Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-09 / 19. szám

I 1925 Jtínius 9. UtíLMAUYAKOK^ZAU A kórház fentartása és uj vezetője. A várcsi kórház egyetemesitésének ügyét, sajnos, állandóan napirerden tartják. A terv nemcsak hogy nem ro­konszenves a közönség körében, ha­nem egészen bizonyos, hogy a legna gyobb ellenszenvet és ellenkezést vál taná ki, ha esetleg komo'yra fordulna a dolog, amire azonban, szerer cséré, nincs kilátás. A Délmagyarország, amióta a kórház egyeiemesi ésének gondolata felvetődött, mindig állást foglalt ez ellen a terv elíen és minden aktualitás kapcsán azt hangoztatta és bizonyítgatta, hogy a kórháztól való szabadulás terve helyett a kórházi épü­let modernizálásának tervével és azzal kellene foglalkozni, hogy még előlege­zések címén is irinél ke esebb gond­jába kerüljön a kórhoz a városnak. Ez az álláspontunk általános helyesléssel találkozott. Hogy pedig városszerte milyen gonddal ügyelnek arra, hogy a kórház mint ö álló népegészségügyi intézmény továbbra is fentarta-sé*, bi­zonyítják a hozzánk állandóan érkező cikkek és levelek. Ma például Nemecz Dezző gyógyszerésztől kep unk nagy.bb cikket, ame'yből közöljük a követ­kezőket: A Délmagyarország elsőnek foglalko­zott városunk legszociálisabb és legideá­lisabb intézményének, a közkórháznak sorsával és iparkodik az egyetemmel való egyesilésnek tervével szemben közönségünk szuverénitásának megmenteni. Ez adott impulzust arra, hogy magam is foglalkoz­zam a kórház jövójével. Kórházunk évtizedek óta kívánkozik a müveit világ kórházainak berendezése után. Sajnos, mindezideig nem birt azon­ban arra a nívóra felemelkedni, amellyel külországok kórházai már régen dicse­kedhetnek. Sokszor olvastam a lapokban, hogy igy a kórházat, ugy a kórházat restaurálni kell, vagy inkább ujat, hatal­masat, impozánsát, a jelenkor minden igényeinek megfelelően kellene felépíteni. De ez eddig csak álom maradt. Jött a háború, jött azután egy bábeli zűrzavar s végül megszületett belőle a szegénység, a nyo­mor, amelynek bölcsője lett a „béke­szerződés", amit a párisi csodaorvosok küldtek nekünk s melléje a kisántántot fogadták fel dajkának, hogy mélyen el­altasson bennünket. De hála a jó Istennek, van erfls hitünk és akaratunk, fogadalmunkat erős várrá építjük Istennek. S ez a nagy munka, amely elsősorban is Isten dicsőítésére sorakozik fel, meg fogja nyitni a foga­dalmak egész sorozatát, amelyben első helyen a szegedi közkórház vár megva­lósulásra. Föl hát a harcra 1 Álljon sorompóba minden szegedi ember s védje meg a leghasznosabb intézményét, a közkórhá­zat s ne hagyjuk a mult emlékei közé sorozni. Legalább az egészségünk felett őrködő intézményünket ne engedjük el­venni. A szegedi nép nem tud kérni, ö csak rábízza a „Sorsra" gondjait (amint szokta mondani), „majd csak kerül valakt, aki mögkezdi, aztán én is ott löszök!" Ebből mindent megértettünk, tehát vár, — de le nem mond, mert hogy is mondana le, hiszen minden bölcs mondásra van egy szobrunk, melyből az élet és a nemzet igazságait merítjük. — Tehát vár, mig jön valaki, aki meri kérni és a kérelem mellé csatlakozik aztán az egész. Kérjük a kórházat, mintha látnám a hosszú póz­nákon táblákkal megjelenni az egész vá­ros lakosságát különböző felírásokkal: ^Építsünk uj kórházat 1" „Ne engedjük a kórházat szanálni!" „Kérjük az uj főor­vos azonnali kinevezését I" „Adakozzunk a kórház javára!" Legalább 150 000 lélek kéri, hogy a «özkórház maradjon meg közvetlen ren­delkezésünkre s ugyanannyi kívánja az 'gazgató-főorvos hivatalának betöltését. Abban a reményben, hogy a város kö­zönségének általános kérelme meghallga­tásra fog találni, bizalommal nézhetünk »«tve őrzött kórházunk jövője felé. Tagadhatatlan, hogy Nemecz nr cikke J'Mé rapszodikus s nemcsak az ciha­sjott, hanem az összefüggés kedvéért kinyomtatott részek ie e!-e!kslindoznak J tárgytól No d; nem r-i volt a cé­Inic,iílr,öllllk nekünk se, hogy A dBS?í? r®mtk«avd szolgáljunk. ászik, többek nevében, Sí!1UÍJS- kótháí 'entar­»á*a rae.lelt, amihez mint valamennyire «iakmabeinek jogosultsága is van Mi Pedig Ismételten a kumentáini *k«r1uk ntJR mikéat vdekcdiV * község eríJI a kétdiiről. Még cjdk egyet. A városban, a je­,e* ízerinl, türelmetlenül várják ai uj igizgató-főorros kinevelését, nyilván­valóin azért, n;ert féltik a — kórházi'. A tőreimeüenkedésre semmi ok. A kór­házat nem egyetemesitik, az uj igazgató­főorrost kifogják nevezci. E óbb azon­ban ti kell intézni a formslitá?okjt, a többi között a nípjóíéti rcinisükr bele­egyezését leli kérni az áilás betöltésé­hez. A kinevezés remélhetőleg olyan egyént állit a kótház élére, aki azt a néhai igazgató- főervos ku"urált szelle­mében fogja vezetni. MMMMMMMM^^ A demokratikus blokk és a szocialisták ragaszkodnak a parlamenti bizottság kiküldéséhez a Somogyi-ügyben. Budapest, junius 8. Szilágyi Lijos az újságíróknak kommünikét adott át, amely szerint Vuss miniszterelnök he­lyettes, Rakovszky Iván, gróf Csáky Károly miniszterek, Sciiovszky Béla és Huszár Károly elnökök jelenlétében délelőtt két turnusban magához hivatta sz ellenzéket. Először Peidl Gyula és Peyer Károly szociáldemokrata képviselők, azután Szilágyi és Hegymegt Kiss Pá', mint a polgári ellenzék tagjai jelentek meg a miniszterelnök-helyettesnél, aki arra kérte a képviselőket, hogy a Somogyi­ügyet, mivel hogy nem áll az ország érdekében, vegyék le a napirendről, annyival Is inkább, mert a kormány hajlandó a mostani ügyész helyett mús ügyészt megbízni a dolog kivizsgálásá­val 8 ezenkívül felszólítást fognak in­tézni a közönséghez, hogy bárki, aki pozitívumot tud az esetről, jelentkezzék tanúság tételre. „A kormány hajlandó a Beniczky által megnevezett tanukat is kihallgatni." Peidlék a miniszterelnök-helyettesnek e kijelentésével szemben is ragaszkod­tak a pvlamentl vizsgálóbizottság ki­küldéséhez. Szilágyiék kijelentették, hogy a miniszterelnök-hel; ettes kijelentését mérlegelés tárgyává tetzlk. Délután a baloldali demokratikus blokk értekezletet tartott, amelyen elha­tározták, hogy tovább is ragaszkodnak a parlamenti bizottság kiküldéséhez. Életveszélyes hőség Amerikában. Newyork, junius 8. A nagy hőség miatt Newyorkban ké sráz ember meg­hitt. A szomszédos vidékekről és az Egyesüli-Államok középnyugati részei­ből is haláleseteket jelentenek, amelyek­nek oka a hőség. Washingtonban több mint 5000 állami tisztviselő már déli 1 órakor otthagyta a hivatalát, mert a hatóság a hőség miatt elrendelte a munka beszüntetésé'. — ha néha kellemetlen is —, n;ncs semmi szégyelni való, m?rt mint Bern­hard Shaw mondta valahol, az idegen nyelvek tudása nen fötllélea mér éke az in'ellfgenciénak és a műveltségnek. Ha nem igy volna, akkor a nemzet­közi szállodák portásai és a nemzet­közi hálókocsik kalauzai volnának a legintelligensebb és legműveltebb em­berek . . . — De hál nem is fontos az, hogy értsük, amit ott mondanak — szólt iz­tán a po'gármester — fő, hogy ott legyünk. — Menjen ki Berzenczíy Domokos — indítványozd Bokor Pál. — Jó lesz — szólt rá a m»g?sz­trá us. —• Meg Szendrey Jenő is kimehetne. — Majd meglátjuk. — Nézd csak Veszter — szóit ismét Bokor Pál a polgármester <felé — te is kimehetnél I i > • % A polgármester eleinte szabsdkozott, hogy nem szeret ő olyan messzire ke- * rü ni a város'ól, aztán meg mit is csi­nálna a franciák fővárosában, ds ké­sőbb mégis kedvet kapo't a kirándu­lásra. — Majd meglátjuV, lehet, hogy ki­mrgyek. — A tanács kiküld, hiva'alosan — szóltak rá a föllelkesült tanácstagok. Végül is ugy határozott a t nács, hogy a polgármestert, Berzenczey Do­mokost és esetleg Szendrey Jenőt küldi ki a vár, sok nemzetközi kongresszu­sára. —nsam A falu békessége kedvéért... Beszámolt a Délmagyarország vwAr­napi száma arról az ujabb bonyoda­lomról, amely Tápé fafci műemlék­temploma körül fenyeget őzik. A falu népe ugyanis — melíővse a tanács és a Műemlékek Országos Bizottságának a határozatát, a hősi' halottak emlék­tábláját csak azért is odahelyezte, ahova nem lett volna' szabad — a lo rony falára és szépen1 eltakarta vele azt az ablaknyilást, amely? szorosan hozzá­tartozott a templom műemlék jellegé­hez. Hiába üzente a Műemlékek Orszá­gos Bizottsága, hogy ha a falu reni­tenskedne, akkor törvényes eszközökkel fogja megvédeni a i4tka, Árpád-kori műemlék épségét i b-.I0tiság — a falu népe nem engedett arnegyvennyolcból. - Ha már emléktáblát csinálunk ­mondották a tápéi kurucok —, odatesz­ízűk, ahova mi akarjak, ahol eszrereui mindenki. Lássák legújabb, hogy fcány hősi halottja van a tollúnak. A Műemlékek Országos Bizottsága azonban nem veszi tréfára a dolgot. Szigorúan őrködik a gondjaira bizott műemlékek épsége fölött és most jelen­tést kért a templomfonntartó kegyúr, Szeged város hatóságétól a fapéi dol­gok felöl. A kérdés a hétfői tanácsülés elé került. — Mit jelentsünk a — kérdezte az előadó. — írjuk mrg — mondta a po'gár­mester, aki a falu pártján áll —, hogy az emléktáblát a toronyra helyezték ugyarv a kegyeletes tápfiak, de azzal nem csorbilották a torony értékét. Igaz, hogy valami ablakot elfödtek vele, de a torony a műemlék, nem az attak. Aztán meg a falu békessége kedvéért nem is kívánatos az erőszakos beavat­kozás. Biztosan forradalom lenne Tá­pén, ha eltávolítanák a torony faláról a hősök emléktábláját. A tanács elfogadta a polgármester Javaslatát és elhatározta, hogy ilyen ér­telemben éríetlti a Műemlékek Orszá­gos Bizottságát. Mert hát a polgármes­ter ismeri a legjobban a tápéi viszo­nyokat, ő engedte meg a tápíiak depu­táclójánik, hogy a tanács áltil kijelölt falrész helyett a toronyablakra tegye az emléktáblát. Az érdekellek és az érdeklődök is­méi kíváncsian várják, hogy mi leu a Műemlékek Országos Bizottságának válasza. Szeged város delegátusai a városok nemzetközi kongresszusán — Párisban A hétfői tanácsülésen, amikor a sze­nátorok elreferálták már minden aktá­jukat, — gyorsan ment a dolog, a to­ronyóra harangja még a tizenegyet sem ütötte el — a polgármester titokzatos arccal kelt föl elnöki székéből és szólt: — Várjatok csak egy kicsit, van ná­lam valami nagyon fontos ügy, majd behozom. Már ment is a szobájába, ahonnan néhány pillanat múlva gépírásos pa pírral tért vissza: — A városok nemzetközi szGvetsége — mondotta — szeptember 20 tói ok­tóber 4-ig kongresszust fari Párisban. A Magyar Városok Kongresszusa is kapott meghívót azza\ hogy a nemzet­közi kongresszuson szívesen Iá'Ják min­den magyar város képviselőjét. A Ma­gyar Városok Kongresszusának elnök­sége kérdést intézett most hozzám, hogy Szeged óhajtja-e magit képviseltetni. Ha igen, akkor junta*; 25-ig jelentsük be a kiüüldeniők neveit A tizennégy napos ncmzMkö.i ko gresszuson való részvétel szeméiyenké it mintegy nyolc­millió koronába kerü«. -t Én ugy gondolo.n — mondotta to­vább a polgármester —, hogy kivátiatoa lenne, ha Szeged képviseltetné magát. Nem éppen azért, mintha abból a nem­zetközi kongresszusból valami gyakorlati hasznot várhatnánk, hanem nemzeti szempjntból, létezésünk demonstrálása végett trrtom szükségesnek. A nemzet­közi kongresszus tárgysorozatán szere­pel néhány érdekes kérdés is, igy pél­dáu' a nagyobb városok körül kelet­kezett falvak és telepsk beolvasztásából eredő jogi és közigazgatási kérdések megvitatása, a telekpoli ika és a lakás • ké dés. — De ki menjen ki? — kérdezte vaaki a tanács tagjai k'zül. — Lehetőleg olyen valaki, aki szó­nokiig birja az angol és francia nyel­vel — mondotti a pjlgármester. — De ki van Ilyen ? — szelt ismét a kérdés. ~ Hát a tüzű főorvos. Néhány piüsna'ig mély csCnd . . . A tanács" egyik tagj • félhangosan, szinte önmagának mondta: — Mégis tmácsbelinek kellene |p­viselni ezen a közigazgatási kqgresz­tzuson Szeged városát . . ,Jc ki tud franciául ? Ismét meddő csönd. Atanácstagcv közül senki sem IsmerMtaitf é< Ana iole Francé nyelvét. A;jjen esvénként A magyar városok kölcsöne. Budapest, junius 8. Hírt adtunk már arról, hogy a kormány tárgyalásokat u, .. . L n ío,*ut különböző pénzcsoportokkal a bízottsigaak ? raagyar városok számira folyósítandó kölcsön ügyében. A most folyó tárgyalásokról illetékes helyen a következő ínformációt adják: — A magyar városok kölctönszer­zési ügye a legkedvezőbb mederbe te­relődöit. A tárgya'ások, amelyeket egy amerikei pénzceoport Pesten tartózkodó képviselőjével folytatunk, előreláthatólag a hél végén befejeződnek. Erre az idő­pontra remélhetőleg sikerülni fog a most még vitás pontokat is megoldani. A pénzetoport emberei állandó kábel­összeköttetésben állanak megbízóikkal. A kö'cfiön öjszegsa erősége ellen —• körülbelül 117 millió aranykoronáról van szó — nem merült fel kifogás. Egyedül a garanciális pontoknak és a lebonyolítás módozatának megállapítá­sán fordul meg minden, de tekintettel mindkét tárgyaló fél készségére, az ezen a téren felmerült jelentéktelen természetű ellentétek — nem érdek­elleniétek — is el fognak simulni. — A városok, mint ismeretes, a köl­csönös zeget beruházási költségekre, a c atornázás, világítás kiépítésire és a lakásprobléma megoldását célzó épít­kezésre óhajtják fordítani. A pénzügyi kojmány egységes kölcsönt tervez és ennek megfelelő'eg a városok egységes tervszerű fellépését dolgozta ki a köl­csönt foyásitó >ülf3ldi pénzcsoporttal szemben. A kölcsön biztositésa egyenlő értékű kö'cjöi,kötvények kibocsátásával fog történni. Véres öts? Ütközés kommunista tüntetőkkel Btrlin mellett. Berlin, junius 8. A Berlin mellett lévő Taltow tövésztestület lövészQn­nepséget és felvonulást rendezett. A felvonulás során a menet egyes r szei, valamint a vötös frortharcos szövetség tagjai között, akik szintén ünnepséget rendez ek Taltowban, súlyos összeütkö­zésre került a sor. A két csoport üve gekkei és kövekkel .Aií»t'' egy­mást. AiieXeatibe, amelynek során lövé^ ls elaördíltek, a tendörfég is beiratkozott. Amikor a rendőr rég Iá tfúogy gummibotokkal ?3!Bff. re sem .egy é néh::y r-dör is inár meg­srb<-«UÜ, kenvteltn volt fegyveréhez nynl.iL A „ reked s szinhílvén egy n Jo:t és kilenc sebesült miradt, szá­mos más vreke'lő i3nnyebb sírülése­ket szenvedett. A rendőrség végfll fz't• fíói'i a \ .ctodókat és helyreMlitotta a te de'.

Next

/
Oldalképek
Tartalom