Délmagyarország, 1919. augusztus (8. évfolyam, 159-183. szám)
1919-08-03 / 161. szám
— w * «só«««»*« DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1919 augusztus 3. azokra az elvtársakra is, akik vállalkoztak, hogy az ideiglenes állapotot végigcsinálják. Ők egy történelmi szükségszerűség eszközei. Munkájukat nem lehet jól csinálni, csak becsületesen. Mi ezalatt az átmeneti idő alatt félreállunk. Ha lehet, az osztályegységet fentartjuk, ha nem lehet, akkor más módon küzdünk, hogy ujult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban, reálisabb körülmények között, érettebb proletáriátussal uj harcba kezdjünk a proletariátus diktatúrájáért, uj fázisát kezdjük meg a nemzetközi proletárforradalomnak. A nevezetes gyűlés után Kun Béla, Szamuelly Tibor és Pogány józsef népbiztosok elhagyták Budapestet. Az aj kormány intézkedése!» Az uj kormány proklamációt adott ki, amely igy szól: Magyarország népéhez! A antant hatalmai ultimátumot intéztek hozzánk, követelték, hogy a tanácsrendszer alapján álló kormány helyét más kormány váltsa fel. Ehez a feltételhez fűzték a béketárgyalások megkezdéséi. A magyarországi szocialista szövetséges tanácsköztársaság kormánya ugy látta, hogy ezidőszerint az antant hatalmaival a SZÍVÓS ellenállás csak haszontalán vérpntáshoz vezetne, ezért letette megbízatását. Az ország ideiglenes kormányzását a központi munkástanács megbízásából átvette a fegyelmezett és felfegyverzett magyarországi szakszervezetek vezetőiből alakult uj kormány. Az uj kormány az öntudatos, szervezett munkásság erejére támaszkodik. Célja a rend fentartása és az antanttal való tárgyalások megkezdése. Kishitűségre nincs okunk, erősen tartjuk a Tiszafror.iot és itthon is fegyelmezett kitartásra van szükség. Az uj kormány bizik abban, hogy a szervezett munkásság nem tűri sem az ellenforradalmároknak, sem a foszíogatóknak garázdálkodását. Annak tudatában, hogy a dolgozók tömegei zárt sorokban állana a kormány mögött, a kormány felhívja Magyarország népét, hogy fegyelmezetten várja be az eseményeket és feitéílenül engedelmeskedjék a kormány rendelkezéseinek. Mindenki maradjon a helyén. A munkástanácsok és egyéb hatóságok szigorúan teljesítsék kötelességeiket. A rend és fegyelem megsértőire a kormány teljes erővel fog lesújtani. A rend és fegyelem fentartásávai az uj kormány megbízta Haubrich József hadügyminisztert, aki a kormány rendelkezéseinek ellenszegül, a szervezett munkásság akaratával találja magát szemben. Magyarország népét csak a fena, csak a fegyelem mentheti meg a pusztulástól. Budapest, 1919 augusztus 1. Peidi Gyula miniszterelnök, Ágoston Péter külügyminiszter, Dovcsák Antal ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Gctrbai Sándor közoktatásügyi miniszter, Garami Ernő igazságügyminiszter, Haubrich József hadügyminiszter, Knaller Győző nemzetisági minisztér, Knittelhofer József közélelmezési miniszter, Miakits Fereric pénzügyminiszter, Peyer Károly belügyminiszter, Szabó Imre munkaügyi és népjóléti miniszter, Takács József fölmivelésügyi miniszter. Kiáltvány a vidéki lakossághoz. A budapesti kormány kiálltványt intézeti távirati utón az ország meg nem szállott részesnek minden városához és községéhez. Tudomásul adja; hogy elfoglalta helyét, minden munkástanács a helyén marad. Az antant utján megtörténtek a lépések a fegyverszünet megkötése érdekében. Felhívja az ország egész lakosságát a belső béke és rend, valamint nyugalom biztosítására. A kormány rendeletet bocsátott ki, melynek érielmében az eddig érvényes jogszabályéira volt tanácskormány rendeletei mindaddig érvényben maradnak, mig azokat a kormány hatályon kívül nem helyezi. Az antant képvisel Romanelü olasz alezredes, aki ezidőszerint egyedüli képviselője Budapesten az antantnak, a következő kiáltványr.yal fordul a magyar néphez : Mint egyedüli képviselője az antanitenak, amellyel a' jelenlegi magyar kormány békés viszonyban kiván élni, nyugalomra és rendre hivom fel Budapest és az egész ország lakosságát és felszólítom arra, hogy a jelenlegi kormány minden rendelkezését a legszigorúbban tartsa be, hogy a rend, vagyonés személybiztonság teljes mértékben fen tártható legyen. Mindenki tartózkodjék minden p ár tgy ü lő let tői, mmden felekezeti türelmetlenségtől és mindennemű viszálykodástól, nehogy fokozzák azoknak nehéz helgzetét, akikre a jelen súlyos pillanatÉhhez az utóbbi rendelethez máris azt a kombinációt fűzik, hogy az uj budapesti kormány mindent a régiben akar meghagyni, vagyis mindent ugy, ahogy a proletárdiktatúra megcsinálta. Aki azonban elfogulatlanul vizsgálja a budapesti eseményeket, az állithatja, hogy ez tévedés. A proletárdiktatúra rendeleteit is csak egyelőre hagyja érvényben. Hogy milyen lesz a végleges kormány, azt nem lehet tudni. Olyan azonban semmi esetre sem leiiet, amely tüzzel-vassal akar büntetni, megtorolni és vagy száz évvel visszafelé menni. Szigorú rend! Az uj kormány minden eszközzel fönn akarja tartani a rendet. Budapestén teljhatalmú diktátorrá nevezte ki Haubrich minisztert, aki a következő felhivást bocsájtotta ki : Mindenkihez f A IV. hadtest területére további intézkedésig elrendelem a legszigorúbb statáriumot. Minden rendbontó, fosztogató, valamint, aki parancsaimat nem" teljesiti, a helyszinen agyonlövetik. Általános záróra este 8 órakor. 8 óra után a karhatalmon kiviil senkisem tartózkodhatik az utcán. Szabadnapos vörös katonák és vörös őrök tartoznak • azonnal laktanyájukba bevonulni. Budapest, 1919 augusztus 1. Haubrich á. k., * Budapest város teljhatalmú diktátora. a magyar nepfiez* ban a kormányzás felelőssége nehezedik. Amennyire módomban és hatalmamban van, törekedni fogok arra, hogy az antant Magyarország mai belliseién a legrövidebb idő aíafí könnyítsen a blokád részleges, vagy feíjes megszüntetésével és a szükséges béke nyujíásávai, hogy a magyar nép az értelmessége és szorgalma révén újra felvirulhasson. Budapest, 1919. évi augusztus ' hó 1-én. G. Romanelli, a budapesti Olasz katonai misszió vezetője. Szeged, augusztus 1. A miniszterelnökségi sajtóiroda jelenti: A mai nap eseményei minden tekintetben azt a látszatot keltik, hogy az ország G] VERSEK. KÖLTÖK, BARÁTIM . . . Költők, barátim, merre merre éltek ? Szeretném megszoritni kezetek, A régi, régi szép napokra kérlek, Csak legalább egy sort üzenjetek! Együtt indultunk a költői hegyre, Lelkes, bolondos és dalos csapat, Énekre hangolt bú és balszerencse És mentünk felhők, csillagok alatt. jó Kosztolányi, a kedves Szabadkán, A kertben, egyszer, ó emlékszel-e, Piros borok közt és zöld lombok alján Hallgattuk, mit zeng a tücsök nesze. A magyar ég oly szelíden borult ránk, Mint édesanya arca altatón S elringatott a magyar szomorúság, Mint ladikot a hullám tiszta tón. Babits Mihály a Vitéz-utca sarkán Hiába nézek én egy ablakot, Te messze mentél és ideges, halvány Arcodnak fénye rám rég nem ragyog. Ama fekete, fekete világról Mikor hallgattam, furcsa éneked, Nem gondoltam, hogy a jövőnkbe látott Nagyon sötét és bánatos szemed! Kedves Karinthy, mert nem jösz le hozzám, Nevettetőn, hogy könnyezzek bele? Ady Endre . . . .a {távol azurország Hol vár reánk ? Én Is siessek-e ? Talán egy-két uj vetset elsirok még, Reménytelen egy-kctyiőt szeretek\ . . Talán megérem, hegy. lesz itt honopi még ? Költők, barátim, hqt jeleljetek! JUHÁSZNÓTA. Szeged tájánfj réges-régen A füvellő téres réten Etelének tábora volt, Az ükapám ottan dalolt. juhászlegény, szegény legény Bandukolt a Tisza szegén, Talált egyszer egy nagy kardot, Öreg iqten kardja, az volt. \Neki a kard minek kellett? Ő csak járt a Tisza mellett, Nézte a csillagos eget, Meg a bárány-fellegeket. Nézte egy lány csillagszemét, Amely fényes, amely setét S mig a hadak egyre jártak, Átnótázott éjszakákat. Juhászlegény, régi legény . Az utódod igy lettem én, Csillagos ég, bárányfelleg, Tőlük neked mii üzenjek? Hogy a hadak járnak ma is ? Lányok csillagszeme hamis? Juhászlegény sorsa bánat S átkoznom kell ükapámat? TOVÁBB... És tőled is búcsúzom, asszonyom már, Ki nem voltál egy percig is enyém, Csák voltál bálvány, balga hitnek oltár És voltál álom és voltál remény. Reád hímeztem vágyaim virágát, Mely nem hervad e fölaön már soha, Rád ívelt versem, e csüggedt szivárvány, Te lettél asszonyoknak asszonya. Megyek, magányos bolygó esti csöndben, Örök derűben a csillagkörön És mélyben, éjben elmarad mögöttem A muló asszony és múló öröm! JUHÁSZ GYULA.
