Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-18 / 14. szám
4 SZBQBD 19*5 január 18köteles iparos forgalmi adatainak és az arányosság elvének szem előtt tartásával állapítsák meg a méltányos álalány összegét. Ezzel a rendszerrel a kézmüiparosság is legnagyobb részben mentesítve lesz a forgalmi adó lerovásának kötelezettsége alól, illelve megszűnnek az eddigi átalányozási rendszernek tapasztalt visszásságai. Az öreg Ferenc József Irta: TorulU Sándor. Alig néhány esztendeje, hogy történelmi mértékkel mérve is szokatlanul Insszu pályafutás és szinte példátlanul hossza uralkodás után kidőlt az élők sorából. Alig néhány esztend5 telt el a ködös és komor novemberi alkonyat óta, mikor a schönbrunni kastélyból szárnyrakelt a hir, hogy Ferenc József megtéri az őseihez. A világháború zajlásinak közepette, miközben az ágyuk dörögtek az összes harctereken, hagyta el örökre trónját, melyen megvoltunk szokva öt változatlanul látni év izedeken keresztül. Arasznyi idő telt el a halála óta és mégis ugy tetszik, mintha his'óriai messzeségbe távolodott vo'na tölíink. Talán az azóta egymásra tornyosuló sorsdöntő jellegű esémények hosszabbiják meg látszólag az eltelt rövid néhány esztendőt és jelen'étik meg közgyűlési termek képeiből, történelmi munkák és képeslapok illusztrációiból, emlékérmekről és a papirj egyek áradatában e tünt pénzekről jól ismert vonásait egy már régesrég eltűnt és az emlékezések ködíből felmerülő árnyék formájában. Talán annak a körülménynek is kell ezt tulajdonitanunk, hogy egyénileg nem a mi korunkhoz, hanem sokkai inkább ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a negyvenes években haladásról és polgári szabadságról álmodozott, a következő évtizedekben átélte Európa átalakulását s a patriarchális kisvárosok és a postakocsi helyett a zajgó nagyvárosokat és a vasutak hálózatát hagyta ránk örökségül. Uralkodásának utolsó esztendeiben Ferenc József az öreg ember volt Európa legősibb trónjainak egyikén. U.alkodása első korszakának eseményei már régesrég a mult ködében merültek el, mikor ő még mindig a helyén állott, hadparancsokat bocsájtott ki, minisztertanácsokon elnökölt, államainak f^méltóságait kihallgatásokon fogadta és uralkodói kötelezettségeit mintaszerű pontossággal teljesítette, ö volt az öreg ember, akinek megítéléséhez a mindennapos mérték hiányzott. Személyét majd hét évtizednek az eseményei zúgták körül; látta uralkodóknak a trónralépését, megöregedését és elhalálozás &t s látta ismét utódaiknak eltűnéséi. Első tanácsadóinak és ellenségeinek fiai leltek a miniszterei és voltak méltóságok az udvarában, kiknek nigyatyái ugyanazt az állást töltötték be az ö szolgálatában a viaszgyertyák és elöltöltő fegyverek idején. Nem csoda, ha csaknem elveszítette a kortárs jel egét s ö ezekkel, ezek pedig vele idegenül állottak szemben. Ez volt a viszonya a hozzá közelállókhoz; alattvalóinak nagy tömege számára pedig jóformán nem volt egyéb fátyolos képnél. A most élő nemzedék úgyszólván csak a távolból ismerte öt és a legendaszerüséggel övezte körül. Friedjuig Macharnak egy hasonlatát alkalmazza reá a történelmen átvonuló árnyékról, melynél nem lehet látni, aki vetíti. Éleiének külső eseményei és uralkodásának históriai adatai már számtalan munkában meg vannak írva és ismereteseknek tételezhetők fel Sokkal ritkábban kiséie ték meg Ferenc József személyiségének a megrajzolását. A semmitmondó udvari díszmunkák, melyek akárcsak a * Az alábbi tanulmány, melyet több folytatásban közlünk, talán az elsfi kísérlet magyarul Ferenc József egyéniségének emberi szempontok szerint való méltatására. Hogy mi történt uralkodásának ideje alatt, az tömérdek történelmi munkában le van fektetve. Sokkal nehezebb azonban megállapítani, hogy neki személyileg mekkora része volt az egyes eseményekben és még inkább, hogy milyen viszonyban állt a körötte levő emberekhez és a körötte lejátszódó dolgokhoz. A halála óta, de különösen az összeomlás után megjelent emlékiratok némi tájékoztatást nyújtanak ebben a tekintetben. Magától értetödőleg az ezek alapján megrajzolt kép még nem lehet tökéletes és csak első kísérletnek a jellegével bír. A tanulmány célja, hogy minden politikai állásfoglalástól menten Ferenc Józsefet mint embert rajzolja meg. hermelin, csak cifraságszámba mehetnek s a szenzációhajhászó és regényes „leleplezések", melyek az összeomlás ótt gombamódra burjánzottak fel, bá'ran figyelmm kivül hagyhatók. Hogy reá vonitkozó személyes és emberi feljegyzéseiket közzétegyék, abban a hozzá közelállókat meggátolta a hallgatás kötelezettsége. Csak haláli óla kísérelték meg egyesek, hogy róla a valóságnak megfelelő képet rajzoljsnak, helyesebben, hogy szemé'yiségének ismeretlen vonásait felfedjék. Ezekből a halála után megjelent feljegyzésekből, amelyek természetesen nagy óvatossággal kezelendők, mert sierzöik többé-kevésbé a saját szerepüket igyekszenek igazolni, vigy az események irányításában való részesedésüket akarják kedvező világításba helyezni, egy olyan uralkodónak a képe domborodik ki, aki a trónokon ülő többi kartársaival alig hasonlítható össze. Ferenc József az uralkodónak egy többé vissza nem térő típusát képviselte. Mint Ausztria császára és Magyarország apostoli királya s egy ősrégi csilálnak az elismert feje, olyan mértékben volt eltelve kimagasló állásának a tudatától, hogy az összes személyi momentumoknak nála háttérbe kellett szorulniok. Lénye úgyszólván beleolvadt az uralkodói hivatásba. Egészen mis volt, mint többé-kevésbé a modernség fu/allatától érintett kollegái. Az idősebb Vilmos császár túlságosan katona volt a szónak porosz értelmében, II. Vilmo3 nagyon is modern. Edvárd, vagy Liptt, a belgák királya, tőzsdei jegyzéssel a kezükben uralkodtak. Alfonz spanyol király, aki szerkesztőségekbe látogat el és ujságirókkal baráti alapon érintkezik, az uralkodónak ismét egy egészen uj típusát képviseli. Egy sem volt közülök oly kizárólagosan császár vagy, király, mint Ferenc József. Nála nem mentek frázis-számba az olyan kifejezések, mint „házam", ,népeim", „országaim", vagy „hadseregem". O tényleg tulajdonosnak érezte magát, akit a többiek szolgálni tartoznak, — a többiek, akiket csak szolgálatuk rendfokozata, de nem minemüsége különböztet meg egymástól. Az uralkodóhoz való viszony szempontjából nincsenek állampolgárok, csak alattvalók. E meggyőződésében Ferenc József volt az Isten kegyelméből való uralkodás utolsó megszemélyesítője, ő volt az utolsó a cézárok sorában. Különösen az öreg Ferenc Józsefet kell ebből a szempontból megítélni. Természeténél fogva is zárkózott jellem volt s ezt a zárkózottságot még fokozta, hogy a tartózkodó magatartásból, melyet az uralkodói méltóságból kifolyólag saját személyét illetőleg kötelességgé avatott, úgyszólván sohasem ltpett elő. Nyilvánosság elöti nagyon ritkán beszélt s amit mondott, annak szinte sohasem volt személyes jellege. Ha bármilyen aktusnál beszélnie kellett, adott pi lanatban előlépett a szolgálattevő adjutáns és átnyújtotta a papírlapot, melyen nagy, olvasható betűkkel volt leiiva az uralkodó mondani valója. Amiket cerclek és kihallgatások alkalmával az előtte feszes tartásban álló alattvalóktól kérdezni szokott, évtizedek óta ugyanabban a megszokott keretben mozogtak. II. Vilmos csiszárhoz hasonló rög önzéiei, impulzív megnyilatkozásai Ferenc Józsefnek sohasem vol ak. Politikailag ennek a tartózkodásnak lehetlek előnyei, de valami hidegség vette körül az öreg uralkodj személyét. Nagyon jellemző, . amit egy megfigyelője állapított meg róla. Életben minden ember más, mint az arcképein. Ferenc József az életben is azt a benyomást keltelte, mintáz érmek babérkoszorus mellképei. Ferenc Józsefnek ezért nincsenek mondásai. A történelem margójára számla'an anekdotát és vidám történetké jegyeztek fel koro íás főkről; ismerünk uralkodóktól és más magas állású személyiségektől származó, vagy legalább nekik tulajdonított szállá igéket. Ferenc Józsefnek ellenben se anekdotái, se szálló igei nincsenek és a kevés mondás, amit neki tulajdonítanak, nem autentikus. Nálunk legismertebb mondásáról, „Szeged szebb lesz, mint volt", például egész biztosan tudjuk, hogy nem tőle származik. A király ezt sohasem mondta, hanem sz ujságirók adták a szájába. „Szellemes" megjegyzéseket tőle nem nagyon ha'lottak a zsurnalisztikának nevezett napi történelem krónikásai, viszont formailag soha sem adott okot a megbotránkozásra. Az a vonás hiányzott nála leginkább, amely az uralkodók személyét a többi halandók számira is reálissá, megfoghatóvá, egyénivé és emberivé teszi. (Folytatjuk.) A rádiózás Szegeden. Szeged, január 17. Az udvaron egy kifeszített antenna szalad át egyik háztetőről a másikra és az idegen bizonyos tisztelettel néz föl reá. Itt szaladnak össze a világ minden részéből érkező hanghullámok és az antenna segítségével odafent az első emeleten lévő szobában éppen ugy hallani a newyorki Metropolitain Opera előadását, mint a milanói Scalában vendégszereplő francia énekesnő énekét, vagy az Eiffel-torony hiradasait. Bent a szobában műszerei között kísérletezik Babnigg Béla gimnáziumi tanár, a megalakítandó Ridió Club egyik lelkes indítója és a megindítandó rádiókurzus előadója. Felkerestük a laboratórium sokféle fajtájú műszerei között. A professzor arra a kérdésünkre, vájjon Szegeden sok hive van-e a rádiónak, megjegyezte, hogy a rádiónak, mint érdekes különlegességnek, nagyszámú hivei vannak és kijelentette, hogy akadnak Szegeden számosan olyanok, akik valamelyik német lap leírása nyomán saját maguk akarják összeállítani a felvevőkészüléket, azonban miután a rádiózás lényegével nincsenek tisztában, kísérletezésük mindig csak kísérlet marad. — Nagyon helyes lenne, ba szakemberek tartanának előadást a rádióról azoknak, akiket a rádió érdekel. — Szó is van arról — válaszolt a profeszszor —, hogy nyitok egy rádió-kurzust és ott kiképezem a rádióamatőröket, de erre, sajnos, jelenleg nincs időm, hanem azt hiszem, nemsokára megvalósíthatom ezt a tervemet. — Mi okozta a rádiónak ezt a hihetetlenül gyors fejlődését? — kérdeztük Babnigg professzort. — A gyors fejlődés a Lieben által felfedezett elektroncső gyors fejlődésének köszönhető. Ez tette lehetővé az ultraérzékeny vevőkészülék és a dróttalan ttlefonleadók gyártását. Véleményem szerint a rádiózás elérte a mai segédeszközök mellett lehetségessé vált fejlődésének lehető magaB fokát és a szakemberek már megkísérlik a mai fejlődés leegyszerűsítését és visszatérnek a régeboi eszközök tökéletesítéséhez. A profess tor megjegyezte, hogy szegedi kísérleteinek eredményét Julár őrnagynak és Haltern századosnak köszönheti. — Julár őrnagy buzgósága, hozzáértése és minden technikai kérdés iránt érzett szeretete tette lehetővé, hogy Szegeden a rádiózás ebben a mai stádiumában van. Megkísérelte a lehetetlent : semmiből egy kitűnően felszerelt állomást teremtett. A professzor ecsetelte azt a sok munkát, amit véghez kellett vinni addig, amig sikerült Szegeden is berendezni egy jól felszerelt feladó és felvevő állomást. Visszatért ismét a rádiókurzus megnyitására és kijelentette, bogy röv.d idő múlva Ősegeden is olyan rádióláz fog erőt venni, mint amilyen ma a külföldön megnyilatkozik és bizonyosra veszi, hogy s kurzusra sok ajánlkozó akad, annál is inkább, mert néhány óra végighallgatása után a hallgatókból a legjobb rádióamatőrök lesznek. B£ fl If Á T fényképészeti műterme f% U VH | 9 Kárász-utca 7. A legszebb hlvite fi nagyítások a í 09 legjutányoaabb árban készülnek Szent István Portersür a Polgári Serfőzde felülmúlhatatlan sörkülönlegessége állandóan friss csapolásban a 577 „Próféta" sörcsarnokban kapható
