Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-15 / 185. szám

Szeged, 1923 augusztus 15 SZEGED 3 Pusztitó tűzvész Dorozsmán. (A Szeged kiküldött tudósítójától.) Ma délután egynegyed 4 órakor a dorozsmai jegyző izga­tott hangon jelentette telefonon a szegedi tílz­őrségnek, hegy a dorozsmai szérűskert lángok­ban áll és segítséget kér, mivel anélkül rette­netes ka'asztrófa történne. A szegedi tűzoltóság Kopasz István tűzoltó iszt vezetésével motor­fecskendőkkel azonnal kivonult a helyszínre, ahol ekkor már mintegy háromszáz kazal állott lángokban. A tüz lefolyásáról a Szeged tud 'sitója a kö­vetkezőket jelenti: A dorozsmai szérüskerlnek azon a részén, amely a rnajsai ut mellett terül el, nemsokkal három óra után vették először észre a tüzet. Az egyik kazal mögül sürü füstöt láttak, de az első percekben még nem gondollak nagyobb veszedelemre. A közelből vödrökért szaladtak, azonban mire visszaértek, már hatalmas lán­gok csaptak fél nemcsak abból az irányból, ahonnan a füstöt előszér észrevették, hanem a környékbeli összes kazlakból. Azonnal látták, hogy itt gyors beavatkozásra vsn szükség, kü­lönben veszve van az egész szérűskert, ahol pedig mérhete'len mennyiségű árpa és buza volt fölhalmozva. Ezután értesítették a dorozsmai jegyzőt, aki viszont összehivatta az önkéntes tűzoltókat, mi­után Dorozsma község bölcs rendelete érteimé ben a községnek nincsen tűzoltósága, mivel f,zt tavaly nyáron föloszlatta, mondván, hogy arra semmi szükség nincsen. Az önkéntesek csak igen gyéren es még lassabban jelentkeztek, hosszú és kinos percek mu tak el anélkül, hogy valamit is lehetett volna tenni. Közben pedig egyre riasztóbb hirek érkeztek a tüz helyszíné ről. Amikor azonban néhányan már összegyűl­tek, tüzoltószerszámok beszerzésére indultak. Ezek azonban — ugyancsak a községi tanács rendelkezése értelmében — egy félszerben, la­kot alatt voltak elzárva ugy, hogy föl kellett az ajtót törni, különben tétlenül néiték volna a lángok pusztítását. Körülbelül akkor, amikor a szegedi tűzolók is kiértek a helyszínre, akkor kezdték munkálatokat az önkéntesek is. Dj a meg a dorozi­maiak teljesen felkészületlenek és tapasztalati nok voltak, minden irányítás nélkül fogtak ? munkához, ugy hogy a szegedi tűzoltóknak nagy fáradtságába került, amig valamit el tud tak érni. Amikor a gő(fecskendők munkába kezdtek, már mintegy 300 kazal állott lángban, bevilágilva az egész környéket. A szérűskertnek azt a tészét megmenteni már nem lehetett. A gabona ropogva égett, a szalma lángjai pedig szinte áz egekig csapkodtak. A mentési munkálatokat ekkor csupán arra terjesztheiték ki, hogy a szérűskert mSsik részét megmentsék a pusztulástól. A munkálatok igen lassan balídtak, miután a kicsődült sokaság szinte vállvonogatással, teljesen indolensen nézte az egészet, segíteni nem akart és minden mun­kától vonakodott. Ut;y látszik, hogy a szérűs­kert menthetetlen. Csupán a szegedi tűzoltók megfeszített, veszélyt nem ismerő és önfelál­dozó, Hartó munkájának köszönhető, hosy egy negyed nyolc órakor sikerült a tüzet lokalizálni. Teljesen elkülönítették a szérűskert másik részét, ugy hoíy ide a <üz nem tudott átterjedni. Fél 8 órakor a Majsai-ut mentén még min­dig hatalma* lángokkal ég a tüz, ez a rész ugy néz ki, mint egyetlen hatalmas vörös folt. Ekkor azonban a tüz tovább teredésétől már nem kellett tartani. A szegedi tűzoltóság vissza is jatt Szegedre, csupán egy őrszemet hagyva a tűznél. A dorozsmai önkéntesek sem mozdul­nak mfg. Éjfélkor jelenti tudósítónk: A Míjsai u'i rész még mindig lángokban áll, de a tüz már ko­rántsem olyan fílelmes, mint az esti órákoan volt. A szérűskert másik vége a sz»gpdi iűi­oltók önfeláldozó munkája után megmentettnek mondható. A tüz valószínűleg egész éjszaka sem hímvad még el ei'éizea. Az oltási munkálatoknál égési sérűlé?eket szenvedett Vő/föjinog gazdilkodó, egy tűzoltó pedig hbát törte A tüz okát eddig mig nem sikerült megállapítani. A kár igen nagy. A szegedi tűzoltóságot az éj folyamán a vá­rosban is felriasztották. Az a hir terjedt el, tiogy a Rókus-állonás közelében van tűz. A tűzoltóság ki/onult, de mesjáüap tóttá*, hogy a váróitól nagy távolságra, Szaty naz irányáuan voit ét nem is jelentékeny tüz. A vízhiány, meg a vJzóra. Kedves szerkesztő ur, a „Szeged" vasárnapi számában néhány soros hirecske siet a víz­hiány miatt állandóan szenvedő, szerencsétlen szegedi lakosság segítségére. Röviden összegezve azt mondja az emiitett hirecske, hogy Szegeden megint nagy a víz­hiány, 8min ugy lehetne segíteni, ha a víz­pazarlás megszűntetésére bevezetnék a vízórákat. Valamikor a tanács képviselte ezt az álláspontot, ha a vizhiány ögye közgyűlésen, saj'óbun szóba került. Azt mondták, van elég viz, de pazarol­ják, azért nem jut az emeletekre, azért nincs már a reggeli órákban elég nyomás a víz­toronyban. Vízórát kell tehát beállítani, vonta le a következtetést a tanács, akkor msjd spó­rolnak a vizzei, jutni fog ennélfogva minden­kinek. Ez még a háború előtt történt. Keserves évek viharzottak el azóta fölöttünk, alulírottat ez alatt az idő alatt teite a gondos természet tel­jesen alkalmatlanná arra, hogy a hajába lehes­sen kapaszkodni s ni még mindig ott tartunk, hogy vízhiányról vagyunk kénytelenek prézsmi­tálni, vízhiányról, egy elsőrendű élet- és kultur­szükfégleti dk's hiányáról, vízhiányról itt, nem­csak a mostani, hanem a régi Magyarországnak is második váro;áb:<n. Bizony mondom, ez szégyen I Legyünk végre tisztában azza', hogy a víz­órának a vízhiányhoz semmi köze, hosy a víz­óra nem szünteti meg a vízhiányt és hogy nekünk nem vízóra kell, hanem vízi A vízórá­val legföjebb azt lehet elérni, hogy még drá­gábban fogjuk megfize'ni azt a vizet, ami nincs, vagy amiből a szükséglethez képest elenyészően kevfs van, de el lehet érni esetleg azt is, hagy megmarad a vizdij é3 külön fizetünk, persze megint drágán, minden pohár vízért, amivel oltani akarjuk a szomjunkat. Az ellen az álta­lánosítás ellen pedig, mintha a vizet pazarol­nák, tiltakozni kell. Túlságosan kevés vizünk van ahhoz, hogy bárkinek is módjában lenne pazarolni. Egyébként is tessék meghatározni, nogy mikor követ el valaki vízpazarlást. Ste­rintem a vízfogyasztás mérve jellemzi a kultur­nívót és megsérti a közegészségügy legelemibb követelményeit is, aki kevés vizet fogyaszt. Pazarolni lehet a pénzt, de azt is csak akkor, ha sok van belőle, tessék megparancsolni a vég­letekig való spórolást a bor-, sör- és pá'inkaivás­ban, de ha vizröl van szó, azt az embert sújtsák büntetéssel, aki keveset fogyaszt belőle. A vízhiányt léhát ugy nem lehet orvosolni, ha előállunk azzal az aníikultur közvé'emény­nyel, hogy spóroljatok a vizzei, mert ha nem spóroltok, vízórát hozunk a nyakatokra. Vizet hozzanak a nyakunkra, de minél többet. Az ember innyit hall beszélni közmunkákról, ame­lyeket el "kell végezni, mert máskép nem lehet munkaalkalmakat teremteni. Voltak akciók is, ^zzal a céllal, hogy társadalmi uton is segít­senek pénzt előteremteni. Miért nem kapcsoló­dik be a hatóság egy ilyen akcióba? Miért nem mondja meg illetékes helyeken leplezetlen őszinteséggel, hogy ennek a nagy város­nak szegényesen kicsi a vízvezetéki berendezése, hogy lakosságának nincs vize és hogy a város hoz­zájárulna ennyivel és ennyivel a költségekhez, ha a közmunkákra szánt pénzből rendelkezésre üdnák a többit azért, hogy az ország második váro­sában drága vízdíjáért végre mind nki kapjon u'zet, egész nap mo dáshoz, i/áshoz? Ez csak hevenyészve odavetett ötlet, me'y irásközben született. Lehe\ hogy a dolog gyökeres orvos­lását más uton kell keresni. De keresni kell és meg kell találni. Lépjen végre a hatóság az alkotó közigazgatási munka u'jára. A lakosság­nak viz kell. Aki ehelyett vízórával traktálja, nem segit rajta és ráadásul trég bosszantja is. K. S. K0LFÖLD. Kemál pasát ujbót a nemzetgyűlés elnökévé választották meg. — Lourdesban egy turista­autó lezuhant. Az autóban utazó 25 utas szörnyethalt. — Trifunovics közoktatásügyi miniszter nyilatkozott a belgrádi sajtó képviselői előtt a jugoszláv közoktatás­ügy leiadatairól ^Elmondotta, hogy a magyar és a német tanügyi kérdéseket a kormány a jugoszláviai magyar és német nemzetiségek egyetértésével akarja rendezni. Ugyanez áll a román kisebbségekről is. — Annak az épületnek leégésekor, amelyben az 1914-iki kiállítás osztrák és német pavillonjainak tárgyait tartották, az osztrák és magyar tárgyai súlyos károsodást szenvedtek. A Duna nemzetközi forgalmának csődje. A Nemzetközi Duna-bizottság, melynek köz­pontja Párisban vart, szeptember havára a dunai államokat ujabb konferenciára hivta össze, hogy a nemzetközi Duna ügyet újból megvitas­sák. A konferencián a volt központi államok kiküldői éi nem vehetnek részt, de Troubridge admirális megígérte, hogy e ekne< az ügyét maga fogja szóvá tenni. A nemzetközi Duna forgalma eddig csődöt mondott. A szerb :k a Drává', Szávát, Tiszát, továbbá a csatorna for­galmát a magyar hajók számára szinte herma­tikusan elzárták és a horvát szlovén faforg-dmat teljesen megbénították. A Száva partján még i ma is több milliárd értékű fa van felhalmozva A Duna hajózás mindenütt erősen pang és a csehek részéről is nagy csalódást okozott, hogy a forgalom most nem oly élénV, mint annak előite volt. Igen fontos pontja lesz a párisi konferenciának a párkányi kikötő ügye is. Prágában ugyanis azt tervezik, hogy a tranzitó forgalmat Patkányon át boryolitják le, Pozsony pedig központja lesz a Balkán felé irányuló szállításoknak — Semsey Andor meghalt. Dr. Semsey Andor, az ismert nevü mecénás, a magyar tudományosság bőkezű nagyérdemű pártfogója kedden este 11 órakor a Vöröskereszt-kórházban végelgyengülésben meghalt. Temetése csütörtö­kön délután lesz a Farkasréti temetőben. — Csökkent a létfönntartás költsége Ausztriában. Bécsi jalentós szerint hivatalosan közlik, hogy a paritásos bizottság augusztus 13-ini ülésén az arra nézve megállapított mód­szer alapján a szakértek meghallgatása után megállapította az indexet. A bizottság részéről kiadott nyilatkozat szer nt az életfenntartás költ­ségei julius 15-től augusztus 1 ig 8 százaiék­kal csökkent. — Lspunk legközelebbi száma, a Nagy­boldogasszony ünnepe miatt, p 'nteken reggel a rendes időben jelenik meg. — Fölemelik a pénzbüntetéseket és pénz­bírságokat. Az indemnitási törvény felhatal­mazása alapján a minisztérium 6050/1923. M. E. sz, alatt rendeletei adott ki a büntetőjogi értékhatároknak, valamint a pénzbüntetés és pénzbírság mértékének ideiglenes felemeléséről. A rendelet ez 1921. év óta bekövetkezett pínz­fári csökkenés következményeit vonja le. A büntetőjogi értékhatárokat átlag a jelen hely­zethez mérten 30 szorosukra, az eredeti — tud­niillik az 1921. évi 10-szeres emelés előtti — áliapothoz viszonyítva, 300 szorosukra emili. A legsúlyosabb bűncselekményeket megkülönböz­tető é tékhatárok emelése 150 szeres, az ap ó vagyon el'eni cselekmény k esetén az emelés 600-szoros Hasonló arányban emeli a rendelet a bűnvádi eljárásban előfordu'ó értékhatárokat is. A pémbűnteé*ek és pínzbi'sá?ok mii leg­kisebb összege 30-szorosra, a magas összegek általát) n 60 szorosra emelkednek. A pénzbün­tetésnek szabadságvesztésre átváltoztatásánál 600-12 000 korona helyett lehet egy napot számítani. A katonai büntetőjog korében az emelés a jelenlegi értékeknek 30 szorosáig ter­jed. A rendelet 1923 eugusztus 25-én lép életbe és rendelkezései az e napon folyamatban lévő ügyekre is visszahatnak. — Mennyi postatakarékpénztár! jegy vjn forgalomban? A magyar kir. postatakarék­pénztár közhírré teszi, hogy sz 1923 augusztus 15-ig forgalomba hozott 1,425,887 000 korona értékű postatakarékpénztári pénzieeybői a ma­gyar kir. állami jegyintézet 1,385 756 633 ko­rona 70 fillér értékű postatakarékpénztárt pénz,­• j'gvet ál'amjegy ellenében beváltott és igy 40 130,366 korona 30 fillér értékű postatakarék­l pénztári jegy van tényleges forgalomban.

Next