Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-13 / 107. szám
8 SZEGED Szeged, 1923 május 13. ballagott csorda, fürgén megcsendült a kolomp. A pásztorgyerek ostora nagyot pattant. Az egyik hajó ébresztően beletülkölt a káprázatos reggelbe. Emberek támadtak elő a semmiből a partokon, a hajók fedélzetén. Mellettünk egy szandolin suhant el. Egyik hajós legény a túlsó parton nagyot káromkodotl. A civilizáció orvul annektálta a Tiszát. Tutajok mellett mentünk el. A fehér gunyás oláhok nyújtózkodva, ásitozva ébredeztek és nyúltak a pálinkás üveg után. — Kezdhetöd — szólt csöndesen a gyerek felé János bácsi. A gyerök odaiérdelt a ladik oldalához és lassan, szakértelemmel eregette a horgot a vizbe. Az öreg pedig vigyázva nézle a müveletet. Hibát nem talált benne, egyet se. A nap is erőre kapott lassanként, égette, pörkölte a ruhát és azon keresztül a bőrt is. A kabát lekívánkozott és le is került a vállról. A „Strand" is elmaradt aztán mögöttünk. A Bertalan-emlék karcsún rárajzoiódott az égre, mint valami merev fölkiáltójel. De lassan az is elmaradt. A gyerök kezéből nemsokára elfogyott a horog. A ladikunk orra partra kanyarodott. - — Ha nem veti mög —, kínálta sz&lonnáját János bácsi — büszke szerénységgel, mert hát ilyen fejntos szalonnát még a felségös atya császár Í3 csak nevenapján öszik, ha kap. Ami pedig igaz, az igaz. Komótosan jírtak a jófajta szögedi halbicskák a szalonnáiol-kenyértől a szájig éi vissza. —• Huncut azir a világ — állapította meg később Jinos bácsi és a bicskát odafente a nadrágja s árához. Többet nem is mondott hozzá. Érteni azonban sokat lehet belőle. Az ilyen ellentmondást nem tűrő megállapításnak borzasztó és nagy értelmei vannak, — Möhetünk is mán — aondta később. A gyerök ugrott elsőnek a ladikba, hogy eligazítsa a do'gokat. Az öreg betaszította a csolnskot, néhány nyomással benn voltunk a viz közepe táján. Aztán behúzta t>z evezőt és a vízzel lassan ereszkedtünk lefelé. Most már János bácsi ült a ladik oldalához, figyelmesen szedte föl a horgokat. A spárga gyakran megrándult a kezében. Ilyenkor halvány derű röppent át az öreg barna ábrázatján. A rángás egyre erősebb leit és egyszer csak ott ficánkolt az első potyka a fenekén, a kis hálóban. Majd jött a másik, a harmadik, harcsa, kecsege, még durbincs is. Jó fogás volt ez a mai, — mondta az utolsónál János bácsi szokatlan bőbeszédüséggel. A viz közben egészen megelevenedett. Mindenfelé csolnakok keringéltek, a p'rí homokjában félangolosra sült meztelen gyerkőcök nemperegtek. A levegő egészen áttüzesedett, ugy csábított, csalogatott a hűvösen csillogó viz. — H deg az még, — véleményözte a pyerök. — Majd ha elmö?y epészen a zöld ár. Tegnap még görcs is elfogta iü e a bal lábamat. De azért már bele-bele merészkednek a partról a meztelen gyerkőcök. A fürdőházakban egyelőre még csak a napfürdő divik, mindenfelé barna hátak, mellek, karok és rendek lubickolnak a nap'-uRárözönbrn, hogy a bőr már előre preparálódiék a szezonra, mert akkor bizony szégyen a f.hérség itt a vízen való életben. A csolnak farára erődített hálóban egyre gyarapodik a hal. Majd minden harmadik horogra akadt valami. Pirtra érünk. A gyerek görnyed'en cipeli ü bárra felé a hálót, én mee búcsúzom az öregtől. — I ten áldja — twe űzik és elhárít m eától minden köszönetet —, ha gyünni akar máskor is, tülünk gyiihet. Eur.ét nagyobb udv>riagFágot a vízi etikett nem ismer, pedig az is van néha olyan szigorú, mmt az a bizonyos spanyol, csal; őszintébb, melegebb, közvetlenebb valamivel. Magyar László. Nyolcvan korona havifizetés — 1923-ban. (A Szeged tudósítójától.) Ezt a csudabogarat is, mint sok másikat, a szegedi városi színházból halásztuk ki. Ez már nem is helyi érdekesség, hanem országos: a szegedi színháznak van 26 alkalmazottja, akik havonta 80, azaz nyolcvan korona fizetést kapnak. Nagyon szomorú dolog, hogy a színészeknek gyenge a fizetése, az is tragikus, hogy a pincérek havi háromezer, a borbélyok havi hétezer k rona fizetést kipaak, de, hogy vannak még emberek, akik havi nyolcvan koronáért dolgoznak, ez mát nem is tragikus, hanem egyenesen vicces. A nyolcvan koronás havi fizetéseket a színházi jegyszedők és jegyszedőnők élvezik, ha ugyan van ebben valami élveze'. Igaz, hogy a szinházi jegyszedés cs*k esti foglalkozás, de mint minden ftghlkozás, ez is bizonyos kötelezettséggel, hogy ne is mondjuk, bizonyos mankával jár. Már az is valami, hogy a szinház megkezdése előtt e?y fíl órával olt keli állniok a né/őtéri bejáróknál, mikor minden tisztességes szegedi polgár csak félórával kérőbb megy a színházba az e őadás kezdete után. Aztán az sem passzió, hogy mindenkitől el kell szedni a jegyet, meg kell mutatni a helyét, le kell ültetni és minden rargu és rendű kívánságait ki kell elégíteni Mindezeken felül azonban a jegyszedő-személyzet kötelessége a ruhatár kezelés is és télen akikor a ruhatárakban telt háznál 800-1000 kabát is megfordul, ez ugyancsak némi munkát igjnyel. Ha meg nem sértjük a direk'or-duót, napi két korona 66 fillér fizetésért a jegyszedőnő és a ruhatáros kissé többet dolgozik a kelleténél. Pedig például a szinház rutiatári bevétele is nagyobb fizetést biztosítana a né7Ő éri személyeinek. Ha veszszük, hogy egy kabátért a ruhatárban 25 koronát kell fizetni és a ruhatáros fizetése csak napi 2 korona 66 fillér, akkor láthatjuk, hogy van még szinházi direkció, amelyből nem veszett ki minden érzék a humor iránt. Beszélgettünk néhány jegyszedő asszonnyal, akik elsősorban arra kértek bennünket, hogy a nevüket ne irjuk ki a lapba, mert már történt eset, hogy ilyen „kiszer* esztés" miatt meggyült a bajuk a direkcióval. (Hát hiszen rasy dolog is lenne, ha rendezni kellene a nézőtéri személyzet fizetését 1) Án jó, ezt a szívességet megtesszük, de azt a klasszikus mesét nem engedjük el, amit a Színigazgató & Co. szokott mondani, ha a jegyszedőník fizetéíemslést merészeinek kérni. — Azt válaszolják — mondja az egyik aszszony —, hogy örüljünk, hogy itt lehetünk, mert kapnak ők olyat is, aki ingyen dolgozik. Az igazgató-pár ugyanis azt h'szi, hogy felbecsülheletlen természetbeni járandóságot élveznek a jegyszedönők azáltal, hogy végignézhetik az öiszes előadásokat. Hát hiszen ez is valami „mellékkereset", csak legyen, aki kenyérre tudja váltani. — Békében tizenkét korona havifizetést kaptunk — mondják az asszonyok. Ezért érdemes volt dolgozni, mert elegendő volt egy pír c pőre. Évtizedes szolgálat után bizony hozzánőttünk egy kicsit a színházhoz és nehéz lenne megválni tőle. De sz már még sem méltányos, hogy három kifliért kell egy hónapig dolgozni. Több talp lekopik a lábunkról, mig felmegyünk a negyedik emeletre. No lám, legalább talpvalutában fizetne a direktori . . . MisréK Juhász Gyula jubilál. A legnagyobb élő lírikusok egyike, Juhász Gyula pünkösd vasárnapján ünnepli irói pályájának 25 éves évfordulóját. U yancsak n ost tölii be Juhász Gyu<a 40-ik eietévét és ez alkalommal a svegedi uj-ágirók gondoskodtak arról, hogy az irodalom és művészetpártoló közönség egy országos ünnepség keretében áldozhasson a mai magyar irodalom egyik büszkeségének, Juhász Gyulának. Az országos ünnepség természetesen Szegeden lesz, hiszen Juhász Gyula — bár hosszú ideig az otszág legkülönbözőbb végein tanáros odott — valósággal összenőtt a szegedi röggl és a fővárosi konjunktura aranyhegyei sem tudták elszakítani innét. De ezért Juhász Gyul.it nemcsak Szeged népe fogja annepetn:. hí nem ünnepli az ország sajtója és közönsége és a legjobb értesüléseink szerint Bud-pestről sokan rándulnak le Szegedre Juhász Gyula kedvéért arra a matinéra, amelyet a szegedi újságírók rendeznek pünkösd vasárnapján délelőtt 11 órakor a Belvárosi Moziban. Mar magában véje a matiné műsora ís biztosítja az országos sikert, hiszen az ország legnagyobb és legnépszerűbb költői és irói: Babits Mihály, Kosztolányi Ddzső, Móra Ferenc és természeten maga Juhász Gyula, azonkívül Étsy Emília, a sztgedi színház annak idején legtöbbre értékelt és ma is annyira nélkülözött tagja lépnek a Belvárosi Mo*.l színpadán az előadó asztal mellé. B bils Mihály és Kosztolányi De^ső hogy szó^erint idézzük levelűket, „Juhász Gyula méltó ünneplésében minden tekintetben örömmel álltak rendelkezésre" és természetesen Móra Ferenc is, hiszen mindannyiukat régi é» őszinte b .rátság fűzi egymáshoz. A f .ü or rts. létezését egyelőre szükségtelen -ek t r j k, hiszen már ma^u* a nevek is világítanak itt é óriá i von erői képviselnek a közönség számára.' Mi azt hisszük, hogy ezen a jubiláris ünnepségen minden szegedi ember olt lesz, aki csak egy kissé is szereti a magyar irodalmat és talán joggal igényeljük azt a támogatást, amellyel éppen a szegedi közönség Juhász Gyulának tartozik. A jubiláris matiné jegyeit, amelyeknek árát aránytalanul olcsó árban szabták meg, a jövő héten kezdi árusítani a Belvárosi Mozi é3 az összes szerkesztőségek. — Szegediek a Magyar Tudományos Akadémián. A Magyar Tudományos Akadémia tegnapi tagválasztási napján három szegedi egye emi tanár került azoknak a névsorába, akiket az Akadémia tagjai közé iktattak. Az első osztály rendes tagjává választották dr. Dézsy Lajos bölcsészetkari dékánt, levelező tagnak dr. Schmi^dt Henriket, a második osztály levelező tagjává pedig dr. Kovács Ferenc sztgedi egyetemi tanárt. Az egyetem szimpatikus tudósait megérdemelt sikerükért igen sok gratulációval halmozták el. — Zita exkirályné négymillió Urát kapott egy műkincsért. Zita királyné egy párisi ügynök közvetitésével eladta az olasz kormánynak a birtokában levő Bnrsod'Est kódrxít, mely 1450 bői való és a Habsburg ház magánfulajdona voll. A vételár 4,450.000 lira volt és a párisi ügynök Greccani ol sz nagyiparos segítségét vette igénybe a vásárlásnál, aki egyben a volt királynénak ezt sz összeget előlegezte. A kódex két folio köíetből áll, pempás miniatűrökkel van díszítve és a XV. század legnagyobbszerübb népviseleti képgyűjteménye. — A Meteorológiai Intézet IdAprognóziaa: Átmenetileg híemelkedés és helyenként eső várható. 25,0119.080 koronái nyerhet a m. kir. osztály sors játék tervezete szerint. Sorsjegyek eredeti ára: ii i/ 1/ — n- - —— Húzás május 15. és 17-én. K 800— 400 — 200"— Kelen Hugó bink és váltóüzlete Szeged, Aradi-utca 7. szám.
