Szeged, 1921. augusztus (2. évfolyam, 175-199. szám)

1921-08-23 / 192. szám

2 S L E u t: ü Szeged, 1921 an^sztus 23. Mit mondanak az Ujszegediek f Tulajdonképpen nem is monda­nak ők semmit, örülnek, boldogok. Ezer kérdéseiktől alig is tudtunk szóhoz jutni. Hogy vannak ? Mit csinálnak ? Látták-e a fiamat, az édes apámat, a jó uramat? Mikor jöhetnek ők is át? A fölszabadítás­sal kapcsolatos kérdésünkre csak egy választ kapunk. Sokkal fénye­sebben sikerült, mintsem reméltük. Elmondották az ujszegediek, hogy az elöljáróságra nem panaszkodhat­nak. Egy Djakov nevü jegyző volt csak, aki a legtöbb szenvedést okozta és a legtöbbet rabolt. Elmondották, hogy büntetés terhe alatt kötelesek vol ak megjelenni a cukrászda épü­letében (szerb kaszinó) rendezett ünnepélyeken, ahol azonban igen szépen viselkedtek a szerb tisztek. Magyar és szerb nóta felváltva járta, a végén azonban csak a csárdás zárta be az ünnepélyt. A szerbek elhurcoltak egy magyar ezredest és egy rendőrfogalmazót. A szerbek vasárnapra virradó éj­jel hagyták el Újszegedet. Eltávo­zásuk előtt h rotn lövés? adtak le. Éjfél után megjelent az első magyar járőr Újszegeden és meghozták a rég óhajtott hirt a Bagics Rózái Rudolf téri vendéglőjében egész éj­jel talpon levő Shvoy ezredesnek, hogy Újszeged szabad. De csakha­mar érkezett egy szomorú hir is. Prersly Aladár ezredesnek a csa­ládja a megszállás óta Újszegeden tartózkodott. A kiürítéssel kapcsola­tos különfé'e hirek féltő aggodalom­mal töltötték el az ezredest es attól való félelmében, hogy családjának valami bántódása lesz, szombaton este Micskcy Zoltán rendőrfogal­mazóval átment Újszegedre, ahol öccse, egy nyugalmazott csendőral­ezredes lakik, hogy családját, ha kell személyesen is megvédje. Fél­tíz óra lájt értek a főfasorba, mikor egyszerre szerb csendőrök fogták őket körül. Felvitték őket z vakok intézetében székelő szerb komiszá­rius szobájába. Rövid idő multán éktelen káromkodás, majd ütések zaja hallatszott ki. Majdnem egy félóráig ütötték Prersly ízredest, akit 11 óra tájban elvittek az épületből. A kenderfonógyérban. A szerbek a középületek megrongálásán kivül nagyobb károkat nem okoztak. Nem is volt idejük hozzá, mert az utolsó per­cig is azt hitték, hogy nem kell kimenniök. Legelsősorban a kenderfonóryárat tekin­tettük meg. A gyár teljes épségben áll, egy kenderfonalat sem vittek el. Ez első­sorban Stadler és Hirschenhauser igazgató­helyettesek érdeme. A gyárnak 72 lova van. Égy sem hiányzik Stadler Hugó igaz­gató kérdésünkre elmondotta, hogy a gyár leszerelése már el is volt rendelve, bel­grádi .intervencióra" azonban azt a pa­rancsot a szerbek visszavonták. — Sokat szenvedtünk, mondotta Stadler —. de boldogok vagyunk, hogy ilyen ered­ir.ényeket elérhettünk. Sorra jártuk az összes középületeket és mindenhol megláttuk a Balkán szégyen­bélyeget. A SzAK pályája alapos renová­lásra szorul. Az utolsó brutalitás. Az ujszegediek 19-ére virradó reg­gelre várták mái a felszabaditókat és mindannyian ott állottak már kora reggel a Torontál-téren. A fel­szabadítók helyett azonban a szerb komiszárius emberei jöttek, akik az üdvözlő beszéde? tartani akaró Hor­váth fanárral, Lederer orvossal és az o't egybegyűl? urakkal és magyar­tuhás "nőkkel egy halász-csónakot húzatlak le a Tisza-partjáról a fo­lyóba. Ezzel azonban még nem ért véget a megalázás. A kivonulás es­téjén egy fegyveres szerb katona felkereste Horváth tanárt és azt a parancsot hozta, hogv a komiszw­riusnál jelenjen meg. Felvitték a hi­don levő egyik vámépületbe, ahol egy szerb katona várta. Ez rátá­madt, majd hirtelen botot ragadott és ütlegelni kezdte. Munkában a rendőrség. Megéikezésünk után derék rend­őreink és detektiveink Gyarmaty Já­nos rendőrfelügye'ővcl az élükön, dr. Bottka főkapitány személyes fel­ügyelete mellett megkezdték munká­jukat. Azonnal őrizetbe ve lék Hor­váth János kertész jövendőbeli vejét, Hromisch János volt szerb főhad­nagyot. őrszemek helyezkedtek ei minden utcasarkon és mintha meg­szállás sohasem lett volna, nyugod­tan végzik ott teendőiket Természetesen kiterjedt a rend­őrség figyelme a szerbbarát haza­árulókra is. Ilyeneket azonban nem igen lehetett a felszabadult részeken látni, mert idejében elszöktek a gazok, féltek a magyar igazságszol­gáltatás sújtó öklétől. Figyel a rendőrség sz ujszegedi piacra is, ahol sokkal nagyobb a drágaság, mint Szegeden. A statá­riumot is kihirdették és Bottka fő­kapitány plakátokon figyelmeztette a közönségét a rend és nyugalom megőrzésére. <2aál János polgárőrsége. Gaál János öreg rendőre volt Sze­ged városának. Ott rekedt ő is Új­szegeden és ott érte a fölszabadítás. Az elismerés hangján kell róla e helyen megemlékeznünk. Szombaton est felöltötte a régi rendőrórmeoteri díszzubbonyát, feltette csákóját, fel­kötötte az eldugott kardot. Még Új­szegeden voltak a szerbek, mikor 50 lelkes ujszegedi fiúval a rend és a nyugalom megőrzésére polgár­őrséget szervezett. Egész éjjel őriz­ték testvéreiknek biztonságát és va­gyonát. És méltó büszkeséggel jelen­tette Somogyi polgármesternek G?á! János, a város derék rendőre: — Nagyságos polgármester urnák tisztelettel jelentem, az éjjel semmi !;ülönös eset nem fordult elő. Fogadtatás a szöregi határban. Alighogy elhallgattak az ujszegedi szónokok, Janky tábornok ajkán fel­hangzik a büszke vezényszó és az ujszegedi lakosság éljenzése és vi­rágesője közepette megindulnak a csapatok a felszabaduló Tisza-Ma­ros-szögének egy jelentős állomasa, Szöreg-teié. Amint láthatóvá válik a szöregi katolikus templom tornya, a büsz­kén lengő magyar trikolórral, mind sürt bben jönnek a katonák elé hol gyalogosan, hol lóháton, kipirult arcú, szöregi magyarok, mindegyik nemzeti színű szalaggal. — Isten hozta magakati — kiál­tozták és most már ők is, a felsza­badultak, együtt menetelnek a fel­szabadító daliákkal. Igy jutunk el a község haláráig, ott várakoznak a nemzeti hadsereg fogadtatására meg­jelent szöregiek. Külön csoportban a fiatalság, külön az öregek, a szerb megszállás alatt is megőrzött, ütött­kopott választási és egyházi zászlók alaK, ünneplőbe öltözve, zeneszóval. Kiáltják a: éljent, az isten hozottat. Majd Janky tábornok elé lép Szö­reg jegyzője, Tóth Károly és öröm­től reszkető hangon, a lakosság ál­landó éljenzése között üdvözli a felszabadulást hozó magyar katoná­kat. A megható üdvözlésre Janky tábornok válaszol, röviden, katonás határozottsággal. Beszéde, melyben a rendet és békét hirdeti, lát­ható megnyugvással lölti el a la­kosságit. ' Ezután Kószó István kormánybiz­tos beszélt az emberekhez: Magyaroki Eljöttem Szeged városából azért, hogy a magyar királyi kormány ne­vében elsőnek üdvözöljem a három évi szerb megszállás alól felszabadult Szöreg népét, mely most újból visszakerül a meg­csonkított Magyarországhoz. Arra kérem Szöreg lakosságát, hogy türtőztessék ha­ragjukat, folytsák magukba indulataikat, mutassák meg, hogy törvénytisztelő pol­gárai ennek a sokat szenvedett hazának. Ha vannak bűnösök, a törvényes jog által előirt felelősségre vonás elöl ugy se me­nekülhetnek el. Rendet akarunk, feltétlen rendet, mert kuttur népek vagyunk I Majd figyelmeztette a lakosságot az életbe lépő statáriális rendeletre. Kószó beszéde után zenekíséret mellett dalra zendít fel a fiatalság: .Bánátban, Bácskában, régen vár­nak már a Horthy bakára .. da­lolja ezer és ezer toiok és a dal hangjai mellett a virágokkal tele­szórt kocsiúton vonul be a községbe a magyar nemzeti hadsereg. A felszabadult Szóregen. Mindenek előtt tudni kell, hogy Szöreg lakosságának a fele szerb nemzethégüekből áll, akik a sokat hangozta'ott magyar elnyomatás el­lenére is ugy nyelvükben, mint szo­kásaikban szeroek maradtak. A szerb megszállás alatt a lakosság szerb részere természetesen arany napok virradtak. Amig a magyar lakosság állandó rettegésben élt, addig a szerbek azt sem átallották, hogy a megszálló parancsnoksággal egyet­értve, jogtalan előnyöket biztosítsa­nak maguknak. Most, hogy azután a szerb ,felszabadítók" eltávoztak, velük mentek a község szerb lakói is. Kocsira raktak mindenüket és bucsut mondtak a községnek. Egész utcasorok maradtak üresen, telje­sen üres házakkal. Ebbe a megtisz­tult, most már igazán magyar Sző­regre vonultak be a magyar kato­nák. Amerre mennek, a házakon nemzet: lobogók hirdetik a beállott változást. A házak alakából kendőt lobogtatnak az emberek, a széles Hétfőtől szerdáig: Gunnar Tolnás-film! Szerelmi játék 5 felvo­násban. A főszerepben: Clara Wleth és Gunnar Tolnás. Azonkívül: — A vándor muzsikus. Kitűnő amerikai burleszkvigjáték 2 felvonásban. Főszereplő: Chaplin Rendes helyárakl Előadások 5,7és9 óra­kor jó idő esetén a 7 és 9 órai ető*dá«>k «/,8 és 9 órakor a nyári helyiségben. útvonalon örömtijongással üdvözlik az összesereglett magyarok a kato­nákat. — Csakhogy itt vannak! sirja örömében egy asszony, mig egy másik összetöpörödött nénike fen­hangon imát mond azokért, akik a felszabadulást hozták a három éven keresztül meggyötört, megkínzott magyarságnak. — Nincs a faluban egyetlen migyar férfi sem, akit meg nt botoztak volna a bocskoros rácok — panaszolja egy köpcös magyar gazda —, még tegnap is botoztak, mert lakodalmat tartottunk. És mindenütt csak a kiállott szen­vedésről beszélnek az emberek és arról, hogy milyen másképpen is lesz ezután. — Tudom Istenem, hogy nem töszi be a iábát ide soha egy rác se, — erősködik egy tagbaszakadt fiatalember. — De nem ám! — zúgja r| száz fiatal torok. Igy ér a ka'onaság a főtérit, mely a megszállás alatt is Szent István nevét viselte. Itt azután pihenjt vezényel a parancsnokló tábornok. A község lakosságának jórésze a katonák köri sereglik, ölelik, csókolják őket, víz helyett tejet, kenyér helyett kalácsot adnak a fáradt vitézeknek. Ai emberek ismerősöket keresnek a bevonuló csapat legénysége között, ami elég könnyen megy is, hiszen a megszállók sanyargatása elöl sok szöregi ember menekült Szegedrt és állott be katonának. — Nézze anyám itt a Csirke Pista is! — újságolja örömtelt arccal egy kis szöregi magyar, rámutatva ai egyik kakastollas csendőrszakasz­vezetőre. A felismerést, a viszontlátást az egymásután elcuppanó csókok teszik hangulatossá. Azt mondják l bakák, hogy ezen a napon még aj is szóregi fiúnak vallotta magát, aki eddig még hírből sem tudta, hogj ilyen nevü községe is van Magyar­országnak. Mig a. főtéren ilyenképpen tombol a felszabadulás feletti öröm, a kato­nasággal egyidejűleg érkezett kör­igazgatási sztmélyek, a község vezeti polgár&i kíséretében a községházán vonulnak. Szerény kis épület a szőrefl községháza. A sze.b templomon é iskolán kivül talán egyetlen épfl/et, amelyikre nemzetiszínű zászló n«r jutott. A ház ormán idétlen cirilbettü tábla hirdeti, hogy a megszállók ii innen közigazgatták a községet. — Létrát hozzatok, — adja ki i parancsot egy gazda —, le kel venni ezt az átkos felírást! Pár pil­lanat múlva már darabokra tör^e < földön fekszik a cirilbelüs szerb cégét Bent a községházán ezalatt Kós4 kormánybiztos és a többi hivatala tényezők megbeszélik a továbt teendőket. Tovább mennek a katonái A faluban tovább folyik a vidáf élet, egymásután érkeznek meg í vonulnak el hangos éljenzés* Deszk és Ujszentiván lovasbandt riumai. A kereskedők leszedik < üzleteik fölé odaparancqolt szert feliratokat. Ez a müvelet mindenül szerfeletti lelkesedést vált ki az tí* berekből. Szöreg volt egyébként I egy-tlen hely a Tisza—Maros W romszögén, ahol a magyar katotf ság érintkezésbe jutott a sztf csendőrökkel. Ugyanis Quartf francia százados rendeletére hán* szerb csendőr várta be a Simplo* vonat biztosítására a magyar kaW nák bevonulását. A bevonulás ut* a magyar csendőrség azonnal £ vette tőlük az őrséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom