Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-26 / 144. szám

SZBQBD 19X4 lunlus 26. felebbezés ne legyen lehetséges. A tárgyalások során az a vélemény alakult ki, hogy ha az államvasutak felett szükség volt felügyeleti hatóságra, akkor még fokozatosabb mértékben szükséges, hogy a gazdasági élet ezen nagy­fontosságú üzemében teljes betekintéssel birjon a kormány, amikor az magin üzem né váttozik. A bizottságban, információnk szerint, Walkő kereskedelmi miniszter is tett már olyan kije­lentéseket. hogy adott formában semmi esetre sem léphet életbe az államvasutak alkotmány­tervezete. Benyújtották az indítványt az indemnitás nyolcórás tárgyalására. Budapest, junius 25. A nemzetgyűlés szerdai ülését délelőtt 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla házelnök. Az előterjesztések után felolvassák az interpellációs könyvet. Bud János miniszter be­terjeszti a németbirodalommal kötött adóügyi egyez­mény beiktatásáról szóló törvényjavaslatot. Az elnök bejelenti, hogy ötvennél több képviselő az indemnitás tárgyalásának tartamára az ülések ide­jét napi nyolc órában kívánja megállapítani. Erről holnap döntenek. Majd döntenek azon indítvány felett, hogy az indemnitásra a sürgősséget mondják ki. A nemzetgyűlés többsége a sürgősség indítvá­nyát elfogadja és az nyomban életbe is lép. Majd áttérnek az indemnitási törvényjavaslat tárgyalására. Az első szónok Szabó Imre szociáldemokrata. Polemizál a miniszterelnöknek azon kijelentésével, hogy 1919 óta nagyot haladtunk előre. A közrend terén csakugyan van haladás, de gazdasági téren nem lát fejlődést. Hiszen a korona értéke annyira lecsökkent az utolsó években. Részletesen fejtegeti a munkásság helyzetét és rámutat a nagy munka­nélküliségre. A munkanélkülieknek segélyeket kell sürgősen kiutalni. Majd az adózási rendszert bí­rálja. Igazságtalannak tartja a kereseti adót, amely aránytalanul súlyosan terheli a munkásságot. Ha­tározati javaslatot nyújt be, hogy az adórendsze­rünk reformálásáról terjesszen be törvényjavaslatot a kormány. A törvény a progresszív adózáson ala­puljon, továbbá egységes és könnyen kezelhető legyen. Majd a magyarországi munkavédelemről beszél. A munkások védelmére intézkedéseket kérve, rámutat a folyton fokozódó munkanélküli­ségre és az ennek nyomán járó kivándorlásra. Végül a rokkantak kérdéséről beszél. Határozati I 'avaslatot nyújt be a hadirokkantak, hadiárvák és tadiözvegyek ellátásáról, a rokkantak kötelező al­kalmaztatásáról és a megfelelő gyógyintézetek lé­tesítéséről. A kormány iránt bizalmatlan, a javas­latot nem fogadja el. Klárik Ferenc szociáldemokrata, az indemnitási javaslatot nem fogadja el, mert bizalmatlan a kor­mány iránt. A kormány összpolitikáját, különösen a forgalmi adót bírálja, amely a kisembereket sújtja elsősorban. Igazságtalannak tartja a fogyasztási és jövedelmi adót is. Progresszív adózást és a nagy vagyonok megadóztatását követeli. Majd a tiszt­viselők létszámcsökkentésével kapcsolatban a mun­kaalkalmakról való gondoskodást és a közmunkák megindítását sürgeti. Végül az egyesülési és gyü­lekezési jog terén tapasztalt visszásságokat teszi szóvá. Az emigráció likvidálását, az amnesztiát és az internálás megszüntetését kívánja. Az elnök ezután napirendi javaslatot tesz, amely szerint a legközelebbi ülést holnap, csütörtökön délelőtt tartják, amelynek során döntenek a nyolc­órás üléseket kérő indítvány felett és azután foly­tatják az indemnitás vitáját. Petrovácz Gyula, mint a közoktatásügyi bizott­ság előadója, beterjeszti a bizottság jelentését a tanitók és tanárok ellátásáról szóló törvényja­vaslatról. Az interpellációk előtt Pesthy Pál igazságügy­miniszter válaszol Kiss Menyhért egyik legutóbbi interpellációjára, amelyben azt tette szóvá, hogy zsidó birtokokat akarnak mentesiteni. Kiss Meny­hért már A Nép-ben is irt egy cikket, amelyben Kiss Bertalan kúriai biró eljárását tette szóvá. Ennek az ügynek nyomán már megindította a vizsgálatot és ennek az eredményéről akar beszá­molni. A dolog előzménye az, hogy a nevezett birtokra mentesítést kért a Kenderipar Részvény­társaság és Sanmarco hercegnő. A biróság ki­szállt, letárgyalta az ügyet és elhatározta a hely­szini szemlét. A helyszíni bizottság, amelyben Kiss Bertalan is résztvett, az uradalmi kocsikon ment ki, ahol reggelig hüsitő italokat szolgáltak fel, a biró egy szelet sonkát és egy pohár bort fogyasz­tott el, ugyanakkor, amikor Kiss Menyhért kép­viselő pogácsát és snapszot fogyasztott. (Zajos derültség az egész Házban.) Kiss Menyhért: Ez nem áll. — Tény az, hogy a birtokot csak a gazdasági felügyelő ment ki megtekinteni, mert a biró a ma­jorsági épületeket tekintette meg. A község által kijelölt lakást azért nem fogadta el a biró, mert magánúton akart elhelyezkedni. A biró ezáltal nem követett el szabálytalanságot, mert olyan rendel­kezés nincsen, amely megtiltja, hogy a biró ma­gánúton elhelyezkedhessék, továbbá ebben az idő­ben még rendelet volt arra, hogy aki mentesítést kér, annak kell a fuvart szolgáltatni. Azt a cse­kélységet pedig köteles udvariasságból fogyasz­totta el a biró. Ezek után nem látta szükséges­nek, hogy eljárjon a biró ellen. (Altalános he­lyeslés.) Kiss Menyhért válaszolva kijelenti, hogy az ügyet állandóan napirenden fogja tartani mindaddig, amig kellőkép elintézést nem nyer. Arra kéri az igazságügyminisztert, hogy támogassa őt azon törekvésében, hogy a végrehajtási eljárásokat a törvény szellemének megfelelőleg folytassák le. Pesthy Pál igazságügyminiszter meg egyszer fel­szólalva kijelenti, hogy megnyugtató kijelentéseket nem tehet, mert az ügy mikénti elintézésével be­avatkozni joga nincsen. Ezután Pitcler Emil terieszti be interpellációját, amelyben a középiskolai felvételi vizsgák megszün­tetését kéri. Második interpellációjában szóváteszi, hogy egyes polgárokat azért, mert vörös szekfüt viselnek, a rendőrség előállít. Konkrét eseteket sorol fel erre vonatkozólag. Intézkedést kér a bel­ügyminisztertől, hogy a békés polgárokat ezért ne zaklassák és ne igazoltassák. Rakovszky Iván belügyminiszter azonnal vála­szolva kijelenti, hogy a rendőrség közegei csak akkor lépnek közbe, ha a piros virágot tüntetőleg és olyan módon viselik, hogy a polgári lakosság felháborodását váltja ki. Propper és Pikler kép­viselők által felhozott esetek azt a benyomást keltik, hogy a rendőrség túllépi a hatáskörét Ez esetekre vonatkozólag elrendelte a vizsgálatot és amennyiben a rendőrségi közegek túllépték a hatáskörüket, meg fogja őket büntetni. Kéri vála­szának tudomásul vételét. A Ház a belügyminiszter válaszát tudomásul veszi. Kabók Lajos terjeszti be interpellációját a kereseti adó behajtásáról szóló legutóbb kibocsátott rendelet kérdésében. Az interpellációjában kérdezi, hajlandó-e a pénzügyminiszter a kereseti adó be­hajtására vonatkozólag sürgősebb uj rendeletet kiadni, amelyből kihagyják a jelenlegi rendelet intézkedéseit; hajlandó-e ezen rendeletben a lét­minimumot tiz aranykoronában megszabni. Dénes István a következő interpelláló, aki inter­pellációjában azt fejtegeti, hogy a nagybirtokosok uzsorázzák a földmunkásokat és roppant alacsony béreket fizetnek. A kormány kötelessége volna ezen visszaéléseket meggátolni. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisz­ter : Tessék konkrét adatokat hozzám juttatni, akkor meggátolhatom. Dénes István interpellációjában kérdi, hogy van-e tudomása a földmivelésügyi miniszternek arról, hogy az uradalmak igen sok helyen a földmun­kások munkaerejét kihasználják és ezen szegény páriákkal robotmunkát végeztetnek. Van-e tudomása arról, hogy Sárbogárdon, Párdon és több fehér­megyei községben a földmunkásokkal olyan szer­ződéseket kötöttek az uradalmak, amelyek határo­zott kicsúfolásai a mezőgazdasági munkabérekről alkotott törvénynek. Hajlandó-e a miniszter a földmunkások kiuzsorázását és elsorvadását meg­gátlandó, sürgősen olyan törvényjavaslatot terjesz­teni be a nemzetgyűlés elé, amely módosítja a mezőgazdasági munkabérekről szóló törvényt és szabályozza a mezőgazdasági munkabéreket az egész országban. Hajlandó-e addig is Fehér­megyében kiküldöttek által a legsürgősebb vizs­f álatot elrendelni az ottani mezőgazdasági mun­ásság kiuzsorázását célzó szerződések tárgyában ? Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi minisz­ter azonnal válaszolva kijelenti, hogy ezen ügyben a vizsgálatot el fogja rendelni. Felhívja azonban a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy a munkabér­egyeztető bizottságokról szóló törvény szerint ilyen szerződések semmisek és ha a munkások a szer­ződésekben foglaltakat el is végezték, a munka teljesitése után a szerződés lejártakor joguk van a végzett munkáért a megfelelő bért kérni. Be­jelenti, hogy minden járásban munkavédő irodákat állított fel. Ezek a munkavédő irodák ingyenes tanáccsal szolgálnak a földmunkásoknak. A föld­mivelésügyi minisztérium minden egyes esetben a törvény szellemében jár el és a visszaéléseket mindenkor orvosolja. Kéri a válaszának tudomásul Álom a csendről. Mikor az emberen elhatalmasodnak az idegei, egyszerre meglát sok olyan jelenséget, ami mellett addig észrevétlenül haladt el. Ugyan, ugyan, bán­tam én valamikor, hogy hány ember nyüzsög a kávéházban! Mégis ott irtam meg minden dolgo­mat, angyali csend vett körül, nem láttam senkit, nem hallottam semmit, a legélénkebb zsivajban is tudtam egyedül maradni. Most az is kellemetlen, ha kávéház előtt kell elhaladni, ahol törhetetlen buzgalommal kinlódik nap-nap után sok ember ugyanazon a helyen, hogy miképpen üsse agyon az idejét, lehetőleg dolog nélkül. Jó foglalkozás ez, szépen meg lehet mellette hizni. Ha azonban megint árvízveszély lesz, szívesen szolgálok címek­kel, hogy honnan rendeljék ki a közerőt. Ismerek olyan széles, dologtalan vállakat, hogy alkalmasak egy-egy szakadozó gátrészlet betömésére is. Aki nem hiszi, próbálja meg, azaz inkább próbálja ki. Idővel aztán nehezebb megtalálni a csendet. Újszeged nyújtott ezen a téren valamit, de mindig akadt olyan nyájas ismerős, aki nagy hallózással megállitott. _ Sétál, sétál? _ Szó sincs róla, feleltem, hiszen láthatja, hogy simít táncolok a fogadalmi templom kupoláján. — Maga mindig ilyen tréfás kedvében van, ezt szeretem. — Fogadja meg a jótanácsomat és ne szeresse. Én nem vagyok jókedvemben, sose voltam. — Hahaha, nevet a nyájatlan nyájas, ilyenek a humoristák. Erre elmondok magának egy viccet. — Majd írásban, Írásban, azonban bélyeget ne ragasszon rá, mert megleletezik. Most sietek az öreganyám temetésére. Újszeged is veszedelmes lett, az emberek azt hiszik, hogy kutyakötelességük más nyugalmába, magába vonultságába beleharapniok, elmondani azt a rengeteg bárgyú, érdektelen dolgot, ami őket foglalkoztatja. — Ezt hallgassa meg, nagyon jó dolog . . . — Bocsásson meg, mondom végül is, engem senkinek az esete nem érdekel, sose voltam plety­kákra kíváncsi, tőlem a fejetetején táncofhat min­denki. Újszeged csak késő este kellemes, vagy korán reggel. Akkor járják utait a legkevesebben. A rigók pedig szebben fütyülnek, mint az emberek. Hátra van még az éjszaka. Az nagy dolog, cérem, mert együtt jár vele az alvás, ha ugyan elentkezik az álom és van rá mód. Voltak idők, togy hallottam a hajnali három órás harangszót, a szemem még nem csukódott le s csupa sze­rencse, hogy két oldalam van, mert forgolódhattam az egyikről a másikra'. Altatószert nem szívesen vesz be az ember, ha amúgy is gyengék az idegei. Minek szokjon hozzá? De közeledik a hajnal, másnap is helyt kell állani s akkor mégis csak jövel veronál! Mostanában azonban tudnék aludni, tiz órakor ragadozik a szemem s eltűnődöm azon, hogy hajlik az ember a nyárspolgárság felé! De lenéz­tem volna valamikor magamat ezért a beteges hajlamomért! Hát helyes, aludjunk Régi olvasókönyvekben úgyis azt találtam, hogy az éjfél előtti alvás az igazi. De mert bolondja vagyok a szabad levegő­nek, az ablakom csakis nyitva lehet. Amikor ki­esik kezemből az újság s hunynám le a szemem, egyszerre felhangzik a szomszédból a cigányzene: Csak azt akarom Elmondani néked... Ejnye, azt a jóreggelét neki, éppen csak ez hiányzott. Ez a buta nóta, amivel kikergetik az embert a világból. Aki csinálta, nagyon ostoba lehetett, vagy szerelmes, — ami végtére is egyre megy. Azt mondja ugyanis, hogy jöjjön le még egyszer az a bizonyos valaki, (naná, majd a bi­hari prépost és nem holmi nőszemély) a kiskert­jében. Itt azt hinném, hogy félbeszakad és vár a megérkezésére, felcsigázta a kíváncsiságát, majd rendbejönnek valahogy. De nem, nem vár, hanem a legelemibb taktika hijján nyomban közli, hogy mit akar elmondani néki. Se többet, se keveseb­bet, (hiszen jelzi, hogy „csak azt akarom") vissza­tartja az elmenéstöl, külömben halálát okozza. Ekkora bornitságot rég tapasztaltam. Ha egyszer kikotyogta, hogy mit fog mondani, akkor a Bizo­nyos minek jöjjön le ? Közölte vele a közölni valóját, menjen a fenébe, úgyis csak azt ismételné, hogy maradjon itt, ne lépjen a szerelmi B-hstára. Ha ismerném a szerző ideálját, most azt ordí­tanám felé. — Kisaszony, a keservit kegyednek, menjen már le a kiskertbe, mert addig nem hallgat el a cigány, én pedig aludni szeretnék. Hogy szakad­jon rátok az a jegenye, legalább meg volna indo­kolva, hogy miért került bele a nótába. Szerző ideálját azonban nem ismerem, de be kell vennem a Katharinát, a Komm' Mariankát, a Három gráciát, a Pompadurt, minden áldott nap egyforma kegyetlen rendszerrel ugyanazt, mig végre éjfélkor kénytelen a cigány bevonulni a kávéházba. Hála Istennek, most már jöhet az alvás. A sze­mem leragad, kellemes gyönge szédülés fog el, (gutaintő, vagy álom, de mindegy), amikor furcsa zajra riadok fel. Ilyen lehet a klarinét, amikor megkergül. Sarkon lakom, az utcán népek bú­csúznak, azaz nők csevegnek visitva — Szerbusz drágám, aztán ne felejtsd el a rumos meggy receptjét. Helyeslem az ügyet, a rumos meggy receptjét,

Next