Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-18 / 237. szám

d923 október 18 SZEGED nyitásért, majd energikus hangon bizonyítgatta, kogy .husz koronáért semmit sem lehet vásá­rolni, még a korzó székeire sem lehet este leülni és sz egyedüli dolog, amit vásárolni lehet rajta — hidjegy. Kijelentette, hogy teljesen jogos volt követelése, mert ötven korondért majdnem egy fél kiflit lehet kapni. Békében tiz fillér kapupénzért lényegesen többet lehetett vásárolni, mint majdnem egy fél kiflit, mert tiz fillér az legalább négyszáz mai koronát jelent. Védekezése igen hosszura nyúlt, nagy len­dülettel és meglepő szónoki erővel és képes­séggel bizonyítgatta igazát, amit mindenki elhitt neki, még a rendőrtisztek is titokban (attik pedig a töt vény felszentelt őrei). A rendőrbiró végre is félbeszakította a házmester védekező szónoklatát és kihirdette a vádlott előtt a bíróság Ítéletét, smely szerint a házmestert bűnösnek találta és ezért ezer korona főbüntetésre Ítélte. Kijelentette a rendőibtró, hogy a kormány leg­utóbbi lakásrendelete szerint tiz korona fizetendő éjfél előtti kapunyitásért és husz korona éjfél utáni kapunyitásért. Megmagyarázta, hogy el­fogadni is szabid, sőt adni is szabsd nagyobb kapupénzt, azonban követelni, vagy a kapu kinyitását megtagadni szigorúan tilos és ez büntetendő cselekmény. Nagy méltatlankodás közepette vette tudomá­sul a házmester a súlyos büntetést és amikor még tovább ágáit, a rendőrbiró kijelentette, hogy csak azért ítélt ilyen enyhén, mert több hasonló természetű feljelentés van ellene és ha mejd azok is tárgyalásra kerülnek, a legnagyobb szigorúsággal fogja meghozni az ité'ete!. igy került a rendőrség elé a boldog békeidők lizfilléres kapupénze, amely arról volt nevezetes, hogv a derúk vendégagkadő polgárok kilenc órától kezdve percenkint lesíék a nagy ingaóra mutatójának versenyfutását és hs a mutató elérte a háromnegyedet, sietve búcsúztak cl a vendéglátó házigazdától és hiába következett a nagyszerű rekontra, haza kellett síelni — tiz óra előtt... Tiz fillér kapupénz miatt. a Miért titokzatos létszámcsökkentés ? Drágaság és lakásrendelet. A nemzetgyűlésnek a drágaság és a lakás­fendelet tárgyában kiküldött külön bizottsága kedden délután Heinrich Ferenc elnök léf év l ülést tartott. Az üiésen a kormány részéről Petrichevich Horváth Emil báró és Schandl Károly államtitkárok voltak jelen Heinrich Fe­renc bejelentette, hogy a bizottság összehívását Rakovszky István és Peyer Károly nemzet­gyűlési képviselők kérték. A kérelmet tudomá­sára hozta Vass József népjóléti miniszternek azzal, hogy képviseltesse msgát az ülésen. A népjóléti miniszter azonban kijelentette, hagy csak a jtvő hét folyamán lesz abban a he y­zetben, hogy a rendelet tervezetét a bizottság­nak bemutathassa. Tekintettel arra, ho^y a bi­zottság összehívását k'rő képviselők ennek elle­nére is ragaszkodtak kívánságukhoz, összehívta a bizottságot. Első felsólaló Rakovszky István volt, aki indítványozza, hogy a bizottság hivja fel a kor­mány figyelmét a rohamosan állandóan emel­kedő drágaságra, különösen a husárusokra és vendéglősökre terjes ze ki figyelmét, mert eze't az élő marha árában beállott árcsökkenések elle­nére is nemcsak nem szállítják le, hanem in­kább emelik az árakat. A legnagyobb hiba volna most a téli idő beállta előtt ujabb lakbér­emeléshez folyamodni, amikor még a lakbér­rendeletben kontemplált lakbéremelés nem lépett életbe. Rakovszky István javasolta, hogy mondja ki a bizottság, bogy nem tartja helyénvalónak a jelenleg érvényben levő lakásrendeleten bár­milyen változtatást tenni. Ugrón Gábor kifogá­solja, hogy a kormány nem tájékoztatta terveiről a bizottságot. Belátja, hogy bizonyos mérsékelt emelés igazságos, azonban ezt az emelési csak jövő év májusában kell életbeléptetni, de akkor sem a tervezett mértékben. Farkas István nézete szerint szó sem lehet lakbéremelésről. Eckhardt Tibor szerint a kormánynak a lakbéreket búzá­ban, vagy^ranyparilásban kellene megállapí­tani, termeszeteken nem békeparitáson, hanem annak 7«^ban> va£y Vr^ban, hogy így ezzel a kérdéssel ne kelljen többé foglalkozni. Szabó József tiltakozik a kincstári haszonrészesedés felemelése ellen. Rassay Károly kifogásolja, hogy még mindig nincs kész a rendelet-terve­zet. Ha a kormány mégis bocsát ki rendtle'ef, akkor az ellenzék a nemzetgyűlést Összehivatja. Peyer Károly szerint a háztulajdonos vagyonát megtartotta aranyértékben. Lehetetlennek tartja a lakbéremelést. Indítványozza, hogy csak 1924-ik év május hó elsején módosítsák a lakbérrendeletet. Haller István reméli, hogy az elhangzott súlyos bizonyítékok meggyőzik a kormányt arról, hogy ez alkalommal nem idő­szerű a tetemes lakbéremelés. Ha a kormány nem veszi ezt figyelembe, ugy a maga, mint pártja részéről a legélesebb parlamenti harcot jelenti be. Plathy György szeretné ismerni a lakáskérdésre vonatkozó terveit a kormánynak és hiszi, hogy a kormány megfelelően fog nyi­latkozni. Petrichevich Horváth Emil államtitkár ki­menti Vass eltávozását. Kéri a bizottság tagjait, legyenek meggyőződve arról, hogy semmiféle szörnyű intézkedéseket nem tervez. A bizottság­nak módjában lesz elbírálni azt, hogy a lak­béremelés mérve meg fog-e felelni a gazda­sági viszonyoknak. Ezután Heinrich Ferenc elnök a vitát bere­keszti és fe teszi a kérdést Rakovszky Istvánnak a dríg ság elleni indítványára, amely az indo­kolatlan áremelések szigorú megtorlását célozza. Ezt a bizottság egyhangúlag elfogadta. A bizottság ezután kilenc szavazattal nyolc szavizat ellenében elfogadta Peyer Károlynak 8zt az indítványát, hogy a 1 kbérrendelet 1924. évi május hó 1-én módosíttassák. A gyűlést az elnök ezután fél 8 órakor berekesztette. Az ülést megeíőzőkg a Háztulajdonosok Országos Szövetségének mintegy 1500 tagja küldöttségileg kereste fel a parlamentben Hein­rich Ferencet, a bizottság elnökét, hosy elő­adják sérelmeiket és kívánságaikat. Heinrich, tekintettel a házszabályokra, egy ötísgu kül­döttséget fogadott, akiket dr. Német Bé!a, a szövetség elnöke vezerett fel a 2. sz. bizottsági terembe. Dr. Német Béla röviden ismertette a háztulajdonosok sérelmeit és kívánságait, majd átnyújtotta az ezeket marukban foglaló me­morandumokat és kérte Heinrich Ferencet, hogy terjessze azokat a bizottság elé és fámogns&a. A háztulajdonosok a lakbér, k kiindulási lapjául a köztisztviselők fizetésemelésének mérvét tartják a minimumnak. A köztisztviselők fizetése ezer­szeresre emelkedett és a lakbéreknek is a háború előtti méret ezerszeresére kell emelkedni. Ez a mostani bérek 25 szőrösének teiei meg. A lak­béreknek a béremelésből kiindulva negyedévről n?gyedévre legalább 25 százalékkal kell emel­kedniük, hogy a háztulajdon vaióban vissza­állítható legyen. Az albérletbe adott szobák bé­rének legalább fele összege a háztulajdonost illesse meg, mert nem tűrhető, hogy a bérlők a háztulajdonos tulaj fonát clc ón használják és még nyerészkedjenek is. A házak fenntartásá­nak érdekében kívánják á házlulajdonosok azt, hogy a lakók a tervezett bérfizetésen felül a házak karbantartását is megfelelő hozzájárulás­sal fedezzék. Heinrich átvette a memorandumot és ki­jelentette, hogy ma még nincs semmi biztos adat arra vonatkoailag, hogy e téren mi a szándéka a kormánynak, ugy ő maga, mint a bizottság és a kormány kereuni fogják a helyes megoldást, amely mindenki részére megnyug­vást hoz. Az egyházi vagyonkezelés szabályozása. A változott gazdasági virzonyok mindinkább szükségessé teszik, hogy a megyéspüspökök. a vagyonkezelést egyön'eíüen szabályonák. Igy Z'chy Gyula gróf pécsi püspök például egyik pásztorlevelében ugy intézkedik, hogy a plébá­niák vezetői ezután a hozzájuk befolyt jövede­lemből 10000 koronáig, express engedéllyel 60.000 koronáig terjedő összeget adhassanak 'ki, illetve ekkora összeget tarthassanak vissza. Ugyanekkor a székeskáptalan az ügyvitelre vonat­kozóan egyöntetűen elrendelte, hogy az alapít­vány c men rábízott vagyonból a töke után folyó évi junius elsejétől kezdődően 12 százalékot a szegény iskolások között osszon ki és hogy a kulturális célokat szo gá!ó alapítványok után 18 százalékos kamatot fizessen. (A Szeged tudósítójától.) A rendkívüli köz­gyűlés által választott létszámapasztó bizottság működését érthetetlen és céltalan titokzatosság takarja. A hatos bizottság éppen két hét óta dolgozik, de munkájának eredményéről semmi pozitív hir nem került még nyilvánosságra. A városi alkalmazottak nyugtalansága igy érthető módon fokozódik, senki sem tudja, hogy rá kerül-e a neve arra a ,B"-listára, amelynek létezése szintén bizonytalan. Azt sem tudja senki, hogy a bizottság milyen arányú létszámcsökken­tést talált lehetőnek, vagy hogy tatált-e fölösle­ges munkaerőt a városi hivatalokban. Pedig a bizottság nagyon gyakran ülésezik és valószínű­leg minden gyűlésen leszögezik a pozitív ered­ményeket. A titkolódzásnak különben semmi ér­telme nincs, mert hiszen a hatos bizottság ha­tározatai ellen felebbezésnek nincs heiye, a bel­ügyminiszter csupán abból a szempontból bí­rálja azokat felül, hogy a közalkalmazott* iét­számapaaztására vonatkozó törvény rendelkezé­seinek megfelelnek-e, hogy a létszámcsökken­tés mértéke eléri-e a törvény által meghatáro­zott husz százalékot. A polgármester, akihez számtalanszor fordul­tunk információkért, következetesen elzárkózik a nyilvánosság tájékoztatása elől. Állandóan azzal válaszol kérdéseinkre, bogy a bizottság végle­ges határozatot még nem hozott, hogy a iét­számspasztás még csak az előkészítés stádiumá­ban van. Ha tényleg igy áll a dolog — a pol­gármester válaszában nem kételkedhetünk —, akkor azt kell megállapítanunk* hogy a hatott bizottság működését vegzetes lassúság jellemzi. Igaz, hogy nagyon sok megfzemléiendő városi híva al és intézmény van, de két hét éppen elég idő lett volna arra, hogy valamennyit töviről­hegyire megvizsgálják. Amikor a rendkivüii köz­gyűlés két héttel ezelőtt delegálta a hatos bi­zottságot, a iörvénynek a városokra vonatkozó végrehajtási utasítása még nem érkezett meg és a tanács abban a tudatban hivatta össze a retidkivüii közgyűlést, hogy a városoknas is, éppen ugy, mint a megyéknek, már október tizedikére a belügyminiszterhez kell felterjesz­teniük a Iéfezá.i5c;ökkentás tervezetét. A tanács akkor ugy találta, hogy a kiküldendő iétszám­apaiztó bizottság néhány nap aíatt elkészülhet munkájával. Időközben megérkezett a városokra vonatkozó végrehajtási uta.i ás is és kiderült, hogy a városok létszámapasztó bizottságának tervezetét október huszadikáig kell felterjeszteni, tehát tiz nappal hosszabb idő áll rendelkezé­sükre, mint amennyire a tanács számított. O'iíóbar huszadikáig két nap van még csak hátra. Ha kit hét alatt nem ert el semmi po­zitív eredményt a hatos bizottság, a hátralévő két n*p alatt már bajosan hozhatja be mu­lasztását. A polgármester nyilatkozata és a belőle le­vonható következte éB igazolja azt a föltevést, amely szerint a létszámapasztó bizottság nem talál lehetőséget a városi alkalmazottak létszá­mának a törvény által meghatározott husz szá­zalékos csökkentésére, amiből pedig az követ­kezik, hogy a bizottság többsége nem híve a létszámcsökkentés gondolatának, tehát nem -azo­nosítja magát a közgyűlés többségének állas­pofjával. A rendkivü i közgyűlés ugyanis — mint ismeretes — a törvény szigorú végre­hajtása melüeit foglalt állást. Ha valóban helyes ez a felievés, annsk na­gyon súlyos és kellemetlen következményei lesznek. A léíszámcsökkentő törvény ugyanis felhatalmazza a belügyminisztert, hogy abban az esetben, ha a városok nem hajtják vé^re a létszámcsökkentést olyan mértékben, mint aho­gyan azt a törvényhozás meghatározta, saját hatáskörében elrendelheti a városi alkalmazot­tak húsz százalékának elbocsátását. Az ilyen diktatórikus elintézés föltétlenül fájóbb sebeket ejthet az egyéni érdekeken, mert hiszen a bei­ügyminiszter nem veheii figyelembe azokat a méltán; ossági szempontokat, nmslyek a hatoj bizottság tárgyalásainál figyelembe jőheinek. A miniszternek nem lesz alkalma és ideje arra, hogy kiválogassa azokat a tisztviselőkel, akik a közérdek sérelme nélkül és a jogos magánér­dekek méltánylásával leginkább elbocsáthatók, hanem egyszerűen megötődöíi majd az alkal­mazottak névsorát. A hatos biyoílöágnjk teUát

Next

/
Oldalképek
Tartalom