Szeged, 1921. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)
1921-08-23 / 192. szám
2 S L E u t: ü Szeged, 1921 an^sztus 23. Mit mondanak az Ujszegediek f Tulajdonképpen nem is mondanak ők semmit, örülnek, boldogok. Ezer kérdéseiktől alig is tudtunk szóhoz jutni. Hogy vannak ? Mit csinálnak ? Látták-e a fiamat, az édes apámat, a jó uramat? Mikor jöhetnek ők is át? A fölszabadítással kapcsolatos kérdésünkre csak egy választ kapunk. Sokkal fényesebben sikerült, mintsem reméltük. Elmondották az ujszegediek, hogy az elöljáróságra nem panaszkodhatnak. Egy Djakov nevü jegyző volt csak, aki a legtöbb szenvedést okozta és a legtöbbet rabolt. Elmondották, hogy büntetés terhe alatt kötelesek vol ak megjelenni a cukrászda épületében (szerb kaszinó) rendezett ünnepélyeken, ahol azonban igen szépen viselkedtek a szerb tisztek. Magyar és szerb nóta felváltva járta, a végén azonban csak a csárdás zárta be az ünnepélyt. A szerbek elhurcoltak egy magyar ezredest és egy rendőrfogalmazót. A szerbek vasárnapra virradó éjjel hagyták el Újszegedet. Eltávozásuk előtt h rotn lövés? adtak le. Éjfél után megjelent az első magyar járőr Újszegeden és meghozták a rég óhajtott hirt a Bagics Rózái Rudolf téri vendéglőjében egész éjjel talpon levő Shvoy ezredesnek, hogy Újszeged szabad. De csakhamar érkezett egy szomorú hir is. Prersly Aladár ezredesnek a családja a megszállás óta Újszegeden tartózkodott. A kiürítéssel kapcsolatos különfé'e hirek féltő aggodalommal töltötték el az ezredest es attól való félelmében, hogy családjának valami bántódása lesz, szombaton este Micskcy Zoltán rendőrfogalmazóval átment Újszegedre, ahol öccse, egy nyugalmazott csendőralezredes lakik, hogy családját, ha kell személyesen is megvédje. Féltíz óra lájt értek a főfasorba, mikor egyszerre szerb csendőrök fogták őket körül. Felvitték őket z vakok intézetében székelő szerb komiszárius szobájába. Rövid idő multán éktelen káromkodás, majd ütések zaja hallatszott ki. Majdnem egy félóráig ütötték Prersly ízredest, akit 11 óra tájban elvittek az épületből. A kenderfonógyérban. A szerbek a középületek megrongálásán kivül nagyobb károkat nem okoztak. Nem is volt idejük hozzá, mert az utolsó percig is azt hitték, hogy nem kell kimenniök. Legelsősorban a kenderfonóryárat tekintettük meg. A gyár teljes épségben áll, egy kenderfonalat sem vittek el. Ez elsősorban Stadler és Hirschenhauser igazgatóhelyettesek érdeme. A gyárnak 72 lova van. Égy sem hiányzik Stadler Hugó igazgató kérdésünkre elmondotta, hogy a gyár leszerelése már el is volt rendelve, belgrádi .intervencióra" azonban azt a parancsot a szerbek visszavonták. — Sokat szenvedtünk, mondotta Stadler —. de boldogok vagyunk, hogy ilyen eredir.ényeket elérhettünk. Sorra jártuk az összes középületeket és mindenhol megláttuk a Balkán szégyenbélyeget. A SzAK pályája alapos renoválásra szorul. Az utolsó brutalitás. Az ujszegediek 19-ére virradó reggelre várták mái a felszabaditókat és mindannyian ott állottak már kora reggel a Torontál-téren. A felszabadítók helyett azonban a szerb komiszárius emberei jöttek, akik az üdvözlő beszéde? tartani akaró Horváth fanárral, Lederer orvossal és az o't egybegyűl? urakkal és magyartuhás "nőkkel egy halász-csónakot húzatlak le a Tisza-partjáról a folyóba. Ezzel azonban még nem ért véget a megalázás. A kivonulás estéjén egy fegyveres szerb katona felkereste Horváth tanárt és azt a parancsot hozta, hogv a komiszwriusnál jelenjen meg. Felvitték a hidon levő egyik vámépületbe, ahol egy szerb katona várta. Ez rátámadt, majd hirtelen botot ragadott és ütlegelni kezdte. Munkában a rendőrség. Megéikezésünk után derék rendőreink és detektiveink Gyarmaty János rendőrfelügye'ővcl az élükön, dr. Bottka főkapitány személyes felügyelete mellett megkezdték munkájukat. Azonnal őrizetbe ve lék Horváth János kertész jövendőbeli vejét, Hromisch János volt szerb főhadnagyot. őrszemek helyezkedtek ei minden utcasarkon és mintha megszállás sohasem lett volna, nyugodtan végzik ott teendőiket Természetesen kiterjedt a rendőrség figyelme a szerbbarát hazaárulókra is. Ilyeneket azonban nem igen lehetett a felszabadult részeken látni, mert idejében elszöktek a gazok, féltek a magyar igazságszolgáltatás sújtó öklétől. Figyel a rendőrség sz ujszegedi piacra is, ahol sokkal nagyobb a drágaság, mint Szegeden. A statáriumot is kihirdették és Bottka főkapitány plakátokon figyelmeztette a közönségét a rend és nyugalom megőrzésére. <2aál János polgárőrsége. Gaál János öreg rendőre volt Szeged városának. Ott rekedt ő is Újszegeden és ott érte a fölszabadítás. Az elismerés hangján kell róla e helyen megemlékeznünk. Szombaton est felöltötte a régi rendőrórmeoteri díszzubbonyát, feltette csákóját, felkötötte az eldugott kardot. Még Újszegeden voltak a szerbek, mikor 50 lelkes ujszegedi fiúval a rend és a nyugalom megőrzésére polgárőrséget szervezett. Egész éjjel őrizték testvéreiknek biztonságát és vagyonát. És méltó büszkeséggel jelentette Somogyi polgármesternek G?á! János, a város derék rendőre: — Nagyságos polgármester urnák tisztelettel jelentem, az éjjel semmi !;ülönös eset nem fordult elő. Fogadtatás a szöregi határban. Alighogy elhallgattak az ujszegedi szónokok, Janky tábornok ajkán felhangzik a büszke vezényszó és az ujszegedi lakosság éljenzése és virágesője közepette megindulnak a csapatok a felszabaduló Tisza-Maros-szögének egy jelentős állomasa, Szöreg-teié. Amint láthatóvá válik a szöregi katolikus templom tornya, a büszkén lengő magyar trikolórral, mind sürt bben jönnek a katonák elé hol gyalogosan, hol lóháton, kipirult arcú, szöregi magyarok, mindegyik nemzeti színű szalaggal. — Isten hozta magakati — kiáltozták és most már ők is, a felszabadultak, együtt menetelnek a felszabadító daliákkal. Igy jutunk el a község haláráig, ott várakoznak a nemzeti hadsereg fogadtatására megjelent szöregiek. Külön csoportban a fiatalság, külön az öregek, a szerb megszállás alatt is megőrzött, ütöttkopott választási és egyházi zászlók alaK, ünneplőbe öltözve, zeneszóval. Kiáltják a: éljent, az isten hozottat. Majd Janky tábornok elé lép Szöreg jegyzője, Tóth Károly és örömtől reszkető hangon, a lakosság állandó éljenzése között üdvözli a felszabadulást hozó magyar katonákat. A megható üdvözlésre Janky tábornok válaszol, röviden, katonás határozottsággal. Beszéde, melyben a rendet és békét hirdeti, látható megnyugvással lölti el a lakosságit. ' Ezután Kószó István kormánybiztos beszélt az emberekhez: Magyaroki Eljöttem Szeged városából azért, hogy a magyar királyi kormány nevében elsőnek üdvözöljem a három évi szerb megszállás alól felszabadult Szöreg népét, mely most újból visszakerül a megcsonkított Magyarországhoz. Arra kérem Szöreg lakosságát, hogy türtőztessék haragjukat, folytsák magukba indulataikat, mutassák meg, hogy törvénytisztelő polgárai ennek a sokat szenvedett hazának. Ha vannak bűnösök, a törvényes jog által előirt felelősségre vonás elöl ugy se menekülhetnek el. Rendet akarunk, feltétlen rendet, mert kuttur népek vagyunk I Majd figyelmeztette a lakosságot az életbe lépő statáriális rendeletre. Kószó beszéde után zenekíséret mellett dalra zendít fel a fiatalság: .Bánátban, Bácskában, régen várnak már a Horthy bakára .. dalolja ezer és ezer toiok és a dal hangjai mellett a virágokkal teleszórt kocsiúton vonul be a községbe a magyar nemzeti hadsereg. A felszabadult Szóregen. Mindenek előtt tudni kell, hogy Szöreg lakosságának a fele szerb nemzethégüekből áll, akik a sokat hangozta'ott magyar elnyomatás ellenére is ugy nyelvükben, mint szokásaikban szeroek maradtak. A szerb megszállás alatt a lakosság szerb részere természetesen arany napok virradtak. Amig a magyar lakosság állandó rettegésben élt, addig a szerbek azt sem átallották, hogy a megszálló parancsnoksággal egyetértve, jogtalan előnyöket biztosítsanak maguknak. Most, hogy azután a szerb ,felszabadítók" eltávoztak, velük mentek a község szerb lakói is. Kocsira raktak mindenüket és bucsut mondtak a községnek. Egész utcasorok maradtak üresen, teljesen üres házakkal. Ebbe a megtisztult, most már igazán magyar Szőregre vonultak be a magyar katonák. Amerre mennek, a házakon nemzet: lobogók hirdetik a beállott változást. A házak alakából kendőt lobogtatnak az emberek, a széles Hétfőtől szerdáig: Gunnar Tolnás-film! Szerelmi játék 5 felvonásban. A főszerepben: Clara Wleth és Gunnar Tolnás. Azonkívül: — A vándor muzsikus. Kitűnő amerikai burleszkvigjáték 2 felvonásban. Főszereplő: Chaplin Rendes helyárakl Előadások 5,7és9 órakor jó idő esetén a 7 és 9 órai ető*dá«>k «/,8 és 9 órakor a nyári helyiségben. útvonalon örömtijongással üdvözlik az összesereglett magyarok a katonákat. — Csakhogy itt vannak! sirja örömében egy asszony, mig egy másik összetöpörödött nénike fenhangon imát mond azokért, akik a felszabadulást hozták a három éven keresztül meggyötört, megkínzott magyarságnak. — Nincs a faluban egyetlen migyar férfi sem, akit meg nt botoztak volna a bocskoros rácok — panaszolja egy köpcös magyar gazda —, még tegnap is botoztak, mert lakodalmat tartottunk. És mindenütt csak a kiállott szenvedésről beszélnek az emberek és arról, hogy milyen másképpen is lesz ezután. — Tudom Istenem, hogy nem töszi be a iábát ide soha egy rác se, — erősködik egy tagbaszakadt fiatalember. — De nem ám! — zúgja r| száz fiatal torok. Igy ér a ka'onaság a főtérit, mely a megszállás alatt is Szent István nevét viselte. Itt azután pihenjt vezényel a parancsnokló tábornok. A község lakosságának jórésze a katonák köri sereglik, ölelik, csókolják őket, víz helyett tejet, kenyér helyett kalácsot adnak a fáradt vitézeknek. Ai emberek ismerősöket keresnek a bevonuló csapat legénysége között, ami elég könnyen megy is, hiszen a megszállók sanyargatása elöl sok szöregi ember menekült Szegedrt és állott be katonának. — Nézze anyám itt a Csirke Pista is! — újságolja örömtelt arccal egy kis szöregi magyar, rámutatva ai egyik kakastollas csendőrszakaszvezetőre. A felismerést, a viszontlátást az egymásután elcuppanó csókok teszik hangulatossá. Azt mondják l bakák, hogy ezen a napon még aj is szóregi fiúnak vallotta magát, aki eddig még hírből sem tudta, hogj ilyen nevü községe is van Magyarországnak. Mig a. főtéren ilyenképpen tombol a felszabadulás feletti öröm, a katonasággal egyidejűleg érkezett körigazgatási sztmélyek, a község vezeti polgár&i kíséretében a községházán vonulnak. Szerény kis épület a szőrefl községháza. A sze.b templomon é iskolán kivül talán egyetlen épfl/et, amelyikre nemzetiszínű zászló n«r jutott. A ház ormán idétlen cirilbettü tábla hirdeti, hogy a megszállók ii innen közigazgatták a községet. — Létrát hozzatok, — adja ki i parancsot egy gazda —, le kel venni ezt az átkos felírást! Pár pillanat múlva már darabokra tör^e < földön fekszik a cirilbelüs szerb cégét Bent a községházán ezalatt Kós4 kormánybiztos és a többi hivatala tényezők megbeszélik a továbt teendőket. Tovább mennek a katonái A faluban tovább folyik a vidáf élet, egymásután érkeznek meg í vonulnak el hangos éljenzés* Deszk és Ujszentiván lovasbandt riumai. A kereskedők leszedik < üzleteik fölé odaparancqolt szert feliratokat. Ez a müvelet mindenül szerfeletti lelkesedést vált ki az tí* berekből. Szöreg volt egyébként I egy-tlen hely a Tisza—Maros W romszögén, ahol a magyar katotf ság érintkezésbe jutott a sztf csendőrökkel. Ugyanis Quartf francia százados rendeletére hán* szerb csendőr várta be a Simplo* vonat biztosítására a magyar kaW nák bevonulását. A bevonulás ut* a magyar csendőrség azonnal £ vette tőlük az őrséget.