Délmagyarország, 1919. március (8. évfolyam, 49-72. szám)
1919-03-09 / 56. szám
I 4 'DMMmY'km\mzjm Szeged, 1919. március hó 9. %A Jiecske az űskola-iifcdban. — Hogyan éltek ezelőtt az emberek. — Másodszor bontogatja rügyeit az orgonabokor, mióta eltávozott közülünk a Mester. Hej, azért sokszor, nagyon sokszor megjelenik az emléke előttünk, mert hiába, a szeretet szálai nagyon erősek, nem egykönnyen fonnyadnak el, ha el is szakadnak a szivüntől. Olykor, ha összejövünk szomorú arccal, beteg és panaszos lélekkel, el-elgondoljuk, hogy miként viselné a Mester, Tömörkény István ezt a nehéz rabsorsot, melynek láncszemei lépten-nyomon megcsörrennek és rémesen belesirnak a szivünkbe. Némán, türelmesen, a honfibánat emésztő keserűségével, vagy lázadozva, ajkán az átok dörgő szavaival ? . .. Melyik lenne lelkében az erősebb: az okosság-e, a mindent szelíden bezománcozó humor, avagy Tiborc kesergése ?... A héten egy öreg emberrel beszélgettem, aki harminc és egynéhány esztendőt töltött a város szolgálatában ;és mint rendőrségi tisztviselő úgyszólván minden nap érintkezett az akkor rendőri-riportokat szerkesztő Tömörkény Istvánnal. Ő azzal a véleménnyel volt, hogy a Mester bölcsessége, a nagy események fölött uralkodó lelkinyugalma ezt, a még be nem végzett tragédiát sem venné olyan komolyan, mint sokan közülünk. Beleöltöztetné az ő fényes humorának szivárványos köntösébe és megvigasztalná önmagát is, minket is. Bár igy lenne . .. . — Mert Pistának pompás humora volt — beszélte az öreg — nem csak olyan, aminőt az írásaiban látunk megcsillanni. Az ő fényes ötletei, melyekkel a társaséietet tette néha derűssé, nincsenek feljegyezve. Ezeket nem irta rneg. Hallgatott, hosszú ujjaival a cigarettát sodorgatta, szívta őket egymás után, komolyan és rendületlenül és anélkül, hogy beleszólt volna a társalgásba, elmélyedve figyelt és jegyzeteket készített gazdag lelkében. Jól esett mindnyájunknak ez a kedves jellemzés, nógattuk az öreget, hogy mondjon el ezek közül legalább egyet. Egyet, ami nem csak a mi eléggé el nem gyászolható barátunkra, hanem a régi időkre is emlékeztet. — Hát ha ugy akarjátok — fogott a beszédbe Tóni bátyánk — elmondok akár kettőt is. Például a Kecske ternóját. Ez még abban az időben történi, amikor kis-lutri volt, a mai osztálysorsjáték helyett. Mihályfinak akkor az Iskola-utcában volt a „Kecskéhez" címzett trafikja. Akkor még ő sem volt olyan büszke ember, mint ma, több volt a dohánya és szívesen szóba állt a „kundcsafttal". Ma csak a kezével beszélget: nincs! ... és foghegyről válaszol, ha füstölnivalóról szól hozzá a régi ismerős. Az iskola-utcai trafik sokáig „kaszinójuk" volt a szegedi írónak és újságíróknak. Mihályfi szabómester volt, innen ragadt rá a Kecske név, bészke volt az előkelő társaságra s hogy minél jobban oda vonza őket, ami hirt hallott a városban történt eseményekről, azt hűségesen leadta a tollforgató uraknak. Oda járt minden áldott nap Mikszáth Kálmán, Sebők Zsiga, Pösa Lajos, Békefi Antal, Tömörkény István, Dankó Pista, Kacziányi Géza a neves festőművész (rajztanár volt ebben az időben a reáliskolában), kiki megkapván a maga válogatott szivarját, (a nagy palóc a fekete virzsiniákat) és kezdődött a terefere . . . Bezzeg sok színes dolog kikerült ezen a réven, a művészi toll nyomán, melyek közill több gyöngye ma is a magyar irodalomnak. Egyszer az újságolta Mihályfi, hogy csudálatos álma volt az éjszaka. Nem szóit bele senki, várták a folytatást. — Az égen három csillagot láttam — mondta a Kecske — és mind a három csillagban egy-egy szám volt. Aranyszám még hozzá! — Nem a Szekula Teréz sillerje aranyozta meg őket ? — jegyezte meg Mikszáth. — No ezt megtesszük Kecske, mutyiba —• mondta Sebők Zsiga, — Már meg is tettem! — dicsekedett Mihályfi. — Még pedig két pengőt tettem rájuk. Dankó, a vérbeli cigány, kíváncsibb volt valamennyinél: — Milyen számok azok Kecske komám ? — 10, 20, 30. — Furcsa számok. Ezekkel nem lehet nyerni. — Az ördög nem alszik — bakkontott közbe Tömörkény. Akkor a napilapok a Tisza vízállása után, mindjárt a Nyilitér előtt közölték a kislutri kihúzott számait. Szerdán és szombaton volt a húzás, csütörtökön és vasárnap reggel márt beszámolt róluk az újság. A lutrizó embereknek (pedig sokan voltak) az volt az első dolguk, hogy megnézték a lapban : hozott-e részükre valamit Fortuna? Akik nem járattak lapot, siettek a lutris-bolt elé, a számok már bádogdarabokon Ott lógtak az ajtóra függesztett táblán. Kecskének járt az újság. Nézi a számokat, egyszerre csak kábulni kezd a feje, szédülés jön rá, vizet kér, végre leül és újra nézi a számokat — 10, 20, 30. — No Kecske, — sóhajt föl — most már rendben vagy! És számolni kezdte a nyereségét : negyven, ötven, hatvan ezer forint! . . . Nem árulsz több szivart. Olyan ur leszel, mint Palatínus Gyurka! . . . Hintón jársz a birtokodra. És sok mást mondott még, amig ment a kislutriba, hogy hivatalosan is meggyőződjön a nagy nyereményről. Azonban mi ez ? a szeme káprázik-e, vagy az ördögök incselkednek vele? Újra elkábul és ugy nézi a számokat. — 2, 18, 39, 51, 78. — Véged van Kecske! ... Az újságot beszünteted, az újság soha életében sem mondott egy szó igazat sem. Hónapok multával derült ki a titok. Tömörkény éjszakai inspekciós volt a szerkesztőségben s mikor elvégezték az éjszaka folyamán jött híreket és sürgönyöket, a lap egyetlen egy számába meghamisitatta a metőrrel a briinnihuzás 2, 18, 39. számát és helyökbe odanyomattatta a 10, 20, 30-at. Azután megjegyeztette a lappéldányt és igen komolyan annyit mondott: — Kérem, ezt a lapszámot vigye el az ujsághordó a Kecske trafikba. — Y. Beszélgessünk. * A fahonvéd: Valahogy már majd csak kikecmergünk a télből és nem kell az után epekednünk, ami nincsen : fa, szén és koksz után. Én : Foga van még az időnek, mint az öreg kutyának. A fahonvéd: Ereje azonban nincsen, aminthogy annak sincsen. Március a tavasz hava, noha, mint a régi időben, nem hull már a hava, amelyben a szépség miatt, öreg meg fiatal lányok fürösztötték az arcukat. Én: Mástól színesedik már az ábrázat. A szivárvány minden színében kapható a festék és -*aki érti a széles ecsetkezelést az már művész a mesterségben. A fahonvéd: Tavasz lesz végre, nyílnak az ibolyák, meg a komoly és időszaki szerelmek. Én: A szerelem nincs időszakhoz kötve, télen is virágzik, fagyba, szélbe, hóba. A fahonvéd: Hébe-hóba azonban befagy, mint tizenegyre a hideg ász. játékosÉn: Amelytől nagyon sokszor a nak lesz melege. A fahonvéd: Az ilyen íüzelőinséges időben jó a kártya, mert néha melege lehet tőle annak, aki uzoválja. Én: A szentek bibliáját nem forgatták soha ugy, mióta a világ világ, mint most az ördög bibliáját. Akármerre nézünk, kell, hogy Bernstein jusson az eszünkbe. A fahonvéd: Nagy a vétkünk, hogy hamut hintsünk a fejünkre. Én: Hamu helyett hamvazó szerdán is eau de cologne járja. A fahonvéd: Farsang három napján meg a|bolondság járta. Sokan csörgő sipkát tettek a fejükre, pedig anélkül is nem voltak okosak. Én : És felöltöztek, hogy levetkőzhessenek a dugszerelem menedékhelyein. A fahonvéd: Joggal is mondják még a tizedrangu szálokban is. hogy bezect. Én: Ha a megbúvó helyeket rekvirálnák, mindjárt enyhülne itt is a lakásínség. A fahonvéd: Egy ínséggel több vagy kevesebb, már meg se járja. Hetenként két húshagyó nap van, talán azért is nem tartották meg az idén a húshagyó keddet. Én: Elhagy bennünket már a hus, a zsir, a cukor, csak a babánk nem hagy el, meg a jóretnénység. A fahonvéd : Pedig nap-nap után több a húsos, a zsíros, meg a cukros ember. Ezek már megértek Karlsbadra. Én : Némely helyzetben más egyébre is. A Fahonvéd: Talánarra gondolt a város, aamikor fásitani akar. Én : Lehet. De az sincs kizárva, hogy arra is, hogy valamelyik télen legyen mit kivágni. A Fahonvéd: Annyi bizonyos, hogy némely ember a huszonegyet se vágja ki oly könnyen, mint amilyen nemtörődömséggel itt kivágták az enyhe adó, árnyas fákat. Én : Nyári időn, amikor a nap, meg a szerelem heve tikkasztólag hat az emberekre, hová fognak vájjon a túlsó parton leheveredni? A fahonvéd: Akik fel nem sülnek, azok majd lesülnek. Én: Vagy beleülnek egy ravasz zárt konflisba, ha ugyan akkor még mindig nem sztrájkolnak a bérkocsisok. A fahonvéd: A sztrájk ha addig tartana, a büntetésekre rámenne a kocsi is, a ló is. De talán még a sztrájkoló is. Én : A sztrájkolók az tartjík, hogy nem az a legény, aki büntet, hanem aki állja. A fahonvéd: A tehén is állja a fejést, de nem adja mindig a tejet. Én: Csak a tehén adja a tejet, akik árusítják, azok már vízzel is drágán adják. A fahonvéd: Az a baj, hogy ennek a műveletnek ritkán adják meg az árát. Én: Ára most mindennek van és semminek sincsen. Ezt különösen azok tudják, akik a konjunktúrának és konjunkturából élnek. A fahonvéd: Ezek már nem ismerik a vásárlási nótát: Hét, hét, hét, minden darab hét. Én : Most az a nóta ismerős, hogy harminchárom gomb van rajta. Talán ezért 33 korona egy jegy ára a pesti koncertre. A fahonvéd: Régi tapasztalatom, hogy a magyar tájakon mindig az a kelendő, aminek magas az ára . . . Fehér zománc bútorok legjobban és legolcsóbban beszerezhetők UTOR OTTHON Széchenyi-tér 7. (Csongrádi palota.) Üzleti telefon 439. Gyári telefon 1344 I^otlár T^udolf fényező és mázoló mester festő- és faipari vállalata Möídu fÓZSSÍ Telefon 2-87 i8t Telefon 2-87. J J J ' iparművészeti rajzoló. Mintaraktár és iroda: Takaréktár-utca 8., uj Csongrádi-palota Ipartelep: Po!gár-utca 24. szám. Tervezünk és készítünk iparművészeti kivitelben teljes lakberendezéseket a legszolidabb árban.
