Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-25 / 296. szám

22 SZEOED 1924 december 25. Tizenöt évi fegyház volt a legsúlyosabb büntetés, amit a szegedi bíróságok 1924-ben kimondottak. Féltékenységi drámáktól — a rágalmazásokig. Szeged, december 24. (Saját tudósítónktól.) A háború utáni időkben egyre nagyobb sze­repet játszanak a mindennapi életben a tör­vényszékek és az újságok hasábjain egyre nagyobb teret kér a törvényszéki rovat. Meg­rendültek a lelkek és a háború négymillió halottja után, már nem szenzáció egy-egy na­gyobb bünügyi esemény, hiszen, sajnos, min­dennaposak lettek a bombák hangjai és a rágalmak kiáltozásai. A boldog béke idejé­ben külön tudósítók utaztak le egy-egy na­gyobb bűneset tárgyalásához és az egész világsajtó hetekig erről tárgyalt. Ma már nem érdekes egy újság, amelyben nincs törvény­széki rovat. Gyilkosságok, bombapörök, rágal­mazások, betörések, csalások, inzolvenciák ma több helyet kérnek a könyvek lapjainál is. Minden pályán fölösleg van, csak biró kell egyre több, csak ítélkezni kell egyre többször a bűnök fölött. Érdemes széjjel nézni, milyen munkát kel­lett elvégeznie a szegedi bíróságoknak a megújhodás ötödik esztendejében. Gyilkosságok, féltékenységi drámák. Február 12-e volt az első nagy nap a sze­gedi törvényszéken. Két város voll izgalom­ban napokig, két város figyelt minden szóra, Szeged és Vásárhely: ezen a napon kezdte meg tárgyalni a törvényszék Juhász tanácsa Fekete Géza vásárhelyi gyógyszerész féltékeny­ségi tragédiáját. Engelthaller Kálmán atléta bajnok és husz éves fiu barátja volt Feketé­nének. Egy éjszaka megle$le Fekete Géza, mig a fiu feleségénél volt. Másnap lelőtte feleségét, Engelthaller csak térden menekül­hetett. Az első napon zárt tárgyalás. Félváros a törvényszék folyosóján. Bent a teremben olvassák Feketéné naplóját. Kint a folyosón elmerülve könyvet olvas Engelthaller. A the­rápiát. 13-án délután végre nyilt tárgyalás. Tanúkihallgatások. 14-én még mindig, 15-én itélet: egy évi és nyolc hónapi börtönre Ítélték Feketét erős felindulásban elkövetett szándé­kos emberölés miatt. Télváros szomorú szem­mel nézett a sápadt elitélt után. Engelthaller könyvet olvasott. Junius 17-én a tábla helybenhagyta ezt az ítéletet. A Kúria csak januárban dönt. Február 17-én olvasta fel a Vild-tanács a Kúria döntését Kövér Lajos tanitó ügyében. Aki megmérgezte feleségét, apósát, majd má­sodik feleségél. A Kúria helybenhagyta a tábla halálos Ítéletét. Nem sokkal később Vild Károly fölolvassa, hogy a kormányzó meg­kegyelmezett. Kövér Lajost élethossziglan át­vitték a Cslllagbörtönbe. Három hónap múlva újra gyilkosságot tár­gyalt a törvényszék. Kovács András a törvény­széken liz késszurással Buday biró előtt meg­ölte ellenfelél, Tímár Józsefet. A statáriális biróság először halálra itélte, az ujrafelvétel­nél a Juhász tanács három évi börtönre. De­cember 17-én a tábla még rtem hozott ítéletei, fölküldte az iratokat az igazságügyi orvosi tanácsnak. A Pókay tanács május 21-én itélt a testvér­j gyilkos Rutai Imre fölött, aki megölte bátyját Sólya Rozál miatt. Hogy egyedül az övé legyen. A holttestet elásta az udvaron. Tizen­öt évi fegyházat kapott. Szeptember 27-én ismét nagy ítélet volt. Négynapos főtárgyalás után ítélkeztek Kopor­nyik Mária és Nagy Sándor fölött. Kopornyik fölbujtotta Nagy Sándort, hogy 1922 júniusá­ban ölje meg vadházastársát, Kovács Gáspárt, földet ígért neki. A biróság bűnösnek mondta ki őket az előre megfontolt szándékkal elköve­tett emberölésben és Kopornyikot, mint föl­bujtót, Nagy Sándort, mint tettest 15-15 évi fegyházra itélte. December 5-én nyolc és hat évi fegyházat szabott ki a törvényszék. Apagyilkosok fölött Ítélkeztek. Kálmán Pál és László Szentesen megfojtották apjukat, majd a szentes—cson­grádi Tisza-hidról bedobták a holttestet a Tiszába. Követ kötöttek apjuk holttestére. Nyolc évet kapott az idősebbik, hatot a fiata­labbik fiu. Merényletek, betörések. Január utolsó napján tárgyalták Olasz Sán­dorné bűnügyét, aki elkeseredésében behatolt Nikelszky Jenő, makói polgármester szobájába és a polgármester feje felé sújtott egy két literes súlyos tejesüveggel. A polgármester karjával védte ki a támadást és csak kisebb sérüléseket szenvedett. A törvényszék hét hónapi fogházra itélte. Egy hónap múlva a /í/Adsz-tanács előtt állottak a tó komlósi forradalmi fosztogatók, hogy öt év után elvegyék büntetésüket. A forradalom éjszakáján ugyanis 169 tótkomlósi elvakult ember megtámadta a község zsidó ; polgárainak házát. Brüll Hermann házát, laká­i sát, boltját teljesen kifosztották, a család . tagjai alig tudtak elmenekülni. A fosztogatók közül 162-en kegyelmet kaptak, mig a hét ; főbünös nyolc hónapi börtönbüntetést kapott ' egyenkint. Március 18-án kerültek a törvényszék elé az úgynevezett szentmihálytelki paprikalázadók, akik 1918 végén egy uj paprikarendelet miatt a Szántó-malomnál kövekkel, kaszákkal, husán­gokkal akarták széjjelverni a szegedi rend­őröket. A 34 vádlott ügyében a főtárgyalást elnapolták, mivel kegyelmi eljárás van folya­matban. A nyári szünet után, szeptemberben kellelt volna megtartani a főtárgyalást a szegedi törvényszéken a csongrádi bombamerénylet ügyében, azonban a bombaügyet kivették a szegedi törvényszék kezéből. Szeptember 27-én hirdette ki a szolnoki törvényszék a felmentő Ítéletet . . . Szeptember 17-én Papp Istvánné állott a Pókay-tanács előtt, akit férje Kovács Amália varrónő miatl elkergette házából. Pappné erre 1 megtámadta Kovács Amáliát és leöntötte zsirszódával. A törvényszék egy évi börtönre és 25 millió kártérítésre itélte az elűzött asszonyt. December huszadikán pedig három, illetve két évi fegyházra ítélték a Napsugár betörőit. Sikkasztások, csalások. A sikkasztások, csalások és más intellek­tuális bűnügyek mindegyikében nem lehetett ebben az évben megtartani a főtárgyalást. A sort Molnár Géza ügye nyitotta meg, aki a rendőr­ség sikkasztója néven ismeretes. Kétnapos tárgyalás után öt évi fegyházat kapott 42 rend­beli hivatali sikkasztásért, 60 rendbeli csa­lásért és 12 rendbeli okirathamisitásért. Kilenc év után, április 15-én került a biró­ság elé Altrandi Jakab, aki 1915-ben gabona­és takarmányszállilásra kapóit megrendelést a péterváradi hadseregparancsnokságtól. Két hónapi fogházat kapott, annak ellenére, hogy azzal védekezett, hogy a katonaságtól nem 5 kapta egyenesen a megrendelést és a takar­mányt azért nem szállította le, mivel nem kapott vízhatlan ponyvát. Május 26 án két és fél évi fegyházra itélte Tarajossy biró Klein Gyula volt hitoktatót különböző csalásokért, majd októberben a tábla szabadlábra helyezte és a bizonyítás megismétléséi rendelte el. Ez már még is történt, a tábla csak az uj évben mond ítéletet. Friedrich István szegedi titkárát, Bonyhárd Jenőt szeptember 14-én egy évi börtönre ítélték sikkasztásokért, majd ezt a büntetést novemberben két és fél évre emelle föl a tábla. Szeptember végén került a törvényszék elé lefogyva és sápadtan Stein Sándor volt főhad­nagy és bankhivatalnok, aki, mint az egyik szegedi bank kosztosztályának vezetője, mint­egy 20 milliói sikkasztott. Két és fél évi fegyházra ítélték. A tábla is helybenhagyta az ítéletet. Sajtópörök. Az első sajtópör alkalmával kurzusujságirót itélt el a biróság, tüzes Zsirkay Jánost. A még mindig tarpai követ Tölgyes Gyula hírlap­írót rágalmazta meg. Fennhéjázó beszéde után negyedmillióra Ítélték, de a Juhász-tanács Este, lámpafény mellett... Irta: Cserzy Mihály. A déli harangszó alighogy elenyészik a külváros igénytelen házai fölött, mint látha­tatlan kárpit ereszkedik le gyors iramban a szürkület. Az emberek a jószág-etetésre gon­dolnak, beülőzik a tyúkokat, megkeverik a malacok és hizók részére az eleséget, kimé­rik a szemeskukoricái, azután vesszőt és ha­sított fát készítenek be a tűzhely mellé és a petróleum-lámpást is megtisztogatják. Elcsípi a gazdasszony a bél elégett, kormos fölüle­tét, az üvegjét átlátszóvá tisztogatja s mikor mindezekkel készen vannak, a szürkület sö­tétebb tónusba megy át és ime, itt van újra az estalkonyat, a hallgató, barátságtalan ádventi est. Ekkorra már jelt adnak az ól lakói, a levá­gásra váró disznók és hangos sivalkodással követelik a napi konvenciót. — Gyerünk — mondja az ember az asz­szonynak —, ötessünk. Az ember öreg. A hetven felé jár. Az asz­szony is fölül van a hatvanon, ennélfogva, mint két árnyalak, lassan, imbolyogva mozog­nak a jószágudvaron, viszik a kétfülü dézsá­ban a .kevertet", a szakajtóban a morzsolt kukoricát és a szokásos „kuj te" ....nézd, nézd" és hasonló riogató szavak kísére­tében beleöntik a vájuba a híg lét, mely­nek alján derce és darált kukorica nehe­zedik, a fölülelén pedig kenyérhaj darabok úszkálnak. A behizott szemű jószágok mohó étvággyal szürcsölik a pompás eledelt, fal­ják a sűrűjét, csancsogva küldenek le min­dent, mert hát azért disznó a disznó, hogy ne válogasson az ételben. A hasuk las­sankint kidagad s mikor kinyalják a rágott­szélű, piszkos vályúi, az orrukat fölfelé tart­ják és lusta röfögéssel köszönik meg a vacsorát. Mindezt az öregek nagy nyugalommal né­zik. Nem szólnak, csak a gondolataikkal tár­! salognak önmagukban s a lelkükben ringatják a boldog érzést, mely a reménységből fakad. Mikor kifelé kattyognak, akkor szakad föl az ember ajkán a szó: — Szilveszterre kés alá valók lösznek. Az asszony utána gondolja: — Ha az Isten is ugy akarja. „ Igen, az Isten, ki mindenek sorsát irányitja. Ő mondja majd meg, hogy lesz-e ujeszten­dőre disznóorr tormával, vagy szappant főz­nek-e a keservesen meghizlalt állatokból. Szilveszter még messze rázogatja szakálláról a havat és ki tudja, mire ideér, lesz-e hó és zúzmara. Lesz-e alkalmas idő a disznó­ölésre. Mikorra beér a szobába Bélteki András meg a felesége, öreg este van. Olyan gyor­san jött ez a feketeség, mint a gondolat. | Az imént még ál lehetett látni a levegőn, most pedig már csak a gágogásukat lehet hallani a vadludaknak, amint a ház fölött épp e percben húznak át a tó irányába. — Hideg lösz — véli Bélteki a ludak húzása után. Az asszony nem válaszol rá. Más gon­dolat motoszkál a fejében. Egyébként is hal­lott ő már ilyesmit és mégis enyhe nap következett utána. A régi emberek jóslása sem hiteles, épp ugy, mini a maiaké. Az ura kiszólása mégis megserkenti és már töri is két reszkető kézzel a száraz ágvesszőt, hogy mielőbb begyújthasson. A lámpa fölgyujtá­sával még vár, mert most nem öt krajcárért adják a petróleum fontját, mint hajdanában, ez okból takarékoskodni kell ezzel is, mint mindennel. A gyufa is megsercen a lakaró­papir alján s a másik percben már lánggal ég a rőzse. Várja az apró fahasábokat, hogy meleget onthasson a két petyhüdt test körül, melynek vére lustán folydogál már az erek meszes csatornáin át a maga utján. — Gyújtsd mög hé azt a világot, hogy lássuk mit őszünk. Ezt megint az ember mondja. Az asszony még mindég nem beszél. Noha fordítva lenne rendjén, merthogy a természet ezt eképpen rendezte el az ő nagy bölcsességével, igy adváif nagyobb hatalmat a gyengébb fehér­népnek a dacos természetű férfi fölött. A be­szélgetést csak akkor indítja meg Mári néni, mikor az asztalt is letakarította a délről ma­radt krumplileves elfogyasztása atán és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom