Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-21 / 66. szám

1926 március 22. SZEGED a Április 1-én megnyílik a Szeged kölcsönkönyvtára. Beiratkozni lehet egész nap Dugonics-tér 11 alatt. Telefon 306. Haoidij 15,000 K. Tisztviselőknek, munkásoknak 12,000 K. Három és félmilliárddal csökkenti a város jövedelmét a földbérrevizió. Szeged, március 20. (Saját tudósítónktól.) A márciusi közgyűlés — mint ismeretes • kosszu és érdekes vita után elfogadta a tanács föld bér revíziós javaslatát, amelynek előzményei eléggé ismertek. A közgyűlési vita során né­hány elhangzott közbeszólás némileg megvilá gitotta azt az áldatlan harcot, amely szembe­állította a várost a bér.ők egy részével és amelynek eredményeként a szegedi járásbíróság elé került néhány vitássá t«tt földbér-ügy. A közgyűlésen elhangzóit fölszólalások és közbe­szólások szerint- a tanyákon fékfelen izgatás folyik a város fö'dbérpolitikája ellen és a buza hirtelen drágulása következtében pillanatnyilag nehéz helyzetbe került bérlök elégedetlenkedé­sének felkel ésére és fokozására kiváló eszköz­nek bizonyult ez a titkos izgatás. A tanács revíziós javaslatát a közgyűlés szó­többséggel elfogad'a és igy a városi földek bérlői általában lényeges kedvezményhez jutót tak. A közgyűlés határozata értelmében az 1922 után hasznosított bérföldek bérét buta­valutáról rozsvalutdra számítja át a város, még pedig ugy, hogy a bérlőknek ugyanannyi mennyiségű rozs értékél kell fizetntök, mint amennyi búzát fizettek eddig. A rozs váltság­árát erre a bérnegyedre négyszázezer koronában fixírozla a kÖ7gyülés azzal, hogy abban az eset­ben, ha a rozs tőzsdei jegyzése időközben allbb szállana négyszázezer koronánál, akkor a bérlöknek a rájuk nézve kedvezőbb tőzsdei jegyzés alapján kell a bért fizetniök. Az 1922 előtt hasznosított homokföldek és az összes feketeföldek bérénél megmaradt a város a buzavaluta alapján, de a buza vállságárát — éppen olyan föltétellel, mint a rozsét — 450.000 koronában maximálta. A tavaszi földbérek esedékessége csak ápri­lis, illetve május elsején következik be. igy te­hát egyelőre pontosan nem lehet megállapítani azt, bogy a közgyűlés határozata következtében mekkora jövedelemtől esik el a város közön­sége Megtörté hetik ugyanis, hogy a buza, illetve a rozs ára a bérfizetéskor nem haladja meg a közgyűlés által megállapi ott fix árakat, de azoknál nem is kevesebb. A várost ebben az esetben minimális károsodás éri, amennyi­ben csak az 1922 után haszrositoti homokföl­dek bérjövedelménél állna elö az a differencia, amely a buza és a rozs ára között van, má­zsánként ötvenezer korona. A revízió előtt a város ezekért a földekért 21.611 métermázsa búzabért kapott, ezentúl 21.611 métermázsa rozsot kap, lebát a bérditjerencia készpénzben egymilliárd is nyolcvanmillió koronát jelentene. Ez azonban a legkedtezöbb lehetőség. A kép sokkal komolyabb, ha a mai tOzsdei árakat vesszük figyelembe. A buza maximális jegy­zése ma 485 000, a rozsé 435.000 korona volt. A város bérjövedelme a revíziós határozat ér­telmében 45.855 mázsa buza lesz (a fekete­földek és a régi hasznosítású homokföldek után) és 21.611 mázsa rozs (az uj hasznosítású ho­mokföldek u'án). A buzavalutás földeknél a 450 000 koronás búzaárak mellett ma mázián­ként h-rmincöezer korona a differencia, a vá­ros tehát 1604,925.000 korona jövedelemtől esne el, a rozsvalutás földeknél pedig 1.836,935000 koronával lenne kevesebb jöve­delme, mint amennyi lehetne. Az egész diffe­rencia igy majdnem három és félmilliárd ko­rona lenne. Háromezerötszázmillió papírkorona több, mint húszezer aranykoronának felel meg és husieier aranykorona hiányt a háború előtt nem birt volna el a város költségvetése. Húsz­ezer aranykorona ma is nagy pénz, talán nagyobb, nini a háború elölt volt, mert sok­kal n«bezebb megszerezni, az értékben is sokat jelent. Felépíthetne belőle a város egy negyedik bérháza', vagy a városrendezési programot je­lentékeny arányban kibövithetné, esetleg segít­hetne a közvilágításon is. A városházán azzal érvelnek ugyan, hogy a költségvetés szempontjából nem éri károsodás a várost, meri a költségvetésben k fflldbér­jövedelmet hátomszázölvet^zer koronával kal­kulálták, azonban ez a felfogás nagyon papiros­ál'áspont, mert a költségvetés összeállítása óta éppen olyan arányban súlyosbodott a gazdasági helyzet és drágult az élet, mint amilyen arány­ban a buza drágult. Lehet, hogy a bérlöknek adott három és félmilliárd nemzeti ajándék nem okoz majd költségvetési zavarokat, de a városnak mindeneseire rövidebbre kell fogni a város házlartásí gyeplőszárat és a nagyon is kívánatos előre nem látható rendkivflli kiadá­sokon és a föltétlenül szükségessé váló pót­hiteleken kell eltskarékoskodnia ezt az elaján­dékozott húszezer aranykoronát. Amikor a primadonna egy vacsorán csikóbőr bundát]rendel Kovács Kató nem akar tudni egy állítólag msgrendelt 20 milliós bundáról. Szeged, március 20. (Saját tuáósitónktól.) A szegedi járásbíróságon Szobonya járásbiró előtt néhány hét óta egy igen érdekes és nem minden­napi polgári pör folyik. A pör tárgya tulajdon­képen egy húszmilliós nöi bunda és a pör sze­replői egy szegedi ruhás cég, 'valamint a szegedi szinház uj primadonnája. A cég egy huszmiHiós bundáról beszél a primadonnával kapcsolatban, mig a primadonna nem akar tudni a bunááról. Az érdekes eset részletei a következők: Ismeretes, hogy a Kelemen-utcai Biau Ignác-féle ruháscég évek óta szinte „udvari" szállítója a mindenkori színtársulatoknak. A cég nem egy télikabátot, bundát és ruhát szállított már nemcsak a kisebb és nagyobb színészeknek, hanem olykor a színigazgatóknak is. A színészek a kedvező „színészhez szabott" feltételek miatt nagyon meg­kedvelték ezt a céget és igy a régi tagok előnyö­sen ajánlották az uj színészeknek, akik ruházati cikkeket akartak rendelni. Így történt azután, hogy a Blau-cég összekötte­tésbe került a nemrégen Szegedre került Kovács Kató primadonnával. A primadonnának nagyon megtetszettek a cég készítményei, valamint a „színészi feltételei" és igy egy szépen sikerűit előadás után bizonyos események történtek. A sok taps után fényes vacsora voltaKis-Kass­ban. Szóbakerültek a Blau-cég féle bundák és mivel éppen jelen volt a cég egyik képviselője — Blauék előadasa szerint — a primadonna rendelt egy csikóbőr bundát opossum gallérral. Néhány nap múlva előkelő köntösben elkészült a bunda és a cég elküldte azt a primadonna Kass-szálló­beli lakására. Blauék előadása szerint a prima­donna ekkor kijelentette, hogy ő nem rendelt bun­dát és különben Is most nincs pénze bundára. Vigyék vissza a bundát, hajd ha lesz pénze, át­veszi — talán, ha megtetszik neki. — Különben pedig — mondotta — én nem rendeltem semmiféle bundát! A cég ezután húszmillió korona erejéig — mivel Blauék szerint ebben az összegben állapod­tak meg Kovács Katóval — keresetet inditott a primadonna ellen. Ebben az ügyben Szobonya lárásbiró már néhányszor tárgyalást tűzött ki, de Kovács Kató egyszer sem jelent meg azon, hanem csupán ügyvédjével képviseltette magát. A bíróságon kihallgatták a cég két tagját tanu­ként, akik eskü alatt vallották, hogy a primadonna igenis megrendelte a csikóbőr bundát, sőt oly­annyira megrendelte, hogy meg is állapodtak a 20 milliós árban. Tegnap azután dr. Lugosi Dömét, a szinház ügyészét hallgatták ki, aki elmondotta, hogy ő ugy emlékszik, hogy formális megrendelés nem történt, szó volt ugyan egy bundáról, de a Kis-Kassban az éjszakai órákban már „emelke­dett" hangulat volt, ugy hogy pontosan nem le­het megállapítani, hogy megkötötték-e az üzletet, vagy nem. A pör ezzel még nem ért véget, még ki fogják hallgatni Baróti józsefnét is, aki ugyancsak jelen volt a vacsoránál és most már a következő tár­gyalásra szigorúan megidézték Kovács Katót is, hogy most már végre ne csak ügyvédje jelenjen meg, hanem ö is mondja el, mi van az opossum­galléros, 20 milliós csikóbőr bundával. Két hónap alatt huszonhárom kereskedő, iparos és vállalat kért kényszeregyezséget a szegedi törvényszéktől. Szeged, március 20. (Saját tudósítónktól.) Az a gazdasági pangás, amely már mintegy két éve terjeszti sötét árnyait az egész magyar kereskedelem és ipar fölé, tulajdonképen csak most — február eleje óla érezteti súlyos hatá­sát. A megindult nagyarányú pangás első sze­gedi áldozatai egy évvel ezelőtt kit bank volt, a Kroó-bank, utána pedig néhány nap múlva a Forgalmi Bank. Ennek a két banknak össze­omlását tulajdonképen a tőzsde okozta, az a nagyarányú bessz, amely 1923 őszén keidődött meg. A két bukás óla azonban az egyre súlyos­bodó gazdasági helyzet miatt, most már nem­csak bankok omlanak össze, hanem a legkülön­bözőbb vállalatok is cigek is, amelyeknek jó­része nem a konjunktúrában alakult meg. A nagyarányú és egymást követő bukásoknak az az oka, bogy a kormányzati faktorok évek óta nem folytatnak kellő politikát a kereskedelem és ipar érdekében. A Szeged munkatársa megállapította, bogy rövid kit hónap óta huszonhárom cig kirt cső­dönkivüli kinyszeregyezsiget a szegedi törviny­sziktől. A fizetési nehézségek közé került cégek között éppen ugy vannak bankok, mint keres­kedelmi és ipari vállalatok, kereskedők és ipa­rosok. Ezek a cégek n:m mind szegediek, ha­nem vannak közöltük Szeged-környékiek is. A szegedi törvényszék mind a huszonhárom eset­ben elrendelte a kényszeregyezséget és igy most az a helyzet, hogy a törvényszéken Kulit bíró­nál szinte minden napra esik egy- egy egyezsigi tárgyalás. Az egyezségek aionban nem jönnek mindig léire a Hitelezők és adósok között mind­járt az elfeö egyezségi tárgyaláson, hanem sok­szor egy fizetésképtelen cég ügyében kétszer­háromszor is kitűznek tárgyalást, mi£ végűi az egyezséget a törvényszék jóváhagyja, A legtöbb esetbsn az tdó.oá. 30—35 száza­lékos egyezséget aján! ia* föl, dt előfordult már olyan is, amikor 15—20 percentes kielé­gítéssel kellett mege égedraók a hitelezőknek. A legmagasabb percenlet a Gazdasági Bank — 60 százalékot — ajánlotta fel. mig 50 percen­tes kielégítést kínál a milliárdos passzívával összeomlott Ferrária vasirugyár. A törvényszék pontos kimutatása szerint február, illetve március hónapban a kővetkező cégek kértek kényszeregyezséget: Február elején Király Lajos makói fakeres­kedő, vagyonfelügyelőül a törvényszék dr. Urbárt Oyörgy ügyvédet küldte ki. Uiána következett Dikány Lidia Szentes, vagyonfelügyelő dr. Czukkermann Andor, majd Eperjessy János sze­eedi kocsigyártó, vagyonfelügyelő dr. Fráter Zoltán. Február 11-én kényszeregyezséget kért Markovits Miksa Kistelek, vagyonfelügyelő Ker­tész Vilmos, ugyanezen a napon Klein Jenő kisteleki röföskereskedő (dr. Fajka Kálmán). Néhány nappal később Mihály Imre Mindszent (dr. Riv Kálmán), Kiss Ferenc építőmester Pacsirta-utca 23, vagyonfelügyelő dr. Balogh Béla. Február végén fizetésképtelen lett Keller Salamon makói mészáros, Fekete József Kiste­lek (dr. Lederer László), mig február utolsó napján Maczikó István szegedi bőriparos (dr. Lehel Pál). A március hónapi kényszeregyezségeket a Ferrária vasárugyár nyitotta meg (vagyonfel­ügyelő dr. Szivessy Lehel), utána következeit Endrényi Imre könyvkereskedő (dr. Mezei Pál), m8jd a szentesi Bárdos Pál (dr. Vecseri István), hetedikén kényszeregyezséget kért a Szegedi Gazdasági Bank, valamint a Szegedi Mezőgaz­dasági Riszvinytársaság, mindkettő vagyonfel­ügyelője Koós Elemér. Két nappal később Lacza Kozma s^gi'di kereskedő kért kényszengyezsé­get (dr. Regdon Sándor); később Dósai Mol­nár Pál Szentes (dr. Albertinyt Adoli), mig a legutolsó napokban fizetésképtelenek Ieit-k Kohn Mór Margit-utcs 19 (dr. Wlnkler Elemé'), Rosen­berg János és József cég (dr. Csermák Ernő), majd Rosner Mifcsa raejőiovácsöáíi szabó­mester (dr. Görög Lásiló). A tegnapi ^apon pedig egyszerre harmati

Next

/
Oldalképek
Tartalom