Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1923-10-18 / 237. szám
d923 október 18 SZEGED nyitásért, majd energikus hangon bizonyítgatta, kogy .husz koronáért semmit sem lehet vásárolni, még a korzó székeire sem lehet este leülni és sz egyedüli dolog, amit vásárolni lehet rajta — hidjegy. Kijelentette, hogy teljesen jogos volt követelése, mert ötven korondért majdnem egy fél kiflit lehet kapni. Békében tiz fillér kapupénzért lényegesen többet lehetett vásárolni, mint majdnem egy fél kiflit, mert tiz fillér az legalább négyszáz mai koronát jelent. Védekezése igen hosszura nyúlt, nagy lendülettel és meglepő szónoki erővel és képességgel bizonyítgatta igazát, amit mindenki elhitt neki, még a rendőrtisztek is titokban (attik pedig a töt vény felszentelt őrei). A rendőrbiró végre is félbeszakította a házmester védekező szónoklatát és kihirdette a vádlott előtt a bíróság Ítéletét, smely szerint a házmestert bűnösnek találta és ezért ezer korona főbüntetésre Ítélte. Kijelentette a rendőibtró, hogy a kormány legutóbbi lakásrendelete szerint tiz korona fizetendő éjfél előtti kapunyitásért és husz korona éjfél utáni kapunyitásért. Megmagyarázta, hogy elfogadni is szabid, sőt adni is szabsd nagyobb kapupénzt, azonban követelni, vagy a kapu kinyitását megtagadni szigorúan tilos és ez büntetendő cselekmény. Nagy méltatlankodás közepette vette tudomásul a házmester a súlyos büntetést és amikor még tovább ágáit, a rendőrbiró kijelentette, hogy csak azért ítélt ilyen enyhén, mert több hasonló természetű feljelentés van ellene és ha mejd azok is tárgyalásra kerülnek, a legnagyobb szigorúsággal fogja meghozni az ité'ete!. igy került a rendőrség elé a boldog békeidők lizfilléres kapupénze, amely arról volt nevezetes, hogv a derúk vendégagkadő polgárok kilenc órától kezdve percenkint lesíék a nagy ingaóra mutatójának versenyfutását és hs a mutató elérte a háromnegyedet, sietve búcsúztak cl a vendéglátó házigazdától és hiába következett a nagyszerű rekontra, haza kellett síelni — tiz óra előtt... Tiz fillér kapupénz miatt. a Miért titokzatos létszámcsökkentés ? Drágaság és lakásrendelet. A nemzetgyűlésnek a drágaság és a lakásfendelet tárgyában kiküldött külön bizottsága kedden délután Heinrich Ferenc elnök léf év l ülést tartott. Az üiésen a kormány részéről Petrichevich Horváth Emil báró és Schandl Károly államtitkárok voltak jelen Heinrich Ferenc bejelentette, hogy a bizottság összehívását Rakovszky István és Peyer Károly nemzetgyűlési képviselők kérték. A kérelmet tudomására hozta Vass József népjóléti miniszternek azzal, hogy képviseltesse msgát az ülésen. A népjóléti miniszter azonban kijelentette, hagy csak a jtvő hét folyamán lesz abban a he yzetben, hogy a rendelet tervezetét a bizottságnak bemutathassa. Tekintettel arra, ho^y a bizottság összehívását k'rő képviselők ennek ellenére is ragaszkodtak kívánságukhoz, összehívta a bizottságot. Első felsólaló Rakovszky István volt, aki indítványozza, hogy a bizottság hivja fel a kormány figyelmét a rohamosan állandóan emelkedő drágaságra, különösen a husárusokra és vendéglősökre terjes ze ki figyelmét, mert eze't az élő marha árában beállott árcsökkenések ellenére is nemcsak nem szállítják le, hanem inkább emelik az árakat. A legnagyobb hiba volna most a téli idő beállta előtt ujabb lakbéremeléshez folyamodni, amikor még a lakbérrendeletben kontemplált lakbéremelés nem lépett életbe. Rakovszky István javasolta, hogy mondja ki a bizottság, bogy nem tartja helyénvalónak a jelenleg érvényben levő lakásrendeleten bármilyen változtatást tenni. Ugrón Gábor kifogásolja, hogy a kormány nem tájékoztatta terveiről a bizottságot. Belátja, hogy bizonyos mérsékelt emelés igazságos, azonban ezt az emelési csak jövő év májusában kell életbeléptetni, de akkor sem a tervezett mértékben. Farkas István nézete szerint szó sem lehet lakbéremelésről. Eckhardt Tibor szerint a kormánynak a lakbéreket búzában, vagy^ranyparilásban kellene megállapítani, termeszeteken nem békeparitáson, hanem annak 7«^ban> va£y Vr^ban, hogy így ezzel a kérdéssel ne kelljen többé foglalkozni. Szabó József tiltakozik a kincstári haszonrészesedés felemelése ellen. Rassay Károly kifogásolja, hogy még mindig nincs kész a rendelet-tervezet. Ha a kormány mégis bocsát ki rendtle'ef, akkor az ellenzék a nemzetgyűlést Összehivatja. Peyer Károly szerint a háztulajdonos vagyonát megtartotta aranyértékben. Lehetetlennek tartja a lakbéremelést. Indítványozza, hogy csak 1924-ik év május hó elsején módosítsák a lakbérrendeletet. Haller István reméli, hogy az elhangzott súlyos bizonyítékok meggyőzik a kormányt arról, hogy ez alkalommal nem időszerű a tetemes lakbéremelés. Ha a kormány nem veszi ezt figyelembe, ugy a maga, mint pártja részéről a legélesebb parlamenti harcot jelenti be. Plathy György szeretné ismerni a lakáskérdésre vonatkozó terveit a kormánynak és hiszi, hogy a kormány megfelelően fog nyilatkozni. Petrichevich Horváth Emil államtitkár kimenti Vass eltávozását. Kéri a bizottság tagjait, legyenek meggyőződve arról, hogy semmiféle szörnyű intézkedéseket nem tervez. A bizottságnak módjában lesz elbírálni azt, hogy a lakbéremelés mérve meg fog-e felelni a gazdasági viszonyoknak. Ezután Heinrich Ferenc elnök a vitát berekeszti és fe teszi a kérdést Rakovszky Istvánnak a dríg ság elleni indítványára, amely az indokolatlan áremelések szigorú megtorlását célozza. Ezt a bizottság egyhangúlag elfogadta. A bizottság ezután kilenc szavazattal nyolc szavizat ellenében elfogadta Peyer Károlynak 8zt az indítványát, hogy a 1 kbérrendelet 1924. évi május hó 1-én módosíttassák. A gyűlést az elnök ezután fél 8 órakor berekesztette. Az ülést megeíőzőkg a Háztulajdonosok Országos Szövetségének mintegy 1500 tagja küldöttségileg kereste fel a parlamentben Heinrich Ferencet, a bizottság elnökét, hosy előadják sérelmeiket és kívánságaikat. Heinrich, tekintettel a házszabályokra, egy ötísgu küldöttséget fogadott, akiket dr. Német Bé!a, a szövetség elnöke vezerett fel a 2. sz. bizottsági terembe. Dr. Német Béla röviden ismertette a háztulajdonosok sérelmeit és kívánságait, majd átnyújtotta az ezeket marukban foglaló memorandumokat és kérte Heinrich Ferencet, hogy terjessze azokat a bizottság elé és fámogns&a. A háztulajdonosok a lakbér, k kiindulási lapjául a köztisztviselők fizetésemelésének mérvét tartják a minimumnak. A köztisztviselők fizetése ezerszeresre emelkedett és a lakbéreknek is a háború előtti méret ezerszeresére kell emelkedni. Ez a mostani bérek 25 szőrösének teiei meg. A lakbéreknek a béremelésből kiindulva negyedévről n?gyedévre legalább 25 százalékkal kell emelkedniük, hogy a háztulajdon vaióban visszaállítható legyen. Az albérletbe adott szobák bérének legalább fele összege a háztulajdonost illesse meg, mert nem tűrhető, hogy a bérlők a háztulajdonos tulaj fonát clc ón használják és még nyerészkedjenek is. A házak fenntartásának érdekében kívánják á házlulajdonosok azt, hogy a lakók a tervezett bérfizetésen felül a házak karbantartását is megfelelő hozzájárulással fedezzék. Heinrich átvette a memorandumot és kijelentette, hogy ma még nincs semmi biztos adat arra vonatkoailag, hogy e téren mi a szándéka a kormánynak, ugy ő maga, mint a bizottság és a kormány kereuni fogják a helyes megoldást, amely mindenki részére megnyugvást hoz. Az egyházi vagyonkezelés szabályozása. A változott gazdasági virzonyok mindinkább szükségessé teszik, hogy a megyéspüspökök. a vagyonkezelést egyön'eíüen szabályonák. Igy Z'chy Gyula gróf pécsi püspök például egyik pásztorlevelében ugy intézkedik, hogy a plébániák vezetői ezután a hozzájuk befolyt jövedelemből 10000 koronáig, express engedéllyel 60.000 koronáig terjedő összeget adhassanak 'ki, illetve ekkora összeget tarthassanak vissza. Ugyanekkor a székeskáptalan az ügyvitelre vonatkozóan egyöntetűen elrendelte, hogy az alapítvány c men rábízott vagyonból a töke után folyó évi junius elsejétől kezdődően 12 százalékot a szegény iskolások között osszon ki és hogy a kulturális célokat szo gá!ó alapítványok után 18 százalékos kamatot fizessen. (A Szeged tudósítójától.) A rendkívüli közgyűlés által választott létszámapasztó bizottság működését érthetetlen és céltalan titokzatosság takarja. A hatos bizottság éppen két hét óta dolgozik, de munkájának eredményéről semmi pozitív hir nem került még nyilvánosságra. A városi alkalmazottak nyugtalansága igy érthető módon fokozódik, senki sem tudja, hogy rá kerül-e a neve arra a ,B"-listára, amelynek létezése szintén bizonytalan. Azt sem tudja senki, hogy a bizottság milyen arányú létszámcsökkentést talált lehetőnek, vagy hogy tatált-e fölösleges munkaerőt a városi hivatalokban. Pedig a bizottság nagyon gyakran ülésezik és valószínűleg minden gyűlésen leszögezik a pozitív eredményeket. A titkolódzásnak különben semmi értelme nincs, mert hiszen a hatos bizottság határozatai ellen felebbezésnek nincs heiye, a belügyminiszter csupán abból a szempontból bírálja azokat felül, hogy a közalkalmazott* iétszámapaaztására vonatkozó törvény rendelkezéseinek megfelelnek-e, hogy a létszámcsökkentés mértéke eléri-e a törvény által meghatározott husz százalékot. A polgármester, akihez számtalanszor fordultunk információkért, következetesen elzárkózik a nyilvánosság tájékoztatása elől. Állandóan azzal válaszol kérdéseinkre, bogy a bizottság végleges határozatot még nem hozott, hogy a iétszámspasztás még csak az előkészítés stádiumában van. Ha tényleg igy áll a dolog — a polgármester válaszában nem kételkedhetünk —, akkor azt kell megállapítanunk* hogy a hatott bizottság működését vegzetes lassúság jellemzi. Igaz, hogy nagyon sok megfzemléiendő városi híva al és intézmény van, de két hét éppen elég idő lett volna arra, hogy valamennyit tövirőlhegyire megvizsgálják. Amikor a rendkivüii közgyűlés két héttel ezelőtt delegálta a hatos bizottságot, a iörvénynek a városokra vonatkozó végrehajtási utasítása még nem érkezett meg és a tanács abban a tudatban hivatta össze a retidkivüii közgyűlést, hogy a városoknas is, éppen ugy, mint a megyéknek, már október tizedikére a belügyminiszterhez kell felterjeszteniük a Iéfezá.i5c;ökkentás tervezetét. A tanács akkor ugy találta, hogy a kiküldendő iétszámapaiztó bizottság néhány nap aíatt elkészülhet munkájával. Időközben megérkezett a városokra vonatkozó végrehajtási uta.i ás is és kiderült, hogy a városok létszámapasztó bizottságának tervezetét október huszadikáig kell felterjeszteni, tehát tiz nappal hosszabb idő áll rendelkezésükre, mint amennyire a tanács számított. O'iíóbar huszadikáig két nap van még csak hátra. Ha kit hét alatt nem ert el semmi pozitív eredményt a hatos bizottság, a hátralévő két n*p alatt már bajosan hozhatja be mulasztását. A polgármester nyilatkozata és a belőle levonható következte éB igazolja azt a föltevést, amely szerint a létszámapasztó bizottság nem talál lehetőséget a városi alkalmazottak létszámának a törvény által meghatározott husz százalékos csökkentésére, amiből pedig az következik, hogy a bizottság többsége nem híve a létszámcsökkentés gondolatának, tehát nem -azonosítja magát a közgyűlés többségének állaspofjával. A rendkivü i közgyűlés ugyanis — mint ismeretes — a törvény szigorú végrehajtása melüeit foglalt állást. Ha valóban helyes ez a felievés, annsk nagyon súlyos és kellemetlen következményei lesznek. A léíszámcsökkentő törvény ugyanis felhatalmazza a belügyminisztert, hogy abban az esetben, ha a városok nem hajtják vé^re a létszámcsökkentést olyan mértékben, mint ahogyan azt a törvényhozás meghatározta, saját hatáskörében elrendelheti a városi alkalmazottak húsz százalékának elbocsátását. Az ilyen diktatórikus elintézés föltétlenül fájóbb sebeket ejthet az egyéni érdekeken, mert hiszen a beiügyminiszter nem veheii figyelembe azokat a méltán; ossági szempontokat, nmslyek a hatoj bizottság tárgyalásainál figyelembe jőheinek. A miniszternek nem lesz alkalma és ideje arra, hogy kiválogassa azokat a tisztviselőkel, akik a közérdek sérelme nélkül és a jogos magánérdekek méltánylásával leginkább elbocsáthatók, hanem egyszerűen megötődöíi majd az alkalmazottak névsorát. A hatos biyoílöágnjk teUát