Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-03 / 14. szám

I­1925 junius 3. DELMAGYARORSZÁQ Boross kórházigazgató és vitéz Szentkirályi halálos repülőkatasztrófája. Tflzelő nyári nap i'ait rohsn autónk az uton. Sflrü porfelhő tfőítflnk, be­takar és reánk fekszik.' Előttünk is autók rohannak. Azián mindegyik meg­ül : ringó fcuzatenger közölt vigyünk, messzire. Sieged külső, háiai fény­lenek a napban, előttünk messzi gyár­kémény füstöl. Es itt, a ringó buza­tengerek között, egy keskeny, fekete szántóföldsávon itt fekszik az össze­tört szárnyaival az acélszürke gép. Törött csavarok, elferdült kerekek, csonka légcsavar, véres párna. Es néhány csendőr, bámészkodó a töl­tésen. Itt történt kedden reggel az a bor­zalmas repülőgépkatasztrófa, amelynek áldozatai dr. Boross Jízsef, a szegedi közkórbáz igazgató-főorvosa, egész­ségügyi főtanácsos é« vitéz Szentkirályi Kern Dezső százados már hslott-hide­gen kiterítve felüsznek a törvényszéki bonctani intézetben. A katasztrófa előzménye'. Nem kell bemutatni Szeged nyilvá­nosságának a megrendítő katasztrófa két szerencsétlen áldozatát, a főorvost, aki két évtized óta vezeti a városi közkórházat, aki késsel kezében gyors pillanatok alatt, amikor gondolkozásra és lassú megfontolásra nincsen idő, szerencsétlen embereket idott vissza a lázas és áldozatos éle nek, akik elébe kerültek a kórházi műtőasztalon. A fő­orvost, aki a nagy szivet, lelket és észt igénybevevő munka után szlveEen és örömmel jelent mrg páholyában, vidám, kedélyes körében és aki szive­len vett részt a vidámságokban éppen ugy, mint tudomány és a kuliura har­cában. Es nem keli bemutatni a szá­zadost, aki gépein röpüli a háboiu alatt, aki aranyosan dekorált blúzzal jelent meg a társé Ságokban éa aki nemrég reve elé tebelte a vitéz Jel­zőt is. Legkisebb fia volt Kern Lajos volt szegedi királyi közjegyzőnek s a há­borút mint a legbátrabb, Ie$rettenthe­tetlenebb pilóta siolgálta végig. Itt szerzett érdemeiéri is avatták vitézzé. Szolid, finom modorú fiu volt, aki ba­rátai szerint életiben nem ivott meg egy korty szeszt. Egész fiataton nősült, fe­lesége Prokisch Ferencnek, az O. M. Bank volt szegedi főnökének leánya. (Prokischnak viszont Aigner-leány, Aig­ner Károly főispán nővére, volt a fe­lesége.) Kern Dezső akk )r vette föl a Szent­királyi nevet, mikor vitézzé avatták s a névmagyarosítás kötelező volt. Szerette a pályáját s amikor valaki szóbabozta, hogy nem fél-e, rendszerint azt felelte: — A levegőben nem történhetik könnyen baj. Sok defektust láttam] magam is átéltem néhányat, amikor baj néikfll jutottam le a földre. A mo­torhiba sem föltétlenül végzetes, csakis a gép slárnytörése az, ami megöli az embert. I yenkor, ha légörvénybe kerül a gép, — menthetetlen. Körülbelül két hete van Szentkirályi Dezső Szegeden, többször találkozott a Csolnakaió Egyletben apai baráljá­hajlandósága, ami összehozta az embe­reket az ő környezetében. A végzet, amely csak a maga számára gyors, de mások érdekeit, szempontjait nem veszi tekintetbe, — megint nagyon »ulyosan csapott ránk. Az egész világ beleg s a háború nem Követelhetett annyi áldozatot, hogy ne vagdossák állandóan oiszágok, nemzetek jejehez az európai csodadoktorok a su lyos támadást: — Sokan vagytok, gondoskodjatok a jecsökkentésről, vegyétek számitásba a «ermészctes apasztást is. Akkor aztán közbelép a halált amely cinkostársával, az oktalan véletlennel indul keritö útra s elviszi a legjobbjain­kat. A nyomorúság, a tehetetlenség ha­•alra szánva kínlódik tovább, akit senki sem siratna meg, azon átugrik a végzet, .7" de aki ezreK életét mentette meg Hzezrek könnyeit törölte le s nagy sere­ÜiAVxárt' kivánt- szeretett hozzátartozója, va ósággal testre.- « volt, - annak el Slnff e' ^ Pedi§ méS C3ak nem is zúgolódhatunk, csak állunk lehajtott fő­épp olv«ínoíüredvc a ievegőbe, amely akadálya s^sak^érez?ru ^ dés súlyát: ak érezzük a nagy kér­zatul fesséE,Öa? tiszta életű, az éleíekePmen^ é eIk£ / tartó tudós, a feledhetetlen jSarK vidámság megtestesítője? J at' a Csak kérdezzük, de sóhajtásunk elszáll összevegyül junius rózsáinak illatával' Bolondos pillangók megmámorosodnak azonban választ épp ugy nem ka­Punk, mint annyi sck másra ebben a »öldi életben. (Sz.) val, Boross Józseffel s így ese t, hogy Borossnak kedve tároadi « repülé hez. Amúgy is vállalkozó szellemű ember volt. — Ezt még nem istnereu, hát meg­próbálom. A mull hét csütörtökjén az'áa Szent­királyi felvette a gépjére Borosst és körűhitte a levegőben néhányszor. A lelkesedni naiv módon tudó Boross ugy örült ennek, mint a gyermek. — Hitvány földi férgek, vizif.akkere­sek, — mondta szokott tréfás modorá­ban a regattában, nem beszé'ek tele­tek. Ezentúl a levegőben száguldók. Pünkösd hillőjén délulán a kathoiikus Hogy történt Körülbelül félnyolc óra lehetett, ami­kor kocsikon elindultak a repülőtérre. Borosa Józsefen és Szentkirályi-Kern Dezsőn kí?űl kiment a repülőtérre a százados felesége is gyer®ekével, vala­mint felesége nagybátyjának, dr. Aig­ner Károly főispánnak gyermekei is. Nem volt még nyolc óra, amikor a ragyogó reggelen kivon'attck a han­gárból a H—MAEA jelzisü gyönyörű acélszürke gipet. A montörök elkészítik a csavarokat, még u:óljára megnéznek mindent a gondosan. Nincs hiba, az acilszürke gép erős is biztos. Minden rendben van. A két ulas fölveszi a pilóta sapká'. E őször dr. Boross Józtef száll föl a gépbe. Hátul beljezkedik e>. Lecsatol,a a sapkát. Mosolyog. A montö.ök le­szijjaziák íz üléshez, amint uokós. Azután gyors mozdulattal föllendai a kormánykerék mellé Szentkirályi, a pilóta-százados, aki vezeti a gépet. Elindilják a motort. Két montör be­igazítja a légcsavart. Dr. Boross moso­lyogva integet. Már kis társaság van együtt: a gyermekek, Szentkirályiné és hirom-négy repülőtiszt. Néhány másod­perc: berreg a gép, a>tán a magas­sági kormányhoz nyul a pilóta. Guru'ni kezd. Néhány sxáz néeit gu ul a zöld gyepen, azután zökkenő nélkül, szinte szelíden a magasba indul a gép. A gyerekek tapsolnak ... Qyönyörü Ívben emelkedik magasba, szabályos köröket ir le a repülőtér felelt. Kii p óba-körözés, amint szoká­sos a lurák előtt. Lent beszélik: a százados Kecskemiiig akarja elvinni dr. Borosst. Nyolcszáz méleien lehetnek. A vá­rói felé röpülnek, aztán percek múlva visszatérnek a hatalmas tér fölé. Szé­les ivekben lejebb-le]ebb szállnak. Már szinte ki lehet venni a belüket: H— MAEA. Most a széles u'on, amely a fanyák felől jön a városba, egy uri hintó tű­nik föl a porban. Pauer Imre ezredes jön be a várojba. A gép egyre lejebb száll. Száz-százötven méterre lehet, dr. Boross észreveszi az ismerős hintót, vidáman integet le. A kocti megáll. Vakmerő zuhanással ereszkedik még a'ább a gép. Moit már a pilóta is integetéssel üdvözli az ezredest. Vak­merő, kis átmérőjű köröket ir le a gép a hintó fölölt. Az utasok vidá.n sza­vakat kiabálnak le a kocsi feli. Az ezredes látja a vakmerő iveket, harsá­nyan kiált a gip feli: — Ne vicceljetek I A pilóta moit majdnem egészen leállítja _ a raolorl. Tovább integenek, Most "hirtelen megbillen a gép — alig lehet sz zötven méter magas­ban — dugóhuzó-szerü spir-lis alakban lefelé zuhan. A pilóta Útja a veszélyt, t Ijes erővel neki­indítja a gépet: nem használ, sőt rrt. A lendülettel a gép még erő­Nővédö Egyesület fényes ünnepélyén vett részt a főorvos és a százados ét szinte a nagy vidámságban, szinte per­cek alatt tünt el az este Konfettit szór­tak, cigányok muzsikáltak, a tombola számait húzták és a sötét esti órákban már nagyon vidám hingulatban vol mind a kettő. A hangulat csa^r fokozódott, nem akart véget érni az ünnepélyen. Körül belei fél egykor még ott látták Boross főorvost egy nagyobb társaság köze­pette. Innen még a meleg juniusi éj­szakában lementek a Tiszára is. Hajnal felé Szentkirályi Kern százados szóban hozta, amit már régen emiitett: van égy nagyszerű angol utas gip a repülő­tiren, ami itt maradt, most hogy ál­landó kereskedelmi ligiforgalom húzódik el Szeged fölött, szívesen fölröpül, — moadotta a százados — a főorvossal. A főorvos kedvet mutatóit a kis séta­repüléshez a nagynevű angol gépen, végűi is abban állapodtak meg, hogy a fölröpülis idejét nem tologatják, ha­nem kedden kora reggel elindulnak. Ez kéaö hajnalban íörtént. A vidám hangulat még folyla'ódolt. A nap már régen tüzelni küldte sugarait, amikor dr. Boross József hazaérkezett. a katasztrófa? sebb ós most mfr energikus zu­hanással zuhan lefelé. Egy pillanat: az acilszürke gip orra, a ligcSiVir milyen belefúródik a főidbe, a szárnyak kettitörnek, a gip, mintha ketti válna. A két utas e'őre bukik, előbb ér­tek a főidre, mint a gép, a mo­tor maga all temette őket A motor még zug, a gép h1túlsó része lehajlik a földre. És az össze­törött szárnyak alól kilátszik a két vé­res bolttest. Szentkirályi teste szinte a felismerhetetlenségig össze van törve, a koponya széjjel zúzva. Dr. Boross teste számos sebből vérzik, mily sebek lát­szanak és dűl a vér. Mindketen moz­duUila-ok. A H—MAEA lezuhant a pilóta fe­lesége és gyermeke szemelá tára. Ke­servesen jajgatva szaladnak a géphez. Nem lehet odanézni: a pozdorjává zuzo t szárnyak és kerekek alá . . . Emberek jönnek, nekilendülnek, hogy kiszabadítsák a két empert. Néhány perc múlva jönnek a mentők. Ekkor már mindenki iudji, hogy a két utas halott. A men ő-au'ó elindul a törvényszéki bonctani intézetbe. A töltésen egy te­hervonat dohog. A Délmagyarország munkatársa a helyszínen. Fél órával a tragikus katasztrófa után a Délmagyarorszög munkatársának autója kiérkezett a tragikus katasztrófa helyszínére. A repülőtéren csendőr állja el a bejáratol: — Nem fogadja senki Szerkesztő urat, nem is lehet bejönr i I A pavillonban tisztek beszélgetnek, elhallgatnak és nem kívánnak semmi­ről nyilatkozni. — A parancsnok urnák is más dolga van, nem informálja a sajtó képvi­selőit. A hatalmas zöld mező mozdulatlanul csöndes, reezei munkások ksszáljtk a magas füvet. Tovább kell menni az autóval. A paviilon mellett fordulunk be. Keskeny kocsiút a 313 as őrháztól visz be a buzatenger közé. Jobbra a vasúti töltés. A temető keresztjei lát­szanak. Fölkapaszkodunk a töltésre: innen látszik először a gép. Magas buza áblák között vág el egy keskeny fekete sáv. Nemrígen szánt­hatták. Még nem szik virág. És közvetlenül a temető fala mögött a kis töltés elölt, körülbelül abban a vo­nalban, ahol a francia katonák sirja van, pritn keresztbe a keskeny szántó­föi ön fekszik összetörve az acélszürke gép. A nap megcsillan az oldalán. Mssszire, ahová a szántó vonala visz, az enyvgyár kéménye füstölög. A töl'ésen csöndes kis társaság vár. Szuronyos esendő,ök, akik vigyáznak a gépre. Biciklis fiatalembered, mun­kások. Meg kell kerülni a szántót, le buva a magas buza mügöt», két lé­pésre fekszik előttem a gép. Mintha kettévált volns. A törés vo­nala a két ülés közölt látszik. Az első rész, ahol a pilóta volt, ahol a motor volt teljesen összetörött. Bele van fú­ródva a földbe. A légcsavar ket élörött. Az egyik része kettészakadt, a másik darabokra törölt. Szanaszít csavarok, kerekek. A párkányon rajta a magas­sági kormány. A baloldali gummikerék* bői semmi sem maradt. A jobboldali kettégörbült. És az ülés roncsain, amely a magasban van, friss vérnyo­mok. Ruhafoszlányok. A gép orra alatt apró darabokra törve a ba'oldali szárny. És mintha semmi sem történt volna, a hátulsó rész, onnan, ahol dr. Boross ült, teljesen épen maradt, min'ha most jött vo n a ki a gyárból. A jobb szárny a földön fekszik, rajta a megmaradt belük: A. E. A. A jobboldalon pedig mindegyik betű épen maradt. Hílul a magassági s árnyon egy betű: H. Most a bizottság érkezett ki. Wéber rendőrkapitány fölveszi a jegyzőköny­veket. A szakértők megállapítják hogy nem lett volna semmi baj, ha a gép ezer méter magasban lett volna, mert akkor a dugőhuzós menetű zuhanást ellen­súlyozni lehetett volna egy erőteljes motorindítással. A zuhanás nem tariott volna kétszáz méteren tul.Es megálla­pítják még, hogv talái a vidám inte­getés okozott mindent. A pilóta elen­gedte a kormányt és leállította a motort... Az es'i szürkületben még mindig ott fekszik a gép összetörve és véresen a búzatáblák közöt, a fekete szántón, a franciák sírj« mPgölt. R ggel még egy bizottság száll ki, aztán leszerelik a motort és bevontatják a ronccsátört gépet. A csendőr vigyíz. A töltésen egy vo­nat zírög. A mozdonyvezető int a fű­tőnek : — Nézd a gép .,. v. gy. ЙМЙМАЙМММММММММММММММ Sir Wllliam Goode akciója a hosszúlejáratú külföldi hitelek érdekében. London, junius 2. Sir William Goode, aki a magyar államháztartás szanálása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett, a londoni Times közgazdasági mellék­letében terjedelmes és meleghangú cikkben ismerteti a magyar államház­tartás és közgazdasági élet jelenlegi helyzetét. A szanálás tör énetének rész­letes ismertetése után Sir William Qoode a hitelkérdésről is beszámol. Magyarország jelen közgazdasági helyzetének legaggasztóbb jelensége — írja többek közt — a kamatlábpo itika. Mindazokban az országokban, azaz Németországban, Auiztriában, Magyar­országban, amelyeknek a valutája feltű­nően elértéktelenedélt, a kamatlábpoli­lika alakulását ezideig nem ériették és nem magyarázták meg kielégi'ö mó­don. Fantasztikus kamatláb maradt érvényben még a pénz stabilizá­lódása u'án is. Nyilvánvaló, hogy sem a földmlvelis, sem az ipar hosz­szabb tdőn át nem bírja ki a 25—30 százalikos kamatozást. Pedig még ma is ilyen kamatot tizeinek és mindaddig, amíg akadnak kölcsönigénylők, akik szivesen fizetnek ifye.i magas kamat­lábat, minden ellenintézkedés, legyen az enyh?, vagy szigorú, hiábavaló marad. A Magyar Nemzeti Bank a diszkont­lábat 12.5 százalikról 11 százaiikra szállította le. A1 alában az a vélemény, hogy további kamatlábcsökkentések várhatók. De annak ellenére, hogy az üzleti tevékenység az utóbbi időben nem nösekedett, sőt ellenkezőleg csök­kent, a hiteligénylés még olyan nagy és nyilt piacon a kamatláb olyan ma­gas, hogy a Nemzett Bank kamatlába egészen hatástalan marad. Szembetűnő tény ugyanis, hogy a magas kamatozás ellenére sincs pim­instg. legalább is rövid lejáratú hite­lek tenintetében. Ezzel szemben feltű­nően nagy szükség van Magyarorszá­gon hosszú lejáratú hlelre, mert a forgótőke elveszett a pénz elértiktelene­désének tngeványában és a beruház­ható tőke megfogyatkozott azokban az években, amikor őrültség volt plnzl megtakarítani. Ennélfogva — irji Sir W ¡liam Goode — Magyarországon az idegen tőkének kitü ő alkalmi kínál­ко nak a hosszú lejáratú kihelyezésre.

Next