Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-16 / 120. szám

2 DELMAQYARORSZAQ 1925 október 16. 1921 legközelebbi ülésin benyújtja az Olaszország- tött megállapodást, amelynek Olaszország feli gal kötött kereskedelmi egyezményről szőlő ja- is megvan a lehetősige. vaslatot, amely kölcsönösen számos cikkre ad —A legközelebbi napokban — monáotta iarljaengedminyt. Még a hé! folyamán b:ter- mig a miaiszttr — sor kerül a szerb—magyar Jesiti ezenkívül Walkó Ltjos a Jugoszláviával kereskedelmi tárgyalótokra Is. a vasúti tranziiő forgalomra vonatkozólag kö­A cseh parlament a magyar kormány ellen és Rákosi Mátyás megmentéséért. Prága október 15. A cseh kommunistapárt egyes lapok ama hírére, hogy Rákosi Mátyást statáriális uton itélik el, akcót indított a ma­gyar kormány ellen. Az akció során táviratot intéztek Benea külügyminiszterhez s felkérték, tegyen diplomáciai uton liptseket Rákosi meg­vidise irdekiben. Ugyanakkor a parlamenti kommunistaklub érintkezésbe lépett egyrészt a szocialista pártokkal, másrészt a házelnökséggel az irányban, hogy aparlamenl tegye magáivá Rákosi ügyit. Burian (kommunista^ felhívta a figyelmet arra, ami Budapesten készül s a leghatározot­tabban tiltakozott Rákosi kivégzése ellen, amit közönsiges gyilkosságnak minősit, minthogy Rá­koii csupán a muskasság megszervezésére uta­zott haza. Fel kell lépni — mondja a szónok — a magyar kormány bestiá'is szándéka ellen as egész parlament tekintélyével. Schaeffer (német szociáldemokrata) pártja nevében jelenti be tiltakozását Rákosi kivég­zése ellen. Rtuczek (független kommunista) csatlakozik a tiltó akcióhoz és kéri a parlamentet, hogy spontán állásfoglalásával adjon nyomatékot a magyar kormány bűnös szándékával szemben való megvetésének. Aiter a kormányban helyet foglaló cseh szociáldemokrata párt nevében tesz nyilatkoza­tot. Horthy kormánya ki akarja végezni Rá­kosit. Ez ellen a vérszomjas szándék ellen pro­tesálni kell. Itt a Horihy-kormány reakciós módszeréről s az emberek kínvallatásáról van szó, ami örök szégyene marad a mai magyar rezsimnek. Nem a lanyha végrehajtás, hanem az aránytalanul súlyos adéteher okozza a nagy hátralékot. Miért piszkoa a vízvezeték vizt? — A közigazgatási bizottság ülést. A közigazgatási bizottság csütörtök délután négy órakor tartotta meg dr. Aigner Károly főispán el­nökletével rendes, októberi ülését, amelyen szo­katlanul érdekes ügyek kerültek tárgyalás alá. A polgármesteri jelentés tudomásulvétele után Fodor Jenő adóügyi tanácsnok ismertetett néhány megfelebbezett tanácsi határozatot. A dohánygyár például megfelebbezte a tanácsnak azt a határo­zatát, amelyben kötelezte a dohánygyárat, hogy a telepére kivetett vizdijat fizesse meg. A dohány­gyár igazgatósága azzal érvel lelebbezésében, hogy a gyártelep vízszükségletét saját ártézi kút­jával biztosítja. A közigazgatási bizottság a feleb­bezés elutasításával mégis jóváhagyta a tanács javaslatát, mert a vízdíj nincs összefüggésben a tényleges vízfogyasztással — a szabályrendelet szerint. Az adóügyi felebbezések letárgyalása után He­gedűs Antal tb. tanácsnok ismertetett egy régóta húzódó bonyodalmas épitési ügyet. Moskovltz Miksa évekkel ezelőtt megvásárolt a Szikra-gyufa­gyár körül egy holdnyi területet. Eredetileg gallér­gyárat akart létesíteni rája, de később meggon­dolta és a területet 250 négyszögöles házhelyekké parcellázta fel és hat ilyen házhelyen épitési en­gedély nélkül lakóházakat épttett. Ezeket a háza­kat később eladta különböző rendű és rangú la­kásnélkülieknek. A város hatósága tudomást szerzett erről a telepalapitásról, mert a hat ház felépült és laktak is benne. A helyszínre ki­szállt bizottság megállapította, hogy az építkezés szabálytalan, tüz- és életveszélyes. A tanács a bi­zottság jelentése alapján elrendelte a Moskovltz­telep lebontását, de tekintettel a nagy lakásinségre, határozatának végrehajtását 1928 ig felfüggesztette. Moskovltz Miksát ellenben háromlllió korona pénzbirsággal sújtotta és tőle a további építke­zések engedélyének kiadását megtagadta. Mosko­vltz a tanács határozatát megfelebbezte a köz­igazgatási bizottsághoz, amely több felszólalás után ugy határozott, hogy az ügyet uj határozathozatal céljából visszaadja a tanácsnak. A bizottságnak ugyanis az az álláspontja, hogy a tanács eredeti határozatával ártatlan embereket, a felépült há­zak jelenlegi tulajáonosait sújtja, pedig a sza­bálytalanságot a házak építtetője és eladója, Moskovltz követte el, akinek eljárásában határo­zott rosszhiszeműséget lát a bizottság. Ezután dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos terjesz­tette elő jelentését a város egészségügyi helyzeté­ről. A jelentés szerint a helyzet kissé Kedvezőtlen, mert a kanyarós, vörhenyes és hasihagymázos megbetegedések száma emelkedett. A ielentés vé­gén felolvasta a tiszti főorvos a következő litog­rafált mondatot is: nA vízvezeték a hó folyamán üzemképeségének megfelelő vizet szállított Erre a mondatra építette fel dr. Aigner Károly főispán felszólalásá', amelyben kifejtene, hogy a szegedi vizmüteiep vizét nem tartja kifogástalan­nak egészségügyi szempontból sem. Az utóbbi idő­ben ugyanis a laikus ii nagyon sok idegen anya­got, piszkot észlelhet a vízvezeték vízében, különö­sen a reggeli órákban. Ajánlatos lenne, ha a vizet Riegl professzorral vizsgáltatná meg a város és a tiszti főorvos utána nézne, hogy a mérnöki hivatal rendszeresen ellenőrzi e a vízmüveket ? A tiszti főorvos a főispán felszólalására ugy nyilatkozott, hogy a városi vizmüteiep vizéből, a népjóléti miniszter rendelete értelmében, minden hónapban felküldenek az országos vegyvizsgáló állomáshoz tiz palackkal és a vegyvizsgáló állo­más a viz-analízis eredményét mindig közli a mérnöki hivatallal, de a főorvosi hivatallal nem. A vízbe idegen anyag csakis a vezetéken ke­resztül kerülhet, már pedig a vezeték általában nagyon rossz. Rendbehozása azonban olyan sokba kerülne, hogy arra a város a jelenlegi viszonyok között nem gondolhat. Annyi azonban bizonyos, hogy a vizmülelep berendezését legutoljára 1923­ban tisztították. A bizottság a főispán indítványára elhatározta, hogy átir a polgármesterhez és a vizmüteiep tiszta­ságának fontosabb ellenőrzését kéri. Dr. Petkóczy Lajos rendőrlanácsos terjesztette elő ezután a rendőrség jelentését, majd dr. Kolb Árpád pénzügy igazgató jelentés? következett. A pénzügyigazgató elmondotta, hogy az adózó pol­gárság 3,819.585 aranykorona adótartozásából hatvan százalék az idei adóhátralék. Mivel tudo­mása szerint minden vonalon megindult a szigo­rított adóvégrehajtás és megtörtentek a záiogo­lások, egyelőre a városi adóhivatal felelősségének kimondása iránt nem tesz javaslatot, megvárja a végrehajtások eredményét. Dr. Pap Róbert szólalt fel a pénzügyigazgató jelentéséhez. Kijelentette; hogy a nagy adóhátra­léknak nem a lanyha végrehajtás az oka, hanem az, amire a legutóbbi rendkivüli közgyűlésen a törvényhatósági bizottság egyes tagjai rámutattak. Az ott elhangzott és adatokkal igazolt felszólalá­sok szerint a szegedi polgárság megadóztatása aránytalanul súlyosabb, mint akár a fővárosé, akár Debrecené. Itt az adók meghaladják a pol­gárság teherbíró képességét. Ezért rótták meg a várost a legnagyobb betegápolási hozzájárulás­sal is. Dr. Kolb Árpád pénzügyigazgató ezzel szemben egy pénzügyminiszteri statisztikára hivatkozik, amely szerint Szeged az ötödik helyen van az | adózás kategóriájában. Dr. Kalmár Szilveszter az ügyészség, Oravetz Győző az államépitészeti hivatal jelentését mutatta be. A főispán bejelentette, hogy a vasúti és hajó­zási főfelügyelővel folytatott személyes megbeszé­lése eredményeképen az őszi menetrendet való­színűleg ugy váitóztatja meg a MÁV, hogy az a vonat, amely most kilenc óra 20 perckor indul Budapestről Szeged felé, a jövőben tizenegy óra­kor fog indulni, tehát azok a szegediek, akin szín­házba mennek Pesten, még ugyanaznap vissza­jöhetnek. Indítványozza, hogy a biztonság kedvé­ért a közigazgatási bizottság is kérje a menetrend ilyen megváltoztatását a kereskedelmi minisztertől. A bizottság elfogadta a főispán indítványát és az ülés az állategészségi felügyelőség jelentésével hat órakor ért véget. Az előkészített fegyelmi ügyek letárgyalására most sem került sor, mert a fegyelmi választmánynak csak egy választott tagja jelenhetett meg az ülé­sen, már pedig a törvény értelmében legalább két választott tag jelenléte szQksége3 a törvényszerű határozatok meghozatalához. Helytelen kenyérfogyasztás. A háború és a kötött forgalom alatt az ország fogyasztóközönségének jogos panasza volt azon kenyérlisztre, melyet ez idő alatt kapott. A magas kiőrlés folytán ez oly sok korpát tartalmazott és oly sötétszinü volt, hogy a jobb kenyérliszthez szokott közönségünk csak más hiányában fogyasz­totta és ettől a tulbarna liszttől úgyszólván meg­csömörlött. A szabadforgalom helyreállításával a fogyasztók kárpótolni akarván magukat a sok nél­külözésért, a másik végletbe estek és csak fehér lisztből készült kenyeret fogyasztanak. Ezen eljá­rás, a külföldön eszközölt orvosi megfigyelések eredményei alapján, közegészségügyi szempontból kifogásolandó. Kormányunk is megkísérelni próbálta, hogy a népet a barnább kenyérnek, főleg a rozskenyérnek fokozott fogyasztására szoktassa, azonban ezen kísérlet, ahogy ezt a Budapesten megejtett kísérle­tek mutatják, a közöuség ellenállása következtében meghiusult. Az Unió Sütőiparosok Lapja, a Pesti Napló londoni levelezőjének egy tudósítása alapján igen érdekes híreket közöl, hogy mikép viselkedik a külföld az észszerű kenyérfogyasztás előmozdí­tása tekintetében. Amerikában és Angliában egész­ségügyi szempontból a kormányok komoly akciót indítottak a barnább kenyér fogyasztásának érde­kében és ezen akció élén Angliában az orvosok állanak, kik tudományos és népszerű újságcikkek­kel törekszenek a fogyasztóközönséget felvilágosí­tani. Világtekintélynek elismert angol és amerikai tudósok véleménye szerint ugyanis a barnakenyér fogyasztása sokkal előnyösebb és egészségesebb az emberi szervezetre, mint a fehérllsztből készült kenyéré, mely ha nem is okozója, de feltétlenül előmozdítója néhány nagyon veszedelmes beteg­ségnek és ezek között elsősorban a ráknak és cukorbajnak, mely betegségek terjedését a háború után meg lehetett figyelni. Ezen orvosi tekintélyek annyira mennek a fehérkenyér veszedelmének és a barnakenyér egészséges voltának hirdetésében, hogy egyenesen a halálozás arányszámának jelen­tékeny csökkenését várják a barnakenyér fogyasz­tásának emelkedésétől. Ezen nagyhorderejű állításaik bizonyítására statisztikai adatokat vonultatnak fel, melyek — te­kintve hiteles voltukat — hatalmas érvül szolgál­nak a barna kenyér mellett. Igy a svéd, norvég és dán orvosok megállapítása szerint ezen or­szágokban a háború alatt a halálozási arányszám 26 tót 38 százalékkal csökkent. A háborús évek alatt ugyanis Anglia erősen ellenőrizte a semleges államok gabonabehozatalát és azt C3ak az okvet­lenül szükséges mennyiségre engedélyezte, ugy, hogy a semlegesek kénytelenek voltak barnább egységes őrlésű buza és rozslisztek használatára áttérni. A halálozás csökkenését különféle okokra vezetik vissza ezen országok tudósai, megegyezvén abban, hogy az nagyrészt a barnakenyérre való kényszerült áttérésnek tulajdonitható. A dán orvo­sok kísérleti klinikákat rendeztek be a kérdés tisz­tázására, amelyekben 10—10 főből álló embercso­Í ortokkal végeztek kísérleteket. A kisérleti alanyok özül azok, melyek első két hétben barna kenyér mellett pontosan megállapított egyéb ételmennyi­séget fogyasztottak, pontosan megállapított szel­lemi és fizikai munkát végeztek. Ezen munkatel­jesítmény a második két hétben fehérkenyér fo­gyasztása mellett ugyanannyi egyéb életmennyi­ség adagolásánál 25—30 százalékkal csökkent, úgyszintén a testi kondíció észrevehető módon megromlott. A dán börtönökben végzett kísérletek azt mutat­ták, hogy a tisztán barnakenyérre és vizre Ítélt fegyencek heteken keresztül hibátlan testi kon­dícióban maradtak, mig azok, akik fehér kenyeret kaptak, hamarosan legyengültek. Az angol pékek szerint az Angliában végzett propaganda már eredményre vezetett, amennyiben a barnakenyér fogyasztása 100—150 százalékkal emelkedett. Legnagyobb érdekességgel bír az an­gol pékek azon eszrevétele, hogy a különböző sportokat üző fiatalság az orvosok és a trénerek rábeszélésére teljesen áttért a barnakenyér fo­gyasztására. Kívánatos volna, hogy a mi magyar fogyasztó­kÖ7önségünk, okulva a fent említett külföldi észre­vételeken, eltérne azon balhittől, hogy a fehér­kenyér táplálóbb, mint a barnáb lisztekből sült. Ezen tévhitet ugyanis megcáfolják a vegyi kísér­letek, melyek azt mutatják, hogy az ötös és hatos lisztek több oly tápláló savakat tartalmaznak, melyek az emberi test fenntartásához és gyara­podásához szükségesek, mint a fehérebb liszt­fajták, melyek kizaróiagos élvezete káros hatással van az emberi szervezetre, épp ugy, mint azon népfajok, melyek kizárólagosan rb.szsel táplálkoz­nak, bizonyos betegségeknek vannak kitéve. Szükséges lenne, hogy az oly magas nivón álló magyar orvosi kar az itt felvetett kétdés tisztázá­sával kísérletek utján foglaikozzo i, hogy ezen, közegészségügyünkre nézre Rnnvita fontos kérdés kielégitő módon megoldassák. Talán ezáltal sike­rülni fog népünket meggyőzni arról, hogy eltérve a fehérkenyér fogyasztástól, a barna- vagy fél­barnakenyér fogyasztására térjen át. Aczél Géza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom