Délmagyarország, 1925. május (1. évfolyam, 1-13. szám)

1925-05-27 / 9. szám

1925 máin« 27. DELMAGYARORSZAO „Kereszténységről és magyarságról ne oktasson ki a Nikoláj szerzője". Hárommillió korona pénzbüntetésre Ítélték Juhász Gyulát Dobay Gyula vádiára. halárain vádlott­¡ahdtz Gyula, az ország messze tul is elismert kOltö, Unt állott ms a bíróság elólt. A jele­sek kOsOtt Szabó Deziö és Karinthy Frisyes után most Juhász Oyula kö­vetkezett. Dobay Uyuls, a szegcdi kurzusujság lószerkeszlöje, a volt kor­mánybiztos emelt ellene vádat. Juhász Gyuls ugyanis az elmúlt év szeptember 17-én nNem akarunk többéi' dmen vezércikket irl a betil­tott Szeged-ben arról a vasárnapi gyű­lésről, amelyet a szegedi ébredők tar­tottak a szociális ák gyűlése után, amelyen az egész msgyar munkásság egyöntetű lelkesedéssel kiMtolts, hogy elég vall a háborúból, háborút a há­ború elleni Ebben a vezércikkben többek közOtt ezek foglaltatnak: .Nem akarunk többé bolsevis'át látni, mondotta a vasárnapi nép­gyűlés egyik stónoka. A nép ma el­keseredve látja, hogy a kurzus pró­fétál milyen alaposan rászedtén és megzsarolták, hogy minden kurzus­sprószentnek mennyire msga felé bajlik a keze. A nép nem kíváncsi arra, hogy a levitézlett Kormányt iz los urnsk mi a véleménye az októ­beri forradalomról és a nyugati de­mokráciáról ... Az ébredő urak, a berendel és kivezényelt hallgatók gyér sorsi előtt beszélhetnek amit akarnak, az ö kongó frázisaiknak és üres szólamaiknak hitele úgyis régen elfogyott... — . . .Egy mondás nsgyon tet­szik nekünk, az, hogy .nem akarunk többé bolsevistát látni". Hát ez Igen helyes és akár tetszik, akár nem a népszerűtlen nép vezérnek, ml nem akarunk többé fehér bolsevistát se látni . . , Mert még mindig eleget lehet Iá ni az utcán a fórumon . . . Sok fehér belsevlsta sétál szabidon, méroez és gyűlöl. . . »Nem akarunk többé fehér bolse­vistát látni, aki a hazafiság álarca alatt orgoványt és brltannlás hős teltekkel álcsekszik, aki a nemzeti ujjászűle'és hsjnslát honfitársa vé­rével szenteli fel és nem akarunk többé ellenforradalmárt látni, mert itt már nincsen forradalom, itt már a konszolidáció kezdődnék, ha ezek a népszerűtlen népszónokos nen vá­daskodnának, dicsekednének és pa­naszkodnának annyi*. Nem vért, nem könnyet, nem uj romokat és nem uj áldozatokat, — jólétet akarunk. Nem akarunk többé bolsevistát látni, se vMtef, se fehéret, se zöldet, se fe­Ezeket a ki é'eleket Dobay Oyula mind sértőnek találta magára nézve, meri 0 is szónokolt az ébredők va­sárnapi gyűlésén. Ezért sajtó utján el­követed rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt emeit vádat Juhász Gyuls ellen. A keddi főtárgyslásou, a szegedi torvényszék Púkay-unicsi előtt vidő nélkül jelent meg a költő-vádlott. Az elnók először a szeméi)i adato­kat vette fel, majd a szokáshoz hiven békűlésre szolitotta föl a feleket k "" negbocsájtanl, ha a vádlott tőlem bocsánatot kéri — mondotta nagy hangon Dobay O.u'a. Juhász Gyula ezt válaszolta: — Nem kérhetek bocsánatot, mert hiszen nem sértettem meg. Nem kö­vettem el bűnt, általánosan tudott dol­gokat Irtom meg. Pókay elnök ekkor fOlolvaata az tnknmtnált cikket, majd a följelentés áttanulmányozásánál az a kérdés me* I^'J?'» um kéteít-* * « feUtdés. Dobay bizonyította, hogy a törvényes határidőn belül indította meg az extrást, mid kons-aUllák hígT immmn ot »•» ic.-, . ' "HS> napon cdták be a - kér­ai az u'etsó följelentést. — Bűnösnek érzi dezte az elt.Os. - Nem vagyok bonca. _ mondotla Juhtsz, — hitem és meggyőződésem tzertet igatat írtam. En egész éle em­btn s magyarság igazáért küzdötem tollammal. Nem kívánom a valódiság blzonyitását, mert én lUoIukosciu tudott Mgokrói trtim. Nem lehet nekem elég erőm arra, hogy a kurzus ötesztendős bűneit idehozzam. Az pedig nem lehet sértés, ha levitézlett kormánybiztosnak nevezek valakit, amikor már régen nem kormánybiztos. — Cikkem állításait nem a volt kor­mánybiztosra értettem, hsnem az Okolt­csánytakra, a Lédererekre Hiszen ország­világ ludja, miket követtek el ezek a kurzusbngan'ik. Ezután Dobay Gyula állott föl és Izgalomtól remegő, klál ó hangon tar­totta meg terjed Imes vádbeszédé', smelyben viccig természetű adatokat halmozol össze. — Az az ember — mondotta töb­bek között — a szegedi demsgógia vezéte, ez az ember szétv ette a ma­gyarságot a Széchenyi-téren, ez az em­ber Szegeden Munkdsszlnpadoi létesí­tett, ezt az emberi kiutasították a város­házáról bazafiatlsn magatartásáért, ez az ember a csőcseléktől pénzt fogadott el, ez az ember a forradalom alalt ve­zetni merte a szegedi színházat, ez az ember aki befurakodott a nemzetbe, e7 irt rőlatn ilyen dolgokat I Hosstisan vitatja, hogy a cikk állí­tásai reá vonatkoznak, majd közéleti szerepléséről beszél, ő önzetlen" I tá­mogatta a szegedi ellenforradalmi kor­máét, majd szokott módon a „des­truktív" lapokról besté'. Végül ilyeneket mond Izgatott hangon: — Aljas indulatból irta meg ezt a cikkel, hihetetlen cirizmussal, elvetemü­lése miatt nem érdemel könyörületet, vagy enyhítő szakaszt. Mélló büntetést kérek a lekín'etes törvénysiékiö'. Juhász Oyula ekkor fölállott a vád­lottak pid|áról és ctOrdes hangon csak ennyit mondott: — Az a szerény megfegyzésem volna csupán, hogy kereszténységről és magyar­tágról engem ne oktasson ki a , Niko­láj' szerzője -, engem a Petőfi Társa­ságban igazéit az mOcskay brigadéros" költője és a .Danton- szerzője is. — Elég sajnos, — vágta rá Dobay, majd a IQ.véoysztk tanácskozásra vo­nult víttttth ' | HU ndHIB m Hosszas Isnácskozás után Pókay elnfk kihirdette a törvényszék ítéletét. A bíróság bűaösnek mondotta kl Juhász Gyulát a rágalmazás vétségében és ezért hárommillió korona pénzbünte­tésre és 900.000 korona ügyvédi költ­ség megfizetésére ítélte. Az indoklás kimondja, hogy s cikk Dobay ellen irányul és olyan tények foglaltatnak benne, amelyek alkalmasak arra, hogy öt közmegvetésnek tegyék ki, sőt meggyalázzák. Juhász, nem mint Dobay mondta, nem aljas indokból követte el a cikket, hanem hlrlnpiról működésiben járt el, csupán meg­'ámadta Dobayt, talán egyéb indokbó/. Az i élet felolvasása után Juhász Gyuls bejelentette, hogy nem bűnös és így a Táblához fölebbez. Dobay pedig kevésnek találta a büntetést és Ő is fölebbezett. Horogkeresztes diákok miatt be kellett zárni egy bécsi főiskolát. Bécs, május 26. Két bécsi főiskolán, u egyetemen és a világkereskedelmi főiskolán ma délben a német nemzeti párti és a zsidó diákság közt össze­ütközés támadt. As egyetemen a német nemzeti pártiak nem engedték a zsidó hallgatóságot belépni az egyeten épü­letébe. A világkereskedelmi főiskolán horogkeresztesek léptek fel a zsidók és a szoc'alisla diákok ellen, ugy hogy Helderich rektor délelőtt fél 11 Örskor bezáratta a főstolát. Bevonult a passziv ellenzék. Paidl Gyula nagy beszéde » választójogi Javaslat ellen. Budapest, május 26. A nemzet­gyűlés mai ülését háromnegyed tizen­egykor nyilotta meg Scitovszky Béla elnök. Amikor az ülés kezdetét jelző csen­gők megszólaltak, nagy mozgolódás támsdt a baloldali folyosón, ahol a demokrata ellenzék tagjai gyülekeztek. Farkas István lép be elsőnek s te­rembe, majd Kéthly Anna, utána pedig Vdzsonyl vezetésével az egész pasazivitásba volt ellenzék. Elnöki előterjesztések után a válasz­tójogi Javaslat tárgyalására tér át a Ház, amelynél elsőnek Baross János szólalt fel. Örömmel üdvözli a meg­jelent volt passiivistákat és közös nagy harcra szólítja fel mindazokat a párto­kat, amelyek a litkos választójog ki­vívását tűzték ki célul. Rubinek István szerint ez a javaslst nem szolgálja az egységes párt érdekeit, Tankovics Já­nos szerint pedig ai egységespárt ér­dekeit szolgálj! Etekből az ellentétes nyilatkozatokból is látszik, hogy a ja­vaslat m«g az egységespárt minden tagji előtt sem szimpatikus. Bűn volt a magyar nemzet ellen, hogy a reakció megakadályozta a hátoru előtt, hogy a szocialisták bejuthassanak a parla­mentbe. Peyer Károly : Akkor nem lett volna hábotu I Baross János: Minden forradalom oka az idejében elmulasztóit reformok. Korholja a kormánypártot, amiért Sop­rontól és más városoktól meg akarja vonni a titkos szavazási, a lelkiisme­reti szabadság megnyilvánulását. A ja­vaslatot nem fogadja el. Elnök: Szólásra következik ? Jegyző: Peidl Inre. (Gúnyos derült­ség a baloldalon) Szilágyi Lajos: Már a nevél is el­felejtettek ? A szociáldemokraták Peidl Oyula: Mie'őtl a választási terrort és létekvásárlást biztosító ja­vaslathoz hozzászólnék, szociáldemok­rata képviselőié'stim nevében dekla­rációt kell tennem. - Hosszú távollét után megjelentüok ujrs sz ország házában, hogy az utolsó pillanatban máj egyszer kísérletet tegytlnk sírnak a me­rtay'etaek a megakadályozására, amelyet a kormány választójogi Javaslatának keresztül­ctóssakolásával készül az ország dolgozó népe és végső tokon az egész ország ellen elkövetni. Erőszakkal távolítottak el bennünket, hogy a házszabályok szigorítását ellenzék mentesen gyorssá tető alá juttathassák. Példátlan eset es a parlamenténzmus törtéaetében. A parla­mentek bclsó rendjét biztosító szabályokat mindenhol és mindenkor közös magállapodás­ul igyekeztek létrehozni, mert megnyugvást csak ilymódoa lehel elérni. De • kormány nem elégedett meg ezzel a parlamentáris gyakorlattal ellenkező eljárá­sával, valamint a nyomában járó, kéies er­téktl sikerrel, mert most unysnilyen :nódon akarja törvényerőre emelni a fegtontoeabb alkotmányjogi javaslatokat Is. Ikmerjlik a kormányul ellenforradalmi men­talitását ; tudjuk, hogy készséges tábor áll rendelkezésére. Nincieu remé-.yünk ahhoz, hogy sikerül megállítani a resHót végzetes útjában, mégis i lejelentünk, hegy az ország érdekeien lelkiismeretünk parancsának eleget tegyünk deklarációja. Megjelentünk különösen a tóvárosi verdikt után, amely bennünket igazolt, mert dacára annak, hogy kereken százezer választót jog­talanul megfosztottak a szavazás lehetőségé­től, mégis kifejezésre juttatta a főváros népé­nek azt az akaratát, hogy az igazi konszoli­dációt, a főváros és az ország újjáépítését nem a bep-liep, nem az Erger-Berger, nem az igazoltatók babusgstása és védelme, egy­szóval nem s reakció, hanem a demokrácia segítségével s fokozatos fejlődés utján tartja szükségesnek és lehetségesnek. A fővárosi verdikt hangtalan, de lesújtó kri­tikája a kormány politikájának és komoly figyelmeztetés arra, oogy álljunk meg azon a végzetes lejtőn, amelyre ai utóbbi években jutottunk. Egybsn válasz a délivasuti vendég­lőben klsdott hírhedt jelszóra, amely szerint a szociáldemokratákkal nem állnak szóba. A dolgozó polgárság e verdikt szerint igenis szóba állt velünk, mert fölismerte becsületes és őszinte szándékainkat és mert tanult s multbó', amely éppen azért vált az országra nézve végzetessé, mert évtizedeken is évszá­zadokon át nem dUlak szóba a munkásság­gal. Mi pedig a fővárosi válaszútoknál be­szóltuk, hogy önös célok .léikül, sőt áldoza­tok arán is, tudunk és akarunk alkotmánya eszkOMkel küzdeni a szabadságirt is az Igazi egyenlőségért, - ha ezt leheldvé teszik szá­munkra. Az a véleményünk, hogy hoss.u uton együtt haladhatunk kölc?0nös nirgcit!*» se' az t^ytnlö /og is egyenlő kötelesség itl­s-.avoSjn, u£y értelmezvén az egyenlő kő:c­lessége«, hu^y ar a teherviielőképeiíé,; »lá­nyában osztassék meg. Pailanentária mun­kánk legelején olyan programot adtunk, ame­lyet mindenki magáévá tehet, aki az Összes­ség érdekét tartja szem előtt és tud is, slur is lemondani az egyoldalú osztályuralomról, az osztálykiváltságokról, amelyeknek mi nem vagyunk szószólói, hanem igenis harcos ellen­felei. Most is hangsúlyozzuk: Nem kivánunk lehetetlent, nem kívánunk olysnt, ami sz or­szágra kéros, mert a dolgozó népnek kleme­tise a nyomorúságból is a jogtalanságból nem káros az országra, hanem hasznos. Bele­kapcsolódni kívánunk a nyugati kulturába és egyengetni akarjuk az útját annak, hogy kí­vánságainkért, céljainkéit olyan eszközökkel küzdhessünk, amelyek a polgáriasat társadal­makban általában elfogadottak. De hogy ezt tehessük, ahhoz a luloldal belátására is meg­értésére van szükség, mert enélkül mestersé­ges akadályokkal kerJ'.'jnk szembe, amelvek­nek elhárítása szükaégszerüen más eszközö­ket is igényel és provokál. Peidl Gyula ezután, miután a pártja részétől kapóit megbízásnak a dekla­ráció előterjesztésével eleget teli, át'ér a választójogi törvényjavaslat bi-ála­tára. Elöljáróban megállapítja, hogy a törvény javaslel nem a haladást szol• gátja, hrnem a visszojejlődést, már pedig az a meggyőződése neki és elv­barátsinak, hogy — miit ahogy ezt miniszteri szíjból hat ottuk —, ha fene fenét eszik Is, akkor sem lehet az Idő kerekét visszafordítani. Meskó Zoltán: Megette mér a fene a fenét! Parancsra elkövetett hazugság.'.. Peidl Gyula mindenekelőtt a minisz­teri és bizottsági indokolisssl foglal­kozik, amelyekben értékes vallomások vannak, de ezeknek konzekvenciáit nem vonják I*. Szinte érzi sz ember, ha belemélyed az indokolásokba, sz izzad­ságszagot, oly«n óriási megerőltetésébe kerül, hogy valahogyan önmagunk előli is plauzibilissé tegyék azt, amit törvénybe akarnak foglalni. A választó­jog nem fog, ha nem juthat szabadon, függetlenül kifejezésre. Ha adnak vá­lasztójogot azt azonban nem biztosi'­ják, hogy mindenki befolyásmentesen gyskorollttlla, akkor ez parancsra el­követett hazugság. Nem vitás, hogy a tulodil tagjai között nagyszámmal van­nak olyanok, akiket 1922 ben a litkos szavazás programjávtl választottak meg. Va|jon, akik titkos válatztójogot Ígér­tek és ennek alapján ksptsk mandá­tumot. akkor voltak-e jellemes «.k, bát­rak és önérzetesek, vagy ma, amikor megtagadják ezt az ígéretüket, meg­tagadják rrég pedig azért, mert iit színt kellene vallani a kormány vá­lasztójogi javaslalával szembúi ? Ugyanez a kérdés Önkéntelenül fel­vetődik Bethlen Isván miniszterelnök­kel szemben is, aki 1919-ben tagja volt a Friedrich kormánynak és akkor egyetértett a Friedrich féle választójogi rendelettel, amely pedig az egész or­szágban a titkos szavazást proklamálta. Hs a nyílt szavazás jellemesei közé tartozott volna, le onta volna a kon­zekvenciákat. De viszont, hs egyetértett, akkor hogyan lehetséges az. hogy ma a nyílt szavazást akarja törvénybe Ik­tatni ? (Élénk tetszés a szélső bal­oldalon.) A minisztere'nöS a választó­jogi bizottságban elszólással kifejezést adott az igazságnak, amikor azt mondta, hogy a választójog kérdise hatakit kérdés. Egy hang a baloldalról: Osztályharc felülről 1 Peidl Gyula: Hatalmi kérdés abból s szempontból, hogy a maguk osstály­uralmát fenntarthassák. Ne sksrják el­hitetni a jóhiszemű polgársággal, hotjy azért hatalmi kérdés ez, mert a polgári társtdslom érdekeit akarják megóvni és meg akarják menteni a szociáldemokrata szélsőséggel szemben, meri szerinlük a titkos és általános szavazati jog törvén ybdktatása esetén a szociáldemokrácia jut urakxnrr. Ea az érvelét tndatosin valótlan, hazug, mert nagyon jól tudják, h?gy az álta­lános és titkos vilasztófog nem jelenti egyúttal a szociáldemokrata többséget és uralmai. Az Uyen érvelés csak a gondolkozáshoz nem szokott nydrspot gárok ijesztgetésére szo'gdL (U-y van t Ugy vm I a szociálMák sorában,) Egy »z igazság, az. hogy a uját osztály­uralmukat akarják s nyiit szavatársai tovább biztosítani. .A haza érdekében csak a titkos szavazás heiyee.­Hs alípoasn mrggcTÍo'jak «. titkos vagy nyilt szsvmt' j^j ia*sát, arra a racgtyőxödésre kc'l ¡uin;, hogy o

Next

/
Oldalképek
Tartalom