Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-21 / 114. szám

Szeged, 1910. május 21. onokáját. Mikor a firhang lémönt, összever­tem a tenyeremet, oszt háromszor négyször kiszólítottam a szinészöket, kük a tanyai sze­mélyöket ábrázolták, de inkább a boldogult irányába érzött tisztölet,bül, mer gondolom, délmaqyarorszáq szügény Pista ur is megfordulhatott három­szor négyször a sírjába. Az a másik iró, az a muszka, akit vele adtak, mán sokkal nyu­godtabban alhatott az este. Tiszt ölet tel: Halbür Förgete(j János. aBBBBBaBatseaBssaaassaaaBBa CBBBBBaBBBBBBaBflaBSBBaaKBnBBBaBBqBHSBeaBssBaBBSBBBBBBBBBBBBaaBsasiiBBaanBBBHBsii ler-ker Amerikai ízén-ígéref. (Saját tudósítónktól.) A város Kossuth­-sugáruti fatelepe fílött állandóan töme­ges az ácsorgók serege. Aki a telepnek a mellékutcára néző frontján, leghátul áll, két­három órát is eltömhet, mig a sor elejére ke­rüli. Ennyi várakozás után kap összesen iél métermázsa fát, De m* ez a semmiség, mi az az egy-két tuskó? Sokan inkáíbb egyenesen a fia kitermelésére adták magukat. Igaz, hogy ez hosszadalmasabb, nehezebb, fáradságo­sabb, de legalább jutalmazó. Nem a Makkos­erdőről beszélünk most*.amelyet már egészen kitermeltek, hanem az utcák fáiról, A Mak­kos-erdő faanyagáért kapott valami kevés el­lenértéket a város, mert a iát meg kellett fi­zetni. Az utcákról ingyen lehet fákat kivágni, annak, akinek van hozzá érzéke, vállalkozó szelleme s megfelelő szerszámja. A magánvállalkozásnak 1919. május 20­án esett véglegesen áldozatul a Lechner-kert, Ebben a kis ligetben, amelyet sohasem -lehe­tett jogosan parknak nevezni, írért kezdet­től fogva- véglegesen elhanyagolták, volt még a tél kezdetén- talán 60—80 -szál élőfa, öreg, terebélyes fák. Most, a végpusztulás előtt, még mindig állott belőlük vagy 15—20 darab. Kedden nekiestek ezeknek is, fiiréss;el, bal­tával. Mind- "kidöntötték. A megmaradt tön­köket aztán, szokás szerint mások vágják ki. Végűt jörineik á f ahány ászok, ereik ásókkal fegyverkeznek és az elfásodott, hatalmas gyökereket -hozzák nem kicsinyelhető muriKá­vaU' a napvilágra. A fiakereskedés- virácrüíV. A hivatásos fakereskedőknél nincs ugyan készlet, 'de megábos fatermiellőfcné'l drága pénzen lehet szabad-iát vásárolni. A fit terme­lők közt bizonyára nem sek a gjaizdag ember, az a kereset alighanem rájuk fér de ha már szabadon irtják a város fáját, iegaláibb csak­ugyan azoknak jutna, akik szegények, akik­nek -nincs egy darabka tüzelőjük sem. Ezért most már nem azt kell kívánni, amit valami­kor olyan nagyon óhajtottunk, hogy: .kímél­jék a város szép, hasznos élőfáit, hanem azt, hogy legalább lehetőleg igazságosan ossz.'' el a tüze'őt. Kimélbi már a fákat ugy sem lehet. A Nagykörúton mind, egy szilig kiirtották. Kül­városunknak nemrég dus akácsora-it nagyon sok helyütt kivágták már. Nem mondjuk, hogy most tehát ugv kel'' tennünk, mint az: a bizonyos grzda a jégverés után. nem mond­hulj-uk, hogy az , ami még maradt, okvetle­nül el kell pusztítani; de ha nem mondjuk is, alighanem ez lesz a terebélyek sorsa. Meri még eddig, sajnos, nem falábát fej, hogyan lehet fűtésre, főzésre közvetlenül használni a napsugarat. Fa, kőszén pedig rímesen. Ha a kopár Lechner-kerten, vagy a Nagykörúton jártatjuk a tekintetünket, rossz sejtelmekkel, fázva gondolhatunk előre is a télre. Nem volna-e jó, ha már most maga a város venné kezébe a belső területen való fa­termelést? Maga a város vágassa ki az egyes mellékutcákban még a lézengő fákat s rak­tározza el. Nagy készlet kerülné ki még eb­ből; de fia szabadjára hagyja a magán­sok vállalkozó kedvének, akkor nemhogy a télre nem jut bélői'.e, de a mostani sürgős szük ségletre is ailig. mert az élelmesek eladják a szegény emberek elöl jómóduaknak. akik a j drága fát is megfizethetik. Már pedig, amink I még van, azt, ismételjük: igazságosan ke'lle­\ ne elosztani. j Kedden dohánygyári munkásnők küldött­sége járt fönn a pollgármestérnél s arra kér­te. hogy a dohánygyáriak, akik több százan vannak, délután kaphassanak fát a városi fa­telepi-öl. ök ugyanis mirnkadijat veszítenek, a délelőtti ácsorgássak A polgármester meg­ígérte, hogy a legki"/lelebbi szállítmányból délután osztatja szé: a dohánygyári mun­kásnők részét, most mar ugyanis olyan ke­vés a fatelepen levő készlet, hogy ez-érr mái­nem érdemes megbolygatni a rendet. Megemlítjük, hogy a polgármesternélli •kedden dé'előtt föntjárt egv amerikai kato­natiszt, akit egy magyarul tudó szerb had­nagy 'kalauzolt. Az amerikai tiszt tagja a Fiúméban székelő amierikai missziónak és arról kérdezősködött a polgármesternél, hogy milyen ellátási cikkekre volna szüksége a városnak. Dr. Somogyi elmondta, hogy leg­jobban szén kellene. A tiszt erre följegyezte, mennyi szénre lenne szükségük a- városi' üze­mieknek, a nyári cséplés! munkálatóknak, a magán üzemeknek. Az amerikai igen udvaria­san, előzékenyen minden jót igért, Mi -peisze az igérefteke? már 'túlbecsülni nem bírjuk. Nem igen sokat bízunk az amerikai Ígéret­ben sem, de hu az véietetaülli valóra válné'-. annál szebb volna. A repülőtér anyagai. Kaptak -a következő sorokat: ,B. lapjuk május lS-iiki száma foglalkozik a Szegeden levő katonai repülő anyaggal és noha -ezt az ügyet napilapokban, a nyilvánosság előtt már oly sokszor letárgyalták a cikkíró még sem lát tisztán ebben az ügyben. Ennek folytán helytelenül van tájékoztatva a közönség. De maga a katonai parancsnokság is hamis szín­ben van feltüntetve. Tájékoztatásul közlöm, hogy iámét- nem a repülőtérről, hanem a ró kus-i repülőgépmühelyről van szó. A cikkben említett, leltározásra vonatko­zó rendelet megérkezett ide ts, sőt azóta már •egy másik is, amely szerint uj leltározás -fo­ganatosítandó. A leltározás, parancs nélkül is folyik, amiről a kamara kirendelt bizottsága is meggyőződhetett, Nem fedi a valóságot, azon kijelentés, hogy mult év december 1 fi­án egy bizottság leltározás céjából kintjárt. és a katonai megbízottaik nem jelentek meg. Itt, nem járt senki, mert mint a műhelynek parancsnoka értesítést- kaptam volna erről, de meg nem is -kei-i-ett seniki. Ellenben nemré­giben a/: történt, hogy felelőtlen egyének a polgári őrök figyelmeztetése dacára a telepen az összes hangárok és műhelyekről a lakato­kat leverve, azokba lehatoltak olyan időben, midőn a parancsnok - ág részéről senkisem volt jelen. A tulajdonjog, közvagyon szentsé­gének ilyen durva megsértését nem akarom szavakkal megjelölni és emuik elbírálását a 'h cnségre bízom. Megny n gtatásképen közölhetem, hogy itt semmiféle anyag el nem romlik : z álás folytán, mert itt mindent szakszerűen kezel­nek, amiért a felelősséget is viselem. Ez te­hát ne okozzon senkinek sem gondot. A kamarának .szintén szolgálhatok telyí­lágositással egyes dolgokat illetőleg és feles­leges ezért a városi tanácsnak belevonása ezen ügybe. .Eddig nem intéztek hozzám kér­dést, azért, maradt egy.cn ügy „felderítetlen." A felemlített öt hivatalnok helyett van a műhelyben hat, akik közül csaik kettő kap fi­zetést, mint polgári -egyén, míg a többi négy tiszt és mint ilyen a többi szegedi tiszttel együtt bárom hónapra előre megkapták ka­tonai illetményüket és most ezért dolgoznak is, .mert meg vannak fizet ve. Általánosságban hírlik, hogy a szege'i iparosság anyaghiánnyal kiizd. Tudomásom szerint, -egyes ipara-vaknak nagyobb az anyag­készlete, mint a -műhelyé, mert a speciális re­pülőgépanyagck má?ria amugysern használ­hatók fel, pedig elsősorban ilyenek vannak itt elraktározva. A kamara által kiküldött vegyes -bizottság erről személyesen meggyő­ződött és arról -is, hogy a fennálló - műhely semmi ikörülmény-ek között, az állami érdek durva megsértése nélkül fel nem. osztható és nern értékésitbefő, a meglevő anyag csekély volta miatt egy esetleges felosztás az iparo­sokon bjxí i.ifzy jSg m lendítene, mert nem lehet végeel '2—8 iparost 1—2 hétre anyaggal el­látni, amelynek felhasználása után a mosta­ni anyaghiány iámét csak beállana. Ttidomr som szerint faanyag iSaegeden beszerezhető, mert a műhely is vásárolja anyagát, magát tehát fed emészteni nem fogja. Az üzem beszüntetése ismét növelné a munkanélküliek számát, mert a már foglal­koztatott 30 polgári munkást el kellene bo­csátani, mig az üzem kifejlesztésével később tekintélyes számú munkás megélhetése bizto­síttatnék. Lényegileg a munkaalkalom a fon­tos, nem pedig az, hogy kinél dolgozik az egyes egyén. A leghatározottabban visszautasítom azonban azon kijelentést, hogy a katonai ja­vakkal eddig és még mindig felelőtlen gaz­dálkodás történik. Szeged, 1919. május lí). Fabiny Eleik százados, a repülőgép m uh el y p a r a n esnoka. Vasárnapi cikkünkhöz az adatokat a ke­reskedelmi és iparkamarának ftbbál az átira­tából merítettük, amelyet ebben az ügyien 11848—919. és 789—919. számok alatt a város tanácsához intézett. A cikk legtöbb helyén idézett ebből az aktából. A nyilatkozat kéz­hezvétele után újból informálódtunk az ügy iránt és azt a felvilágosítást nyertük, hogy a. kamara aktájában foglalt adatok kivétel nélkül fedik a valóságot. hogv a legtöbb ST!vai4?ahtívelvek, levélpapírok és legszebb képes levelezőlapok csakis a -4ÉDI SPÉCI -LITE hypiénikus szlvarkahilvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 1!. sz. alatt kaphatók. Tí?*ef«» 15—20. Eladás ugy nagyban, valamint kicsinyben' Francia-magyar szótárak is kaphatók,

Next

/
Oldalképek
Tartalom