Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-02 / 28. szám
SZEGED Folytatódik a földreform vitája. Szeged, 1924 februir 2. (A Szeged budapesti tudósítójdtól.) A nemzetK ülés pénteki ülését 11 óra után nyiíoita meg sthy Pál alelnök. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi Miniszter beterjeszti az országos testnevelési programmról szóló törvénnyjavaslatot előzetes tárgyalás é* jelentéstétel végett. Ezután áttérnek a földreformnovella részletes tárgyalására. A 3. §-nál az előadó (erjeszt be kiegészítő módosítást. Ezután Barthos Andor szólalt fel. Az előadó indítványát ajánlja elfogadásra. Ezután Szeder Ferenc és Strausz István terjesztenek be módositást. Litay Ernő nem tartja igazságosnak, hogy azokat az embereket, akik résztvettek a forradalomban, anélkül, hogy bűntényt követtek volna el, kizárják az igénylésből. Ezért csatlakozik Dénes István indítványához. Drózdy Győző hasonló értelemben szólal fel. Förster Elek kívánja, hogy ne az alaptörvény tárgyalásába mélyedjenek bele, hanem a novellával foglalkozzanak. Dénes István: Mnthogy itt a földreform tárgyalásáról van szó, nsgyon alaposan kell a kérdést megvitatni. Nem tehet rób, hogy így alkották meg a novellát, hogy egész sereg módosítást kell rajta tenni. Nagyatádi Szabó István: Nem fogjuk módosítani. Dénes István: A törvény alapján nem igényelhetnek földet azok, akik a társadalomra veszélyes maga artást tanúsítottak. Nagyatádinál veszélyesebb egyén nem is volt a forradalomban. (Nagy zaj és tiltakozás a jobboldalon.) Nagyatádi: Én még sehol sem voltam akkor. Mit tudja, hogy mit akartam csinálni. Dénes: Módosító indítványt nyújt be, amely szerint cs*k azok zárassanak ki a földigénylésbői, akik jogerősen elitéltettek. Propper Sándor hozzájárul Dénes indítványához. Kijelenti, hogy az egységes pártban forradalmi miniszter és 26 forradalmi főispán ül. (Óriási zaj, lármás tiltakozással egybekötve a jobboldalon.) Haller Isván indítványt terjeszt be, hogy a forradalom alatti magatartás címén ne legyenek kizárva az ingatlanokoól azok, akik már am- j nesztiában részesültek. Neubauer előadő reflektál a felszólalásokra: Nincs módjában hozzájárulni az indítványokhoz. Dénes indítványa imperative zár ki minden bűnöst, viszont a törvényjavaslat csak azt zárja ki az ingatlanhoz való jutásbői, akiről nem remélhető, hogy a társadalomban hasznos munkás lesz. Szakszerű kezelés egyéb oVból nem várható. Tehát ninc« kizárva annak a lehetősége, hogy a forradalmi magatartásuk miatt földhöz juthassanak némelyek. (Nagy zaj. Propper közbeszől: Neubauer is forradalmi főispán volt!) Neubauer tagadja Propper állítását és kéri a beterjesztett javaslatok elvetését. Nagyatádi földmivelésügyi miniszter megjegyzi, hogy kerületében még a munkástanács elnöke is földhöz jutott. A novella célja az, hogy a hibákat megszüntesse. A törvényjavaslat szerint az igénylés fe'ett a kiküldött biró dönt. Ha valamilyen ok miatt nem vettek volna fel valakit, még akkor is jelentkezhet az igénylő a tárgyaló birónál. Kéri a beterjesztett törvényjavaslatok elvetését és az előadő kiegészítő módosító indítványának elfogadását. Az elnök szavazásra teszi fel a kérdést. Az öss?es indítványokat a többség elvei és az előadó kiegészítő módosító indítványát fogadja el. A délutáni ülés. A nemzetgyűlés délutáni ülésén Fáy Gyula összeférhetetlenségi bejelentést tett öimaga ellen, mert a földreformmal kapcsolatban neki is juttattak földet. Farkas Tibor kérelmére az elnök megállapi'ja, hogy a Ház n:m tanlcskozóképes, ezért szünetet rendel el. Szünet után Dénes István szólal fel a javaslat negyedik szakaszának második pontjához, utána Mándy Samu beszél és kije enti, hogy a képviselőknek nem kell feltétlenül a kisemberek érdekeit védelmezniük. Meskó Zoltán válaszol Máidy Samunak. Azokról az ügyvéd képviselőkről beszél, akik a parlamentben a választóik földhözjutt -tásáért harcolnak, kerületükben ped g mindent elkövetnek, hogy azt megakadályozz k. Nagyatádi Szabó István a szakasz eredeti szövegben való elfogadását kéri. Farkas Tibor a zárszó jogán szólal fel. A parlamentárizmus elfajulásai látja abban, hogy egyes képviselők mindenféle mellékfoglalkozást val alnak. Ezután ismét Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter szólal fel. Kijelenti, hogy a miniszter csak a több- égi párt akaratával egyező javaslatot terieszthet elő, ha törvényt akar belőle alkotni. A többségi pártnak az a kialakult álláspontja, hogy a kormány nem küldhet ki mindenhová ingyen ügyvédet a felek ügyének védelmére. Ezt a felfogást ö is elfogadta, tehát képviselnie kell a nemzetgyűlésen is. A nemzetgyűlés az indi ványokat elvetette. Az ötödik szakasz tárgyalásánál számos föl szólalás és módosiiási indítvány hangzott, különösen az Országos Földbirtokrendezö Bíróság kiegészítésére vonatkozó pontok körül keletkezett hosszabb vita. A szakaszt eredeti szövegezésében fogadja el a többség. Nagy vita támadt Neubauer előadó egyik indítványa fölött, amelyben azt javasolta, hogy azokat az állásukat vesztett jogafcadémi tanárokat, akik legalább öt éve működnek, nevezzék ki az OFB ba. Farkas Tibor, Gaál Gaszton, Dénes István, Drózdy Győző és Litay Ernő felszólalása után azonban Neubauer visszavonta indítványát. Ezután Scitovszky Béla elnök megszakítja a tárgy alá-st és felhívására Györki Imre ünnepélyesen megköveti a nemzetgyűlést. Az elnök jelenti, hogy Farkas Tibor sürgőt interpellációra kért engedélyt, azt azonban nem adhatja meg. Erre Farkas Tibor bejelenti, hogy Pe»thy Pál elnök a délelőtt folyamán megadta a felszólalásra az engedélyt. Scitovszky a házszabályokra hivatkozik, Rassay Károly u?y kívánja elintézhetőnek a kérdést, ha Farkas Tibor engedélyt kap a felszólalásra, n elnök azonban a házszabályok alapján megtagadj* az engedé'yt. A Ház többsége az elnök álláspontját fogsdja el. Az elnök ezután napirendi indítványt fesz, amely szerint a nemzetgyűlés kedden délelőtt 11 órakor folytatja a földbirtoknovella tárgyalását. Az ülés nyolc órakor ért véget. OIMMMMMM^^ Wilson haldohlik. Washingtonból jelentik: Wilson néhány ntpja súlyos beteg. Állapota folyton súlyosbodik. A mai jelentés szerint éjszakája nyugtalan volt, ereje fogy, az orvosok az éjszakát a beteg ágya mellett töltötték. Egy másik jelentés arról száuol be, hogy Mac Cornick szenátor, amint Wilson házát elhagyta, kijelentette, hogy kevés a reménység s a katasztrófa minden pillanatban beállhat. Nem Eiffel hidja. lila Móra Ferenc. Pár hete, hogy Eiffel meghalt, benne volt minden magyar lapban s persze azt is megirta valamennyi, hogy a szegedi hid is az ő remeke. Ami persze nem azt jelenti, hogy ezt minden újság tudja, mert bizonyosan van olyan is, amelyik azt se tudja, hogy Szegeden hid is van, hanem hát igy van a lexikonban s az alapnekrológ, amelyikből a többi készült, a lexikonból Íródott ki. Ez idáig rendben is van, mert például a lexikon nélkül én se tudom, hogy a budapesti Erzsébethidat ki tervezte. (Igaz, hogy ezt a lexikonból se tudom meg, mert erről azt mondja az okos könyv, hogy ez a hid a kereskedelmi minisztérium Dunahid-osztályának a tervezése. Pedig, gondolom, a hidak tervezése mégse egészen olyan szisztéma szerint történik, mint ahogy egy régi elmélet szerint a népdalok születtek. Tudniillik ugy, hogy a kocsmában egy legény elkurjantott egy vers-sort, aminek aztán egy másik legény rögtön párját kurjantott.) Most azonban egy tudománynépszerűsítő folyóiratban olvasok egy cikket Eiffelről, ismert nevű magyar mérnök tollából s ez is azt irja, hogy a szegedi közúti hid a nagy.francia toronyépítő zsenijéneK az alkotása. Hát ez már nincs rendben. Az újságírónak nem muszáj tudni, melyik hidnak ki volt a mestere, még a lexikon névtelen cikke is tévedhet, de előkelő szakembernek nem szabad tévedni. A mi nagyszerű hidunk, amely nemcsak a rekonstrukciónak vált dicséretére, hanem általában a hidépitő technikának, a szegedi köztudatban is állandóan, mint „Eiffel remeke" szerepel. Az idegeneknek is mindig igy mutatjuk be s különösen iey kérkedünk vele, ha franciákhoz van szerencsénk. (Ámbár hiszen a nagy francia látogatás óta tudjuk, hogy a szerencse is csak mértékkel jó.) Sokszor mulattak rajta, milyen áhítattal tudja azt mondani a szegedi ember, hogy „ezt Eiffel építette." Bizonyosan azért, hadd lássák az előkelő jöttmentek, hogy mi már 1883-ban is tudtuk, mi a szép s francia mesterrel szerkesztettük a hidunkat. Mink már akkor kinéztük az Eiffelből, hogy ügyes ember az, a franciák meg csak 1884-ben jöttek rá, mikor a babiloni tornyot építette nekik. Hát jó lesz revideálni a magyar barbárságról való legendát! Hát ez a franciák kötelessége, a mienk meg az, hogy revideáljuk már egyszer a szegedi Eiffellegengát is! Mert csak legenda az, hogy a mi gyönyörű hidunk az Eiffel remeke. (Olyan, mint az, hogy a Stefánia kioszkja a régi török vár maradványa. Sohse látott az egyéb „török"-öt, mint azt, aki nyáron alvé-i szokott árulni a tövében.) Igaz, hogy igy van megírva a Reizner— Kulinyi-féle monográfiában is, a lexikonokban ís, sőt a hídon elhelyezett emléktáblába is ez van bevésve, de azért a dolog még sem igaz. A márvány csak ugy hazudik, mint a papiros, aminthogy azt a márvány sokszor megcselekszi. Való igaz, hogy a szegedi hidat a párisi Eiffelcég építette, de az Eiffel neve alatt benyújtott terveket Feketeházy János magyar mérnök készítette. A szegedi hid nem a francia, hanem a magyargéniusz alkotása. Ez az állítás, noha én már nem először állítom, talán még a régi szegedieket is meglepi, azért szükségesnek látom hiteles bizonyságra hivatkozni. A Magyar Mérnök- és ÉpitészEgylet akkori hivatalos lapja, az Építési Ipar 1883 végén hosszú cikksorozatban számol be Szeged rekonstrukciójáról. A városépítés legkiválóbb alkotásának a közúti hidat mondja s ezt irja róla: A hidnak tervei pályázat utján szereztettek be amelynek feltételei közé tartozott, hogy a pályanyertes mü szerzője egyúttal meg fog bizatni az építéssel. Ezen a pályázaton a külföld is reszt vett, büszkék lehetünk rá, hogy habár idegen név alatt is, hazai erő maradt a győztes. Az Eiffel párisi cég által benyújtott s legjobbnak talált tervet ugyanis Feketeházy szaktársunk keszitette s az Eiffel-cég azt tőle megvette és benyújtotta. Gondolom, ez a tanúságtétel elég világos és elég hiteles, vitának itt semmi helye nincs. Eiffel ez esetben azt csinálta, amit az öreg Dumas, aki olcsó penzen megvette tehetséges, de névtelen francia irók szellemi szülötteit s kiadván őket a maga világhírű neve alatt, nagy kincseket szerzett , ezekkel az adoptált regényekkel. A Monte-Christo | folytatásai is ilyenek, A világ ura, meg ,4 holt kéz ! cimü ponyvák, amiket most megint lefordítanak magyarra, már nem tudom, azért-e, mert a magyar irók nem tudnak ilyen szamárságokat irni, vagy mert ezzel is illusztrálni akarják, a kiadók, hogy visszaestünk ötven esztendőt. (Ámbár ha ilyen tendencia vezeti őket, akkor inkább a Rinaldo Rinaldini-i kellene újra kiadniok, mert az tán jobban vágna a korszellemhez.) Ugy látszik, a franciáknál azóta se ment ki divatból ez a szokás, mert hiszen Poincaré is ugyanezt csinálta. Pasicscsal terveztette meg a trianoni békét és a saját neve alatt hozta forgalomba. Eiffel tc'nát megnyerte a pályadíjat, fel is építtette a hidat, mint fővállalkozó, kapott is érte többet egymillió forintnál, — hogy aztán ő mit fizetett a magyar zseninek, arról nem tudni semmit. Azt se tudjuk, hogy a magyar zseni hogyan jutott összeköttetésbe a franciával, valószínűleg szegény legény volt abban az időben — noha nem volt már gyerekember, ötven felé járt — s olcsó pénzen adta az ércbeöntendő álmait a gazdag és már akkor is világhírű cégnek. Maga Feketeházy János megmaradt szerény magyar államvasuti mérnöknek s mint ilyen ő tervezte a keleti pályaudvar tetőszerkezetét, a szolnoki Tisza-hidat, a fiumei forgó-hidat, a komáromi Duna-hidat és a Ferenc József-hidat, amit mind a lexikonból tudok. Es az az érdekes, hogy Feketeházy cimszó alatt a lexikon is vele tervezteti meg a szegedi hidat, amivel Eiffel cimszó alatt a francia dicsőséget szaporítja. Én már néhány esztendővel ezelőtt reklamáltam a dicsőséget a nagy magyar technikus számára, nem tudom, milyen alkalomból és azt kértem, hogy ne nevezzük a hidunkat Eiffel hídjának, hanem mondjuk el az idegennek, hogy az magyar elme alkotása. De azt hiszem, azért mindig Eiffel hidja marad s a szegediek, ha megtudják, hogy nem francia volt a hidunk mestere, csak egy magyar mérnök, mindjárt nem találják azt olyan szépnek.
