Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1920-01-20 / 15. szám
DÉLMAGYAR Sxurh««itö»éc kiadóhivatalt ELŐI'IZETÉSI ÁRA: SZEGED, BOLDOGASSZOHT-SUGARUT 4. «Zá* I 144.- K £ Szeged, 1920 ELŐFIZETÉSI ARA ésx évrr 144.— K n«fyedévr« 3«.— K . 7 L— K «vy hónapra 12.— K 6i' fl'tér IX. évfolyam 15. szám. Nyomda: SZEGED, PETŐFI SAMDOR-SOGARUT 1. SZAm A nyomda <.lefonja • 49-34. Kedd, január 20. I Megvirrad még valaha Voltunk mi már ilyen levertek, ilyen szomorúak, ilyen talpig gyászban, a pokol tornácában, tesvéreim, magyaroki Erdélyi és felvidéki udvarházak mélyén, a magyar bánat Bakonyában vonta meg magát a busuló hazafi, álnéven bujdosott legtiszteltebb nevü két hazai költőnk, Sajónak hívták a regényírót, aki gyászos és dicsőséges történetünk fény- és árnyképeit idézte vigasztalásul és tanulságul (és örök tanuságul) az olvasó elé és Ingeborgnak hivták a poétát, aki a magyar önvédelmi harc Arany Trombitájába futt és a Bocskay-utód huszárt a világ első katonájának nevezte és aki nevet adott a honvédnek, Kossuth és Bem apó katonájának. Vörösmarty, a költőkirály, Bajzával, a kritika vezérével és Kemény Zsigmonddal, a nemzeti tragikum Kassandra-szavú hírlapírójával éreti és nádon bujdokolt, elboruló homlokkal, félig kábolyultan, fél lábbal a sírban, mint a magyar sors Ítéleti viharának szent átkokat süvöltő Lear királya. Tompa Mihályt cseh zsandárok cipelték kassai börtönébe, mert megírta a Madár fiaihoz szóló édesbús intelmet és biztatást és az allegória gyászfátyolába burkolózva csittitgatta a vérző magyar fájdalom jaját. A legnagyobb magyar ott üldögélt a döblingi cellában a sárga, fekete ostábla figurái előtt és sakkot akart adni a győzelmében őrjöngő idegen hatalomnak. Az imádott nevü népvezér megcsókolta a haza szent határán az utolsó sorompót, a honi rögbe ásta Szent István koronáját és elindult a száműzetés bizonytalan ösvényén a boldog és szabad népek szivét megkeresni, hogy a magyar temető kapujára lángbetükkel fölirt Föltámadunk /-nak bibliai igéje testet öltsön I A lángész fényében ellobogott meteorunk valahol a segesvári sík ölén pihent már, nem bántotta többé az Egy gondolat, de kísértő lelke följárt a magyar fantáziákban és viharos éjfélén, ha az udvarházak ablakán bezörgetett a Nemeze, a virrasztók és zsoltározók, a torozó és zomotoros magyarok a fekete éjszakába kitekintve látni vélték a lobogó sörényű, lángoló tekintetű, karbonári köpenyegü dicső garaboncárt és imádságos áhítattal rebegték: Petőfi éli És a rab nép lelke rendületlenül énekelte, hogy: Megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjszakai Bach rendszerének idegen nrai hiába ültek a szabadság nemzetének nyakára, hiába vitték aradi bitóra és josephstadti meg kufsteini börtönbe a honfibecsületet, hí* ha tiltották meg a szabad szót és hiál»R a magyar köntös viselését, hiába tömték tele a Neugebaudet, iiiába húzatták a Gotterhaltét, hiába, hiába, hiába, a virágnak megtiltani nem lehet, egy örök életre való. nemzetnek parancsolni nem lehet, hogy a szive, lelke mélyén ki ne viruljon a reménység, egy uj tavasz Ígérete és biztatása. Voltunk mi már ilyen levertek, ilyen szomorúak, ilyen talpig gyászban, a pokol tornácában, testvéreim, magyarok. Az élet evangéliuma, a mi evangéliumunk arra tanít, hogy föltámádunk! Mi hisszük ezt az örök életet! Mi ott ülünk a sírnál, amelynek köve a leluünket nyomja és mélységes, apostoli hittel várva várjuk a harmadik napot, idegen poroszlók kockát vethetnek a Megfeszített köntösére, az Élet angyala jönni fog és elhengeríti a követ. A világ szeme elámul majd a tündöklő derűn,' amely a Föltámadott tekintetéből feléje sugárzik a húsvéti hajnalon.'Mert megvirrad még valaha és a mi szomorúságunk örömre változik. Addig virraszszunk, várjunk, énekeljünk és bátorítsunk! Lesz még egyszer ünnep a világon! Mit vészit el Magyarország. — A magyar béke figye. — A területi vesztessé* 222 négyszögkilométer területen több, mint II millió lakos. Eszerint tehát Magyarország területének és lakosságának több mint kétharmadát veszítené el. Budapest, január 19. P. H. jelenti: A magyar királyság területe a régi határok között 325.000 négyzetkilométer volt, 22 és félmillió lakossal. A megm iradó Magyarország területe 100.000 négyzetkilométerre zsugorodik * ös ze, 8 inillió lakossal. A nagyobb városok kSzül elvesztenek a következőket: Az uj osztrák állammal szemben a mosonmegyei Ruszt várost, Nagymartont, Kismartont és a Dunántul egyik legnagyobb várost: Sopront. Jugoszláviával s zenben el veszte nők a Muraközt, Csáktornyát és Muraszerdahelyet, továbbá Zárda, Zonbor, Újvidék, Szabadka, Zenta, Óbecse, Nagykiki' da, Nagybecskerek, Versec, Fehértemplom, Törökkanizsa, Zsombolya, Perlak, Alibnnár, Pécikabánya, Módos. Romániával szemben elvesztenők a Bánátot és a fővárosát, Ter lesvárt, Lúgost, Karánsebest, Fehértemplomot, Orsovát, Báziástésa világhírű Herkulesfürdőt, Resicál, Ariinát az ottani vasés fémbányákkal, Vulkánt és Petrozsényt széatelapeivel, Vajdahuiyad, Zalatnát. Az oláhoknak jut egész Erdély, Kolozsvár, Torda, Nagyeayed, Dicsöszentmárton, Gyulafehérvár, Erzsébetváros, Segesvár, Medgves, Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Székelyndvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Nagyszeben, Fogaras, Beszterce, Szamcsujvár, Bánftyl.nnyad, Szászsebes. Nyugat felé a havasoktól északra elveszitenök Aradot és Világost, Arany János szülőhelyét: Nagyszalontát, Nagyváradot, Beiényest, Érmihályfalvát, Szinérváralját, Nagysomkut, Máramaro^sziget, Hnszt, Aknasuhatag, Vissó, Rónaszék, Rahó, Ökörmező, Halmi. A cseh állammal szemben elveszilenők a cövetkező városokat: Nagyszöllőst, Beszterce>ányát, Munkácsot, Ungvárt, Gálszécset, Epsrest, Kisszebent, Bártfát, Rákóczi népéaek öldje: Zborót. Az örök hü magyar szepességi városokat: Iglót, L5csét, Késmárkot, Podolint, Poprádot, Szepesváralját, Golnicbányát, Dobsinát, Rimaszombatot, a színmagyar Kassát, Liptószentmiklóst, Rózsahegyet, Zólyom várast, Breznóbáuyát, Körmöcbányát. Bélabányát, Turócszeatmártont, Alsókukint, Trencsént, Zsolnát, Rattkát, Arany jsmarólot, Nyí»rát, Vágujhelyet, Surányt, Gagócot, Érsekújvárt, Komaromot, Nagyszombatot, Pozsonyszentgybrgyöt, Holicsot, Baant, Ptosonyt. A lakosságnak 37 százaléka, a területének 29 százaléka maradna meg. Gyáraink legnagyobbrésze veszendőbe megy, bányáink közül elveszitenök szénbányáink 40 százalékát, bányákat, sóbányákat, arany-, ezüst-, ólom-, réz-, mangán-, horgony-, higany-, antimon-, kobáld-, nikkel- és aluminiuoioxidbányákat. A földgáz- és petróleumforrásokat teljesen. Elve-* szitenőnk vízi energiánk, erdőségünk 85 százalékát Az állatállományunk túlnyomó részét. A békefaltételek. M. T. I. jelenti félhivatalosan: Addig, amíg a magyar békeföltételek részletesen a nyilvánosságra jntnak, a közvélemény tájékoztatására az alábbiakban kdzöljük a békefeltételek tartalmát : A területi kérdésekre vonatkozólag a békekonferencia a Clemenceau-féle junius 15-iki jegyzékben foglalt határvonalakat jelölte meg. Ugy, hogy délen Békéscsaba, Mezéhegyes, Baja, Pécs, Szombathely és Kőszeg még Magyarországhoz tartoznak. Baranyában azonban a dárdai sarok és a Muraköz Jugoszláviához kerülnek. A közlekedési és a léghajózási határozmányok között kiemelendő az a követelés, hogy Losoncnál uj összeköttetés létesítendő 15 évi tartamra forgalmi pejage joggal cseh-szlovákia részére. Ilyen pejage jog biztosítandó Románia részére legfeljebb 10 évi időtartamra Nagyszalonta Arad, Kisjenö között Békéscsabán át Csehszlovákiának 5 éven belül joga van a Pozsony— Nagykanizsai vonal kibővítését kívánni. Pozsony és Fiume között :s forgalmi pejage jog biztosítandó a Cseh-szl jvák állam részére. Azon államok részére, amelyektől Magyarország állítólag állatokat vett el a háború alatt, jóvátétel cimén megállapitandó mennyiségű állatot kell kiszolgáltatnunk. A szerződés katonai részének legfontosabb határozmánya az önkéntes jelentkezésen alapúié hadsereg követelése, amelynek létszáma 35 ezer embernél nagyobb nem lehet és amelynek esek 5 százaléka lehet tiszt és 6.66 százaléka al-
