Szeged, 1923. május (4. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-18 / 111. szám
Szeged, 1923 május 18. SZEGED Tisza Lajos-körut külső vonala a Kossuth Lajossugárutíól a Tiszáig Párisi-körút, Brüsszeli* és Római-köru'on az szintén a Tiszáig eső rész, ez képezi a Feisőváros belső részét. A harmadik kerü'et határa a Tisza L*joa-körut külső vonala a Kossuth Lajo3-sugáruttól a Bánomkertsorig, a nagyköruinak a Londoni- és Berlinikörufak által határolt belső vonalai között fekvő városrész, ez képezi az úgynevezett külpalánkot. A negyedik kerület a Tiszától a nagykörút külső része a Csongrádi-sugáruiig, innen a felsővárosi feketéig elterülő ^városrész, ez képezi a Felsőváros külső részét. Az ötödik kerület a Csongrádi sugárul, Párisi-körű*, Londoni-körút és a Kálvária-u'ca által határolt városrész, ez képezi Rókusf. A hatodik kerület a Kálváriautca, nagykörút és Vaspálya-utca által határolt rész, ez képazi a Móravárost. A hetedik kerület a Vaspálya-utcától lefelé eső rész, ez képezi Alsóvárost. Az ujjáépü't Szegednek volt egy nagy elemi ellensége, a belső vizek, az úgynevezett csöpörkék. Negyven évi munka után ettől az ellenségtől megszabadult legnagyobb résiben a város. Megvan azonban még ma is egyes perifériákon a belső vizeknek egyes medencé', amelyeket a városrendezésnek még véglegesen el kell tün'eíni. Felsővároson, a Csongrádi-sugárut mentén van a Vöröskereszt-medence, Rókuson a Búvárló, Alsóvároson a Cserepes-sor elején egy nagy vízmedence, végül a vágóhid mögött a Hattyas soron elterülő vizállásos medencék, amelyeket nemcsak városbiztonsági, közegészségügyi, ha-em általános gazdasági érdekekből megszüntetni kell. Ezek a helyek elsőr?ngu ipartelepek céljaira legalkalmasabbak, minden lehetőt el kell követni, hogy e helyek a nagy célok szolgálatába mielőbb beállittassanak. Az ujáépült Szeged vonatozása, utcáinak, utainak és tereinek szabá;yozása oly tökéletes, hogy ezen az irégység sem találhat kifogást. Az 1897. évi világraszóló árvízkatasztrófa árán váltotta meg Szeged népe ezt a szép szabályozást a magyar néimet tőrvényhozásától. A várost két körút övezi: a kiskörút és a nagykörút. Hat sugárut szeli keresztül a várost, részben a körutakból kiindulva. Ezenfelül utcái és tere^ harmonikus szép rendb;n egészítik az egész város szabá'yozásának vonalait, Oly nagy arányú a város szabályozása által megieremtett keret, hogy csak akkor lesz teljesen megtöltve, ha a város lakossága a külterület beszámítása nélkül 500000 lélekre szaporodik fel. Éppen ezért elő kell segíteni a városnak az egészséges betelepülés állal keletkező népesedési szaporulatot. Ennek a leghatékonyabb eszköze, hogy mielőbb megteremtsük a nyugati kulturvárosok összes létfeltételeit. Nem mondok ujat, csa'i rígi nótát ismételek és nem győzöm eléggé kméíelni, hogy első dolgunk legyen a város csatornázásának kiépítése, a körutaknak és sugárutaknak végleges jó burkolattal leendő ellátása, azután a város fejlesztésére megállapított többi tervnek fokozatos kiépítése. A külvárosok érdeke követeli meg, hogy azok fejlesztése arányban álljon a Belváros fejlesztésével. Nem szabad tovább központosiíani mindent a Belvárosban, mikor valami intézmény előnyösebben és helyesebben helyezhető el a külvárosokban. Minden külvárosnak meg kell teremtenie, áldozatok árán is, a maga külvárosi centrumát, amely körül a külvárosok fejlődése hatékonnyabban megindul. Ezeket csak ugy érhetjük el, ha a nagykörutat és sugárutakat véglegesen kiépítjük, természetesen ezek végleges csatornázásaival együtt. Ezzel megszüntetjük azt a felfogást, hogy minden messze van, ami a Széchenyi-Uren lul fekszik. Az utcák végleges kiépítése, csatornázás, vízvezeték és világítás megteremtése megszünteti a távolságokat és senki sem fogja azt mondani a nyugati városi értelemben vett kiépített utcákra, bárhol legyen is az, hogy „a juhszélen van*. Tudom, hogy ma nehéz időkel élünk és elég munkát ad egyeseknek a mindennapi kenyér megszerzése, mégis az erős alanyoknak és azok képviselőinek tántorithatlan akarattal a mai viszonyok között sem szabad a haladás útjáról letérni. Akarni kell, ma a számok csak nigyok, azonban hasznos munkát végezni ma olcsóbb és kifizetőbb, mint volt tegnap és lesz holnap. ' Ego. A jövő héten elkészül a német válasz. A Berliner Tagblatt értesülése szerint berlini körök számolnak azzal, hogy az uj német jegyzék már vasárnap vagy a jövő hét elején valamennyi szövetséges kormány nak elküldhető lesz. Mint a párisi lapok jelentik Boner L?w jelenlegi párisi tartózkodása kizárólag egészségi okokra vezethető vissza. A Saa-rvidék nyugalmának fenntartása érdekében kiadott úgynevezett szükségrendeletet közel egynegyedéves haíálya után tegnap a lakossága szabadon választott képviselet-taitománygyüiés elé terjesztette véleményezés céljából. „Juhász Gyula bűne az én fellépésem" — mondja Babits Mihály. Az összes párlok egyhangúan kimutatták a rendelet erkölcsi és jogi tarthatatlanságát. Mire valamennyi párt, a kommunistákat is beleértve, a következő nyilatkozatot tette: Valamennyi párt méltóságán alul álló dolognak tartja, hogy a szükségrendeletről véleményt nyilvánítson. Düsseldorfban a munkanélküliek képviselői értekezletet tartottak a meg nem szállott területen. Az értekezlet elhatározta, hogy munkanélküli segély cimén 100 000 márkát fognak kérni a német kormánytól. Ha a kérés teljesítését megtagadják, akkor a francia hatóságokhoz fognak fordulni. (A Szeged tudósítójától.) Pünkösd vasárnapján lesz huszonöt eszíendeje, hogy Juhász Gyulának első pár szakaszos verse egy szegedi újság fekete sorain a nyilvánosság elé került. Azóta Juhász Gyula az uj magyar irodalom költőinek egyik aranyos trónusát foglalja el és igy a Szeged az irodalmi közönség érdekét látja maga előtt, amikor Babits Mihályt, a nagyszerű poétát szólalta'ja meg, aki együtt volt Juh sz Gyulával az indulás éveiben és aki Ady Endrével együtt ostromolta meg győzelmesen Dévény kapuit. * A Muzeum há'a mögött elvonultan, arisztokratikusán és csendesen húzódik meg a Reviczky-utca, itt lakik Babits Mihály: tanár ur, szerkesztő ur és magyar költő. A h:tedik ház harmadik emeletén egy csöngetés, aztán egy mély fotőj ringó párnáján és szemben vele. Csapzott fekete haja homloka szélén, egészen barna szeméig. Akkor fölnéz egy flprere a könyvek soraira és a falra, hol fekete keretben egy régi kép pihen: Ady Endre és Babits Mihály összeölelkezve, — aztán megindul beszéde vontatottan és egészen halkan: — Az nagyon régen volt, az egyetemi évek idején, talán tanulmányaim harmadik szemeszterében, amikor a felej'hetetlen Négyessy-stílusgyakorlatokon összeakadtam filozópter Juhász Gyulával. (És itt egy pillanatig elgondolkodik.) Ez 1903-ban lehetett, amikor fakó téli délutánokon összejöttünk Négyessy professzor „egyetemi önképzökörében", ahol jó néhányan voltunk együtt, kik bujtuk a vas'ag könyveket és verseket irlunk. Akkor Heine-láz volt a fiatalok szivében és mindnyájan Heinét fordítottunk. Juhász már sokkal előbb kezdett szerepelni, mint én, egyre-másra olvasta föl verseit és fordításait, miket közülünk valaki mindig megbírált, majd Négyessy professzor fölülbírált és kimondta a szentenciát. Juhásszal egyidöben tünt föl Kosztolányi Dezső is, aki ugyancsak számos versét és fordi'ását olvas'a Ml nekünk. Négyessy Juhászt és Kos tolányit, de különösen Juhászt nagyon szerette és sokszor mondotta, hogy költő lesz belőle. — Pajtásunk volt ezekben az években Bresztovszky Ernő is, aki azóta ismert szocialista iró lett. Sokszor volt vele élénk összetűzésem, mikor valamilyen bírálatból kifolyólag heves irodalmi vita támadt közöttünk, mert Bresztovszkynak egészen más művészi meggyőződése és felfogása volt, mint nekem. — Mikor én előmerészkedtem az első versemmel és fölolvastam a stílusgyakorlatokon, jölolvasásaimat harsogó kacaj kisérte, mert énekelve mondtam a sorokat és a vers egészen szokatlan és merőben uj volt. Négyessy professzor lesújtó krilikát mondott és az egész egyetemen csak Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső vollak azok, akik védelmükbe mertek venni, bizonyítgatni próbálták a vers kitűnőségét, sőt — emlékszem jól — az óra után Juhász Négyessy után szaladt, bement vele szobájába és olt is próbálta ellenkező véleményre bírni a nagytudásu professzort. Hosszú idő után jött ki csak a szobából Juhász, ahol végre Négyessy igy búcsúzott el tőle: „Ha Ön és Kosztolányi azt mondják, hogy jó az a Babitsvers, akkor minden bizonnyal lehet valami benne, — én nem tudom". — Az egyetemi évek után én visszakerültem Szekszárdra — szülővárosomba —, Juhászék is szerte szórcd'ak, de azért élénk levelezésben maradtunk egymással. Juhász különben egész életében lusta levélíró volt, sok levelemre nem is válaszolt, néha hónapokig is hallgatott. Kosztolányi ellenben igen sűrűn irt, igy nagy levelezés fejlődött ki közöttünk. Kazinczyhoz hasonló hosszú és mindenre kiterjedő leveleket irtunk egymásnak. Különben mindhárman megküldöttük egymásnak legujibb verseinket. — Az én irodalmi fellépésem teljesen Juhász Gytóa nevéhez füiődik. Juhász Gyula bűne, hogy előjöttem magányomból és a nyilvánosság elé kerültek verseim 0 volt az, aki az első hét versemet, tudtomon kivül, kiadta a Holnap-ban. Bármennyire is együiiéreztem Juhásszal és Kosztolányival, az én verseimet teljesen izoláltaknak és különbözőknek h-ttem az eddigi magyar versektől, ezért nem is akartam velük a nyilvánosság elé lépni. Elküldtem Juhásznak levelezésünk alatt egy-két versemet, amelyeket nagyon szerettem, cserébe azokért a versekért, amelyeket ő küldött el nekem. Igy került el hozzá az a hét vers, amelyet ő kiadott a „Holnapiban, mely köré akkor már megérkezett a „kaput-falat döngető' váradi újságíró: Ady Endre. — A nagyváradi „Ho'naposok" közül akkor én csak Juhászt és Balázs Bálát ismertem, Adyt akkor még sohasem láttam. Remeteségben tenárkodlam akkor Fogarason is a Homaposok közölt is neretlen, sőt idegen maradtam, hiszen nagyon távol voltunk egymástól. Bizony sokszor voltam Fogarason csüggedten és csak íuhász volt az, aki biztatott és ösztönözött, Juhász Gyula, aki hányszor öntött levelével uj lelfe&t belém. (És itt megáll egy percre, egy korty vizet iszik, aztán még egyszer,-határozottan és energikusan mondj?): — Az ő bűne vagyok én! — Amikor beleegyezésem nélkül kiadta első verseimet, — megvallom — az első pillanatban nem voltam hálás juhásznak, nehezteltem, sőt haragudtam is rá. Nem akartam a nyilvánosság elé lépni. A , Holnap" az első pillanatban c*ak izgalmakat hozott, kellemetlenségeket okozott. — Azóta hányszor voltom n^r hálás Juhásznak, hiszen neki köszónkeiem^hogy Ady Endre mellett én voltam az, akit legjobban csapkodtak a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap mennykövei. — És azóía a Holnap hetei győzelmesen érkeztek el a magyar irodalomba, kiharcolva egy uj irodalmat, sok harccal, kíinal — de diadallal. (Ismét a meredő fal mezőjére nézett fel Babits Mihály, a képen elmerengett szemeivel kicsit, mig a szemünk Ady Endre szemében össze nem tsiálkozott. Aztán igy beszélt tovább): — Élénken emlékezem még a szegedi Iparutca 13-ra, ahol 1907-ben, mikor Szegeden a reáliskolában tanárkodtam, Juhász Gyula lakott. — Ugy-e most is ott lakik ? — fordul felém. — Akkor én huszonnégy éves voltam. Juhász is annyi, ö is segédtanár, én is. Most már nagyon régen nem találkoztunk és nagyon örüiök, hogy pünkösdkor újra láthatom majd hosszú idő u án és ismét megfoghatom a kezét... Akkor elbucsuztunk. Egy nagyszerű délután után. És az ajtóban még utánam szólt: — A viszontlátásra Szegeden, végre megint együtt három régi filozopter... Vér György. ttstvenkilencezer munkanélküli Bécsben. Má|us elején Bécsben 76230 munkanélkülit részesítettek segélyben. Április végén 79264 volt a segélyezett munkanélküliek száma.
