Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-29 / 24. szám

Szeged, 1924 január 18. SZE QB D Indítvány a hatósági husszék megszüntetésére. (A Szeged tudósítójától.) A szerdai közgyűlés tárgysorozatának iriditványrovata feltűnően és szokatlanul hosszú lesz. Az indítványozók sorá­ban szerepel Balogh Lijos, Mihalovits Dezső, Kelemen Béla és társai, ujabban pedig Kör­mendy Mátyás csailakozott az indítványozókhoz. Indítványát hétfőn déiben jegyeztette be a pol­gármesteri hivatalban. Indítványozza, hogy a közgyűlés utasítsa a tanácsot a hatósági üze­mek, különösen a hatósági mészárszék fokoza­tos megszüntetésére még pedig ugy, hogy ezek az üzemek legkésőbb december 31-ig teljesen ^"indítvány ügyében kérdést intéztünk Kör­mendy Mátyáshoz, aki elmondotta, hogy az indítvány tulajdonképeni célja a hatósági hús­üzem megszüntetése, mert ma már nincs semmi ok arra hogy a város indokolatlan konkuren­ciával 'nehezitse meg a szegedi husiparosok elnök, a közgyűlésen akarja elérni azt, amit eddig a husiparosok sem a város tanácsánál £s —• ugy látszik — a kereskedelmi miniszter­nél sem tudtak elérni. Az indítvány sorsa véle­ményünk szerint nagyon reménytelen, mert a husiparosok akciója általános visszatetszést kel­tett az egész városban. A fogyasztók érdeke ugyanis megköveteli a hatósági husszék további változatlan fenntartását, ez a szempont pedig feltéllenül fontosabb, mint néhány elégedetlen ember anyagi érdeke. Körmendy Mátyás indít­ványából különben nem derül ki, hogy a „hatósági üzemek" alatt csak a város által kezelt közhaíznu üzemeket érti, vagy pedig közéjük számit minden más hatósági — többek között a külső munkát is vállaló — katonai üzemet, például a Mars-nyomdát is. Mert a Mars-nyomda meglehetős konkurrenciát jelent a szegedi magánnyomdavállalatok számára, még pesti büntetőtörvényszéken hétfőn kezdték meg dr. Horger Antalnénak, Horger Antal szegedi aműev is'nehéz életét. ' , tl j ?_ iparosok hivatalos lapjának előálli­Kormendy ^ Mátyás^ szóvalamint ^ipartestüldMj_ásával ^^ ^^^^ Horger egyetemi tanár pöre a felesége ellen. ÍA <?7poed budapesti tudósitójától.) A buda- és kislányom befutottak a szobába. Szétválasz­. mpo tottak. Amikor felpillantottam, láttam, hogy kis­lányomat üti. Az arcát véresre verte. Elvesztet­tem a fejemet, a szekrényhez ugrottam és ki­vettem a revolvert. Sühasem volt még revolver a kezemben. Nem ekartam ölni. Elsült kétszer is a kezemben. Horger felkiáltott: „Mglőttl" A biróság ezután dr. Horger Antalt hallgatta ki, aki elmondotta, hogy amikor kinevezték egyetemi tanárnak Szegedre, felesége kijelen­tette, hogy ő Pestre ment tirjhez, nem megy le Szegedre. Ettől kezdve elhidegült teljesen a vi­szony. Tudta azelőtt is, hogy felesége egyálta­lában nem szereti, mert durva, lelketlen volt hozzá mindig. Ezután Horgerhez az ügyész intéz egy-két kérdést. Ügyész: Igaz-e az, hogy a leányát megütötte ? Horger: Lehetséges. Ügyész: Igaz-e, hogy az ütés következtében a leánya vérzett? Horger: Lehet, hogy egy kicsit megkarcol­tam. Ügyész: A lövés után mi történt a revolver­rel? Horger: Valószínűleg leejtettem. Ügyész: Az első lövés előtt véleménye sze­rint mi volt a pukkanás? Horger: Később tudtam meg, hogy a fele­ségem a kályhába lőtt. Ezután Siklóssy Jenőt hallgatták ki, majd dr. Németh Ödön orvosszakértő véleménye követ­kezett volna Horgerné elmebeli állapotára vo­natkozólag, de kijelentette, hogy csak hat nét után mondhat véleményt, mert ennyi idő fel­létlen kell a megfigyeléshez. Ezután az ügyész indítványára a tárgyalást elnapolták. egyetem! tanár feleségének bűnügyében a fő­tárgyalást. A vádirat házastárson elkövetett szán­dékos emberölés kísérletével vádolja Horgernét, mert 1912 november 15-én Budapesten szó­váltás közben revolverlövéssel megsebesítette az urát. Horger Antalné a hozzá intézett kérdé­sekre kijelentette, kogy nem érzi magát bűnös­nek. Eimondotla, hogy dr. Horger Anlal al 1921 januárjában lépett házasságra, férje azon­ban nem tartotta el, neki kellett dolgoznia, hogy megéljen. Emiatt elhidegült a viszony kö­zöttük. Amikor Horgert kinevezték a szegedi egyetemre tanárnak, „megkérdezése nélkül" el­fogadta az állást és leutazott S egedre. Amikor elöször ment föl Budapestre és meglátogatta feleségét, összevesztek és Horger kijelentette, hogy elválnak. Holmiját is elvitte, de sok min­dent a felesége lakásán hagyott. Levélben szó­lította fel az elhagyott holmi elvitelére. Horger erre azt a hirt terjesztette róla, hogy a kérdé­ses holmit Horgerné ellopta. A végzetes nap délutánján beállított hozzá Horger. — Én éppen a díványon feküdtem — mondja Horgerné vallomásában — a hálószobában. Azt mondta, hogy eljött a holmiért, Menjen át a másik szobáoa — mondottam neki —, meit nem vagyok felöltözve. De nem mozdult. Erre ma­gamra kaptam egy kendőt és kinyitottam a szekrény ajtaját, hogy kiszedjem a holmit. Szó­váltás támadt közöttünk. Horger elém ugrott és támadó állásban folytatta piszkálódásait, mire én arcába vágtam. Ekkor megragadott, fejbe­vágott, lökött rajtam egyet, levágott a díványra, hajamat tépte és fojtogatott, egyik ujjamat csontig harapta. Segítségért ordi o tam. Szolgája ''"'"•riinAnjujuuuLi.T-irL'iri'iAin'i Szabó Dezső nyilatkozik „barátairól" és „nyomoráról" Kik gyűjtöttek Szabó Dezsőnek? , (A Szeged tudósítójától.) Szabó Dezső, a leg- I és mégis a neve alatt gyűjtést indítottak a „leg­érdekesebb és a legnyugtalanabb magyar iró, egy 1 nagyobb magyar és legnagyobb magyar iró" föl­időóta megint elhallgatott. Mióta két évi börtönre segítésére. Szegeden is látható volt egy uj könyv­it egy újságcikk miatt nem irt semmit, leg- ' kereskedés kirakatában ez a nyomtatott gyüjtőív, följebb nv,i,V°Jr ne.m In.,sern,mi>,_:',c°„ ! amely éjénk színekkel ecsetelte Szabó Dezső nyomorát. _ , , „ „ . Most végre maga Szabó Dezső is tudomást szerzett erről a nevét megszégyenítő és hozzá méltatlan koldulásról és pumpolásról és igen ter­mészetesen csattanós és határozott választ ad azoknak a „budapesti barátainak", akik első sor­ban a jó vidéken iparkodnak bizonyos összegeket bevasalni Szabó Dezső számlájára. A rendkívül éles hangú és érdekes tartalmú nyilatkozat a kö­VCtlíCZŐ * rr — Vidékről kaptam először a híreket, aztán a Maevar Hírlapban olvastam, hogy nem tudom kik, nem tudom miért, gyűjtést rendeznek számomra. A dolog természetesen megdöbbentett Mikor .gy már nyilvános botránnyá kezdett dagadni a dolog 'meuielent nálam lapomnak volt szerkesztője, Rik Ödön tartalékos százados és varost mérnök, aki legnagyobb meglepetésemre kijelentette, hogy a ™üitéá ők rendezték. Hogy a közönség tájékoz­tatva legyen, megdöbbenéssel a következőket kell tudomására hoznom: Ahogy a lapom megszűnt, anyagi helyzetem megjavult és ezt Rik Ödön ur nagyon jól tudta. fiuíokk "joaguKK miau, nem irt semmit, ieg­modnráhnyilatk0Z0lt- az ö kegyetlenül irónikus dtei Mn,,a csörSő s'Pka alatt keserű igazinon­velet írt ia°n ^zonban me§int halIat magáról. Le­delmet kér ÍQ szerkesztőségének, amelyben vé­Igen tisztelt Szerkesztőség! nézetkülönbsée Sf* p,olitikai vagy irodalmi abban, hogy segűseneila „Öe£et megakadályozni emberi jóttgot//dW^eX^SS/ Igen szépen kérem mellékeit in/f 1 < • , ban ismertetni. ,,eill*elt interjúm b. lapjuk­Kiváló tisztelettel Szabó Dezső A szirtes utí remetének szíves örömest állunk rendelkezésére. Irodalmi nézetkülönbségé sTÍ lehet köztünk, kivált ami Szabó Dezső irodalmi értékét illeti:,mi voltunk annak legelső hirdetői és megbecsülői. Szabó Dezsővel most az történt hogy kurzusbarátai (még mindig maradt belőlük) az Ő tudta és engedelme nélkül, a háta mögött Azon a napon, amelyiken a két évi börtönre ítél­tek, hozzám jött és felszólított, hogy írjak egy válaszröpiratot az ítéletre, amit ő ki fog adni. Annyira megdöbbentett, hogy Rik Ödön ur még egy engem érő uj veszedelem árán is üzletileg akarja értékesíteni az esetet, hogy minap levelet irtam neki, amelyben udvariasan tudtára adtam, hogy nem akarom többé a környezetemben látni. Es íme, Rik Ödön ur, aki, amikor szükség volt rá, még kötelességszerű méltányosságra se volt kapható, másfél hónappal azután, hogy eltávolítot­tam magamtól minden ok és szükség nélkül végig­hurcolja a nevem az országban és tudtomon kívül szegény tanítóktól, tanítónőktől és egyszerű em­berektől lelkesedett ki a nevemmel 5U és 25.000 koronákat. Rik ur kiterjesztette az akciót a megszállott te­rülekre is, hogy szegény anyámnak Kolozsváron megszerezze azt az örömet, hogy a fia számára koldulni kell. Ha ez becsületes és megengedhető dolog, akkor életemet az emberi jogrenden kivül kívánom leélni. Követelem, hogy a megpumpolt, kivétel nélkül szegény embereknek az összeget rögtön adja vissza. öt napja elmúlt és annak postai bizonyítékát eddig nem kaptam kézhez, amint azt megígérte nekem. Követelem, hogy a lapokban nyilatkozatot adjon le, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy távol állott a szegény embereknek ilyen piszkos meg­pumpolásától. Mivel biztos tudomásom van arról, hogy a gyűjtések nagyobb arányokban történnek az országban felszólítok mindenkit, hogy amennyi­ben a pénzét nem kapta vissza, a dolgot nekem azonnal irja meg, még akkor is, ha bármilyen utánjárással, rámvaló hivatkozással vagy akár nevem aláírásával magyarázgatnák az összeg vissza nem küldését. Ezzel az illetők nekem nagy szol­gálatot tesznek és kérem, terjesszék ezt ismerőseik körében is. Figyelmeztetek mindenkit, hogy az Élet és Irodalom szerkesztőségével és kiadóhivatalával, amennyiben ilyenek még léteznek, semmi érint­kezésem nincs és oda semmi engem érintő kül­demény nem irányítandó. Magyar művészeknek lehet nehéz az élet, de egy sem fog köztük olyan akadni, aki szegény emberek jóérzésének kizsák­mányolásából akarja fenntartani magát. Ha pedig valakit elfog a nagylelkűség, ezt a nemes lelki­folyamatot a maga bugyellárisából bonyolítsa le, mert tanítóktól és tanítónőktől kisiránkozott össze­gekkel adni a bőkezűt, becstelen dolog. Andor Zsigmond nem mond le. (A Szeged tudósitójától.) A legutóbbi szin­ház-ügy nullámai végre elsimulta*. Minden vonalon t életbelépett a fegyverszünet, de kér­dés, vájjon a fegyverszünetet végleges béke követi-e majd. Andor Zsigmond színigazgató, aki — mint ismeretes — néhány nappal ezelőtt a várossal kötött szerződésének Kibontását kérte a ta­nácstól, mert annak további betartása anyagi romlását idézné elö — hétfőn délelőtt a pol­gármesternek átnyújtott beadványában kijelen­tette, hogy felmentését kérő előbbi beadványát visszavonja. — Andor Zsigmod visszavonta a kérvényét — jelentette örömös hangon a polgármester hét­főn délelőtt az ülésező tanácsnak. — Meg­mondtam ugy-e, hogy soha se volt jó az a nagy sietség. Tudtam előre, hogy kiegyeznek Palágyival és igy tárgytalanná válik az ügy. Ezért nem volt sürgős a döntés. A tanács szintén örömmel vette tudomásul a fordulatot, ugy hogy a hétfői tanácsülésen már szóba sem került a szinház ügye. A fordulatot egyébként az idézte elő, hogy Andor Zsigmond * vasárnap kiegyezett Palágyival. A kiegyező fe­lek szigorú titoktartást fogadtak és igy az egyez­ség részletei nem kerültek nyilvánosságra. Hír róla többféle is van forgalomban. Egyes ver­ziók szerint Palágyi lemondott a százalékos haszonrészesedéiről három és félmillió korona havi f x haszonrészesedés ellenében. Más ver­ziók szerint az erideti hét százalékot szállítot­ták le három és fél százalékra. A verziók he­lyességéért nem vállalunk felelősséget, mert az érdekeltek ebben az ügyben minden felvilágo­sítást megtagadtak. Andor Zsigmond a lemondását visszavond beadványában arra kéri a tanácsot, hogy tegyen javaslatot a közgyűlésen megfelelő szinházi se­gély kiutalására. A tanács ezzel a kérdéssel a keddi előkészítőn foglalkozik. Értesülésünk sze­rint hat vagon szén es száz mázsa tűzifa meg­szavazását fogja javasolni.

Next