Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)
1925-09-01 / 82. szám
1925 szeptember 6. DELMAGYARORSZA Q 3 Perelj Uram, perlőimmel. Ha egy uri lócsíszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem. Félre álltam, letöröltem. Arany János. 1. Pénzért irok? Bizony, nem ingyen I Valamikor a szent szegénység fogadalmára készültem, egészen fiatalon. A fogadalmat nem tettem le, de mindig megtartottam. Éhbérért tanítottam több mint egy évtizeden át Isten háta mögött és amikor megrokkantam a veszödségben, a magyar állam minden nyugdij nélkül elengedett. Engem költőnek küldött e földre a végzet és azóta az irás kenyerem is, nem csupán hivatásom. Nincs cserepes ianyám Domaszéken, a kis házunkat is el kellett adnia az édesanyámnak és ha holnap a toll kiesik a kezemből, az irgalom kenyerén és ágyán pusztulhatok el. Egy nagy bűnöm van, hogy Petőfi eijövendő országáról álmodom. Hogy szeretem a magyar dolgozókat, hogy szolidaritást vállaltam a munkássággal és a szolidaritást állottam is azóta mindig, az üldözés és szenvedés, a megalázás és bántalmazás napjaiban is. „Futni hagytak" és én nem futottam, hanem tovább hirdettem igazaimat. És hirdetni fogom, amig élek I 2. Kis névtelenek és ismeretlenek, akik biztonságban érzik magukat névtelenül és ismeretlenül, megint a magyarságomban kételkednek és a magyarságot féltik tőlem, a szerencsétlenek. A saját tehetségtelenségük és jelentéktelenségűk fájdalmas tudatában jönnek nekem sunyi vádjaikkal, mert nekik a teheíség és érték személyes ellenségük. A Tehetségtelen Irigyek Nemzeti Szövetségét szeretnék ezett megalakítani, de ezzel már elkéstek, jámbor tótccskák és svábocskák, magyarkedő jövevények, akik közül az egyiket Göndör Ferencnek kellett kioktatnia, hogy mi a haza, ezek akarják Juhász Gyulát magyarságra tanítani ! 3. — Pénzért ir hazafias verseket a Magyarságnak) — mondotta rólam a biróság előtt a Nikoláj szerzője. Pardon, én nem irok hazafias verseket ! Hazafias verseket irt Hazafi Veray János és ima a Nikoláj szerzője, én magyar verseket irok, mint ahogy magyar verseket irt Ady Endre, akit halálba hajszoltak az idegen érdekek háborújában megvadult és elvakult gyászmagyarok. És oda irok, ahova nekem tetszik, nem ahova ők parancsolják. 4. Nem is felelek azokra a támadásokra, amelyeket a névtelenség és ismeretlenség bozótjából intéznek ellenem. Hat verskönyvem ott forog százezer magyarok kezében és ott él százezer magyarok lelkében. A megszállott területek magyarsaga éppen ugy merit belőlük vigasztalást és gyönyörűséget, mint a csonka országé. A jövendő elé pedig különösen nyugodt öntudattal és önérzettel állok. A szegénység kincsét adtam egész életemben és magam koldus maradtam. Isten és emberek előtt vallom, hogy nem hiába éltem és nem hiába énekeltem. És ha vádolnak és bántanak, eszembe jut egy régi versem : És gondolok... sok dölyfös paraszt Tekintetére, aki uri gőggel Nézett le, mint valami idegent Engem, ki nyirkos és sötét ködökben Világokat gyújtottam s hiteket. És megyek tovább, lángolva és dalolva, gazdag szegénységem mindenét elosztva a dolgozók és szenvedők közölt, megyek tovább az örök csillagok felé. Juhász Gyula. Megkezdték a jogi szakértők a biztonsági kérdés megvitatását. Franciaország nem ragaszkodik a lengyel határ feltétlen biztosításához. Párls, augusilus 31. A jogi szakértők konferenciája ma, augusztus 31-én kezdődött Londonban. A Reuter-iroda jelenlése szerint a jogi szakéttök egyelőre nemhivatalos konferencián kicserélik eszméiket a létesítendő biztonsági paktum formájáról. Döntést nem hoznak, mert munkájuk lulajdonképen csak előkészítése annak a konferenciának, melyeken a külügyminiszterek vesznek majd részt, a német külügyminiszter bevonásával. London, augusztus 31. A Daily Telegraph lelentése szerint a jogi szakértők ma a külügyi hivatalban összeülnek a biztonsági kérdés vitás részeiről való eszmecserére. Noha eredetileg az volt a helyzet, hogy a tanácskozáson csak egy német, angol és francia szakértő vesz részt, tegnap késő este az olasz nagykövet közölte azt a Rómából érkező Instrukciót, hogy a tanácskozásokon Olaszország is képviseltetni kívánja magát és erre a célra Pllotit követségi tanácsost küldi ki. Noha Olaszország, mondj\ tovább az információ, még nem foglelt vég eg állást a biztonsági paktum mellett, Pílotti mégis már bizonyos konkrét javaslatokat Is hoz magával. Ugy tudják, bogy Mussolini hajlandó a német francia határ garantálásában az alasz hadsereget mintegy az angol flotta kiegészltiseképen szerepelrZXTZTIllll.: wwwwwwwwwwwww tetni és ebben az iránybm informálta a pátisi, londoni és berlini olaiz nagykövetet. Azt hiszik, hogy Olaszországnak ez a készsége lényegesen előbbre viszi a különben fölölte bonyodalmas jogi kérdéseket. Berlin, augusztus 31. Moszkvából j;lentik: Az Izvesztla a biztonsági kérdést fej'egetve megállapítja, hogy Nagybritannia munkája ebben a kérdésben nem volt eredménytelen. Az angolok, ugy látszik, egyetlen dologra koncentrálják erejüket, tudniillik meglazítsák a még röviddel ezelőtt megingathatatlannak látszó francia-lengyel barátfágot és tényleg elérték azt, hogy Franciaország nem ragaszkodik az eddigi mértékben a mostani német-lengyel határ biztosításához. Varsó, augusztus 31. A Kurjer Polski nyilván sugalmazott cikkben foglalkozik a jogi szakértők ma kezdődő londoni tanácskozásaival a biztonsági kérdésről. A lap megvan győződve arról, hogy a szakértők munkája eredménnyel jár és a külügyminiszterek londoni tanácskozása létrejön, de megállapitj*, hogy Lengyelországra vonatkozó megállapodásokra a leendő lausannei konferencia nem terjeszkedhe'ik majd ki, ezeket Németország és Lengyelország csakis közvetlen diplomáciai tárgya.'ásokoi intézhetik el. Kovács Péter kárpitos élete és halála. Kovács Péíer Szegeden születelt, busz évvel a világháború kitörése előtt. A legkatonakötelesebb korban érte tehát a hadüzenet, igy mi sem természetestbb, mint hogy hamarosan besorozták. 0 ven hónapot töltölt a harctéren, járt Szerbiában, Oroszországban. 18-ban hazakommandiroztftk a gépfegyvercsztaghoz kiképző altisztnek. A Károlyi-forradalom kitörés« után a nemzeti tinács Rókus-pályiudvarra rendelte ki, ahol fogadta a haziérkezelf kitonákat, akiket figyelmeztetett, hogy senkit és senkiét nem szabad bántani. 19 januárjában leszerelt Kovács Péter, akiről bizonyossággal még annyit sikerűit megállapítanunk, hogy tagja volt a munkástanácsnak. Juttattak neki valami szerepet a kommunizmus kitörése után is. Nagy szerep ez nem lehetett. Hiszen nem emlékszünk a nevére azoknak a nevei között, akik döntő minden anya egyformán szereti! A lány-asszonyok könnye is csak olyan tán, mint a többi asszonyoké? ... Az oktalan állatra gondolt, mely szintén megsirassa elvesztett fiát. Belenézett a lánya arcába. Egyszer az uraság erdejibe látott egy magányos őzet, az is igy nít . . . Két nagy meleg könnycsepp dagadt a szemibe. Nem tudta, mi csalta föl a könnyeket, csak azt érezte, hogy a lelke legmélyiről való. Kisietett a pitarba. Valami odasúgta néki útközbe, hogy vétek volna ezt a beteg leány-asszonyt most elhagyni. Nagygyorsan tüzet élesztett és föltette a lábast. Titokban volt egy üvegben bora. Az ura elől duggadta az ász alatt. A maradék bort beöntötte a lábasba. Mikorra a borleves elkészült, fölszáradt a könnye. Mintha csak megfürösztötték volna jó meleg kádba, tisztának, könnyűnek érezte magát. A szemei nevettek. Valami szokatlan jóság áradt ki ebből a két öreg szemből, arait mindenáron rákivánt sugározni valakire. Csak amint az urát megjönni látta, borult el egy pillanatra. Az ember érezhette a terjengő borszagot, de mert az orrában volt valami, nem szólt. Szó nélkül akart benyitni a házba. Az öregasszony elállta az útját: — Rossz szóval né báncsa azt a lányt . . . — De nagyon is égy vagy vele, — mondta hetykén, miközben visszahúzta magát az ajtótól és leereszkedett a pitar küszöbére. — Mi van avval a lánnyal? . . . szólt a feleségéhez. — Beteg. — A iija után bőg. Az öregasszony újra könyörgött: Ugyan né báncsa mindig. Csak szánnyzd . . . Ezen eldiskurálgattak félhangosan. (Bent az Eszti mégis ne hallja.) Az öregasszeny alkalmat várt, hogy előálljon az uj tervvel, megmondhassa az urának, vegyék vissza a kicsit. Azt a nincsetlen kis senki fiát, akit hiába i3 . . . az Isten már csak nekik szánt . . . Ezen majdnem összevesztek, mert nehéz volt meggyőzni öreg Ferust. Nem akarta vállalni. Kifogásokkal élt. Azt hozta föl, hogy ujabb nyűg lesz a háznál, akitől nem lehet még csak meg se mozdulni, aztán meg a kosztja is pénzbe kerül. De az öregasszonynak szerencséjire eszébe jutott, hogy az állam fizeti a tartást. Mire megjuhádzott Ferus, mert ugy gondolkodott, nem utolsó az az öt pengőforint, amit havonkint a gyerekért fizetnek. Abbul ruházkodni lehet. Az ekö hónapokban telik egypár csizma, továbbá az asszonynak papucs, meg egy két rongydarab... Kendő az asszonynak, neki ünneplő kalap . . . a gyerek meg még kicsi, keveset eszik, azért belement a dologba.. Azt mondta a feleségének, nem bánja. Mikorra Eszti fölkelt, az apja elszegődte az usztatói kasznárhoz. Ott jó helye lett néki, még a gyerekit is odavehette. Eszti lopva befőtteket küdözgetett az anyjának, aki a nagy tétbe betegeskedett. A befőttet az anyja megosztotta az apjával. Amikor szagos barack ropogott az öreg Ferus szájába, vagy illatos levet hörpintett föl az üvegfenékről, mindig megbocsájtott a lányának. Hanem az előre megálmodt ötforintokat nem tudta felejteni. Sokat sajgott érte a „szive. Amint a lábára nézett, elkedvetlenedett. Ünneplő csizmája még ma sincs, pedig már farsang van ... Hétköznap, ünnepnap mindig egy járja. De ennek mán nagyon fölpördült az orra. Az oldalán is hiába a fót, csak csicsog ... hogy kihúzza-e tavaszig ebbe az éktelen sárba, mi még az őszön nyakukba szakadt és azóta tart — sokszor fontolgatta. faktorok voltak abban az időben. Ennél sokkal nagyobb baleset érte Kovács Pétert. A megszálló francia csapatokkal támadt konfliktusa. Letartóztatták és azon a címen, hogy vétett a francia hadsereg ellen, 19 májusában elitélték öt évi kényszermunkára. Amikor a büntetéséből kitöltött négy és fél évet, a franciák ahelyett, hogy hazaengedték volna, internálták egy afrikai gyarmatra. Azóta ott sínylődött szegény Kovács Péler, aki közel félév előtt irt Ieguto'jára az apjának és akkor azt irta, hogy szabadítsák ki, mert az ottani levegőben el kell pusztulnia. * Kovács Péter, az idősb, 65 éves, cipész és Szatymaz ucca 5 alatt lakik. O maga járt el mindenhol a szegedi hatóságoknál, amikor megérkezett a fia levele a franciák egyik messzi afrikai gyarmatáról. Beszerzett a szegény öreg minden okmányt, születési, katonai, erkölcsi bizonyítványt, hogy minél jobban támogassa külügyminisztériumunknál azt a kérelmét, mely szerint eszközöljék ki fiának a francia gyarmatról viló mielőbbi hazabocsájtásáf. A kérvény elment. Váhsz máig sem jött rá. Idősb Kovács Péter ma se fudjs, hogy tettek-e valamit ifja Kovács Péter kiszabadítása érdekében. Ellenben 8zombaion levelet kapott. Német ember írta. A neve August Schllchter. Állítólag kenyeres pajtása a balsorsban és szenvedésben ifjú Kovács Péternek. A levél, terjedelmes és valamennyire intelligens irás, közli, hogy ifjú Kovács Péter, ki született Siegeden 1894-ben, 1925 junius 30-án meghalt a franciák egyik afrikai gyarmatán. * A Délmagyarország augusztus 27-1 ki számában a következő bivattlosnak tekinthető, mert a rendőrség! *?<rma*ó köilemény jelent meg: — Felhívás. A ti,, cia megszálló csapatok haditarvényszékei áltat annak idején elitélt és deportált magyar állampolgárok kiszabadítása érdekében a szegedi rendőrkapitányság sürgősen megállapítani óhajtja, hogy a megszállás idejében Szeged város területén a francia haditörvényszék kiket mi okból ítélt el és hogy azok jelenleg hol töltik büntetésüket. Az érdekeltek folyó évi szeptember hó 5-ig dr. Schön Károly rendőrkapitánynál (városháza, földszint 3.) jelentkezzenek. A deportáltak sorsát pedig August Scblichlernek idősb Kovács Péterhez intézett levele i többi között így ecseteli: — Péter egy görögnél lakott, ahol mindenféle cselédmunkát végzett és ezért a puszta földön alhatott és hitvány eledelt kapott, amitol egészsége még jobban leromlott. Márciusban mind a ketten bementünk a kórházba. Ne tessék azonban a kórház alatt olyan gyógyintézetet érteni, amilyenek például Németországban
