Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-27 / 21. szám

Szeged, 1923 január 21. SZEOED 7 A rendtörvényjavaslat a nemzetgyűlés előtt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nem­zetgyűlés ma végzett az indemnitási javaslattal, ugy egészében, mint részleteiben és csak har­madszori felolvasása van hátra. A kormányhoz közeli forrásokból értesülünk, hogy a köl ség­vetés munkálatai nincsenek előrehaladott stá­diumban és ha ezek hamarosan befejezést nem nyernének, ugy a rendtörvényjavaslat kerülne mindenekelőtt sorra. A rendtörvény a már ismert javaslat formá­jában kerül a nemzetgyűlés elé és csupán arról Van szó ujabban, hogy a sajtóra vonatkozó részt kiveszik és külön javaslatot alkotnak. Élénk feltűnést keltett ma a numerus clausus II romtemplom továbbépítése. kérdésében lefolytatott szavazás. Az egységes pártból nem mindenki volt a teremben és sokan kitértek a szavazás elől. Feltűnő vo!t, hogy az Andrássy- és a Wolíf— Huszár-párt nem szavazott. A szavazást az egységes párt régi szabadelvű tagjai dön­tötték el és igy nekik köszönhető, hegy a nu­merus clausus továbbra is érvényben marad. Természetes, hogy liberális körökben ez nagy feltűnést keltett. A liberális közvélemény elvárta volna az egységes párt azon tagjaitól, akik állandóan liberális felfogásukat hangoz­tatják, hogy amikor a numerus clausus eltörlé­séről van szó, végre bebizonyítsák, hogy libe­rális felfogásuk nemcsak jelszó, hanem valóság. (i4 Szeged tudősitójától.) A háború szülte gaz­dasági krízisnek, az államháztartás folyton nö­vekedő deficitjének kétségtelenül egyik legsú­lyosabb következménye a magyar középosztály teljes anyagi romláss. A boldognak nevezett békeévek konszolidált viszonyai között a ma­gyar intelligencia, a tisztviselők, tanárok, mér­nökök, ügyvédek, orvosok, ugy-ahogy megta­lálták azt az eléggé szilárd aiapot, amellyel biztosíthatták existenciájukat és működésűket nem gátolták azok a megoldhatatlan anyagi problémák, amelyek ma guzsbakötnek minden­kit. Különösen a közalkalmazottak, az állam éhbérrel fizetett cselédei érzik leginkább az idők mindent megbénító súlyosságát, vagy talán már nem is érzik, annyira megszokták. A sza­bad pályán élő ember még boldogul valahogy, munkájának éttékelése a kereslet és kínálat viszonyától függ, a létminimumot tehát meg­szerezheti, a közalkalmazottak helyzete azonban teljesen kilátástalan. Különösen a tanárok, a tanítók, a jövő magyar generáció nevelői, a kulturális haladás úttörői számára nehezült meg rendkívüli módon az élet. A tanárok, a tanilók a háború előtt sem éltek valami túlsá­gosan rózsás viszonyok között, de szűkre sza­bott jövedelmükből a megélhetés követelmé­(Vl Szeged tudósítójától) A fogadalmi temp­lom továbbépítésének kérdése még mindig ugyanott van, ahonnan elindult. A segélyt- és kölcsöntkérö küldöttség kapott ugyan néhány biztató ígéretet Budapesten, de eddig még puszta Ígéretből senki sem tudott templomot építeni. Lehet, hogy ezek az Ígéretek kivétele­sen valóra válnak, de attól félünk, hogy a valóra válás pillanata még nagyon messze van és addig bizony a mai milliúk száz, esetleg tízezrekké zsugorodnak össze, mint ahogyan összezsugorodott az első husz milliós kölcsön értéke is. Szóval az a bizonyos archimédesi fix pont még mind g erősen kisért. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester csü­törtökön este váratlanul hazaérkezett Szegedre, azért váratlanul, mert a torony alatt csak szom­batra várták. A polgármester — mint ismeretes — a kultuszminiszter és báró Förster Aurél meglátogatása után Várhelyi József pápai pre­látussal Esztergomba utazót', ahol Csernoch János hercegprímással, a valiásalap egyházi elnökével tárgyalt a fogadalmi templom ügyéről. A látogatás eredményéről a következőket mon­dotta a polgármester a Szeged munkatársának: — Csernoch János hercegprímást szerdán kerestük fel és megkértük, hogy támogassa a városnak azt a kérelmét, amelyben a vallás­alaptól a fogadalmi templom felépítésére ötven millió korona segélyt és száz millió korona kölcsönt kért. A hercegprímás, aki Szeged vá­ros ügyeit jól ismeri, megígérte, hogy a város kérelmének teljesítése érdekében minden lehetőt elkövet, természetesen csakis d valiásalap anyagi keretein belül. — A vallásalap felügyelő bizottságának ülése, amelyen a kölcsön ügye végleg eldől, február közepe felé lesz. A polgármester egyébként pénteken délelőtt bizalmas értekezletre hivta össze a tanács tag­jait és a küldöttségjárás eredményeiről részle­tesen beszámolt. Elmondotta, hogy a kultusz­miniszter a százmilliós kölcsön ügyében meg­„A tanitó-hiány a magyar kultura csődjét jelentené". ígérte támogatását, de azt kívánja, hogy a tanács a kérelmet írásban terjessze fel hozzá, a hivatalos formák betartása kedvéért. Javaslatára a tanács elhatározta, hogy a kölcsönt fölter­jesztésben kéri. A fölterjesztés szövege már el is készült. Bevezető része a fogadalmi templom történetét vázolja, majd számszerű adatokkal mutatja ki, hogy a csonka templomnak az át­dolgozott tervek szerint való befejezése a jelen­legi viszonyok mellett kétszáznegyven millió koronába kerülne. Ilyen nagy összeget a város saját erejéből nem teremthet elő. „Koronánk most meglehetősen tartja magát — mondja többek között a fölterjesztés — és ha a jóvá­tétel kérdése vagy esetleg háborús veszedelem nem követkenk be, akkor azt hisszük, hogy teljes erővel hozzá kell fognunk valahára ennek a monumentális építkezésnek a folytatásához, mert különben a háromnegyedrészben felemelt falak folytonos pusztulásával a magyar katoliciz­must százmilliókra menő kár éri. Az is serkent bennünket az építésre, hogy Szeged belvárosá­nak ma nincs temploma, illetve a régi szent Demeter-templom megmaradt része, amelyet csak egy-két évre szántunk, már roskadozik és életveszé'yessége miatt mihamarább le kell boníani." „Önkéntes adakozásból bármily önfeláldozó munka árán is hetven milliót kell összehoznunk, uj adókból pedig ötven milliót. Öivenmiliiót kérünk a vallásalsptói segéyképen. A hiányzó száz milliót most kö'csönképen kérjük a vallás­alaptól és köteleznénk magunkat arra, hogy a kölcsönt tiz év alatt visszatérítenénk." Ezután hivatkozik a tanács arra, hogy a vá­ros magyarsága alá tartozó hatalmas területen sem az állam, sem gazdag főnemesek, főpapok egyetlen lemp'omot sem emeltek, a város min­dent a maga erejéből alkotott eddig, még soha­sem fordult a vallásalaphoz támogatásért. „Meg vagyunk győződve — fejeződik be a felirat — hogy a valiásalap soha sem teljesítheti jobban hivatását, mint akkor, ha bennünket ehhez a temp'omhoz hozzásegít/ nyeinek tisztességes kielégítésén kivül még arra is jutott, hogy képzettségüket, tudásukat fej­lesszék, könyveket vásároljanak, folyóiratokat járassanak, sőt néha-néha, a nyári vakáció alatt külföldi tanulmányutat tehessenek. Ma azonban a megélhetés, a vegetálás felemészt mindent, a kulturális igények kielégítettnek maradnak, aminek elmaradhatatlan következménye az, ho<y a tanítás, a nevelés kulturális nivója sülyed, egyre sülyed. De a magyar tanítók, tanárok súlyos gazdasági helyzetének van még egy má­sik, sokkal súlyosabb, sokkal kétségbeejtőbb következményei is. A tanítói pálya — mint megélhetési bázis — ezelőtt sem igen csábított senkit, de a tanítói hivatásnak volt valami ideális varázsa, valami nemes, magasabbrendü­sége és ez a körülmény feledtette az emberrel a pálya anyagi oldalát. Ma azonban — amikor a nagy számok és a kis értékek uralkodnak, amikor a háború szülte nyomorúság megölt jóformán minden ideálizmust, amikor a tanárok, tanítók fizetése a békebeli kisfizetések értékének egyharmadára csökkent, az ideális szempontok teljesen eltörpülnek. A tanári pálya ma már a vegetálás lehetőségét sem biztosítja. Szegeden két tanítóképző intézet van. A fiu­intézet első évfolyamának mindössze husz hall­gatója van az idei tanévben. A háború előtt hatvannál is több volt. A tanítónőképző első év­folyamába pedig mindössze tizennyolc növendék iratkozott be. Békében negyvenöt volt a maxi­mális létszám, de a folyamadók száma mindig kétszer-háromszor ennyi volt Az egyetem böl­csészeti fakultására pedig a tanév második fe­lében alig negyven hallgató iratkozott be ... Ezek a számok sokat beszélnek és mindent el­mondanak. A pályaválasztás előtt álló fiatalokat már nem csábítja a tanítói hivatás magasabb­rendű varázsa, mert nem csábítja őket a szá­raz kenyér, a rongyos ruha, a lukas cipő, a minden energiát kimerítő életküzdelem. Ha a viszonyok olyan arányban súlyosbodnak, mint ahogyan eddig súlyosbodtak, rövidesen be­következik az a k tasztrófális helyzet, .hogy a megüresedő tanári, vagy tanítói állás betölté­sére nem akad jelentkező, „Az egyetemi kated­rákat középiskolai tanárokkal, a középiskolai tanári állásokat elemi iskolai tanítókkal töltik be és a tanítói állások betöltésére alkalmas lnsz minden zupás őrmester, aki Írni-olvasni tud". A Szeged munkatársa erről az eláőrendü nemzeti kérdésről beszélgetést folytatott Dézsi Ltjos dr. egyetemi tanárral, a bölcsészeti fakul­tás dékánjával, aki a többek között a követ­kezőket mondotia: — A tanári pálya mai minimális javadal­mazása tényleg nem kecsegtető és azt, aki erre a pályára lép, föltétlenül nemes idealizmus hatja át és szántszándékkal figyelmen kívül hagyja a biztosan bekövetkező nélkülözéseket. Ha az állam, a kormány nem ismeri föl ennek a problémának a jelentőségét, ha a tanárok, tanítók helyzetét fokozatosan nem javítja, föltét­lenül bekövetkezik az, amitől a helyzet ismerői már most félnek, a katasztrófális taneröhiány. Ez pedig a magyar kultura csődjét, a meglévő nemzeti kulturának végső lerombolását jelentené. Enyhíti valamivel a helyzetet az a körülmény, hogy a magyar ifuság lelkében nagyfoka ided­lizmus van. Most is állandóan azt tapasztal­juk, hogy legtehetségesebb hallgatóink hallatlan nyomorral küzdenek, de tanulmányaikat vas­akarattal folytatják. Ezt a tételt azonban álta­lánosítani még sem lehet, mert a vasakarat előbb-utóbb megtörik az emberfeletti küzde­lemben. — A tanárképzésnek van ezenkívül még más akadálya is. A kultuszkormány a kommün bu­kása után ismét kötelezővé tette a görög érett­ségit és nagyon sok olyan hallgatónk van, aki görögből nem érettségizett és igy rendes hall­gató nem lehet. Ez az akadály azonban csak ideiglenes. Az egyetemi könyvtár és a seminá­riumunk hiányos felszerelése már sokkal ko­molyabb természetű, ami a tanítást nagyon megnehezíti. Megnehezíti az eredményes tanár­képzést még az a körülmény is, hogy a böl­csészeti fakultás tizenöt tanszéke közül öt még mindig betöltetlen. A matematika és a termé­szettudományi fakultás nyolc katedrája közül pedig három üres. — Jósolni nem lehet, de azért ugy vélem, hogy mégis csak bekövetkezik egyszer a javu­lás. Ha az ország anyagi helyzete megszilárdul, a jelenlegi akadályok elhárítása nem lesz ne­héz feladat. Ha megszilárdul... A magyar kuliura rom­lását azonban addig is meg kellene akadályozni valahogy. Valahogy, akármilyen módon, mert nem szabad könnyelműen elveszíteni azt, ami a nagy égés után csonkitatlanul megmaradt. Az elvesztett kultura visszaszerzése sokkal nehe­zebb, mint az elvesztése. (m. /.) Ausztria pénzügyei a népszövetségelőtt A népszövetség uj tanécsa, amely a mult év szep­tember havában alakult meg, ma ül össze Gentben első ülésszakára. A közgyűlés határozatából a tanács nem állandó tagjainak számát négyről hatra emelték fel, ugy hogy nem nyolc, hanem tiz ország képviselőit foglalja magában. Állandó tagokon: Franciaország, Nagybritannia, Olaszország, Japán és az eddigi nem állandó tagokon: Belgium, Brazília, Kina és Spanyol­országon kivül két uj tagja van a tanácsnak: Svéd­ország é4 Urugu-.y. A tanács mostani ülésszakának legfontosabb tárgya annak a programnak a végrehaj­tása, amelyet a népszövetség Ausztria pénzügyi talpra­állitása céljából megállapított. A tanács tárgyalni fog a lefegyverzés kérdésének bizonyos vonatkozásairól is. Szóbakerül Lengyelország és Litvánia viszonyának kér­dése is, továbbá Danzig ügye. Megvitatás alá kerül­nek azok a tiltakozások is, amelyeket a német kormány emelt amiatt, hogy a Saar-vidéken francia csapatok és csendőrök tartózkodnak és hogy ott francia haditaná­csok ítélkeznek.

Next