Szeged, 1923. június (4. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-20 / 137. szám

sceged, 1918 junius 20. SZEGED Amerikai detektiv üldözi Kopinicsot. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A száz­negyvenmillió sikkasztója árkon-bokron (ul van, a rendőrség — az első hibák után — a leg­nagyobb körültekintéssel és apparátussal haj­szolj i Kopinics Jenőt — és poziliv nyom egye­lőre nincs. Így áll ma a rendőrségtől furfangos médon kicsalt és elsikkasztott száznegyven­millió ügye, amely nem közönséges sikkasztási btlntlgv, mert hiszen részben a rendőrség kezei­ből került a pénz Kopinics kezébe, részben pedig az állam tulajdonát képezi a száznegyven­millió. Tegnap kissé lehangoltság uralkodott a buda­pesli főkapitányságon, mig ma már bizakodás­sal szemlélik az eseményeket, elsősorban azért, mert a Hitelbank áldozatokat nem kiméivé, ma megbízta Krón Gyula amerikai elsőrendű de­tektlvet a bűnügy kinyomozásával. Krón ma­gyar származású, de már régen kivándorolt Amerikába, ahol a ncw/orki rendőrség tagja és nem egyszer már a legfényesebb eredményeket ért el különböző bűnügyek tisztázásában. Krón most véletlenül Budipesten tartózkodott és igy egészen kapóra jött. Neki teljesen szabad moz­gási szabadsága van, vízumai is rendben van­nak, azért autón Szolnokon és Gyulán keresz­tül üldözőbe vette Kopinicsot. Krón a magyar rendőrségtől teljesen függet­lenül dolgozik és most az a helyzet, hoty három magyar detektiv és Krón Gyula haj­szolják Romániában Kopinics /enőt. Ennél a szokatlanul nagymérvű sikkasztásnál érthetetlen okokból egy-két súlyos hiba történt már az első percekben a detektívek munkájá­ban, néhol maguk a hatóságok voltak azok, akik hátráltatták a detektiveket munkájukban, igy Kecskeméten az egyik rendőrőrszem feltar­tóztatta a detektívek autóját és hiába mutatták elő a főkapitány nyílt parancsát, hiába igazol­ták magukat: a rendőr kényszeritette az autót, hogy menjen be a városházára. Itt azután néhány perc múlva tovább engedték őket ugyan, de ezáltal rengeteg időt és távolságot nyert Kopinics. Furcsa dolog ez, hiszen Kecskemétre is megérkezett idejekorán a budapesti főkapitány­ság elfogató parancsa, még sem tartóztatták fel az autón elrobogó „dr. Balázs" urat, aki nyu­godtan érkezett meg Bíkésgyulára, — sőt ott egy rendőr volt az, aki átsegítette öt a határon. Hiába való ezután a túlzott óvatosság, a detek­tívek föltsr!óztatá88, — kétségtelen, hogy egyes kisebb vidéki rendőrségnek tapasztalatlansága és lassúsága az oka annak, hogy Kopinics Jenő játszi könnyedséggel menekülhetett el a jegy­intézet millióival. A nyomozás mai stádiumáról ma reggel tet­tek jelentést Andréka Károly detektivfönöknek azok a detektívek, akik visszaérkeztek Békés­gyuláról. A detektívek jelentése szerint Kopinics tegnap hajnalban érkezett meg Kisjenöre, ahol egy paraszttól egy ezer leiest vásárolt és vado­nat uj 25.000 koronásokkal fizetett. Egy másik jelentés szerint ma reggel állítólag Aradon lát­ták Kopinicsot, ahol ötvenmillió magyar koro náért akart egy bankban román leit vásárolni. A rendőrség azt gyanilja, hogy a sikkasztó Temesvárra utazott, ahol egyik nagybátyja la­kik. Ezért a román hatóságokat ma reggel táv­iratban arra kérte a főkapitányság, hogy foko­zottan tartsa szemmel Temesvárt, mig a ma­gyar detektívek odaérkeznek. Ma délelőtt 11 órakor jelentkezeit a főkapi­tányságon az a fiatalember, akinek lakásán járt Kopinics közvetlen elutazása előtt. A fiatal­embert, Darvay László főhadnagyot azonnal Andréka Károly detektivfőnök elé vezették, aki előtt elmondotta, hogy barátja Kopinicsnak, de három hónapig nem látta, szombaton azonban jelentkezett nála és kérte, hogy azonnal menjen vele. Akkor kocsiba ültek és a Gerbeaudhoz haj­tattak, ahol Darvay hosszú ideig várakozott Kopinicsra, mig visszajött. Amikor a sikkasztó egynegyed 1 órakor nevető arccal érkezeit vissza, örömmel újságolta, hogy nagybátyja ki­adta örökségét és az már itt is van a kezei között. Ezután Darvay lakására mentek, ahol Kopinics átöltözött a főhadnagy kék ruhájába, mig közben Darvay Kopinics megbízására egy sárga bőrtáskát vásárolt. Ebbe a táskába tette ke azután az orvostanhallgató a vadonat uj huszonötezer koronásokat. Ebből tízmillió ko­ronát átadott Darvaynak, azzal, hogy három­millióval játszón a tőzsdén, hétmilliót pedig adjon át Kopinics Irénnek — a sikkasztó hú­gának —-, aki nála tiz nap múlva jelentkezni fog. Ezt azzal indokolta meg Kopinics, hogy örökségéből juttatni akar valamit bugának is. Ezután átadott még vagy másfélmillió koronát Darvaynak a .költségek fedezésére." Darvay elmondta még, hogy Kopinics már régebben emiitette neki az örökséget, ugy hogy ő telje­sen gyanuílanul teljesítette barátja kérését, hogy rendeljen számára autót a Kirá!y-g?rage­ban, mert ő igy akar elegánsan eluíazni. A rendőrség emberei ma délben Darvay vallomása után meg is találták a tízmillió ko­ronát a Macher és Rosner cégnél, ahol Darvay letétbe helyezte az özszeget. Jelenleg tehát a száznegyvenmillió koronából tizenegymilliókét­százezer korona visszakerült az állam tulajdo­nába, miután Darvay átadta Andréka detektiv­fönöknek azt az egymilliókétszázezer koronát is, amit a .költségek fedezésére" adott át neki Kopinics Jenő. Most tehát Krón Qyula amerikai detektiv és a magyar államrendőrség már csak százhuszon­nyolcmilliónyolcszázezer korona után hajszolja azt az embert, aki a rendőrséget lopta meg .. . fog Baldwin és Poincaré. Az Echo de Paris Iondoni tudósítójának je­lentése szerint Baldwin és Poincaré találkozá­sának kérdését mind konkrétebb formában tár­gyalják. Hivatalos lépés ebben a tekintetben eddig nem történt. • A Le Journal jelenti Biüsszelből: A minisz­terek egyhangúlag hozzájárultak ahhoz a válasz­tervezethez, amelyet Poincaré a londoni memo­randuma adni szándékozik és megvannak győződve arról, hogy a tervezetet a parlament is elfogadja. Valószínűnek tartják azt is, hogy a választ még a kormányválság megoldása előtt elküldhetik. A márka ujabb árzuhanásáról, amely nem jött váratlanul, tegnap este zárlati árfo­lyama 147000, sokat írtak a mai londoni la­pok. Kutatják az okát és a Times arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy Berlinben, Brüsszelben, Bécsben, Varsóban és ahol nagyobb tömegben van márka, igyekeznek tőle szabadu'ni, min­den pénz angol sterlingbe szeretne menekülni. Más lapok azt irják, hogy a franciák azt az 500 milliárd papirmárkát, amit a ruhrvidéki területen a német birodalmi bankfiókoknál és a megszálott iparvállalatoknál lefoglaltak, né­hány napig tömegekben dobták a piacra New­yorkban legutóbbi hét utolsó napján, hogy megadják a kegyelemdöfést a német valutának. Silded a kultúrpalota. (A Szeged tudósítójától.) Ez a vészkiáltás­szerű cim — sietünk megnyugtatni az olvasót - nem azt jelenti, hogy a Rudolf-téri palota hatalmas oszlopai szemlátomást sü'yednek a mélység felé, mint mondjuk a Titanic, amikor találkozott az oceáno•< a jégheggyel. De azért mégis sülyed a kultaroalota, a sülyedés alig néhány vonalnyi ugya \, de apró elváltozásokat már is okozott a falakon, az ablakokon. Valami titokzatos erő garázdálkodik mostanában a vá­ros alatt. Mozgásuk lassú, de alattomos és ve­szedelmes. A büszke emberi építmények rémül­ten roskadnak meg minden ilyen titokzatos megmozdulásra, mint ahogy megroskadt a meg­dönthetetlennek vélt védőtöltés, a kereskedelmi iskola előtt, a Tisza partján és azóta nem volt emberi erő, amely meggyógyíthatta volna a Stefániának azt a visszataszító sebét és elren­dezte volna a deformálód itt téglasorokat. Lehet ugyan, hogy nem az emberi erő a gyönge, ha­nem az akarat nem elégséges. Ujabban meg­roskadt az ujszegedi Bertalan emlék, karcsú oszlopa néhány fokkal közelebb hajolt a víz­hez. Hogy mikor kezdődött ez a lassú elmoz­dulás, azt senki sem tudja, mert senki sem lát­hatta, de azt sem tudhatja senki, hogy meddig tart, mikor állapodik meg. A napokban a kultúrpalotában jártunk és — ki tudja, hányadszor — végig élveztük ezt a kincses házat, amely ennek a közömbös vá­rosnak talán a legfontosabb kultúrintézménye. „A maguk városa — mondotta egyszer va­laki — nem érdemelné meg, hogy az idegen kétszer meglátogassa, mert minden látnivalója másodszori látásra már unalmassá válik, de van egy intézményük, a kultúrpalota, amely mindig uj szépséggel ajándékozza meg az em­bert". Ebben a ránk nézve nem éppen hízelgő megállapításban nagyon sok igazság van. Ahogy végigjártuk a termeket, felhívták a figyelmün­ket arra a veszedelmes tünetre, amelyből a hozzáértő szakemberek kétségtelen bizonyság­gal megállapították, hog/ a kultúrpalota sülyed. Az épület baloldali szárnyának a Rudolf-térre néző emeleli ablaka teljesen deformálódott, a téglalap alakú falnyilás tökéletes romboiddá változott. Az ablaknál keskeny falrepedés kez­dődik, amely végigvonul a mennyezeten, keresz­tül megy a szemközti ovális ablaknyiláson — ez is szabálytalan alakot vett föl — és aztán több irányban elágazik. A rep:dést és az ablaknyi­lások deformálódását csakis az épület egyik ré­szének sülyedése okozhatta. Néhány nap előtt négy tagu szakértői bizottság hivatalosan meg­vizsgálta az épületet és mindenben igazolia ezt a feltevést. Megállapították, hogy az épület egyik része néhány vonallal tényleg sülyedt. A sülyedés oka bizonytalan, illetve nem állapit­ható meg kétségtelen bizonyossággal. Valószínű azonban, hogy a talajvíz lazította meg az mu­zeum alatti homokréteget és az épület hatalmas vasbeton alapja igy mozdult ki eredeti állásá­ból. Az elmozdulás momentán nem veszélyes és ha nem folytatódik, nincs ó/intézkedésre sem szükség. Erre azonban vajmi kevés re­mény van, sőt több, mint bizonyos, hogy idővel tovább sMlyed a kultúrpalota betonalapja, mert hiszen a talajvíz csak ugy önmagátó nem változtatja meg lefolyásának eredeti irá­nyát, hanem tovább lazítja a könnyen lazítható homokréteget. Arra természetesen nem is gon­dolnak a torony alatt, hogy a katasztrófát egy­szer és mindenkorra elhárítsák, mert hiszen ez az óvintézkedés (alán tízmilliót is felemésztene. Pontos mérésekkel és számításokkal meg kel­lene előbb állapítani a sülyedés súlypontját, az­után azon a helyen, mélyen a betonalap alatt, helyre kellene álllitani a megmozdult talajt. Detiát tízmillió kellene ehhez a munkához, tíz­millió pedig nem terem minden bokorban, kü­lönösen Szeged város bokraiban nem és igy várakozó álláspontra helyezkedik a város ha­tósága. A kultúrpalotát a fizikai sülyedése mellett más­fajta sülyedés is fenyegeti. A muzeumbarátok adományain kivül alig kap valami támogatóst, a könyvtár igy nem tarthat lépést az idők mú­lásával, a gyűjtemények hiányosságai is hiá­nyosságok maradnak. De akad még más baj is a muzeum körül, még pedig olyan baj, amely pusztulással fenyegeti a gyűjteményeket. A Rudolt-térnek a muzeum előtti részén ugyanis, ahol rendkívül nagy a kocsiforgalom, hatalmas darabon hiányzik az aszfalt. A kocsik és a szil fölverik a finom port, az rászáll a kényes gyűj­teményekre és lassan lassan elpusztít mindent. Igy sülyed Szeged város egyetlen büszkesége a szó mindenféle értelmében, lassan elvész az az J érték, amit az elődök és néhány hangya szor­I galmu, lelkes kuliurember hosszú évtizedeken keresztül összegyűjtött ott, a korinthusi oszlo­pok körül. (r. ó.) - KÜLFÖLD. Massaryk julius közepétől augusz­tus végéig a kistapolcsányi kastélykan szándékozik üdülni és ott akarja fogadni a szerb és román király látogatását A kastély rendbehozatalát és renoválását már megkezdték. — Az amsterdami datosversenyen a verseny dijat a budai daloskör nyerte meg, a többi dijakat német, lengyel és belga egyesületek vitték eL — A nimet birodalmi gyűlés mindhárom olvasásban elfogadta a német birodalom és az Ukránia, Fehér­Oroszország. Georgia és Örményország szovjetköztár­saságokkal, valamint a távol Kelet szovjetköztársaságá­val megkötött egyezményről szóló törvényjavaslatot. — A román ktrályi pár szerdán utazik el Varsóba, ahová Bratianu miniszterelnök és Duca külügyminiszter ki­séri. — A francia kamara 357 szavazattal 200 elleaé­ben elhatározta Poincaré pénteki beszédének és 348 szavazattal 193 ellenében annak a napirendnek kipla­kátezását, amellyel a vita véget ért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom