Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-16 / 211. szám

1924 szeptember 16. SZEOE D 3 Polgárháborúról beszélt egyik szegedi ébredő vezér. Szeged, szeptember 15. (Saját tudósítónktól.') Oles plakátok kiatá'ó hangjára a szegedi éb­redők vasárnapi gyűlésén mégis megjelentek vagy hat-hitszdzan a Korzó Mozi nyáii helyi­légében, ahol ez ébredők tiltakozni kívántak a szociáldemokraták ¿link agitációja ellen, való­jábsn pedig hangos hibtmtil'ető gyűlést tar­tottak. A gyéren megtelt padsorok között jobbára állami alkalmHOttak jelentek meg, valamint egy egész sereg cserk'sz-fi'u. Fel­tűnést keltett, hogy a hallgatóság kőzött sok szervezett munkás is mesie'ent, akik harsány kicagásssl hallgatták a siónokok szép szavait, de még a legnagyobb uszi?á;oknál is meg­őrizték mindvégig hidegvérüket. Dr. Dobay Qyula nyitotta meg a gyűlést, aki a következő szavakkal kezdte beszédét: — \ Mindenható után szeretett kormány­zónkban van minden bizalmunk I Javaslatára a gyűlés táviratilag üdvözölte a kormányzót. A fiz év előtt megkrzdődölt bábo­mról beszél ezután, tmelybe szerinte minket belekényszeritettek. — Minket nem a külső ellenség — mon­dotta —, hanem a belső győzött le. Nem mer­ítik sohasem hinni, hogy azok, akik betola­kodtak ide és itt bajiékot kaptak, kicsavarják a kardot kezűnkből. Hiszen rongyosan, pisz­kosan, kiéhezetten Jöttek ide és itt mindent kaptak 1 ök mutatták meg az ellenségnek a haza nyitott kapuit, ők az okai annak, hogy mindent elraboltak innen 1 Amit az ellenség nem tudott elvinni, azt ök kaparintották ma­gúihoz 1 — A szegedi nép metszette el a paraziták uralmát — folytatta — és mikor ez meg­történt, azi hittak, hogy azok vezekelni fognak, megbu|nak odúikban és ehelyett megint bele­keidtek átkos munkájukba. Bizton modom, el kell következnie a végső leszámolásunk! — A banditák ismét dolgoznak már és ez a tény egy uj októberi forradalom jelenségei. Ezt a munkát nem tűrjűk tovább, oda kell dö­rögnie a szegedi népnek, hagy elég vtil a nemzetgyilkosokból l Ók azt mondják, nem akarnak háborút — mi azt kiáltjuk, nem aka­runk bolsevistát iáfni I Batló István következett ezután, aki másfél óráig olvasott fái cikkeket a Népszavából és igy akaratlanul hatásosan agitációt tartott az örök béke és a szocializmus gondolata mellett. A szociáldemokrata párt husz év előtti pro­gramját ismertette, amely már akkor kijelen­——— A Sápadt Grófnő egy csomó bankót do­bott az asztalra. — Szomjas vagyok fiúk l Egykettőre pezsgős palackok durrogása tar­kította a múlatás zaját. Olíva odahajolt Csőr­ffyhez: — Ugye jó tréfa volt ? El is feledtem megköszönni, hogy maga mennyire a pár­tomra kelt. Vagy talán kitalálta, hogy az egész csak tréfa. Csőrffy teleöntötte a lány poharát és mo­solygott. A lány folytatta: — Hátha igaz lelt volna, eladta volna a hegedűjét ? Megér ez a hegedű száz forintot? — Még többet is — felelt Csőrffy —, ne­kem felér az egész világgal. — Muzsikus maga ? — Szeretek hegedülni. — Úgy értem: a muzsikálás a maga mes­tersége ? — Nem, festő vagyok. — Csakugyan, hisz ezt ki is találhattam volna. — Miből ? — Mikor a szanatóriumban volt, le akarta festeni azt a szép urat. — Csakugyan. — Mondja kérem, mit gondolt maga az előbb ? — Mikor? — Mikor az a veszekedés v»lt avval a hölggyel. — Akkor? .. . Csak azt, amit maga. Sértődötten fordult el tőle a lány ... (Folytatjuk.) tette, hogy a vallás magánügy! A Népszava cikkeit i «merteti, majd kijelenti, hogy ez az agitáció, amelyet a szociáldemokraták most csinálnak, nem más, mint propaganda az anti­mi'itárizmus és a köztársaság érdekében. Majd biztos értesülései alapján közölte, hogy a szo­cialisták békegyüléseit a moszkve• internacionálé rendelte el. — Eithetetien — folytatta tovább —, hogy ilyen agi'4ciót bűnteMenfll lebit ebben or­szágban csinálni I A tanfe'űgyeiő ezután megállapított?, hogy a háborúnak tulajdonképen Anglia f. okozója és a monarchia — teljesen ártatlan. — Nyilvánvaló ezek után, hogy minden nyo­morúságnak a szociáldemokraták az okai! Ez­után Balló égést lapszemlét tartott a Nép­szavából és erelyes hangon megtorlást követelt ezért a cikkekért. A legaljasabb nemzetgyalá­zásnak tartja a Népszava szep'emberi cikkeit. Majd végűi kijelentette, hogy a szociáldemokra­ták most ássák a második sirt Magyar­országnak. Ezután a határozati javaslatot olvassa f3l, amely ugy kezdődik, hogy több ezer tőnyi kö­zönség hozta ezt a javaslatot... Kínos de­rültség fogadta ezt a nagyhangú kijelentést, hiszen köztudomásu, hogy a Korzó Mozi nyári helyiségébe alig férnek többen másfél ezernél —- és a három padoszlop közül a hallgatóság csupán a legkisebbet foglalta el... Voltak legalább 600—700-an. Az ébredők határozati javallatának azonban, amelyet Pestre is föl­küldenek, demonstrálni kell 1... A határozat Javaslat egyébkéit kimondj«, hogy a tizenkettedik órája ütött a belső ellen­ség megfékezésére. Fölkéri a kormányt, hogy a szocialisták háborúellenes agit'ciójlt minden eszközzel fékezze meg és vonja őket fzlelős­ségre a legnagyobb kiméleilenséggel. A javas­latot megküldték egyébként a miniszterelnöknek. A következő szónok dr. Tóth Imre volt. Először is a szabadkőműves, liberális, szocia­lisfa boszorkánykonyháról beszél. Eiután az internacionalista zsidó ifikéről besző', amely­nek az eszközei — a szociáldemokraták. Ké­sőbb kije'enti, hogy ö azért nem haragszik a szocialistákra, de megköveteli főlűk, hogy haza­fiak és vallásosak legyenek. — Nem akarunk mi osztályharcot — foly­talla —, kuruc-Iabanc harcot, de akarunk val­lásosságo', tekintélytiszteletet és hazaszeretetet. Amit most a szociáldemokraták csinálnak — az hazaárulás I Nafc/magysrországról b:szél ezu'án, majd ki­jelent, hogyha máskép nem lehet, akkor hábo­rút is okarunk! Az öröK béke, az csak egy — utópia ... A hiborut csak háborúval lehet megszüntetni. A háboiu ronbol, de megtisztítja a leköti Mijd beszédét ezzel végzi: — Akár a belső, akár a külső ellenséggel siemt^n mi íudank harcolni 1 Korom Mihíly következelt ezután. A vallá­rosság és a rr unka mentik meg a hazát. A be­tolakodottakat ki kell dobni ebből az ország­ból, mindenáron erre kell törekedni. Hiszen azok csak rombolni tudnak. Nagy páthosszal feje.te ti beszédéi: Ezt a háborút pedig el nem kerülhetjük l A nagyszámú szónok sorában Schmidt Fe­renc műüelyfőnök, a jól ismert ébredő-vezér volt ez utolsó/ akinek beszéde iskolapéldája volt a Sörház-utcai szomorú cse?egéseknek. Először a jövendő háborúról beszél, amely szerinte a gázok háborúja lesz. Negyven bom­bává el lehet majd pusztítani egész Szegedet. Majd rátér a szocialisták bákegyűléseire és ezeket mondja: — Nem fogjuk tűrni, hogy ilyen gyűléseket tartsanak, hi nem hallgatnak el, hit majd a gyomrukba tiporunk! Ha kell, még polgár­háború árán is le fogjuk tiporni azokat, akik Ilyeneket mernek hangoztatni! Végűi még kijelentette, hogy addig békesség Európában nem lesz, mig vissza nem állítják Szent István birodalmát. Dobay Qyula zárta be a gyűlést és az el­mondottak után még a Szózatot is elénekelték. IfMMMMMWMMWMMMM^^ H munkások föl akarják mondani tizenegy hónapja érvényben levő indexet. Szeged, szeptember 15. (Saját tudósítónktól.) Köztudomásu, hogy az elmúlt év októberében a szegedi munkások, valamint a munkaadók közösen a tercelő munka biztosi'ás*, valamint az örökös bérharcok kiküszöbölése érdekében abban állapodtak meg, hogy a hetibéreket ezen­túl az úgynevezett szegedi 'ndexrendszer alap­ján fogják fizetni. így most már idestova egy esztendeje lesz ét vényben et a rendszer és ez alatt a tizenegy hónap alatt a leginkább eset­ben kellett a munkásoknak bérharcot kezderi. A hetibéreket ugyan's mindenkor a heti drágu­láshoz arányítva állapították meg és igy a munka­bérek mindig lépést taitotpk a közszükségleti cikkek árainak emelkedésével. Elégedetlenségek csak a legutolsó hónapok alatt kezdődtek a munkásság körében, amikor is megál'ott a hónapokig rohanó drágaság és igy természetesen a munkát étek sem emelkcd tek. Néhány hete azonban e«yes árucikkeknél némi olcsóbbodás é?7'elbe'ő és mivel ezek lé­nyeges számú egységgel vfsznek részt a rend­szerben, az index bizonyos sülyedést mnlatoit, aminek az lett a következménye, hogy bizonyos százalékkal leszállították a munkabéreket. A munkásság ezt némi izgalommal fogadia és helytelennek tartotta a bércsökkentést azzal az indokolással, hogy egyes cikkek olcsóbbodásával még nem lett könnyebb a megélhetés és igy teljesen indokolatlan a bérleszállitás. Ebben a kérdésben már többször indult meg tárgyalás a munkásság képviselői és a munka­adók szövetsége között, de ezeknek nem lett semmi eredményük. Legutóbb is 350 ről 340-re csöken'ették az indexet az árak alapján. A mun­kások ezt a tiz százalékos redukciót rem akar­ták tudomásul venni, mig most komoly jormá­ban merült föl az a terv, hogy inkább fölmond­ják az egész fizetési rendszert. Értesülésünk szerint a munkások csak abban az esetben tartják tovább is ezt a rendszert, hs' a tiz százalékos redukciót korrigálják, Illetve ha ismét 350-es index alapján kapják béreiket. Ezenkívül azt is kívánják a munkások, hogy bérredukció a jövőben csak akkor történhessen, ha a munkabérek már elérték a békeparitást. A munkásoknak az az álláspontjuk, ha a munka­adók szövetsége ezeket a kívánságokat nem honorálná, akkor rövid terminusra fölmondják az indexet. A munkabéreket pedig minden munkaadónál külön fogják kiverekedni. Ebben az ügyben döntés még nem történt, már most azonban meg lehet állapítani, hogy ha az index rövidesen megszűnne, ismét igen nehét helyzet kezdődne. Megkezdődnének ismét a kínos és sokszor nehéz bérharcok, a termelő munka ismét megnehezedne. A tiz százalékos diffírenra nem olyan najy, hogy azon ne le­hetne segíteni a [tárgyalások folyamán, hiszen a béreknél ez alig jelent két százalékot. Két­ségtelen, hogv a munkásoknak olyan béreket kell megállapítani, amelyből fedezni tudják ki­adásukat, kétségtelen, hogy a munkdsnyomoru­ságot végre meg keli szüntetni, tisztességes bé­rek alapján, de a közeledő tél előtt nem lehet egy bizonytalan jövőbe menni. A differenciákat ki lehet korrigálni éa akkor az indexrendazer ismét bivent fogja megmutatni a drágasághoz arányos muflksbérskrt. VMMMMMMMMMAMMMRMMMIIMMH A Radics-párt résztvesz a jugoszláv kormányban. Belgrád, szeptember 15. Azok után a hosszas lárgyalások után, amelyet Davidovics miniszter­elnök és a horvát parasztpárt vezetőségei között folytak, ma már kormánypárti körökben végleg rendezettnek látják azt a kérdést, hogy a horvát parasztpárt képviselői résztvesznek a kormány­ban. A Radics-párt Zágrábban tartott ülésén egyhangúan elfogadta Radicsnak azt a javas­latát, amellyel hozzájárul a résztvételhez és a pártvezetőket megbízta, hogy a kormánnyal megáll? oodjék a tárcák számának és kijelölésé­nek ké désével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom