Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-13 / 283. szám

SZEGED Siegeri, december 13. „Budsvári-Bulurescu László urnák"... (A Szeged tudósítójától.) Kérem szépen, bocsá­natot kérek, hogy az elmúlt nemzetgyűlés egyik elmúlt tagjával: Budavári László volt képviselő úrral, akit egyesek a Buturescu melléknévvel tisz­teltek meg, újra foglalkozunk ennek az újságnak hasábjain, bár ez a múltban is csak néhány nagyon kurta sorral rótta le nagyrabecsülését a korszakot és uj szellemet alkotó á'lamférfivel szem­ben. Ez az ur a „nemzeti ujjáébredés" első nem­zetgyűlésének egyik legelső ülésén, a negyven­nyolcas márciusi ifjúság vezetői után szabadon egy huszadik századbeli „ Tizenkét pontot* olvasott fel heroikus hévvel és ugyanugy, mint a márciusi ifjak, követelte a csonka ország parlamentjétől a Tizenkét pont elismerését és tartalmuknak minden feltétel nélküli azonnali keresztül vitelét. Nem tudjuk, hogyan eshetett az a csoda, hogy ez a második históriai Tizenkét pont nem került be a közéletbe és ezt a kultura-remeket az ország­gyűlési naplón és az egykori újságok megsárgult hasábjain kivül semmi sem őrizte meg, sőt befútta a feledés mindent megbocsátó hamuja. Azóta — ugy látszik — valamerre elbujdosott az a Budavári László nevü volt nemzetgyűlési képviselő ur, mert alig hallat magáról. Még a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával is csak igen szelíden kavarta meg a politikai vizeket, mert hiszen nagyon szerény ember ő, megelégedett a főváros környékén egy szerény kepviselŐjelöltség­gel. Most már szónokolni is csak nagyon ritkán szokott, csupán arról és csupán akkor, mikor a nép széles rétegei hallani kívánják heroikusan zendülő férfias baritonját. Még Petőfi szobra elé sem lép mostanában, ott az édesen zsongó főváros Dunapartján, a Vigadó mellett, ahol pedig nem egy márciusi ünnepen szónokolt meglepő hatással és a lángoló Petőfi tiagyszerü szavaival bizonyította, hogy nincsen más üdvözítő újság, mint A Nép, A Nép . . . Kérem szépen, bocsánatot kérek nagyon szépen, hogy a feledés homályából most ismét idehozom Budavári László volt képviselő urat, akinek egyesek a románosan hangzó Buturescu nevet adományoz­ták tiszteletük jeleül. Magam is tudom nagyon' jól, hogy ez a cselekedet semmivel sem különbözik a kegyeletsértés vétségétől, amikor a már elmúlt embert ismét a közélet porondjára kényszerűek. De, kérem szépen, bocsássanak meg, muszáj ezt most megtennem és igérem, hogy ezt a szépen hangzó és a feledés homályába merült nevet soha többé nem fogom leirni egyetlen újságnak egyetlen sorába sem. Kérem szépen, ez még az elmúlt esztendőben történt, egy szegedi gimnázium második osztályá­ban, egy szürke őszi délelőtt. Kis diákok ültek a zöld padokban, egyik sem több tiz évesnél.. Csön­gettek és a szünetnek vége volt. A tanár ur jött szigorúan, vállán őszi kabátjával és a hóna alatt sok fehér papirossal. Leült a katedrára és „beirt az osztálykönyvbe". Dolgozatírás, irta be egy ro­vatba. Azután előhivott három kisdiákot az első padokból és kiosztatta velük a fehér papírlapokat. Minden kisfiúnak jutott két szép, tiszta lap. Azután elővette a krétát, szépen meghegyezte és ráírta a táblára, egészen a magasba: „Második dolgozat És utána irta még „JegyzékirásAzután még a dátum következett. Akkor visszatette a szépen ki­hegyezett krétát a tábla sarkába, a jobboldalon. És elmagyarázta aztán, hogy kedves fiaim, most egy jegyzéket fogunk irni, ugy, mintha mind­egyikünk kereskedő volna, képzeljétek el, most mindenki kereskedő, cukrot, lisztet, cipőt, ruhát ad el és a vevőjének kiállít egy jegyzéket, amin nincs más, mint a vevő neve, hogy mit vásárolt és hogy mennyit fog fizetni. Két papirt kaptatok, az egyiket azért adtam, hogyha véletlenül valaki pocát ejtene, ne sirjon ott a padban, hanem szépen, nyugodtan kezdje élőiről. Na, kezdjetek hozzá, fiaim, ne féljetek, nem nehéz, én majd segíteni fogok. Azzal visszaült a katedrára, elővette a Pesti Hírlapot és olvasni kezdte saját tudósítónk je­lentéseit. Csönd volt az osztályban. Néha a tollak zenéjét lehetett hallani, amint táncra indultak a fehér papíron, vagy amint valaki belevágta a szép, párisi kékszínű, hig Antracén-tintába. Mindenki dolgozott, mindenki gondolkozott és mindenki nagyon nekigörnyedt. Lassan szaporodtak a betűk, néha pocák ís estek. Nehéz volt a munka. Micsoda dolgozat!, mondogatták a tízesztendős gimnazista diákurfiak, akik ott ültek a város egyik nagy gimnáziumának második osztályában. Csöngettek. Nehezen készültek el a „Jegyzék­dolgozattal". A dolgozatra mindegyik odarajzolta a nevét, igy: Kovács Elemér 11. B. Aztán beszedte a dolgozatokat a tanár ur, annak ellenére, hogy a Pesti Hirlap saját tudósítójának jelentései még mindig tartottak. Á szünetben a tanár ur elkezdte olvasni a dolgozatokat, a jegy­zékeket. Az egyik diák ur igy irt: „Jegyzék. Tóth László urnák, Tápé. Két "kilogram kockacukor 4000, azaz négyezer korona. Tisztelettel Jónás Brúnó, H. B." A másik igy címezte a jegyzéket: „Takács Károly urnák, Mezőberény." És a tanár ur sorba olvasta a dolgozatokat. Egy E. P. nevü diák ur jegyzéke következett. (Nem irjuk ki a nevét, szegény, nagyon szégyelné magát.) Ez is tízéves volt, szőkefürtü, göndör gyerek a második ft-ből. Szép tiszta betűkkel irta a dolgozatot. Ez volt a jegyzék cime: Budavári-Buturescu urnák lllava. A tanár ur aztán nem olvasott több dolgozatot. E. P. diák urnák, a második b-ből meghúzták egy kicsit a haját, ott a jobb füle fölött. És nevet­tek is a tanárnak egy kicsit, de mégis azt mond­ták E. P. diák ur apjának másnap: — Nézze E. ur, jobb lesz, ha nem jár ide töb­bet a fiu . . . Talán más iskolába . . . Szegény E. P., második b., mit tehetett róla, hogy már az első osztályban tanítják Nagymagyar­ország szép földrajzát és" azt is tanitják, hogy arra a Vág felé van egy község, amelyiket lllavának hivnak . . . (v- gy ) Garázdálkodnak a fejhamisitók. (A Szeged tudósítójától.) Ugy látszik, Szegeden hiábavaló minden küzdelem, minden erőlködés, a tejhamisitást nem tudja legyőzni senki. A legradi­kálisabb eszközök is hatástalanok maradtak. A notórius tejhamisitók fel sem veszik a pénzbünte­tést, mert olyan nagy ára van a tejnek és olyan nagy haszonnal dolgoznak, hogy egy köcsög vizes tej eladásával megtérül minden veszteségük. Lehet, hogy a tej árába már a bírságpénzeket is belekal­kulálják és azt is ugy kezelik, mint rezsiköltséget Az állami vegykisérleti állomáson érdeklődésünkre elmondották, hogy a tej ham isitások száma még mindig nem csökken, sőt amilyen mértékben fogy a piacra kerülő tej mennyisége, ugyanolyan, vagy talán még fokozottabb arányban szaporodik a ha­misítások száma és romlik a tej minősége. Ha­vonta átlag száz-százötven tejes kofa ellen tesz az állomás kihágási feljelentést. A kihágási biróság meg is bünteti őket, de a büntetésnek alig van valami javitó hatása. — A legnagyobb baj az — mondotta az állo­más vezetője —, hogy a tej másod-, harmadkéz­ből kerül csak a fogyasztóhoz és igy nagyon ne­héz megállapítani, hogy hol történik a hamisítás. Nagyon sok az engedélynélküli tejárusitó, pedig a törvényes rendeletek kimondják, hogy a termelő­kön kívül csak azok foglalkozhatnak tejárusitással, akiknek arra üzemengedélyük van. A vegykisérleti állomás most rendezni akarja ezt a kérdést. Min­denkit kötelezünk az üzemengedély, vagy a tejárus igazolvány kiváltására és ezentúl egy termelő sem árulhat tejet az állomás tudomása nélkül. A tejvizsgálat diját egyébként a földmüvelésügyi miniszter most ismét felemelte, még pedig a béke­beli dijak négyszázszorosára. Minden eredményes tejvizsgálatért a tejárusoknak ezentúl harmincnégy­ezer koronát kell fizetniük — minden kanna tej után külön-külön —, de csak akkor, ha a vizsgá­lat során kitűnik, hogy hamisított, fölözött, vagy vizezett tej volt a karinában. Hasonló arányban emelte fel a földmüvelésügyi miniszter más élelmiszerek vegyvizsgálati dijait is, de felhatalmazta a vegykisérleti állomásokat, hogy bizonyos kereskedelmi érdekek szempontjából ked­vezményesebb dijakat is megállapíthassanak. \ . t Jr <m — A miskolci szinház százévea jubileuma. Miskolc városa és vele egész Borsodmegye tegnap ünnepelte meg az ország legrégibb kő­szinházának, a miskolci Nemzeti Színháznak százéves jubileumát. A húszas évek elején Ra­gályi István alispán és társai épittették meg az első színházat, majd Szemere Bertalan, későbbi miniszterelnök kezdeményezte a ma is fennálló második szinház építését. Az ünnepségen részt­vett Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is, aki nagy beszédben mutaiott rá Borsodmegye közön­ségének érdemeire, amelyet a szinház felépítésé­vel a magyar kultura érdekében szerzett. A cen­tenárium alkalmából Miskolc városa diszes emlékalbumot is adott ki, amely érdekesen örö­kíti meg a szinház százéves történetét. — Wimmer Fülöp jubileuma. Wimmer Fülöp negyvenéves gyárigazgazgatói jubileuma alkalkalmából a szegedi kereskedelmi és ipar­kamara, a Lloyd-társulat, a Kereskedők Szö­vetsége és a Szegedi Ipartestület szombaton este fél 9 órakor társasvacsorát rendeznek, amelyre jelentkezni lehet Bokor Adolfnál, Schwarz Manónál, Körmendy Mátyásnál, Vértes Miksá­nál és a szegedi kereskedelmi és iparkamará­ban. A vacsorán a hatóság képviseletében meg­jelennek Aigner Károly dr. főispán, Somogyi Szilveszter dr. polgármester, azonkívül részt­vesznek a budapesti közgazdasági érdekképvi­seletek kiküldöttei is. Vasárnap délelőtt 11 óra­kor a kereskedelmi és iparkamarában a gyár igazgatósága rendez az érdekképviseletekkel együtt ünnepélyt Wimmer Fülöp tiszteletére. Belvárosi Mozi Telelőn: P-ínztrtr 582. Telefon: I(ja70. 258. , Csütörtökön, december i3-4n Vátkonyi Mihállyal A nábob leánya. Bűnügyi történet 5 felvonásban Azonkívül: Hanoiik az eszkimók küzdelemteljes élete 5 felvonásban. Gyönyörű ter­mészeti felvételek Grönland csodaszép vidékén Előadások: Fél 5, fél 7 és fél 9 órakor. — A kiáradt Rába. Vasvárról írják: A hírtelen bekövetkezett olvadás és a hosszas esőzés rendkívül megduzzasztotta a vasmegyei folyókat, köztük kiváltképen a Rábát, amelynek áradása több helyütt nagyobb pusztítást oko­zott. Igy Rum határában elöntötte az összes utakat és ezzel teljesen megbénította a közleke­dést. A most épülő vármegyei hidat és a hid épi éséhez a parton felhalmozott nagy értékű faanyagot és egyéb építkezési anyagot a med­réből kilépett folyó elhordta. Ez a kár maga több millió. Vasvárott, Körmenden és Sárvárott minden pillanatban várják, hogy a folyó vize elhagyja medrét, nvvel azonban az óvóintézke­déseket mindenütt megtették, közvetlen vesze­delem nem fenyeget. Ugyanilyen a helyzet Szentgotthárdon, bár a város környékén már több helyen elhagyta medrét a Rába. < — Fenyő Miksa előadása Szegeden. Wim­mer Fülöp negyvenéves jubileuma alkalmából Szegedre érkezik Fenyő Miksa, a Magyar Gyár­iparosok Országos Szövetségének igazgatója, aki e hó 16-án, vasárnap délután fél 6 órakor a kereskedelmi és iparkamara üléstermében gyáriparosok és kereskedők számára előadást tart a devizaellátás bajairól és egyéb aktuális közgazdasági kérdésekről. Házasság. Dr. Baracs Marcel orvos e hó 16-án, vasárnap köt házasságot Pártos Elzával. Gratuláció déli 12 órakor Deák Ferenc-utca 4. szám alatt. (Minden külön értesítés helyett.) — Harmónia 4 szenzációs bérleti hangversenyére bérletjegyek 20—5.0C0 kor. még kaphatók. Első hang­verseny XII. 17., hétfő. Telefon: I/...X U.-i Telefon: Igazg. 11-85. ISM»XU fflOXI Pénztár 455. December 13-án, esütörtökj Bön amelij Istenhez vezeí Dráma 5 felvonásban. Egyidejűleg: A XI. parancsolat. Színmű 5 felvonásban Előadások kezdete: Fél 5. fél 7 és tél 9 órakor. IrÁcrán mlnden 8óphez 8500 koron4s gl*áíi árban»prlma Klsö szegedi Keüer szaküzlet minőségben. 22 Javiíó és karbantartási műhely, u* irógép v&IIalaí Széchenyi-tér 8. Telefon 3-63.

Next

/
Oldalképek
Tartalom