Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-27 / 245. szám

Szeged, 1928 október 27. SZEGED Tárgyalások az egyetem felépítéséről. (A Szeged tudósítójától.) Megírta a Szeged, hogy a polgármester a hétfői tanácsülésen szóvá­tette az egyetem állandó elhelyezésének kérdé­sét és elrrondoíta, hogy fölkérésére gróf Teleki Pál vállalkozott arra, hogy ezt a rendkívül fon­tos ügyet szorgalmazza a kormány előtt. A ta­nács tudomásul vette a polgármester kijelenté­sét, csupán az uj egyetemi épületek helyének kijelölése körül támadt nagyobb vita. A polgár­mester az ujsxegedi népkertet, vagy a Stefániát tartja legalkalmasabbnak erre a célra, a tanács néhány tagjának pedig &z az álláspontja, hogy a város kisszámú parkjaiból nem áldozhat fel egyet sem az egyetemirt, mert akad a város belterületén más, megfelelő telek is erre a cilra. A polgármester péntek délre szükebbkörü ér­tekezletet hívott össze a városháza tanácstermébe, amelyen megjelent dr. Veszprimy Dezső rektor vezetésével az egyelem tanácsa, számos egye­temi tanár, husz-kuszonöt városatya és a városi tanács minden tagja. Az értekezleten a polgár­mester elnökölt, aki részletesen ismertette az egyetem állandó jellegű elhelyezésének kérdéséi, elmondotta, hogy az egyetem je enlegi elhelye­zése nem elégíti ki a követelményeket, az inté­zetek szük kereteik között nem fejthetnek ki megfelelő működést, tehát elsőrendű közérdek követeli a kérdés sürgős megoldását. Hivatko­zott arra, hogy a debreceni egyetem ipitkezi­seire hetvenmilliárdot költött az állam, az egyenlő elbánás elve alapján tehát teljesen jogosult a szegedi egyelem állandó jellegének fokozatos biztosítására vonatkozó kívánság. A város nin­csen olyan anyagi helyzetben, hogy a saját ere­jéből építse fel az egyetemet, de erejéhez mér­ten szívesen hozzájárul a költségekhez. Elsősor­ban teljesen ingyen felajánlja a nagyarányú építkezéshez szükséges területet, még pedig ott, ahol azt a legalkalmasabbnak fogják találni. Felajánl a város ötszázezer darab ingyen téglát, amelynek az értéke körülbelül százötvenmillió korona, ezenkívül a városi téglagyár teljesítő képességének arányában a napiáraknál bizonyos százalékkal olcsóbban vállalkozik a tégla szállí­tására. Végül felajánlja a város ötszáz hold bér­földjének jövedelmét tíz éven keresztül, ami c-ak egy máz?a buza átlagbér mellett is a mai vi­szonyok között körülbelül ötszázmillió koroná­nak felel meg. A város egyetlen feltétele az, hogy az építkezést már a jövő év tavaszán kezd­jék meg. A polgármester általános tetszéssel fogadott bejelentései után dr. Veszprémy Dezső rektor szólalt fel és kijelentette, hogy az egyetem vitá­lis érdeke kívánja a tervek gyors megvalósítá­sát és az összes egyetemi intézetek egy csoport­ban való végleges jellegű elhelyezését. Wimmer Fülöp színién helyesli az egyetem állandó jellegű elhelyezésének a tervét, de ki­jelenti, hogy az ujszegedi népkertet erre a célra feláldozni nem szabad, mert úgyis kevés olyan hely van a városban, ahol felüdülhet kissé EZ örök poríól eltikkadt lakosság. Véleménye sze­rint az egyelem számára megfelelne a Gedó kerl melletti szabad terület if, sőt a Mars-tér is, hiszen más városok egyetemei sincsenek a vá­ros szivében. A városfejlesztés érdeke pedig egyenesen ugy kívánja, hogy olyan helyen épül­jön fel ez az épületcsoport, ahol a környéknek nincs városi jellege, mert az egyetem odahelye­zése feliétlenül hatalmas jejlődést von maga után. Eddig úgyis az volt a psnasz, hogy el­hibázott Szeged városfejlesztési politikája, mert mindent csak a belváros kap, a külső város­részek pedig a mostohagyermek szerepét tölti*? be. Ezután Bíedl Samu szólalt fel. Szerinte a pol­gármester beszédének tartalma nem volt elég „erős" a kérdés fontosságához arányítva. A tel­ajánlott városi hozzájárulást kevesli. A kérdés­nek erős lökést csak nagyobo áldoz-tkészség adhat és csak akkor számíthat a város a kor­mány támogatására, ha bőkezűségéről tesz tanú­bizonyságot. Dr. Kovács József volt a köveikező felszólaló, aki a mai időket nem taríja alkalmasnak ilyen nagyarányú tervek megvalósítására. Dr. Tóth Károly egyetemi tanár a tervet helyednek, sür­gős megvalósítását pedig szükségesnek tartja. Rámutatott arra, hogy az egyetemnek Szegeden, mint az Alföld gócpontján van a legjobb helye, itt nemzeti és kulturaissziót teljesít, tehíit fon­tos állami érdek, hogy állandó jellegét biztosítsák. Dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár hasonló értelemben szólalt fel, majd a polgármester összegezve az elhangzóikat, kijelentette, hogy osztja Bíedl Simu felfogását. A városnak való­ban nagyobb áldozatot kell hozuia ás nem kételkedik benne, hogy a közgyűlés az ötszáz hold fOld jövedelmét nem tíz, hanem husz évre engedi át az egyetemnek. A kérdéssel a tanács kedden, a közgyü'ést eiőkésziő fanácsülésen foglakozik, részletes javaslatot készit és azt a szerdai közgyűlés elé terjeszti. sének kérdése között, amennyiben ezek egy­mástól különálló kötelezettségekre vonatkoznak. Mindezen felsorolt célok elérése érdekében az Egyesült Államok kormánya hajlandó a maga riszéről támogatást nyújtani bármilyen gyakor­lati formában.* Az angol hivatalos szikratávíró szolgálat je lenti: Britannia és az Egyesűit Államok kor­mányai jegyzéket váltottak abbr.n a kérdésben, vájjon részt venne-e Amerika egy olyan érte­kezleten, amelyet a jóvátételi probléma meg­oldási módozatainak tanulmányozására hívná nak egybe. A jegyzéket most tették közzé. Curzon lord Washingtonba küldött távirata a következőket mondja: „Az amerikai kormány bizonyira tudomást szerzett már arról a rendkívül válságos gazda­sági helyzetről, amely Európában kialakult. A válság oka az, hogy nem sikerült a jóvátételi problémában megoldást találni. A helyzet napról­napra rosszabb és abban a mértékben romlik, amint Németország pénzügyi és politikai hely­zete súlyosbodik. Az európai hatalmak között nincs meg a, felfogás összhangja. A britt kor­mány a legutóbb kilenc hón*p platt a javas­latok egész íorával fordult barátaihoz a nehéz­ségek elhárítása érdekében. Egyik javaslata sem talá't olyan fogadásra, amely közös tkcióra vezethetett volna. Ennek hiányában azonban nemcsak Németország, hanem egész Európa abba a helyzetbe jutott, hogy gazdasági ka­tasztrófába sodródik. Ityen körülmények között Anglia koimányát régóta foglalkoztatja ?z a gondolat, hogy az Egyesült Államok kormá­nyának közreműködése lényeges feltétele, hogy a rendelkezés irányában komoly lépés tör­ténjék." Cutzon ezután rámutatott arra, hogy Hughes amerikai államtitkár diploiráciai nyilatkozatát megtette. Nagybritannia és Németország kor­mánya nyomban jelezte, hogy melegen üdvö­zölné a felajánlott támogatást, azonban a francia kotmtay más állásponton volt. A briit Angol-amerikai jegyzékváltás uj jóvátételi konferenciáról kormány most nagy örömmel fogadja Coolidge elnöknek szt a nyilatkozatát, hogy az amerikai kormány fenntartja diplomáciai ajánlatát. „Ha őfelsége kormánya — folytatja a jegy­zék — helye en éiielmezíe az elnök kijelen­tését és számithat rrra, hogy lépése bátorító fogadásra talál, abban az esetben haladéktala­nul felszólítaná Európa szövetségeseit, hogy egyenkint kérjék meg az Egyesült Államok kormányát, vegyen részt akár hivatalos, akár nemhivatalos képviselők kiküldésével a kérdés tanulmányozásában. * Az angol jegyzékre z alábbi válasz érkezett: „Hughes, amerikai államtitkár annak a véle­ménynek ad kifejezési, hogy a mostani helyzet parancsoló szükséggé teszi a megfelelő pénz­ügyi tervnek a kidolgozását, amely alkalmas lenne a következményeiben egész világra kiható európai katasztrófa elhárítására. Reméii, hegy a mostani vipzonyok kedveznek egy ilyen terv megvitatásának. Az Egyesült Államok kormánya teljes mértékben kész közreműködni a német jóvátételben elsősorban érdekelt európai szövet­ségesekkel abból a célból, hogy megvizsgálják Németország fizetőképességét és megfelelő pénz­ügyi tervet dolgozzanak ki a jóvátételi jizeté­sek biztosítására. Ki keli azonban emelni, hogy az Egyesüli Államok kormánya nem óhajtja, hogy Németországot felmentsék háborús fele­lőssége, vagy jogos kötelezettségei alól. Másod­szor az értekezlet tanácsadó jeüe&iü lenne. Har­madszor az Egyesült Államok kormánya hatá­rozottan fenntartja EZÍ a jevosbtái, hogy lénye­• ges különbség van a német fizetési képesség és 1 a német jóvátételi fizetéseket biztosító gyakor­lati módozatok értéke, az Egyesült Államokkal szemben fennálló szövetséges adósságok fizeté­Baldwln nagy beszéde Vlymouthban. Baldwin angol miniszterelnök Plymouthban tartott nagyszabású és nagyjelentőségű beszé­dében kiterjeszkedett a jóvátételi pro téma ügyeinek a nemzetközi konfliktusokra vonatkozó tisztázandó kérdéseire is. Baldwin a következő­ket mondotta: — Bonar Law legutóbbi januári utazása óta az angol kormány a jóvátételek és a szövetsé­gesek biztonsága érdekében mindig szigorúan j békeszerződés szsrinti politikát követett. A po­litika olyan gyakran volt megbeszélés tárgya, í hogy nem állhat fenn semmiféle kétség egyes pontokra né*ve. A kermány óhajtása volt, hogy ezt a célt közmegelégedésre intézze el. Az an­I gol kormány számos esetben kezdeményezést , tett anélkül, hogy a békeszerződés határozatait j áthágta volna. ; Baldwin miniszferelnök beszédében még azt 1 a kijelentést is tette, hogy Németország egy ; részének elszakítása nem vehető számításba. A I helyzet ma komoly. S A miniszterelnök ezutáa beszédének főtár­i gyára, az angol munkanélküliség kérdésére tért át Kijelentette, hogy sokáig tart, míg Európa gazdasági helyreállítása befejeződik és ez idő alatt az angol nép szánára munkát kell találni. Nem szabad elfelejteni, hogy Németország a békeszerződés folytán elvesztette nyersanyagát termelő ipari területeinek jelentékeny részét, termőföldjeinek számottevő részét is elvettik tőle. Ennek következménye, hogy ha Német­ország gazdasági tekintetben ismét megkezdené működését, valószínűleg több élelmiszert és nyersanyagot kellene bevitel utján szereznie, mint háború előtt. Az adók nagy erővel súlyo­sodnak az angol iparra, mert minél nagyobb a munkanélküliség, annál nagyobb a nyomás, mert terhük épp azo ra esik, akik még mun­kában állanak es akikre nézve egyre nehezebb a világpiacon verssnyre száilai. Anglia csak ugy tudja megfizetni tartozásait az Egyesült Államoknak, ha kiveteli kereskedelmét megnő veli, beviteli kereskedelmét csökkenti, vagy hu megteszi mindkettőt. A munkanülíség leküzdé­sére nézve egyetlen mód a hazai piacok vé­delme. A miniszterelnök tegnapi plymouthi beszé­dének csúcspontja Poincaréhoz intézett felhívás­ból állott. A jeien'egi néme országi helyzettel kapcsolatosan a miniszterelnök hangsúlyozta Nagybritanniának azt a kívánságát, hogy a lehető legnagyobb jóvátételi összeget akarja elérni, de kijelentette, hogy Németországot ké­pessé kell tenni arra, hogy fizessen. Valutáját stabilizálni kell, továbbá pénzügyi ellenőrzés alá kell helyezni és meg kell szerezni a fizetés­nek megfelelő garanciáit. Mindamellett — foly­tatta a m niszterelnök — nem tekinthetünk el a kérdés megoldásától, mert ha Németország részekre oszlik, szükségképen nem lesz oly helyzetben, hogy jóvátételi költség címen fizet­hessen. Baldwin beszédében felszólította Poincarét, hogy fogadja el az Egyesült Államoknak azt a javaslatát, hogy hívjanak össze konferenciát, amelynek feladata megállapítani Németország fizetőképességét. Poinoaré hozzájárul a szakértő bi ottság Kiküldéséhez. Az Havau-ügynökség dip'omáciai munkatársa tudni véli, hogy Poincaré miniszterelnök a francia kormány nevében Washingtonban tudatta, hogy Coolidge elnöknek ama javaslatát, hoay Németország fizetőképességének megállapítására szakértő bizottságot küldjenek ki, elfogadja és igen szívesen látná amerikai képviselő működését e bizottságban, de azzal a teltétellel, hogy a versaillesi szerződésen nem ütnek rést. Kétségbevonják a konferencia összehívását. Londoni diplomáciai körökben kétségbe von­ják azoknak a kijeleniéseknek valódiságát, amelyek szerint decemberben Párisban a ver­saillesi szerződés szignaiárius hítalmai újra tárgyalják a jóvátételi kérdést és a szövetség­közi tartozásokat.

Next