Délmagyarország, 1920. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1920-01-22 / 17. szám
DELMAOY ARORSZAO Szeged népe tiltakozik. — Népgyfllé* a rókusi templom előtt. — Fagyos (éli szél csapkodta a templom előtt türelmesen várakozó ezrek arcát. Féltizenkettőre járt már az óramutató, amikor a város vezetői a lépcsőn megjelentek. Negyedóráig tart még, amig az ajtón kitóduló tömeg a lépcsőktől két oldalt elhelyezkedik. Síri csendben lép fel a gyászdrapériával bevont szónoki emelvényre dr. Somogyi Szilveszter, a város polgármestere. Mindössze néhiny mondatot mond megnyitóként, de súlyosat, eredetit, klasszikusat, tömöret, lélekbemarkolót. — Azt énekeltük az imént, — mondotta — hogy megbűnhődtök már a jövendőt is — mégis a hatalmas isten most küldi ránk a legsúlyosabb megpróbáltatást. Talán próbára akarta tenni szivünket, hogy mennyi bánatot bir el megszakadás nélkül, talán ki akarta kémlelni erőnket, hogy nem puhultak-e még meg izmaink és hogyha majd eljön az óra, vissza tudjuk-e szerezni Szent István ezercves országát, amelyet Franciaországban a neuilly-j asztalnál mast széttéptek. Amikor a Kárpátokat elvették, nem érezték-e, hogy a szivünket tépik ki, amikor a Bánátot és a Bácskát elszakították, nem tudták-e, hogy mellünket törték össze és amikor Erdélyt eltépték, nem gondolták-e, hogy szemünk világát oltották ki. — Szeretném gyászfátyollal beborítani az égboltozatot, hogy tudják meg, milyen irtózatos bánata van a magyarságnak... A polgármester szivhezszóló szavai valósággal lenyűgözték a hallgatóságot, megfeküdték a'lelkeket, kisnyék peregtek az arcokon, sokan hangosan felzokogtak és dr. Széli Qyula, akinek a polgármester a szót átadta, percekig állett némán a szószéken. Alig tudott szóhoz jutni a meghatottságtól. Nem is csoda 1 Ilyen bánatos, ilyen gyászos népgyűlést még nem tartottak Szegeden. (Széli Gyula beszéde.) — Bátorság, bizalom és kitartás! — igy kezdte beszédét Széli Gyula. Térjen mindenki magáhaz abból a kábultságból, amelyet a béketervezet okozott. Nem féltem nemzetünket. Ugy látszik, mintha bennünket akartak volna legjobban büntetni Párisban, pedig a magyart nem vezette hódítási vágy, csak a vérrel, könnyel és ezeréves szenvedéssel szarzeit határait akarta megvédeni és egyetlen jelszava volt csu, ín: .Ne bántsd a magyart!" Rombadönthetik-e a mi világunkat? Tengődhetünk-e egy megcsúfolt, rombadüntött államban? Nem! Nemi Soha! Az antant határozhat, de az élet meg fogja csúfolni határozatát. Nem kell csüggednünk, mert Isten tartja kezében minden történésnek szálát. — Odaiörögjük az antant ötös tanácsának, hogy az Isten még nálunknál is nagyobb ur! Mrg vihar sem kell ahhoz, hogy megdöntse az antant „örök békéjének" várát, mert az Istennek egyetlen fuvallatára összedől mint a kártyavár. A balszerencse is forgandó — kitartás! Ha tűrni kell, tűrni is fog ez a nemzet, hogy megmentse az utódoknak az alkotmányos szabadságot és az ország területi épségét. Jön majd egy nagy történelmi pillanat, egy nagy vihar, amely le fogja seperni a bitorlókat Magyarország területéről. Csc': higyjünk és rendületlea hitünk diadalt fog aratni. Semmisnek és érvénytelennek tekintünk minden olyan szerződést, mely kazdnk rögének egyetlen barázdáját is elalkudná. Ha erőszakkal elveszik, vissza fogjak szerezni (Felkiáltások: Ugy van!) (A határozati javaslat.) A lelkes és hatásos beszéd után, melyet sürün szakított félbe a hallgatóság tetszésnyilvánítása Széli Gyula az alábbi határozati javaslatot terjesztette elo: S-eged város közönsége mélységes megdöbbenéssel ,vett tudomást arról, hogy az antant-hatalmak az ezeréves magyar haza területének négyötöd részét nálunk alacsonyabb színvonalon álló idegen hatalmaknak ítélte oda. A magyarok kétszer mentették meg Nyugat Európa kulturáját. a végpusztulástól. Először a tatárjárás idején, másodszor a törökhódoltság idején, amelyre a most jutalmazott nemzetek nem voltak képesek. A most lezajlott világháborúnak nemzetünk oka egyáltalán nem volt, érdeke sem volt benne semmi, csak káros szövetséget tartott meg becsülettel és hűséggel, mégis mi büntettettünk legjobban. Ez ellen a történelmi óriási igazságtalanság ellen magyar lelkünk teljes hevével tiltakozunn, az emberiséghez és a jövendő kórhoz apellálunk e kegyetlenség miatt, mely egy derék népet végpusztulásra itélt és sírba dönt. A határozati javaslatot zugó éljenzéssel fogadta a népgyűlés, (Dr. Lippay György beszéde.) Dr. Lippay György tankerületi főigazgató lépett ezután a szószékre és a második kerület nevében hozzájárulását jelentette be a határozati javaslathoz. — Magyarország teste — úgymond — az antant-hatalmak boncasztalán fekszik csonkán, vére en. Elképzelni is borzasztó, leírni szörnyűség, hogy hová juttatták országunkat. Nem az igazság békéje az, ameiy fulankot szúr a legyőzött szivébe, nem az igazság békéje, air.c bosszúért kiált az égbe. Egy nemzetet nem lehet amputálni és nem !ehet világ koldussá tenni. Ma pedig a párisi béke koldustarisznvát akaszt az ország nyakába. Magyarország gazdasági egység és ezt az egységet megbolygatni nem lehet A gazdasági élet erői széttéphetem lenek. Ami most Magyarországgal történik, az durva erőszak. Széchényi mondását idézzük azoknak, akik Magyarország felelt most végleges ítéletet akarnak mondani: nA magyarságot megfojtani, megölni nem lehet'" Mi ebbe soha bele nem nyugszunk, mi Magyarország térképét továbbra is sértetlen alakjában fogjuk ismertetni gyermekeinkkel! (Dr. Kószó István felszólalása.) A beszédet kővető hossras éljenzés lecsillapulta után dr. Kószó István, a harmadik kerület nevében mondott lendületes, megkapó beszédet. -- Fel kell rázni a maeyart kábultságából — mondotta Kószó. — Ezt a hazát, amelyet vérrel és könnyel szereztünk, nem engedjük széttépni. Kábultságunkból ftlocsudva első szavunk a tiltakozás szava. Tiltakozunk feld?raboltatásunk, eltiprásunk, megcsonkításunk ellen 1 Az a meggyőződésünk, hogy a békefe téte^kkel csak megakartak bennünket ijrsztenl Lehetetlen ennyire arculcsspni- az igazságot 1 Vissza kérjük azt a hazát, amelyet mi szereztünk Es ha igazságos kérésünket nem teljesilik, — ugy legyen üdvösség nekünk 1 — hogy ezt a földet vissza fogjak szerezni, meg fogjuk védeni Atok sujtsa azt, aki nem ái||a fogadását Isten — fejezte be szavait — légy tanuja fogadalmunknak ! Pacokig ünnepelte Kószót a haügatósáe, amelyr* a mélyen átérzett magyaros beszéd láthatóan erős benyomást tett Dr. Somogyi polgármester ezután elfogadá ra ajánlotta a határozati javas'atot, amelyet a népgyűlés egyhangú lelkesedéssel határozattá emelt és megbizta a polgármestert, hogy juttassa el mint Szeged népének tiltakozását a miniszterelnökhöz. Végül a közönség áhítattal elénekelte a Himnuszt és Somogyi polgármester bezárta a történelmi nevezetességű népgyűlést... Szeged. 19?0 január 22 A református gyéazf&te tKztelet. A szegedi református egyház szerdán délelőtt tjz órakor a nemzeti gyász alkalmából gyászistentiszteletet tartott. A templom zsúfolásig megtelt a református hívőkkel. A szószék és az úrvacsora asztala fekete drapériával volt terítve. A közönség körében sokan gyászruhába voltak Öltözve. Résztvettek a gyászistentiszteleten a nemzeti hadsereg református katonái, a presbiterek teljes számban. A gyász-szónoklatot Rereczk Sándor lelkész tartotta. A lélekből lelkezett gvönyörü prédikációt mély áhítattal hallgatták. A prédikáció után a gvászgyülekezet a Himnuszt, majd a „Te benned bíztunk elejétől fogva" kezdetű egyházi dalt énekelte el. A szegedi rsidóhltközség gyásrgyfllfse. A hatóságok által kitűzött időben, szerdán délelőtt 10 órára színültig megtelt a zsinagóga. Mindenki feketében és megilletődötten várta a gyászünnepély kezdetét A kántorok kara megható gyászdalokat adott elő. Ezek elhangzása után dr. LBw Immánuel tartotta meg magyar érzéstől áthatott, a magyar bánatot visszatükröző, a magyarság jövendőjében hivő beszédét, amelynek minden szava utat talált a közönség szive érzéséhez. A templomi gyászünnepély után a közönség a zsidó hitközség házába vonult, ahol a hitközség képviselőtestülete tartotta meg rendkívüli közgyűlését. A termet szinültig megtöltő gyülekezet a Himnuszt énekelte. A magyar imádság elhangzása után dr. Bledl Samu, a hitközség elnöke mondott folytonos helyeslések által megszakított beszédet, amelyben nemcsak a magyarság gyászát ecsetelte, de a fokozott munka által elérhető jövendőnkre is rávilágított. Majd felolvasta az alábbi, nagy tetszéssel kísért deklarációt : „Az antanthatalmak békeajánlatát amelyet a közelmúlt napokban hazánknak tettek, csak vázlatosan Ismerjük, de a felületesen ismertetett feltétetek oly megsemmisitően súlyosak és lealázók, hogy szabadsághoz szokott és fejlődő országunkat rabszolgaságba süilyesz'ik le. Területünket megcsonkítják, gazdaságunkat tönkreteszik, láncot raknak kezünkre, lábunkra és csak annyi mozgási szabadságot engednek, hogy azon jobbágyi szolgálatokat teljesíthessünk, amelyeket a béke reánk rótt. Tehetetlenül állunk ellenfeleinkkel szemben. Az ötéves háborúban erővesztett és lerongyolt nemzet csak a szó hatalmát, az ezeréves történelem megdönthetlen tanulságait és a földrajzi egység kézenfekvő képét tudja az erőszakkal szembeállítani, kevés azonban a kilátás arra, hogy kaján és osztozni vágyó szomszédok ellenében szavunknak döntő súlya lesz. A reánk váró végzet súlya már most, a békekötés előtt gyászbaboritotta az" egész nemzetet. A lüktető élet előtt azonban a gyásznak hátrálni kell. Az idő halad és az események vele együtt. Ha a pillanatnyi kábultságból felocsúdtunk, kettőzött erővel kell azon munkálnunk, hogy okul st metitve a múltból, lankadatlanul dolgozva és szorgoskodva visszaszerezzük, amit elvesztettünk. A magyar nemzetben a mult hagyományaihoz hiven bizonyára életre kel az a bölcs előrelátás és eszélyesség, amely e hazában lakó minden népnek, néprétegnek, társadalmi osztálynak, egyénnek megadja a módot, hogy képességeit a köz javára mennél teljesebben kifejthesse, hogy senkit faja, nemzetisége, vallása miatt a közszabadságok teljességéből ki nem zárnak s akkor gyorsabban, mint hinnők, öltámad a régi egységes nagy Magyarország >•% az egész müveit világ meghajlik e nemzet nagysága előtt A zsidóság erős magyar érzését, hazaszeretetét. hangyaszorgalmát, tehetsége legjavát és gazdag tapasztalatait állitja e nagy nemzeti eszme szolgálatába." A határozati javaslatot lelkesedéssel tette magáévá a hallgatóság. A templomban megtartott gyászistentiszteleten a nemzeti hadsereg katonai küldöttsége jelent meg Csapó Barnabás százados vezetése mellett.
