Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)
1925-06-04 / 15. szám
10 DELMAGYARORSZÂG 1925 junius 3. Szegedi krónika. (A helybéli illetőség.) A világháború, az országból kiszakított részek, sokkal jobban fsszegabalyitották az emberek illetőségét, mint bármikor a régi időben. Mir pedig nem lehel tagadni, hogy keserves közigazgatást passzió volt egy-egy ilyen ügynek a kibogozása. Nem is a hivatalnokok voltak az okai, ha valamelyik megállapítás túlságos sokáig tartott, hanem maguk az emberek, akik nem tudták, vagy nem akarták tudni, hogy hová valók. Hogy sokan nem tudják, — ez valószinü. Hogy mások nem akarják tudni, az abban találja magyarázatát, hogy a csavargóktól, a ve lük járó terhektől, félt minden falu. Az eset második bevezető része a csizmákról szól. A speciális szegedi osizma mindig ló, vagy ökörbőrből ké szült és két részből állt. Elül „ráványol ták" a fejet, hogy sima legyen, ne vessen ráncot s egyszabásu volt a fej a szárral. Azonfelül a szár fölseje szíjalak u, amit Szent István-vágásnak nevez lek. Végül: hegyes volt az orra, rudas a patkója. Amelyik csizma hátul viseli a varrást, amelyiknek fejbőre külön vanódik a szárhoz, az idegen. Ez mind bőrspórolásra vall és a beuebeli boldog időkre vonatkozik, amikor a büszke magyar, valóban, nem spórolt. Soha ezer éven át nem tette meg nagyobb dolgokban, oktalanság lett volna épp ezen a téren. Ezek után elmondhatjuk, hogy annak idején Kőtössy tiszteletbeli alkapilány in tézte Szegeden az illetőségi ügyeke'. Meg volt hozzá az a különös kvalifikációja, hogy ismerte az eg4sz város', tudta, kinek ki az apja, nagyapja, keresztanyja, komája, oldalági sógora, sze retője. Mikor aztán valamely ember föltétlenül Szegedhez akarta kötni magát, Kőrössy pedig a bizonyítékok kőiben zavarba jött, meri így is lehelne dönteni, meg ugy 's. — lehajtotta a fejét é3 tűnődött. Mit csináijon ? Ebben a tűnődésben előbb a padlót nézte, aztán tovább siklott a tekintete s elérkezett a legényhez, annak is a lábához. Azon pllianatban már fogta is a lúdtollat és irta: — A szegedi i.letőség pedig nem állapitható meg, szegedi ember ugyanis nem visel hátul varrott csizmát. (A gyütt-ment.) jandó Gyula a goromba kocsmárosfajtából való ember volt s olykor szédületes kiszőlásokkal traktálta a vendégei*. Az ő üzletében csak az ő akarata teljesedhetett s ha valaki vesepecsenyét rendelt, holott jandó alkaimatosabbnak tartotta a rostélyost, a vendég rostélyost kapott. (Azonfelül egy csomó gorombaságot.) Elkényeztetett pesti ur egyszer megkívánta a szabadabb vidéki levegőt s hogy Szegeden járt, nem akarta elmulasztani ezt a specialitást. — Kíváncsi vagyok a gorombaságaira, minálunk már unalmas a rettenetes előzékenység. Kezdte azon, hogy amit rendelt, azt nyomban visszaküldte. — A leves kozmás. — Kérem alásan, hajlongott Jandó, majd hozok jobbat. — A hus kemény. — Magam válogatom ki a legpuhábbat. Csak egy perc türelmet kérés. — A bor tőre. Leszaladt a pincébe, legféltettebb hordóját verte csapra. A pesti vendég csak néz, néz és nem akar hinni a fülének. Végül is odahivja Jandóf. De hogyan hívjál — Hé, kocsmáros! Az megy kalaplevéve. — Nem értek valamit. — Mi légyen az, barátja az erénynek ? — Nekem azt mondták, hogy maca az ország leggorombább korcsmárosa. Csakis ezért jöttem most ide, csakis ezért kifogásoltam a pompásnál pompásabb dolgokat, amiknél különbet az egész országban nem kapnék, aztán... aztán semmi gorombaság, maga nem goromba ember. Jandó von egyet a vállán. — Hájszen van benne valami. — Nem mondhatnám, uram, hiszen példátlanul udvarias volt velem. Jandó sercint egyet, a hozzávalót már csak félvá'lról mondja. — Csak nem gorombáskodhatom minden gyűlt-menttel, mit gondol az ur! (A bátor direktor.) Makó Lajos kezdő színigazgató korában ecy nagy magyar faluban is működött. O tani szereplése voltaképen p-óba volt, inert ettől függött, hogy megkapja e a kővetkező évre is a helyei? Nagyon szerelte volna megkapni, a polgárságnak míg könnyümagyarba bujtatott része is sürü látogatója volt a színháznak és olyan tapsorkánokat rögtönzött, hogy zengett tőle a harmadik utca is. A döntés a Velencei kalmár előadását követő napon történt. Maga az előadás szenzációszámba ment, a jó nép szeretett volna mindent megismételtetni, — egyéb ként Makó pályázat mellőzésével, egyhangúlag megkapta a színházat. A főszószóló ugyanis azt mondta a tanácskozáson: — 0 és senki más. Ide bátor ember kell, Makó ur pedig a legbálrabbaknak is a javából való. Hallhatták kendtek, hogy jól odamondogatta tegnap a zsidóknak. Legendák a repülőgépes katasztrófáról. Ei egész különös írás lesz, nem sokat törődöm vele, hogy tetszik-e valakinek, vagy érzékenykedések szár* maznak belőle, de perbeszállok a közönség, a közvélemény ama részévei, amelyet intenziven, brntő meggyőződéssel, sőt sikerrel utálni sok esztendő óta szerencsés vagyok. Most ciak a hullafoutogatókról beszélek, enől a lehetetlen láriadalmi szektáról, amely épp ugy toborozódik magát intelligensnek tartó népekből, mint külvárosi komámasszonyokból. Ahogy ezek rávetik magákat az eseményekre, az ál és a valódi szenzációkra, abban Istenugyse van valami megható. Csak a tengerész éhsége lehet hasonló, amikor hónapok elmultával szárazföldet ér a hajója. Mi fati őket ? Tudilov, vagy tudat alat hppingó, de kényszerűségből elfojtott erotiki? —• mort nem keresem. (AJónban érdekel a téma és még kibogozom.) Mikor az án az élőkkel végeztek, a halottakra térnek, ök tudnak mindent jobban, mint mások ; ök vitatkoznak, veled a legegyénibb dolgodban, hogy nem ismered a saját éle'ed eseményeit; ha csak annyi esze van az uj ágirénak, mint nekik, egész szépen bezárathatja magát adataik megbízhatósága révén; nincs az a zuglap, amely vakmerőbben fújná az eseményeket, Diint ahogy ök követelik a nyilvánosság elé nem tartozó dolgok nyilvánosságrabozatalát; külsőrészi kiskapu nézóizögéből látják az eseményeket, intelligenciájuk, tudátuk, tapasztalatuk szárnya beletörik a kórtöltés nívójába, mégis megdönthetetlea véleményeket n ondinak, felül érák magukat. Egy eset nek k már törvény. Mindehhez járul még — kimondom, ahogy vjn, bár az egyes tipusokra ismerjen rá mindenki maga —, hogy hazudnak, variálva a hazug ember nagy skáláját, az öntudatlantól kezdve a nagy képűn át egész az ártani akaró rosszhiszemüig. Betegség, gonoszlelküség, butaság, minden egyesül bennük, — nagyon utolsó nép ez, azt se tudom hamarjában, melyikkel nehezebb megküldeni: a butával-e, vagy a feke e lelkiismeretüve1. Azt se higyje senki, hogy csak nők tartoznak közéjük! Sötl Már most menjünk tovább. Régen volt Szegednek olyan szenzációja, mir.t a kedd reggeli repülőkatasz rófa, amely egy rokonszenves, vitéz ifjún kívül e'puszlitotta Boross Józsefet, kiváló értékünket. Egymásnak adták az emberek a szót, erről beszélt — főleg az első órákban — kivétel nélkül mindenki. A szörnyű katasztrófa hírének hatása alalt tz e őzményeket és a való tényállást illetőleg általános káosz támadt a városban Pontos adatokkal még a legilletékesebbek sem rendelkeztek, így történt a?, hogy a Délimgyat«tszag tegnapi tudósításába akaratlanul is bizonyos tévedések kerültek. Telefonok berregtek, gyalogposták futottak. — Hallotta? Szörnyül Délre az án egész gyönyörű variációk szüleilek meg. Azt mondja: -— Együtt voltak egész éjjel a regattában, persze hogy ittak. Reggelfelé aztán megszólal Boross: — Na, komám, föl mersz-e vinni igy, becsipeit á 11 f pótban is, a levegőbe ? — A^ire azt feleli a Kern Dezső: — Már hogyne mernélek I Men'ek is ki egyenest, oszt velük ment a Szentkirályi százados is, aki a katasztrófa után agyonlőtte magát, mert nem lett volna szabad megengednie a repülést. A másik komámasszony azzal igaziotta he yre a tényállást, hogy a regattában csak megkezdődött az ivás, igazi mére'eket a Nővédö Egyesület népünnepélyén kapott. — Kern Dezső éjfélkor n?gyon be vMt csípve, ezért csinálta meg a géppel a loupingot (bukfencei) a levegőben. Nem igen tudiam magam türtőztetni, közbeléptem. Tessék elhinni, hogy pletykát, hazugságod, rosszhiszeműséget csak ugy lehet megfojtani, ha az ember nem reslellí a fáradságot s torkol ragadja. Hát én elmegyek lépésről- lépisre, levelem az alízemérmet, hogy megtudjam, micsoda emberi bűnön, vágy hibán fordult meg ez a szerencsétlenség ? Magyarul beszélek, sem az életnek, sem a tollnak nem vagyok mai dilettánsa. D.rékon ragadtam a pletykát. — Ki lát'a Dezsőt ütasan? Három he'yről is válaszolják: — A Kamocssy Gyuri. Együtt is Voltak. — X Kamocsaylól hallották ? Mindenki mástól hallotta, csak hivatkoztak a forrásokra. Helyes, . haladjunk az uton, — a szelíd Kairocsay oda van a felháborodástól. — Szó se igaz belőle, hiszen a Dezső absztinens volt mindig. Este 10-ig künn volt a Széchenyi-téri népünnepélyen, mindössze két pohár sört ivott meg. — Ki láda? — A Popper Feriék társaságában volt. (Halló. Popper Feri ) — Mikor láttad utoljára Dezsőt? — Hétfőn tiz óra u án a mi társaságunkat bejött egy kicsit a Prófé ába. — Ivott valamit? — Egy kortyot sem, hamsr hazament. A feleségétől tudom, hogy tizenegykor már ágyban volt, aludt reggel hétig, amikor kimen! a repülőtérre és Boross József kiérkezése előtt bárom kísérleti repü'ést végiett. A negyedik felszálláskor, Boross József kérelmére, vitte a professzort magával. Ezt igy tudja mindenki, tmgam is ösmerem évek óta, tudom, hogy sosem élt szesszel, csak a teljes bizonyosság kedvéért k> restem meg az összes forrásokat. De a hír kezdeményezőjére még nem tudtam ráakadni. Ilyenkor szerelnek az emberek sunyítani. Közben nézzünk Boross után és itt van főleg he'ye, hogy levessük az álszemérme». Hát a kórházigazgató szerette a társaságot és megitta a bort, anélkül, hogy bármikor mértéktelen lett volna. A lokoza ok közölt a becsipésig sem ju'ott, a nobelspifz volt a halár, amit elért. Jóbarátok nagy serege vallhatja lélekre, hogy a legjobb kedélyű társaságot ts otthagyta éjfélkor. Az 6 szó rakó ásai sosem csaptak a hajnalokba, a reggelekbe, bármilyen j*l érezte is magát Megszokta a szervezete, hogy bizonyos mernyiségü alvásra vjn szüksége, reggel mindig frssen, üdéi, tiszia idegzettel állt a hivatása szolgáiaába, — ezért tkáríiányszor angolosan távozott. Mos aztán jönnek a mindké! nembeli vénasszonyok a reggelig tartó ivással fs jönnek a fogyatékos szeméremér/ésüek, akik a tanyákra járnak ki, tanuk nélkül ott isszák le magukat a sárga földig s idebenn játszik a rrorálislát. — Hétfőn délután a Csolnakázó Egyletben volt Boross, 8 órakor távozott onnan. Körülnézett a népünnepélyei és korán hazament, mert a kislányánál társaság volt az ese. Fiatal barátnők, diákpajtások. (Ezt egyhangúlag igy mondjak s ámosan.) Boross elbeszélgetett a gyerekekkel, örült a fia sikerének a legu.óbbi diáksportversenyen — s mert a karján valami kiütés volt, ami kellemetlenkedett, éjfélkor visszavonult, lefeküdt. De még csak robelspicről sem lehetett szó, nem hogy csónakházban, népünnepélyen való nasyobbszabásu ivásró. A vendégségben levő ifjúság is ártatlan szórakozással töltötte az id jét éjfélulán két óráig, asszo.iyrokoni felügyelet mellett. A jól értesültek, a hullarágók tehát ráhibáz ak a biztos adataikra. De ilyen rsetben nem adhatok jobb tanácsot, minthogy fogjon össze minden rendes ember a nyomozásban. Egy-két fülöncaipés észtetérili a cifra elméjű kitaláló'. Épp olyan ostobaság a „louping"-ról szóM hir. Ez s bukfj cet j leni, amit virtuskod'k mett szoktak csinálni. Szentkirályi (Kern) Dezső épp a napokban beszé t e ről s felháborodva e nlitette meg Kaszó Elekné elő t: — Nem pilóta az, aki e követi ezt a kunsztot, ha vendéget visz. Borosst sokan Mteiték az uttíl, le akarták beszélni a tervé ől, hogy felszáiljon, de Szentkirályi statisztikai adatokkal bizonyitotta, hogy aránylag sakkal kevesebb baleset történik a levegőben, mint autón, vagy vasúton. Szegény jó fiu hogyan hitte volna, hogy a statiszikát éppen ő fogja megnövelni — a repülőgép terhére. Ma már tudjuk, hogy ha magasabban szállanak s onnan ereszkednek alá, nincs katasztrófa lem. Így gyorsan ért a fildre a gép, nem volt ideje az ujabb lendületre. (szv.) A katasztrófa halottait c ütörtökön délután temetik. Félnégykor Srentkirá yi Dezsőt ka'onai parádéval a honvédcsapatkórházból, öt órakor pedig Boross Józsefet Tisza Lajos-köruti lakásáról, ahová már a mai napon ia valóságos zarándoklatban tódult az egész város népe, egyaránt a társadalom vezető ositálya és a sok szegény, akik é etük megmentőjét siratják benne. Itt emiitjük meg, hogy a Csongrádvármegyei Vitézi Szék ma beadványt intézett a város tanácsához, amelyben hiva^ozik arra, rogy Szentkirá'yi Dezső családja szégyenletesen kevés nyugdijat kap, ezért arra kéri a hatóságot, hogy pótolja ezt a hiányt és juttasson Szentkirályi kis fiának 50 holdnyi íöldbérleet holdankint 90 kilogram buza bérfizeés mellett. VI/7-én A Belvárosi Moziban DL Csengeni tudományos felolvasása vetített képekkel Róma műkincseiről. Telefon: 11—85. KORZÓ MOZI Telefon: 11—85. ^ ^gj^ ÖÜVéSZ^Sték! Ali Rerüd bey jKék vizek vándora nagy átvényoss gok — Ezt megelőzi: az „Ezeregy éjszaka" csodálatos ezermestere és társulatának vendégjátéka. A mágia, a bűvészet legújabb trükkjei, szebbnélszebb büvésztti mutatványok, csodival határos illúziók és misztikus történet Olaf Fyord -dal a főszerepben. Előadások kezdete hétköznap fél 7 és 9, vasárnap fél 5, fél 7 és 9 órakor. Izép td5 esilén a?, e.tlelőidá t a Korzó Mozi nyári helyiségében taitjuk ffittf--
