Délmagyarország, 1919. április (8. évfolyam, 73-97. szám)
1919-04-06 / 78. szám
áíew-e, KAKAS7.-UYCA v« SZAtt. A »«'*<esz'4ís(g teJeíonja; 305. Szeged, 1919. Vili. évfolyam, 78 s?am Vasárnap április 6. Ara 30 fillér. Lóriit«fcöi Aíím, -,rWf e*re 96 h. »;ü*eüém 24 !élévre . 48 •- K «s" hónapi* ó.~ X. Egyes szárú ára 30 fillér. »f'fcttt!&, hAKASJL-UT^A <*. SfOft, A ktadAtiívjisii lelefon!a: 305. Agyagbáivány. Csepeli Weisz Manfréd nem birta elviselni a- kapitalista világrend összeomlását és megmérgezte magát. Nagyon meg tudjuk érteni ezt a gesztust, valóban az uj világ, a kommunista rend nem: túlságosan kedvez a Weisz .Manfrédoknak. Valóban, ma nem fenékig tejfel azoknak a dolga, akik eddig a mások verejtékéből, ,sőt vérébe,1 szegeztek milliókat, mi több, milliárdokat És valóban, ma nem igen érvényesülhet többé a szabad verseny hangzatos frázisának kalozlobogója alatt"a milliók élete és munkája árán a kevés kiváltságosnak pazar, jólétet biztosító profiterkölcs, amely holmi Übermeuschet csinált ravasz kalmárokból, akik minden lelkiismeretfurdalás nélkül szállítottak elvet, meggyőződést, muníciót, mindent a hatalom számára, amely az erőszak jogán vígan rabszolgaságban tartott milliókat egy miatt. Weisz Manfréd ennek a saját bűne és ostobasága miatt megbukott régi állatni és társadalmi rendnek egyik oszlopa volt, a legújabb kor Ulászlóinak Függene, Fortunatusa s mindene, ,amit akartok. Ö volt a magyar Krupp, alázatos es engedelmes szolga .fölifelé, hidegvérű és zárkozott ur lefelé. A saját maga őse, egy állam feje, amely az á,lamban külön világi volt, a pusztulás és halál óriás ipartelepe, a rontás és enyészet arzenálja, a modern technika minden vívmányával) fölszerelve. Fehér rabszolgák gyártották itt. lázas és örökös robotban a gyilkolás eszközeit, éjjel, nappal, ' megállás nélkül. Weisz Manfréd, ezt meg kell adni neki, pontosan és készségesen szállított. Nagyszerűen ment az üzlet, soha jobban üzlet nem ment a világon. Weisz Manfréd meg volt elégedve a dolgával, nem voltak lelklismeretfurdalásai, ő végezte kínos gonddal a mesterségét, mint Warrenné aszszonyság is a magáét. Nem is személv volt már ez a Weisz Manfréd, nem is egy ember, akinek szeme van, keze van. akinek örömei és bánatai vannak, ő több volt, mint Shylock, az uzsorás, egy fogalom volt már Weisz Manfréd, egy fantom, egy rejtelmes és megdöbbentő erő. igen, maga a kapitalizmus, a mely öl, pusztít, nyomort és halált küld, a mely végül a maga vesztébe rohan. Mialatt a kórházakban a nyomor és alkohol miatt tébolyba esett emberekre már nem tudtak inget adni, mialatt a paraiizist nem birták a klinikákon megelőzni, mert kifogyott a szérum, mialatt az operációs teremben a betegeken nem lehetett a műtétet elvégezni, mert elíogyott a szén és lefagyott volna a lancettás kéz, mialatt a csöndes és komoly laboratóriumok megváltó munkája szünetelni volt kénytelen és mialatt fiatal zsenik tetvektől boritva vergődtek nyirkos és hideg lövészárkok fenekén, azalatt Csepelen vígam folyt az üzem, Weisz Manfréd dörzsölte a kezét, a kapitalizmus aratott, együtt a halállal, a pusztulással. Igen, Weisz Manfréd sorsa a kapitalizmus szimbóluma, eleven és ékesszóló iskolás példája és bukása is a kapitalizmus csődöt mondott, rendnek nevezett anarkiá'jának összeomlását jelenti. Petronius, aki legu alább nemes és szabad művésze volt az életnek, a római ur, a derűs bölcs, miu'tán világa, t pogányság gőgös uralma kifordult sarkaiból, szépen fürdőjébe ment. fölvágta ereit és a menyezetről lehulló rózsák illatába fojtotta értéktelenné vált életét. Weisz Manfréd, ugy látszik, szintén értéktelennek találta a magáét az uj rendben, az uj világban, amely kizárólag: és egyedül; a munka jogán alapul, amelyben nincs profit és nem szent a tőke, csupán az élet az, mindenki élete. A kapitalizmus; öngyilkossága után a kapitalista is meg akarja ölni magát. A halálhoz is joga van az embernek, de mi az é.efet akarjuk, az életet hirdetjük, a szabad, az igaz, a boldog, a becsületes, a munkás életet. Parancs! Átvettük a Forradalmi Vörös Hadsereg szervezését és vezetését. Feladatunknak minden poklon, akadályon keresztül meg akarunk és meg fogunk felelni. Rendet, fegyelmet, engedelmességet követelünk a Vörös Hadsereg minden katonájatói! Akarjuk, hogv a Vörös Hadsereg — a proletáriátus osztályhadserege — hatalmas, roppant pörölye legyen a proletár-uralomnak. Aki a Vörös Hadsereg egysége, rendje, fegyelme ellen emeli kezét, az árulója a Tanácsköztársaságnak, bitang árulója a nemzetközi proletáríorrada'om ügyének. . (Meghódítottuk a hatalmat. A munkás-, paraszt- és földmives-szegényeké a föld, bánya, a ház. A vörös katona kötelessége megvédeni a proletáruralmat. A mi parancsunk nem imperialista rablás mészárszékére küld benneteket. Nem a tőkések kizsákmányoló rendjét véditek. A mi parancsunk csak a proletárforradaiom céljait szolgálja s minden parancsunk a nemzetközi proletáriátus parancsa. A felelősség a miénk. A munkások és földmtvesszegények 'tanácsai országos kongresszusa előtt mi számolunk minden cselekedetünkért, parancsunkért. A rendbontókra, árulókra, akik a burzsoázia és a leselkedő imperializmus ügyét szolgálják, kíméletlenül sújtunk le. 'Megparancsoljuk tehát, hogy a Vörös Hadsereg minden katonája fegyelemben, és rendben, kövesse minden intézkedésünket, rendeletünket. Kun Béla s. k., tíőhm Vilmos s. k.. Szántó Béla s. k., Fidler (Rezső s. k., Haubrich Antal s. k. Változások a kormányzótanácsban. A Forradalmi Kormányzótanács megsziiútetta a helyettes wépbUtosi intézményt és ezzel kapcsolatban ugy intézkedett, hogy a népbiztosságok vezetésének munkája az egyes népbiztosok között, a megtörtént személyi változások után, a következőképen oszoljék meg: A Forradalmi Kormányzótanács tagjai: Elnök; Gatbai Sándor. Belügyi, vasúti és hajózási népbiztosok: Landler Jenő. Vágó Béla. Föl dínfvelés ügyi népbiztosok: Hamburger Jenő, Nyisztor György, Vantus Károly. Hadügyi népbiztosok: Kun Béla, Bőhm Vilmos, Fidler Rezső, Haubrich Antal, Szántó Béla, Igazságügyi népbiztosok: Rónai Zoltán, Ládái István. Közélelmezési népbiztosok: Erdélyi Mór, Illés Artúr, Kondor Bernát. Közoktatásügyi népbiztosok: Kiinti Zsigmond, Lukács György, Szabados Sándor, Szamuelly Tibor. Külügyi népbiztosok: Kun Béla, A goston Péter, Pogány József. Munkaügyi és népjóléti népbiztosok: Bokányi Dezső, Guth Antal. Német népbiztos: Kalmár Henrik. Pénzügyi népbiztosok: Székely Béla, Lengyel Gyulai Ruszin népbiztos: Stefán Ágoston. A szociális termelés népbiztosai: Varga Jenő, Rákosi Mátyás, Dovesák Antal, Hevesi Gyula, Kelen József. A Kormányzótanács rendeletei. A váltókövetelések (XXXV. számú rendelet) 1. §. Az olyan váltót, kereskedelmi utalványt vagy közraktára jegyet, amely 1918. évi december hó 31. napja után járt íe vagy bezárólag 1919. évi junius hó 30. napjáig jár le, bezárólag 1919. évi július hó 15. napjáig joghátrány nélkül lehet fizetés végett bemutatni és megóvatoltatni. Látra fizetendő papirokra ez a rendelkezés nem vonatkozik. — 2. §. Ha a fizetést lejáratkor nem követelik, az elfogadónak joga van a váUóösszeget a lejárat napjától számított 15 köznap elteltével a váltóbirtokos veszélyére és 'költségére birói letétbe helyezni. Budapest,. 1919. április 3. — A Forradalmi Kormányzótanács. Szeszes ital eladása tilos (XXXVI. számú rendelet) 1. §. A Forradalmi Kormányzótanács tt II. Í 1919. évi március hó 21. napján kiadott számú rendeletével eltiltotta mindennemű szeszesital kimérését, forgalombahozatalát és fogyasztását. E tilalom következtében érvénytelen mindennemű szeszes italnak eladása még akkor is, ha az eladás a tilalom kibocsátása előtt történt, de az eladott szeszes italt csak a tilalom kibocsátása után kellett volna a vevőnek átvenni és azt eddig még át nem vette. Ilyenkor a vevő a netalán már kifizetett vételárt visszakövetelheti. — 2. §. Vasúton vagy hajón fuvarlevél mellett útban lévő szeszes italra nézve nem lehet utólag) ugy rendelkezni, hogy a küldeményt másnak vagv másutt adják ki, mint ahogy az a fuvarlevélben eredetileg meg volt jelölve. Budapest. 1919. április 3. — A Forradalmi Kormányzótanács.
