Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-14 / 287. szám

1924 deeeaber 14 SZIÜD Márffyt és Marossyt halálra Ítélték. Márffynak nem kell kegyelem. Budapest, december 13. A Markó-utcai tör­vén yszék épülele körfll már kor> reggel meg­erősite t rendőrőrjIratok cirkáltak és az épületbe csak a legszigorúbb igazoltatás után lehetett bejutni. A főtárgyalási termet ITár az itélet kihirdetése előtt zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság. A vádlottak közül 10 óra előtt Márffyt, Marossyt és Szászt vezettek fel a fegyveres fogházőrök. 10 óra után pár perccel bevonul a biróság, élén Langer elnökkel és csak ezután vezették be a többi vádlottat. Az elnök egymásután maga elé szóiiíji a vádlottakat: Márffyt, Marossyt, Szászt, Horváth­Halast, Varghát és Radót, akik a bírósági emelvény előtt scrba feléllanak; mögöttük ál­lottak a fegyveres fogházérök. Ifj. Drenka Béla vádlott nem je ent meg a tárgyaláson, jelentke­zett azonban helyette az édesatyja, aki kijelen­tele az elnöknek, hogy fia ma délelőtt 11 óra­kor érkezik a fővárosba. Az einök ezután in­tézkedik, hogy meg'rkezése u'án azonnal eléje állitrák. K hirdetik az ítéletet Az elnök ezután kihirdelte a biróság ítéletét. A törvényszék Márffy Józsefet és Ma­rossy Károlyt nyolc rendbeli gyilkosság bűntettével és több gyilkosság bűntetté­nek a kísérletével, a fiatalkorú Radó Jó­zsefet ugyanezen bflnök vétségében mon­dotta ki bűnösnek az Erzsébetvárosi Kör­ben elkövetett több halált és sebesülést okozó bombamerénylet miatt. Horváth-Halas Józsefet és Varga Feren­cet bűnösnek mondotta ki a biróság több ember sérelmére elkövetett gyilkosság bűntettének kísérletében. Marossy és Szász József mint tettesek, Márffy mint felbujtó bűnösök a gyilkos­ság bűntettének a kísérletében Rassay Károly és Miklós Andor ellen megkisérelt bombamerényletek miatt. A biróság ezért Márffyt és Marossyt halálbüntetésre itéli. Szász Józsefet és Horváth-Halast 6 évi fegyházra mint fő- és 10 évi hivatalvesz­tésre mint mellékbüntetésre itéli a biró­ság, a büntetésükből 8 hónapot a vizsgá­lati fogsággal kitöltöttnek vett a biróság. rajtuk ütlegetisi nyomok nem voltak felfedezhe­tők. A Márffy társaságához tartozó elfogult egyének vallomása, amely rendszerint szintén nem konkrét tényeken alakul, nem vott bizo­nyítéknak tekinthető. Megállapítja az indokolás, me'y momentu­mok voltak azok, amelyek a nyomozást helyes irányba terelték. Ezek között kiemelkedőei fon­tos Radó beismerő vallomása. Eit Radó min­den kénzszereszköz alkalmazása nélkül, bűn­tudatának mardosó súlya alatt tette meg. E vallomásban pontosan leírja az erzsébetvárosi merénylet színhelyét, időpontját, körülményeit s ezek közölt olyan tények is szerepelnek, ame­lyeket kitalálni nem lehetett s amelyeket a nyo­mozás később teljesen igazolt. Majd részletesen ismerteti az indokolás az erzsébetvárosi merénylet előkészületeinek le­folyását, majd egyenkint tárgyalja az egyes vád tárgyává tett bűncselekményeket. A vádlottak előzetes összebeszélése. I (Kőiben 11 óra uíán néhány perccel meg­érkezik Drenka Béla vádlott s elfoglalja helyét. I Nem sokkal utóbb Ulain Ferenc, Marossy | védője is belép a terembe, de nem ez űgyédí -- - he­Varga Ferencet öt évi fegyházra és 10 évi hivatalvesztésre itéli a biróság és nála is nyolc hónapot vesz kitöltöttnek a büntetés­ből a vizsgálati fogsággal. Radó Józsefet 10 évi fegyházra itéli a biróság. A biróság kötelezte a vádlottakat, hogy az összes bün­ügyi költségeket megtérítsék. Az itélet kihirdetése után Márffy idegenen ! ^fX^^ní „ISJf .Kí „ viselkedik és a halálitélet elhtngzás'akor idege- \ ^^ig^lJS^^okTÍM l sen nevet, ugy hogy a védők közül páran te is j ^^a* i^'SJta t jwavakat mormol magában és iáthatóan nagy A bíróság Szász Józsefet nyolc rendbeli gyit- l megerőltetésére kerül, hjgy nyugalmát meg­kcs?ág bűmetténsk és több rendbeli gyilkosság ' őrizze. A többi vádlóit lathatóan az itélet ha­bütiteuénsk * kísérlete, Márffyt két rendbsü, ' tási alatt, sápadtan, szinte mozdulatlanul (11.) Vargát és Marossyt két-két rendbeli gyilkosság " Az itélet megemlíti, hogy a vádlottak konok bűntette kísértetének vádja alól, ifj. Drenka j tagadásuk mellett nyilt vadaskodáit kezdtek a « Bélát pedig a hatóság ellen elkövetett erőszak főtárgyaláson, még pedij teljes cgyérielmüség­1 vádja alól felmentette. f gsl, ugy hog? szembeszökő az összebeszélés . .... ...... I jellege. Tekintályroíí.bolásra, a rendőrség kora­Az ítélet indokolása. | promittálísára való törekvésük egy előzetes meg­varos időkben szűkség volt. Később azután, beszélés jelenségeit kétségtelennek mutatja. amikor nyugodtabbá váltak a viszonyok, ezek Réízleieíen foglalkozik ezután az itélet indo­az alakulatok feleslegessé váltak és feiosrlatá- f kolása a korábbi beismerő vallomásokkal, rá­sukaí a belügyminiszter el is rendelte. A IX. , mutat a tömeges ténybeli adatokra s egyéb kerületi nemzetvédelmi orzlályban is cuk ' bizonyítékokra, amelyek a Radó-féle beismerő Márffy fellépésével kezdődtek meg a bajok. í vailomás valódiságát erősitik meg. Márffy kétes erkölcsű emberekkel vette körül msgát, szinte felségjogokat vindikált magának s a bolsevizmus módszereivel még vérbiróságot is szervezett. Azon állítólagos bántalmazások miatt, ame­lyek Márffyt és társait a nyouozó közegek ré­széről érték volna, külön vizsgálat rendeltetett el, amely bíigfl/oits, hogy a vádlottak vádas­| kodása alaptalan. Maaanrangu rendőrségi kö­zegek, az ügyészségi fogház vezetője ét szak­értők egyhangúlag azt vallották, hogy a vdd­Ezután az indokolás felolvasására került a sor. Mielőtt ezt megkezdték volna, az elnök figyelmezteti a hallgatókat, hogy annak fel­olvasása igen sok időt vesz igénybe és aki azt nem kivánja meghallgatni, az már most hagyja el a termet. Az elnök kijelentésére többen elhagyják a főtárgyalás! termet. Mielőtt az elnök az itélet indokolását meg­kezdené, emelt hangon rászól Márffyra, aki egyre nevetgél: — Csodálom, hogy még ilyen komoly hely­zetben is van kedve röhögni t Majd Greisel táblabíró megkezdi az ítélet indokolásának felolvasását: A nemzetvédelmi alakulatokra, mint a had­ügyminiszter és más illeiékes tanú vallomásá­ból megállapítható, a bolsevizmus! követő za- ' lottakat bántalmazás nem érte és ~érre nézve hiteles szegedvidéki templom-maradvány.) Mikor tegnap hivatalosan föltekintettük a temp­lomablakot a tápéi jegyző úrral, meg a plébános úrral, hamarosan meghoztuk az ítéletet. A templom­hajó oldalához, ahol az oldalbejárat van, oda van toldva valami féltetejü guliba, amit pipagyujtó­nak hiv a tápéi nemzet s amibe elfér vagy öt ember. Ha ezt lebontják — és le kell bontani már csak azért is, hogy ne formátlanitsa el tovább a templom képét akkor olyan falfelület szabadul fel, szemben a plébániával és a főútvonallal, hogy az mindenkit kielégíthet. A tápéi népet azonban nem elégíti ki. Ahogy egy kicsit bementünk melegedni a papiakba, egy négytagú deputáció tolmácsolta előttünk a falu közakaratát, hogy igenis csak ott legyen a tábla, ahol ők kinézték neki a helyet. A főúr kijelentette, hogy az eklézsia egy a faluval, ő nem szegül ellene a hivei akaratának. Fölkértük a négy embert, világosítsák föl a falut, hogy ha lebontják a pipagyujtót, szebb helye lesz ott az emléknek, mint a torony tövében, amit meg kell hagyni a maga eredetiségében és büszkének kell rá lenni, hogy Tápénak olyanja is van, ami­lyenje Szegednek nincs. — Nézzék, emberek, — kapacitáltam én is a szószólókat, — nem szabad az ilyen tisztes régi­séget a maga formájából kivenni. Olyan volna a Mátyás király tornyán az uj márványkő, mintha valamelyik öregapónak az unokája csipkés parted­lijét kötnék az álla alá. Nem ért az semmit. Még a törvényre való hivat­kozás se használt, amely nem engedi meg a műem­lékek megbolygatását. A tribunus plebis-ek azt — Mert jobban kilátszik a kocsiutra. Ez olyan érv, hogy én nem tudom, mit lehet ez ellen vetni. Gondolom, abba nern hajlandó bele­menni a város, hogy épittesen Foerkkel Tápénak akkora templomot, amelyiknek a fala jobban, kilát­szon a kocsiutra, mint az ó-torony lába. (Ámbár ráférne erre a derék falura három akkora templom is, mint a mostani.) Vagy azt mondja a város, hogy tegyétek a táblát, ahová akarjátok, utóvégre is szent a szivetek szándéka és a tietek a templom, de akkor leveszem róla a kezemet és leköszönök ,,, . .—. »fcW1MI„s,. a kegyuraságról. De azt hiszem, erre a megoldásra j Az elnök: Mdrjty, akar felebbezni, vagy nem meg Tápé nem voksolna rá. f Márffy : Hát felebbezek l Rövid szünet ulán az ítélet azon ráiz'nek indokolását olvasták fel, amely a többi bomba­merénylet eseteket tárgyalja, végül azzal a résszel foglelkozík, amey a vádlottiknik egyes vádak alól való felmentéséről szól. Kiemeli a vádlottak terhére jelentkező súlyosbító körül­ményeket, majd a gyér számban mutatkozó enyhítő körülményeket, melyek egybekeléséből a rendelkező részben megállapított büntetési tételek jelentkeznek kissatjandókntk. A felebbezések. A hatalmas indokolás felolvasása ezzel véget ért. Ai elnök most az ügyész filé fordul, hogy tegye meg észrevételeit. Dolowschiák királyi ügyész feláll és a következőket mondja: — Az itélet büntető részében megnyugszom, a felmentő rész ellen azonban felebbezek. Kiszely védő akar most szólni, az elnök azonbsn igy szól: — Miután a szünetben a vádlottak már ér­tekezhettek védőikkel, először őket illeti meg a szó. Márffy álljon elő. Márffy: Mé^ nem beszéllem védőmmel. S hogy beszámoljak arról is, ami nem kerül bele a hivatalos jegyzőkönyvbe, valami vitás kér­dés eldöntésére behozta a főúr a Dedek Crescens szép könyvét, a Szentek Életé-X, amely azért is nagyon hasznos könyv, mert a tartalom-mutatóból mindjárt kitanulhatja az ember, melyik foglalko­zásnak ki a védőszentje. — Ejnye, — azt mondja Berzenczey Domokos — megnézem már, ki a mérnökök védőszentje; jó azt tudni, mert nekünk sokszor szükségünk van rá. — Ne bántsd, Domokos, — figyelmeztettem a főtanácsost —, jobb hinni, mint tudni Márffy sérteget. Ezzel Márffy előrelép, kivesz a zsebéből egy cédulát és atról kezdi olvasni: — Felebbezek először is azért, mert az itt­lévő tanács elfogult volt, másodszor azért, mert az ittlévő tanács részrehajló volt... Az elnök erélyesen csenget és közbevág: — Ezért fegyelmi büntetéssel sújtom. Többet nem engedek meg magának. Megengedtem, hogy azt mondja, hogy elfogult volt a tanács, de azért a ki jelen léséért, hogy részrehajló volt, De Berzenczey tudni akart és rövid kutatás • megbüntetem, után megállapította, hogy a mérnököknek nincs ) Márffy: Felebbezek továbbá síért, mert en­védőszer.tjük. A gépészekre és az építészekre egy kis jóakarattal még csak rá lehet fogni egy-két pátrónust, de a városi mérnököknek senki se fogja pártját odafönt. Ha csak Pillich Kálmán meg nem szánta őket azóta erősítették, hogy ők felelősek a népnek és a nép s Ezt tartoztam megírni hálából azért, hogy Ber­köti magát ahhoz a helyhez, amit ő kiválasztott, f zenczey barátom olyan nagyszerű lábzsákokról és — De hát mondják már meg, az Isten szentelje j bundákról gondoskodott a tápéi expedícióra, minek meg magukat, inivei különb hely a torony lába j folytán határozottan merem állítani, hoey Tápén a templom oldalánál ? \ melegebb van, mint Szegeden. gem az elnök ur őméltósága folyton terrorizált. Ismét erélyesen rácsenget ai elnikt — Rendreutasítom. Márffy: Védekezésemet nem engedie meg, ezenkívül az ittlevő tanács megsértette az 1896: XXXVI. törvénycikket. Fe ebbszek azért végűi, mert ártatlan vagyok. Az el lök: A fegyelmi büntetést majdgközölni fogom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom