Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
1925 március 3. SZEGED 437 51 napja van kitiltva az utcáról a Szeged! A Szt. Demeter-tempom bontása Irta: Kőmives Kelemen. Az öreg Demeler-templom most már igazán csak rorr, még pedig fes'ői és érdekes rom. Kü önösen érdekes pedig a tornya, mert enrek mostani megcsonkított állapotában valami különösen régies és ódon külseje van, látása megállásra és gondolkozásra késztet. Abban az egyben azt hiszem mindenki egyetért, hogy sajnálni való, hogy legalább a torony miért nem menthető meg az utókor számára. Pedig milyen érdekes és festő I hatású rom volna az egy kis zöldelő tér közepén, borostyánnal és vadszőlővel befuttatva, az aljába befalazva a muzeum folyosóján elhelyezett régi faragott kövek . . . Csak ne állana igy útjában az uj templomnak, akkor minden körülmény közölt és feltétlenül fenn kellene tartani. Mert ez a torony nemcsak Szeged egyetlen emléke a mul'ból, hanem legelső és legrégibb templomának része, amely oly«n régi, mint maga a város. Mert ez a torony még a tatárdúlás előtt épült. A toronybontás alkalmával éppen a napokban tárult fel a negyedik emelet magasságában egy egészen kicsi, keskeny, lőrésszerű kerekives ablak, amely kétségtelenül az u. n. román stíl korából való. A loronyfal ped g azon a helyen kétszer van vastagiiva, kivül és belül egy-egy sor téglával póíolták meg, még pedig got stílusban történt átépítéseitor. A. fal magja azonban ennél sokkal régibb, korát egyelőre pontosabban meghatározni nem lehet, az azonban bizonyos, hogy olyan fajta téglákból van rakva, amilyenből az aracsi, a XIII. századból származó templom volt építve. Söt feltűnő a téglák méretbeli egyezése a kalocsai és a bácsi temetőben kiásott, Szent István király idejében épült egyházak alapjainak tégláival. Eztazigen jelentős felfedezést egyelőre csak fentartíssal közlöm, a végleges bizonyítékokat majd a további bontás fogja szolgáltatni. Síjnos, még a bizonyítékok napvilágra kerülésével egyidőben elpusztul maga a müemlékszámba menő torony is. Pedig ha bebizonyul a feltevés, akkor feltétlenül meg kellene menteni a toronynak lega!ább alsó részét, mert az nemcsak Szegednek, hanem az egész országnak páratlan épitéstörténeti emléke lenne. Hiszen a székesfehérvári, kalocsai, pécsi Szent István korabeli templomoknak csak mélyen a földben rej'ő alapfalmaradványai maradtak meg, a föld felett egy darabka fal sincsen, abból az időből, tán egész Magyarországon. tárogatót leeresztgette, akkorra ugy össze-vissza volt faragcsálva a hajó, mint mikor a gyerek tarkára faragja a nyárfavesszőt. — No most jöhet a német, — eveztetett viszsza Lőrinc ur a partra. Egy-két nap múlva meg is érkeztek a labancok tárogatót égetni. Minden bokrot összeturtak, minden tetőt megbontottak, minden kutat megcsáklyáztak, de nyomát se találták a veszedelmes hangszernek. Tovább is faluztak aztán nagy megelégedetten. Ahogy elhúzódtak, mindjárt meglepték a muladi tárogatósok a megjegyzett hajót és nekifogtak a Tiszán a tárogató-halászásnak. Napestig hányták a kotró-hálót, halat fogtak is, tömérdeket, csak éppen tárogaiót nem fogtak. — Éppen itt eresztettük pedig le, — nézegette egyik-másik a faragásokat. — Az ám, de nem a hajót kellett volna megjegyezni, hanem a vizet — kaptak észbe a többiek nagy felzúdulással. — Elámított bennünket Lőrinc ur. Akkorra Lőrinc ur is odavitette magát egy ladikon és lecsillapította a fejedelem tárogatósait. — Nem ámítottalak el benneteket, fiuk, csak megmentettelek a hazának. A harcok ideje letelt, most már szolgáljatok neki békességes munkával. — Hát most már sose szólalnak meg többet a tárogatók? — kérdezték elszomorodva a muladiak. — Hiszen a fejedelem azzal biztatott bennünket. — Ha a fejedelem mondta, ugy is lesz, — csillant föl a szeme Lőrinc urnák. S csakugyan ugy is lett. A muladiak azt mondják, azóta sokszor megszólaltak már csöndes éjszakákon a tárogatók a Tisza fenekén. Keserves bugás szakad föl a vízből, ha baj éri a magyart, csendes hálaadás zendül föl, ha öröme van. Mostanában bizony mindig csak keserves bugását hallani. A bizonyítás kiegészítéséhez mindenekelőtt szükséges a templomfalak eltontása és a régi templom, vagy iempIomok (mert több volt egymásuán) alapfalainak kikutassa, feltárása, ásatás utján. A tornyot nem kellene tovább bontani, amig a föld bizonyosat nem mond ebben az ügyben. Rendfeivül fontos és a régészei tudomány érdekében mulhatlanul szükséges ez az ásatás. Nem hallgathatjuk el ezzel kapcsolatban a következőket: Mikor 1913-ban megkezdfdötl a régi templom hátsó részének lebontása, akkor a város kérésére a Műemlékek Országos Bizottsága egyik tegját delegálta és megbízta azzal, hogy kísérje figyelemmel a bontást, készítsen felvételeket és jelentést róla. Az illető ur zkkor leküldte egyik rajzolóját s az készített is itt valami felvételfélét a régi fundamentumokról. Egész munkásságának nyoma azonban mindössze egy felületes, pontatlan, minden méret és egyéb adat nélkül való vázlat másolata. SenH se-n tud erről az ügyről pontosabb, vagy rfszle'estbb felvilágosítást adni. A rajzolót nem lehet ene vonatkozólag kihallgatni, mert meghalt a bábomban. A közreműködött kőmivesek és pallérok azt mondják, hogy volt ott rengeteg régi fal, össze-vissza. Őket az természetesen nem érdekelte, tehát nem figyelték s igy nem emlékeznek részletekre. Tudván azonban azt, hogy a középkorban az egyházak építését mindig a szentéllyel kezdetiét meg, legfontosabb feladat a régi szentélyek felásása és felmérése, mert annak az alapf«lai a legjobb kormeghatározó bizonyítékok, Akárhány templom állt valahol és pusztult el az idők folyamán, szentélyük alapfala mindig megmaradt a földben történeti dokument gyanánt. A Demeter-templom legutóbbi barokstilű szentélyén kivül még csak az utolsóelőtti, kései tót templom szentélyének az alakját ismerjük a fentemiitett vázlat alapján. Miután azonban már eddig is négy különböző épitéskort lehetett megállapítani a Demeter-temp'omon, kétségleien, hogy ima kettőnél régebbi szentélyeknek nyomait is meg kellelt volna találni a földben. Ezek a régi szentély-alapfalsk, ezek a kormeghatározó bizonyítékok, a régészeli tudomány mérhetetlen kárára, a s?egtdi Szent Demetertemplomnál örök időkre elvesztek. Nem kutatom, kinek a mulasztásából, vagy nemtörődéséből, de annyi bizonyos, hogy azt többé pótolni nem lehet Hogy a tudományt és a várost további ilynercü kár ne érje, ajánlatos a templom-alapok kiásatása és mindazon területek feltárása, amelyek ebből a szempontból tekintetbe jöhetnek s az uj templom tetűletén kívül esvén, ezidöszerint még hozzáférhetők. A németbirodalmi elnök halála. Nyolcnapos országos gyász. Berlin, február 28. Ebért Frigyes birodalmi elnök ma délelőtt 10 óra 15 perckor csendesen elszenderült anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. A haldokló ágyánál a birodalmi elnök felesége, gyermekei, veje, Jenitzke és Meissner dr. államtitkár tartózkodtak. Ebért elnököt már évek hosszú sora óta epekőbántalmak kínozták és régi szívbaja is mindinkább rosszabbodott, amihez lényegesen hozzájárultak az utóbbi évek igalmas eseményei és az elnök személye ellen irányuló támadások. Egy-két nappal ezelőtt vakbélgyulladás tünetet mutatkoztak rojta, ugy hogy Bier, hires berlini ssbésztanár megoperálta az elnököt. A tegnapi nap folyamán már ugy látszott, hogy az elnök erős szervezete leküzdi a közben beállott hashártyagyulladást, de az éjjel folyamán oly erős rosszabbodás állott be a beteg áUapotaban, hogy ma reggel az orvosok konzíliumot hívtak össze és megállapították, hogy a hashártyagyulladds hirtelen továbbfejlődött. Az elnök ereje gyorsan hanyatló t és már a konzílium alatt beállott az agónia. A beteg rövidesen kiszenvedett. Berlin, február 28. Luther kancellár minisztertanácsot hivott össze, amelyen megbeszélik az országos gyász elrendelését és a temetéssel kapcsolaios szertartásokat. Az elnök halála egészen váratlanul érte a kormányt és a törvényekben nincs semmiféle idevágd intézkedés. Az országos gyász előreláthatólag nyolc napig fog tartani és ezt a minisztertanács után már ma kihirdetik. Nyolc napig zárva maradnak a színházak, h'ngveisenytermek és mulatóhelyek. A kormány ki fogja jelölni a köztársaság első elnökének sírhelyét is. Déltájban már a magánházak is fekete zászlódiszt öltöttek. Berlin, február 28. Wlrth, volt birodalmi ksncellár meleghangú nekrológban méltatja a nénet köztársaság első elnökének érdemeit. Leírja, hogy milyen nagy lelkesedéssel Ölték meg a mult vasárnap Magdeburgban a feketepiros-arany birodalmi lobogó Ünnepét. Tiiezer német hazifi sorakozott a zászlók alá és szent fogadalmat telt, hogy megvédelmezi sz államformát, amely minden német polgárnak alkotmányos menedéke lett, mióta sikerült az általános politikai zűrzavarból kibontakozni. £s akkor jött a szomorú hir Ebért birodalmi elnök súlyos megbetegedésétől. A német egység és a német összetartozás hivei Kölnlől égési Bécsig gyászolnak * birodalom első elnökének ravatala mellett, de megfogadják, hogy emlékét híven megőrzik és az ő szellemében össze fognak fogni a német egység megteremtésére. Róma, február 28. Délelőtt 10 órakor érkezett ide az első hir, hogy Ebért birodalmi elnök állapota aggasztóra fordult. Mussolini nyomban tudakozódott a német nagykövetségen és kérte, hogy sürün értesítsék a birodalmi elnök hogylétéről. Egy órával később megjött a hivatalos jelentés, hogy a német birodalmi elnök meghalt. Mussolini volt az első, aki a német nagykövetségen részvétét fejezte ki. A nagykövetségi palotában kitett ívre már délig az olasz politikai élet legkiválóbb képviselői aláírták nevüket. Ebért temetése napján Rómában ünnepies gyászisten isztelet lesz. A főszámvevő takarékosságra intette a város tanácsát. Szeged, február 28. (Saját tudósítónktól.) Scultéty Sándor városi főszámvevő érdekes beadványt imézett a város tanácsához. Beadványában törvényadta joga alapján arra figyelmezteti a tanácsot, hogy csínján bánjon a város pénzével, mert a költségvetés egyes kiadási tételeit már tulköltötte és a többletet a majdan kijelölendő póthitel terhére utalta ki a főpénztárból. Ez a rendszer nagy veszedelmet hozhat a város pém ügyeire, mert egyelőre egészen bizonyialan, hogy majdan kijelölhető lesz-e az a bizonyos pó hitel, hogy befolyik-e annak fedezete, a többletjövedelem. A tanács a főszámvivő figyelmeztető beadványát nagyon megszívlelte. Egyhangúlag elhatározta, hogy a jövőben nagyon megfontol minden olyan kiutalást, amelyre a költségvetés nem nyújt fedezetet és a „majdan kijelölendő póihi'.el" terhére csakis akkor utalványoz, ha az utalványozás elkerülhetetlen és már alkalmasabb megoldás nem kínálkozik. Elhatározta a tanács azt is, hogy miheztartás végett minden ügyosztály figyelmét külön, írásban felhívja a főszámvevő beadványára és külön nyomatékkal figyelmezteti a gazdasági ügyosztályt, amely a legtöbb fedezetnélküli tételt u'altatott ki a tanáccsal különböző munkálatok költségeire. A 'anács határozatával kapcsolatban érdeklődtünk a polgármesternél a város pénzügyi helyzetéről. A polgármester kérdéseinkre a következőket mondotta : — A főszámvevő figyelmeztetése nagyon he'yénvaló volt, amennyiben a tanács tényleg tulköl'ött már néhány költségvetési előírást anélkül, hogy bizonyos lett volna abban, hogy a többletkiadás fedezésére szükséges többletjövedelem befolyik-e majd, vagy nem. Indokolt lehet ugyanis az az aggodalom, hrgy — ha meg is valósulnak a költségvetés bevételi
