Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)
1919-05-08 / 103. szám
Szeged, 1019. május 8. munkanélküli, de holnap, holnapután megmodhatja. Kijelenthetem azonban, hogy a munkanélküliség a legnagyobb veszedelem, a. m i a város békéjét földúlhatja. — Ne fegyegessen, — szólt közbe valaki, most már ugy se félünk! — Én nem fenyegetek, — válaszolta a szónok, én csak egy tényt állapitok meg, amit ismerek, mert mindig a munkásság közt vagyok és ismerem a bajaikat. Én mindig nyíltan és egyenesen szoktam beszélni. A mu ikanélküliségen segíteni kell! e — Módot mondjon! — Én is megismételhetem, amit Benes evlársam mondott. Magánosoknak és a ha\>ságnak kell munkát adniok, ha a város javát akarják. A város javíttassa ki a külvárosok egészségtelen csatornáit, hozassa rendbe ott az utcákat, hisz orré csak munkaerő kell, az pedig, sajnos, nagyon is bőven van. Dr. Somogyi polgármester: A város állandóan foglalkoztat SOO—1000 munkást, de miinden munkanélkülit nem foglalkoztathat, mert erre nincsen pénze. De a vita nagyon is elkalandozik. Ismétlem, arról van szó, hogy azonnal adhassunk munkát, mert kétségtelen, hogy minden szakmában sok a munkanélküli. Bokor Adolf: Meg kell állapítani, hogy régibb, vagy ujabb keletü-e a munkanélküliség k hogy mi az. eredete. A polgármester szerint a munkanélküliséget főleg m. okozza, hogy az'üzemekben elfogyott a nyersanyag. Pálfy Dániel reflektál Benes szavalva, a ki azt. mondotta, az ő gyárát is fölemlítve, hogy a kollektív -szerződéseket nem tartják be és tanoneökat, kisegítőket alkalmaznak szakmunkások helyett. Szerinte inem a munkáltatók, hanem a munkások szabotálnak. Ki akarják kapcsolni a tőkét a termelésből, hololt a termelés a tőkén, a szellemi és fizikai munkán nyugszik'. A tőkét elriasztották. Ez az oka a m ii nk an élküliségnek. A földmunkások szakszervezetének elnöke 3500 földmunkás nevében kijelenti, hogy ők, akik ezelőtt 40 korona napibérért dolgoztak, dolgoznának most 20 koronáéit is. Elmennének gyárakba is „rámolni." A polgármester pártfogását kéri. Pál fi Qábor szerint a kollektív szerződéseket nem tartják l;e az üzletekben, ö a magánalkalmazottak nevében beszél. Szerinte, ha a szolgákat, a háztartásbeli nőkét olbocsájtanák az üzletekből, akik. oda illetéktelenül jutottak, "akkor szakmunkások alkalmazást találhatnának. A nőket általában-inkább régi, a háború előtti munkakörükbe kellene visszaterelni. Az árukat nocsak a nagykereskedőknek juttassák, hanem a munkanélküli a !k a>l mazot t akn ak is. A polgármester erre kijelenti, hogy az élelmicikkek kiosztásánál az a főtörekvése a britóságnak, hogy olcsón kapja a. közönség. Weiner Miksa a Bánát megnyitását sürgeti a forgalom számára. Anyag a yasufnál. Gera Mihály kijelenti, hogy ő szervezett munkás, de akármennyire gyűlölik is a munkál lat ók a munkásokat, '•— KVm áll! Nem gyűlöljük! Qera Mihály:-itt most össze kell tartani. (Helyeslés.) - ü ugy tudja, hogy a Rendező-pályaudvaron a régi fűtőház körül igen sok anyag, különösen a vasútnál használhatatlan : alpi a van. Azután van ott sok régi tégla, a mit most 20 szőregi lány rakosgat össze szegedi munkások helyetf. Ezeket az anyagokat kellene elkérni a francia parancsnokságtól. \nyag volna, csak építkezni kell. De gondos kod ni kell arról is, hogy a munkásság olcsó élelemhez jusson. A 1 án•kereskedelmet le kell törni. (Taps.) PU-k Móri;- szerint a -házak kijavítására meg ;V1 en. cdr.ie a háztulajdonosoknak, hogy léi iiieljék ,! lakhi'iek-t .•! háromszobás lakásolxiol •, A iunnlások i> dolgozzanak ok • óbbért. Ez a felszólalás meglehetős ellenzést keltett. Schnabel Mór azt indítványozza, hogy az idegen munkanélkülieknek tegyék lehetővé az elutazást, legalább is lefelé. A nem szak képzett munkások helyére vegyenek a munkáltatók szakembereket. Erre szerinte ad módot a kollektív szerződés. Qiinther, a kávéházi alkalmazottak szaknő, mégis a Délvidékről hozatnak munkásokat a kávésok. Pedig az uj kollektív szerződés mellett is 40—50 percentet nyernek a közönség rovására. Ha í) órát dolgoznának a pincérek, neon 1G órán át, akkor lehetne 'segíteni a munkanélküliségen. Több felszólalás után azt határozták, hog> az azonnal megvalósítható javaslatokat megvalósítják, nevezetesen az anyagbeszev"-**"•*•••» UIV-'J, » WHI/-.-J..I.-J-M.JÍJ u^. Y WUJUfJl^WV, szervezetének elnöke adatokat mond, hogy a | zési'e vonatkozókat, a többit szakbizottságok kávésok megszegik a kollektív szerződést-. ' elé terjesztik, Most 294 munkanélküli pincér van, közttik 32 | ' wa«nnaii<!3iiHi«HaM»M BBa*aB*"a"°BBBMaaaaa»B8aBiiBBaBg8BaaBBBaagasBaeBssaaaasEMBaMBBaBaaeaB8aBB8e* Megalakult a Szegedi Tanárok, Tanítók és Óvónők Nemzeti Szövetsége, — A végpehaftóbizotfság intézkedései. — Nagygyűlés a városházán. — 'Saját tudósítónktól) Szerdán délelőtt a a tanárok, tanítók és óvónők gyűlést tartottak a városháza közgyűlési termében. Az előkészítő bizottság a gyűlést azért hivta egybe, hogy megalakítsák a tanárok, tanítók és óvónők nemzteti szövetségét. A gyűlésen Peidl Imre főgimnáziumi tanár elnökölt. Megnyitó beszédében többek közt a következőket mondotta: —• Kedves Kollegák! Magyar testvéreim! .(Éljenzés és taps.) • — örvendezve üdvözlöm önöket, hogy ilyen szép számban megjelentek hívásunkra. Az előkészítő bizottság nevében a gvütést üTiegnviitom. Engedjék n?eg, hogy ismertessem Önökkel a szövetség célját. Az tídők járása oly nehéz felettünk, hogy nem beszélhetünk sokat, nem vitatkozhatunk, egymást meggyőzni nem próbálhatjuk meg. Az utolsó óra ütött. Cselekednünk kell! Nézzünk körül, hová lettünk, hová sülyedtünk. Dicsőséges ezeréves Magyarországunk hol van? Hol van a jólét, a megelégedés, békesség? Hol a;-, é'et- és vagyonbiztonság? Révetegen járunk, nem találjuk honunkat e hazában. Elmondhatjuk a költő szavaival, hogy az élet itt fagyva van, megdermedett. Akármerre nézünk. a szürkeség tekint felénk, a kétségbeesés kiált. Nincs hit, remény sehol. Eddig sem voltak barátaink, a jó Istenen kívül senkiben sem bízhattunk. Most ettől- az erősségünktől is -megfosztottak bennünket, ami tiz századon ál fejttartot-t. Nemzeti szent érzésünket felfogadott zsoldosok meg,gyalázták, ősi erényeinket kipellengérezték. Ujakat hoztak. Néz'zék meg, miket alkottak, mit tettek hazánkkal, gyermekeinkkel, 'hitveseinkkel. Mii lett hazánkbók amelyet dicsőségesen védelmezni próbáltunk? Mi lett ifjúságunkból? — Megmételyezték! —- Erős hittel bizom benne, — folytaira Peidl — hogy feltámad ez az ország és ismét élni fog! (Taps.) Látták ezit az ifjúságot, beteg a teste, lelke, mintha szegény hazánk képét látnánk benne. Ennek sok oka van-. De, hogy ennek a szeremnek egyik főforrása a tanítók szakszervezetének szegedi szervezete veit, az bizonyos. Hitetlenséget hirdettek, történelmi nagyi a lakat ferde világításba helyezték (Igaz! Ugy van!) — Kit a zsidókkal! Hallgasson! Nem hallgatjuk! Akiknek nem tetszik, hagyják el a termet! —- zúgták összevisszaságban a közbeszólások. — Ezt az erkö'csi mételyezést -— leientette ki Peidl nem tűrjük! A tanítók szakszervezetének ezt a formáját azonnal megszüntettük és helyéhe a Szegedi'; Tanárcs. Tanítók és Óvónők Nemzeti Szövetségét tettük. Ebből kizárjuk a politikát, tisztán kulturális, gazdasági ás nemzeti alapon • szervezzük meg. Elfogadja-e .ezt a gyűlés? Igen! Igen! — Engedjék meg ezután, hegy a most elfogadott nemzeti szövetség végrehajtó bizottságát felolvassam. Közbeszó'fis: Ideiglenes úgyis! A huszonkét tagit végrehajtó bizottság a következő; Állami főgimnázium: dr. Lippav György állami főreáliskola: dr. Korner Ernő, kegyesrendi főgimnázium: Para Imre, állami felsőleányiskola: dr. Pataki- Erzsébet, állami kereskedelmi : Feltár János, városi kereskedelmi: Klemen t A-ntak katolikus tanítóképző: Gallér Kristóf, katolikus polgári leányiskola és tanítóképző: Zadraveez István, íelsőipariskóla: Jung Péter, siketnéma intézet: Plichta Béla, II. kerü'eti polgári fiuisko'a: Kengyel János, KI- kerületi po'gáni fiúiskola: Mntli Béla, Margit-utcai polgári leányiskola: Gürgulios Antalné, Dugonics-utcai polgári leányiskola: Ádám Sándorné, belvárosi elemi iskola: Követi József, rókusi e'erni iskola: Klemen t Antalné, Szentgyörgyi elieimi iskola: Szász Gyula. Szillémiti elemi iskola: Szabó Juliska. Móra-utcai elemi sko'a: Boriik Qyőzőniá. Gsongrádii-sugáruti elemi iskola: Gönczy Mariska, alsóvárosi elemi iskola: Lauber József, belvárosi leányiskola: Bödöná Trinksz Paula, zsidó népiskola: Roszenberg Izidor, református iskola: Girtné Bartha Irén. evangélikus iskola: Ország József, kisdedovó: Széke'y Oáborné, előkészítő iskola Steglchner Etelka. Az elnöki előterjesztések elfogadása után dr. Lippai György szólalt fel. Mélyen .tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves pályatársaim! — Azzal kezdem, hogv visszaemlékszem 1919. március 26-ára. Ezen a napon bizonytalan eredetű megbízást mutattak fel tantestületünk előtt. A megbízásban az volt, hogy tegyünk esküt a proletárdiktatúrára. — Piszkos dolog! Gyalázat! — Abban az időben — folytatta Lippai — amikor az egyéni szabadság ellen a legdurvább eröszakot követték eí — bár sokszor mézes formában — letettük — köztük én is — a proletárdiktatúrára a fogadalmat. Az a szó azonban, amelyet # erőszakkal vettek ki belőlünk, nem Tehet köie'ező és az első alkalommal, amidőn szabadon nyilatkozhatunk, szabadon cselekedhetünk, visszavesszük. Dr. Lippai ezután 'bírája a proletárdiktatúra működését, majd igv folytatja: — Amig a néo éhezett, a vezetők jó módban éltek. WalUsch Ká'mán elvtárs ur 50.000 -korona értékű szobabútort rendelt. Az ország pénzét pocsékolták. Közbeszólás': Dr. Hollós József h milliókat harácsolt össze, aztán elmenekült. —.. Rágalmazó az>. akii távol.levőkről" ilyet állit! kiáltotta vissza Juhász. Gyula az ismeretlen közbeszólónak. Az -illusztris' költő fellépését az izzó hangulatban a gvirésetii megjelentek nagy tüfia'metlenséggel fogadták. A kiáltások özöne ztidult az ajtónál álló kö tő felé, akinek oedig nem volt más célja, minthogy távollevő ''-arátiát megvédelmez?-1. A gyűlés, nem tekintve a közbeszóló személyéi, a bántalmazásoktól sem riadva vissza, távozásra'kénys:'eri.tet,te Juhász Gyulát. aki egymagában lehetet •enn' állott az oknélküli viharba i; A kínos incidens után Lipp-ii Gy.'bVv folytatta beszédét. Szólott az ifiu«á • -gyüléséről és arról a rendszerről, amely bizonyít-
