Délmagyarország, 1925. augusztus (1. évfolyam, 60-81. szám)

1925-08-11 / 67. szám

DELMAQYARORSZAQ Elmúlt szegedi életek. Hegedű* Péi. A tavasszal, álmodozva Schwarcz József dr. társaságában a mi hajdani pátriánk­ról. a Délvidékről, másra igyekezem terelni a beszédet s azt kérdezem: — Nem emlékezteti valakire Szabó Dezső? Felvillan a szeme a egyszerre megadja a választ. — Dehogynem. Hegedűs Palira. Nagyon megőrültem, amiéit nem téved­tem. Hegedűst, aki torontáli származású ember volt, mind a ketten jól ismertük, egész kőzelról, családjával együtt. Terhelt famíliából származott s messzire kiemel­kedett az átlag sorból. A bátyja régebben Torontái {¿jegyzője, aki egyszer csak minden különösebb ok nélkül agyonlövi magái. A főjegyző fia, Andor, ulánus­főhadnagy Sarajevóban, ahol akkotiban Auffenberg Móric a hadtestparancsnok. A garnizon kicsiny és unalmas, a tiszti társaság kicsinyes és szük látókörű, Andor unja a folytonos tumpolást, a kártyát, meg a katonai humort, — olvasgatni kezd s beleszeret Schoppenhauerbe. Kissé csapott a homloka, nyugtalanul száguldanak benne a gondolatok, elkezdi kutatgatni a családját, sok ideges őst talál s megállapítja, hogy ő nem életre való. — Terhelt vagyok I Egy kapitánya igyekszik kiverni lejéből a rögeszmét, cipeli bálakba s hogy uj Ösvényre terelje, a hiúságát kezdi biriz­gálni. — Szerelmes beléd az Auifenberg Erika. Erre a tréfára Hegedűs Andor parádéba csapja magát és megkéri a lányt. Ott nagyot néznek, köszdnik a megtisztelte­tést, amire nem adtak okot, mert azért, amiért néha táncoltak, talán mégse . . . — Kosár, kosár < Újra lehetetlenné vált számára az élet s kezdődött olyan sok mindenféle, hogy kitarkázna egy regényt is. A részletek most nem tartoznak ide, elég abból annyi, hogy sok bolondság, közben elmemegli gyelés után a fiu hazamegy Nagybecske­rekre, látszólag megnyugszik, egy napon mégis agyonlövi magát az apja sirján. X szomorú családi fátum örökségét Hegedűs Pál is magában hordozta, habár ö természetes halállal halt meg. De nyug­talan szelleme sohasem tudott megpihenni, a lángész egyesűit benne a cinikus évő­dövel, no meg a nagyon szegény ember­rel, aki a főreáliskola! tanári fizetéséből volt kénytelen családját eltartani. Ma már elmondhatjuk, végtére nincs benne szégyen, hogy a végrehajtó csak­nm lakótársa volt a családnak s a hiva­talos lap, — amelynek első oldalára, a rengeteg sok oktondi közé, sohasem jutott el dőlt cicerobetovel Hegedűs Pál, - a hátulsó oldalakon közölte sűrűen a nevét, ama bizonyos árverési hirdetményekbea Mivel pedig bohém is volt Pali, ezeket az ügyeket mindig a legutolsó pillanatokban reerfezte, törlesztve valamit, azt sem a fennálló adósságra, hanem az ügyvédi költségekre. De legalább megélhetéshez juttatott olyan ügyvédeket is, ¡isiknek lát­tán eltűnődött az ember, hogy kinek használnak valamit és egyáltalában mit használnak ? A búr háború idején Gyulai Pál Buda­pesti Szemléjében egész könyvre menő tanulmányt irt a kérdésről, előre meg­jósolva a háború lefolyását, végét, a búr nép sorsát Akkor még élt Görgey Artúr, visegrádi magányából fölkerekedett éa meglátogatta a haragoa kis Gyulait. — Micsoda ritka talenlumu stratéga rejtőzködik a Hegedűs Pál név mögött? Sehogy sem akarta elhinni, hogy as a hadvezér, meg diplomata egyszerű »reál­iskolai tanár Szegeden. Idegenek, angolok, a partement folyo­sóit járva és fogadva előkelőink udvarlá­sát, töltették a kérdést. - Hát azt a jeles EjdzsedOsz Pdt hol látni? EjdzsedOsz Pel azalatt velünk, kény­szerű és részint Öntudatlan bohémekkel OH a Kaas terraasán, ott várta meg tű nyári éjszakákon a még gyö­— és sűrű spricceresé­— Most menjünk Nizzába. Akkor átvonultunk a terrasz másik sar Mh« onnan expresszen vonultunk be Páriaba, Loodonba, mindig ujabb és ujabb sarkokba. Szegény Hegedűs Pál, au álmaiban as egész világol beutazta, csak igy utazhatott a valóságban s én ma Is érzem, hogy akkor pillanatokig hitte: ott van, ahoT mondja. Közben mindig beszélt, körülbelül szó hon sem jutott tőle más. Nem mintha terrorizált volna bárkit, de ml hallgattuk áhítattal hircaa, rapszódikus, sokszer egzal­táit beszédét, amely tele volt ellentmon­dással, borotvaéles logikával, minden elkép­zelhető mindennel. Nem lehetett meg­állapítani, hogy tréfál e, magamagát ilau­rázsa ki, vagy bennünket, oktalanokat, 1925 augusztus II. tesz próbára, akikhez egyedül ragaszkodott. Megvitattunk ml ott sok mindent (gye­rünk Nápolyba, itt már elég sokáig vol­tunk"), természetes, hogy szó esett bál­ványunkról, az Írónak, embernek egyaránt tökéletes és kivételes Tömörkény István­ról is. Hegedűs minden epéjét kiadta. — Mit akartok azzal a Takarmánnyal? Hogy tárcákat ir? A Fidzsi-szigeteken naponkint ötszáz tárcát irnak, mégse tö­rődik velük a kutya se. — No, de talán mégis... Darabokra szedte az egész Tömörkényt, gyilkos kéjjel szaggatta egész addig, amig a ravasz Szakáts Andor azt nem mondta : — Igazad van, Palikám, ez az én vé­leményem is. Csak örülök, hogy te mon­dod ki, akinek megvan hozzá a tekinté­lyed. Akkor hurcolkodtunk éppen Szentpéter­várra, mert nem győztük a nápolyi forró­ságot, Pali uj spriccert rendelt s rákezdte. — Mit tudják ezek a teán lebzselő muzsikok, hogy kicsoda Tömörkény. Jött Htána a példásan szép essay, a nagy nivóju tanulmány szabadelőadásban, szakadatlan cigaretta-rágyújtás mellett, fölértékelve Tömörkény ugy, ahogy azóta sem értékelték (pedig ö az, aki nem mult el az időkkel, sőt szinte naponta nő), indokolva minden mozzanat, szó, torma, elemezve a stílus megkapó, vlrágbom­basztok né kűli egyszerűsége, amely plasz­tikusan állítja elénk az egész embert, aki hiszi is azt, amit ir. - Mit tudjátok ti, hogy kicsoda Tö­mörkény. Majd ha egyszer elmúlik, akkor ordítson és jajgasson az ország, de leg­jobban ez a város. A Bugaci Mert itt minden Bugac és tengerfenék. Oda kel­lene a szegedi parasztnak járulnia hozzá minden reggel, megcsókolnia a lábát, amiért annyi ragyogót hazudik róla. A Fidzsi-szigeteken van egy író, aki szintén szépirodalomba oltott etnograliát ir a maga lajtájáról. Ezt reggelenkint fölteszik egy trónusra és ott imádkoznak hozzá. Igy van ez a Fidzsi szigeteken, ahol »szerintetek barbáruk laknak. Pedig ott is van tengerfenék. Csakhogy nem any­nyira iszapos. Volt valami baja Wlassics Gyula akkori kultuszminiszterrel, igazán nem tudnám megmondani, hogy micsoda. NekUnk sose volt Wlassics annyira lontos. mint ó ön­magának, hát nem mélyedtünk a kér­désbe. De Hegedűs szörnyen haragudott rá és néha félestét szentelt a számára. Sőt amikor egyszer Szegeden fölléptették kép­viselőnek, Hegedűs a temetkezési vállal­kozó Wlassicsot ajánlta megfelelő meny­nyiségű aláírással. Később visszavonták mind a két ajánlatot, állítólag éppen a Hegedűs hecces ötlete miatt. Augusztusi éjszakán, amely semmiben se mása a régieknek, hiszen fogytán a melege, bágyadtabb a csillagos égbolto­zatja s odaát van már a túlsó parton mindenki, aki a mi fiatalságunkban jelen­tett valamit: szives barátot, kedélyt, tisz­tdetet, szeretetet, — jól esik Atomország fele utazni szegény jó Hegedűs Palival; akinek abban a csendes világban távolról aem volt annyi megrágni való témája, mint amennyi most adódnék. Olyan volt, mint az átlag szegény ember, akit minden ág húz, hát a spriccerekhez menekül, hogy valami feledésfélét találjon. Mert nem igaz, hogy a bortól feledni lehet. Csak a teher tetszik könnyebbnek, kimagy arázh atóbbnak. —Ti nem tudjátok, U vagyok én, suttogta hajnalidé. SzOrnyen titokzatos volt, óvatosan nézett körül, hogy nem hallja e meg valaki, kezét a szájához emelte, tölcsért csinált belőle. — Pszt, kém vagyok, kémldem Angliá­nak a bugaci állapotokat, azokat nagyon érdekli itt minden. Szüksége van rá, még nektek aem árulhatom d, hogy miért. Háború lesz, világfelfordulás, nem olyan .gyere farom, láss vásárt, ha meguntad, térj viasza", hanem komoly, mindent dégető... én vagyak ehhez a kém. Mondtam, hogy fogalmatok sincs róla, miért élek Szegeden? Ezért Egyszer csakugyan megérte, hogy ki­mehetett volna Angliába. Talán ezer forintot kapott, vakációban, tanulmányútra. Nagy dotaevoit ez, készült is. de megint túlzott akdöba lépett a hivatalos lap ár­verési rovata, meg némely ügyvéd, akiknek léte indokáról ugy d tudott tűnődni ember. Hegedűs Pali ezer forintja arra kellett, hogy ne vigyék d as ágyait, meg a szekrényeit. Sebesata végrehajtó ur álló két hétig nem tött ki a mulatozásból, annyi pénzhez jutott, az ügyvédné ősszel arról regélt, hogy királyokkal volt egy födél alatt Maricnbadban, — csak Hegedűs Pali maradt itthon. Hanem azért megírta jelentését a tanulmányútjáról, sokkal szeb­ben megírta, mintha Angliában járt volna. Elvégre a búr háborúban sem vett részt. Bob. Megnyílt a sofför-tanfolyam • Láailó saragakan Kiképzésre Jelentkezni lehet Polgár ucca 4 alatt, m Adakozzunk a munkásgyermekek ujszegedi nyaraltatására. Ml -IS ír 11 11 II. JU IL- IU A vásárhelyi földi kutyának Londonig szállt a hire 1 Hódmezővdtárhelv, auguaztus 10. (/4 Délmagyarország tudósitójátó) A mult év folyamán történt, hogy Bodnár Ber­talan, a vásárhelyi református főgim­náziumban a természettan tudós tanára, a helyi lapokban ismertetést közölt az .igen elszaporodott" földi kutya (spa­lax hungaricua) elleni küzdelemről. A cikk — hogy-hogynem — belekerült a budapesti, onnan pedig a kü földi la­pokba. Az utóbbiakban azonban már nem is az irtás módszerei állottak a tárgyalás középpontjában, hanem maga a földi kutya, amiről már a londoni British Muzeum tudós tanárai Is azt hlltik, hogy egy teljesen kiveszett állat­faj, amely már csak a visszatekintő tudományos kutatisok világában él. Ezt a titokzatos állatfajtát külföldi tudo­mányos körökben bizonyos misztikum övezte, mert még a British Muzeum gyűjteményében lem fordult elő egyet­lenegy példányban sem I Képzelhetni, mekkora volt az izga­lom a fö di ku'ya létezését dokumen­táló cikknek megjelenése u'án. A Bri­tish Muzeum nyombin kiküldötte két kntalóját, aktk Londonból egyenesen Vásárhelyre jöttek. Közel két hitig folyt a hajsza a ritka állat megszerzéseért, azonban a londoni tudósok kénytelenek voltak eredmény nllkül visszautazni ha­zájukba. Ugyanis a iöldi kutyát kész­akarva nem lehet megfogni, olyan hal­latlan óvatossággal jár-kel földa'atti birodalmában. (Amiért tulajdonképen földalatti kutyának kellene öt nevezni ) De az angol tudósok vágya most végre mégis bet:ljesedett. Egy vásárhelyi g<zda földjén nem sokkal ezelőtt kél példányt vetett föl a Fordson-eke. A najyszerü találatról nyomban érlesitet ék a British Muzeumot, ahonnan az a ludóaitás jött, hogy a példányokra feltétlen reflektál­nak éa azokért halandók igen ritka gyarmati állatjajokat cserélni. A British Muzeum levele alapján Bod­nár Béla tanárjelölt, Bodnár professzor fia, legközelebb Londonba utazik a két formaimban preparált riika allalpéldány­nyal. A cserébe nyerendő muzeumi tárgyak a vásárhelyi főgimnáz um gyűj­teményét fogják gazdagitani. Mindenki fizessen elő a Délmagyarországra! Négy hóijap kell egy végzés lemásolására. Vámhitel — két hónap alatt Az egész nyilvánosság tudja és érzi, hogy mii jelent az állami, vagy községi hivatalos bürokratizmus és a lapok nem egyater írták már meg, hogy ez az el képzelhetetlen bürökra izmus szinte ál­landóan tönkretesz, megcsonkít és lehe­trtlenné, időszerűtlenné tesz számláim olyan akciót, amely pedig a polgárság érdekeit szolgálná. A Délmagyarország most ismét kénytelen minden kommen­tár né kül egy különös esetet a nyilvá­nosság elé hozni, amely markánsan bizonyítja a mai helyzeel és amelynek szereplője egy nagy szegrdl szabó cég és — az állami hivatalok. Ez alkalommal a vámhitel ügyébe kapcsolódik bele a mindent lehetetlenné tevő bürokratiz­mus: a vámhitel ügyébe, amelyet pedig a kormány azért teremtett meg, hogy a kereskedelem hasznára legyen. És az alanti adatokból nyilvánvaló, hogy a vámhitel Is csak egy szó, amelyet nem vehetnek igénybe a kereskedők, amely nem segil ia|tuk semmit sem. A nagy Kárász uccd szabó-cég még májusban vámhiteiéri folyamodott a pénzügyminisztériumhoz. Mintegy Öt­szöri utánjárás után a cég elérte azt, hogy az akták rOvid uton lekerültek a fövámigazga ósághoz, mivd a vámhilel­nek cuk ugy van értdme, ha a ke­reskedő rövid néhány nap alatt hozzá­juthat áiuihoz. Junlus 6 án a fővám­Igazgalóság a hitelt engedélyezte. Es itt kezdődik a bürokratizmus miatt szenvedd! kálvária. Az engedélyezeit hi d iratait két hét­tel később, junius 22-én lektfdötték a szegedi járásbírósághoz bekebdezés céljából. Az Iratok a járásbíróságnál nem feküdtek lovát b egy hónapnál. Julius 23-án még egyetlen lépés sem történt a bekebelezés ügyében. TObbszOri sürgetésre azután a járás­bíróság dnöke Írásban drendelte a sürgősséget, mert hiszen vámhitdről volt szó. A bekebdezés ekkor megtör­tént, az iratokat dküldiék a budapesti járásbírósághoz, ahonnan néhány nap múlva átkerültek a vámigazgatósághoz. A cég ekkor ismét személyesen járt d az ügyben, augusztus ötödikén végre Idjelentették, hogy khxijtk a vámhitel­róla végzést és dküldik azt a szegedi »vámhivatalhoz. És végűi még fditaitoiik ai, hogy a az:gedi cég májasban kérte meg a hi­teti és augusztus 10 én még mindig nem tudott vámolni, még mindig nem tudta átvenni a sürgős árukat. Több mini kél h)nip mult el, as áruk még MÁR MOST rendel|e meg <ft hass ISKOLAKÖNYVEKET FÉLÁRON KOVÁCS HENRIKkönyvkareskedéséb*. Szeged, Kölcsey ucca 4. Ma mindig a vámhivatalban fekűsznek és közben néhány vámtisztviselő tanáciolta j a cégnek, bogy kár az utána Járásokért, ugy sem lesz értelme az egésznek.. A kormány a kereskedőknek akart se­gítséget nyújtani, amikor életbeléptetts a vámhiteiről sióló rendeletet... A föntebbi kis szomorú és jellemző történet után egy ujabb rövid és szo­morú és nagyon jellemző történd kö­vetkezik, amtljnek ugyancsak egy ne­gedi kereskedő és ss állimhivatsl a szereplője. Az elmulí év októberében a pénz­ügyminiszter utasításán s vámhivatalok minden egyes küldeményhez, ha a cég nem ciilolta s számlát, forgalmi adó elmén a mindenkori vám huszonöt százalékát csapták hozzá. Azt ii tudja a nyilvánosság, hogy illetékesek azoa- i nal belátták a renddel helytelenségéi és a pénzügyminiszter néhány nap múlva vissMVonls ezt a rendeletet. A rendelet a Issza vonása érielmében a szegedi kereskedőnek forgalmi «dö visszatérítés elmén vissza|ár 884.00C korona. Ezt az összeget a cég azonnal visszskérelmezte még az dmult év no­vember havában. Ciak öt hónap mult el a kérelmezés óta, amikor la a sze­gedi pénsügyigazgatóaág márciui 16-án uteiitotts az adóhivatalt, bogy az ősz­szeget utalják ki a cégnek postatakarék utján. Ugyanekkor a pénzügy igazgató­ság Ígéretet tett srrs, hogy as erről szóló végzést pár nap alatt megkapja a cég, mert hiszen ss akta már csak leírás alatt van. A végzést pedig a cég néhány nap moha tényleg megkapta: jullui 27-én, amikor pedig még esni mindössze négy hónap telt el az ígérőt óla. Az ügynek azonban ezzd még ninca vége. A cég a kérdéses összeget a mai napig sem kapta kézhez. Ennél az ügy­nél Önkénytelenül felmerül a kérd* —, meddig tarthat egy akta elintézése, amikor a Uúát csak négy hónapot vess igénybe...

Next

/
Oldalképek
Tartalom