozni ahhoz, ami már távol áll töiűnk, Igy nem tudunk roszszak lenni hozzá, Délutánonkint ezután imádkozni fogok az édesanyámhoz. • 1 miiuöf aisö:a#i# -' szobájából kerül Gyöagvwág a á&iaifekfu lába, a furcsa éfc félig züllött férfiak és hők' közül pedig annak a férfinak az oldalára, a ki mellett megleli az életboidogságát. Senki sem tudja letenni ezt a nagyszerű regényt, mig végig nem olvasta. A könyv a Kultura Könyvkiadó Részvénytársaság kiadása; Kapható Várnay L. könyvkereskedósébeti. —i Nézze kérem, odahaza nincs mivel fűteni. Ha fakereskedésho megyünk, azt mondják, nincs fa, mert elfogyott. Különben is esak 2ő kilót kapunk hetenkint. Hát mit csináljon a szegéuy ember"? Elmegy lopni oda. ahol van. A nép maga nem is tekintette a Makk őserdő megritkitáisát lopásnak ,csak jogos önsegélynek, mert- széltében hallani lehetett, hogj a íakereskedósekben nincs fa, vagy, ha van, az olyan borzalmasan drága, hogy a szegény ember nem képes megfizetni. Hiszen azt, aki végszükségben, lop, még a biróság sem bünteti. Megtörtént, hogy dr. Orkonyí Ede kúriai birö, a fiatalkorúak felügyelő hatóságának elnöke egy ízben személyesen figyelmeztetett többeket a tolvajlá'S esetleges következményeire, miután látta, hogy a lopásban a fiatalkorúak is nagyban segédkeznek. Több szülő erre valóság gal védelmére kelt a megtévedt fiataloknak ős kevés híj ja, hogy Orkonyi Edének kellemetlensége nem származott a jóakaratból. Mikor már az erdőirtás befejezéséhez közeledett, Scmúyódy István táblabíró javasolta a városi tanácsnak, hogy a szegényebb embereket lássa el a váras tüzelőanyaggal, önköltségi árban s igy igyekezzék az erdőirtásnak véget vetni. Az ügy a városi főkertésznek egy, ugyancsak az erdőirtásra vonatkozó jelentéséiW.-L TELEFON: Igazgató: TELEFON: 11-85. VAS SÁNDOR 11-83. V Hétfőn február 18-án. es. és kir. kamara énekes Kezdete é érakor. Heiyárak 12. 10. 6 és 4 K. wt tanácsülés ket'&li —t némi* — Somlyódy István indítványára, miután az nem a tanáös íröleseségébőí került ki. nem & holtak határozatot. Az indítványt minden valószínűség szerint még' a februári közgyűlés fogja Tárgyalni i>uii>iiiNinumiinimmnwiiHHimiiiw HÍREK oim Péter báesi öngyilkos akart iemat Riportot kellene írnom egy kedvei öreg úrról, aki szombaton délelőtt felvágta az er«ftés csodálatos megadással várta a halált . . Riportot, amelynek szenzációja vas « aaifin« elhalad, mindenütt a kívái/esiságot váltja ki az emberekl-ől: miért tette^ . . . talán valami különös ok játszit bele a tragikus elbaiáre-záiB' ba? . . . 'Pénz, vagy leány? . . . Parffimöe levélke, csillogó szempár, suttogó ajkaknak édes forró lehelete, vágya, vallomása? , . . Nem irok riportot, csak elégikus sorokat a szép, kékszemű öreg úrról, Ungvári Pétéiről, akinek fehér a bajusza, fehér a szakálla, fehér a lelke s az évek. melyek nyolevaukétszer váltották egymást, szintén fehérek és szeplőtlenek, mert rajtuk a fáradhatatlan munkának, a tisztességes életnek ezüatpatinájs csillog s aki ma délelőtt, amikor az öreg ka, kukos-óra mutatója elérkezett a tízhez, bement a műtermébe,' ahol nemrégen még az élet virulásábau, az öreg kor visszamosolygó pártosságával játszadozott tarka papagájával és egyre tanította a károgó, rikoltó madarat: jó reggelt . , . Péter, jó reggelt , . . Péter, Péter .. . meg más efélékre ... a most ezen a délelőtti IX) órán magára zárta a csipkefüggönyös üvegajtót és oda ment a szerszámaihoz, amelyek hosszú, hosszú éveken át hűséges társai voltak a kékszemű, fehérszakállú öreg rúnák, megszerezték neki a nevet, tisztességet és boldog ekszisztenciát, azután nézte őket, sokáig nézte, talán negyed óráig, talán félóráig s egyszerre esak kiválasztotta közölök a legjobbat, a legélesebbet, a legbizícsabbat s zel ... óh ... a tekintete most megakadt a csipkefüggönyöm ahol egy szelíd, bájos matróna alakját vélte látni, akitől most ugy szeretett volna elbúcsúzni: — Emmi, édes jó Emxnira, becsás meg n«kem, látod, már el kell mennem, itt hagylak bus özvegységben téged, kit egy emberöltőn át szeretve gondoztalak, akit most ugy kell letépni erőszakkal, fájdalommal a szivemről, óh bocsáss meg nekem, a te hűséges Péterednek, aki nagyon szeret ma. is és nem tetőled, hanem a fájdalomtól és az álmatlan, gyötrő éjszakáktól menekül most . . . És amint visszakerültek a fáradt, kék szemek az ajtó irányából, már munkában volt * kés, már felvágta a petyhüdt kék eret s a vékony csatornán már jött, csurgott a szép, piros vér . . , Csurgott és tócsát gyarapított a pai> ketten, i ' Igy várta a halált szép csöndes lemondással a kedves öreg ur, akinek fehér szakálla lassan, alig észrevehetően mozgott, amig búcsúként mormogta: hűséges, kialudni kész üt (1 beteg szive: — Emini, Isten veled . . . Valahol ajtócsapás hallatszott - , , Mintha a szél vágta volna ba az üvegajtót. Egy cseléd törtetett be a matrÓHához. ElsSkoította magát: h—i Istenem, a doktor ur! A matróna reszketett . . . elhalványult ék tipegve ment a rendelő-szolja felé, ott mellár® tette a kis kezét és zokogva mondta: —. Péter, Péter- . .mit tettél? iA fcehérlelkü öreg itr még felemelte bágyadt szempilláit, a vérre, a távoeó, erőtlett életre mutatott a parketten s aztán wwíide* bológatta ősz fejét: — Hz a vér, ez a küzdés jutalma, {n.,-**— ••im Wfj-.tfffi n.M . | Hogy történt a Jtfak/(ös~erdő kiirtása. — Inditvány a károsodás megállapítására és szigorú vizsgálat lefolytatására. — i