Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1926-06-10 / 132. szám

F1926 junius 10. délmagyarország 3 Valamennyi érdekeli elégedetlen ax egyetemi építkezéssel kapcsolatos kisajátítás miatt. A polgármester szerint mindenki értékén felül akarja eladni a házát. A kereskedelmi miniszter a város kérelmére tudvalevőleg engedélyezte a kisajátítási jogot mindazokra a lelkekre és ingatlanokra, amelyek helyén az egyetemet akirják felépíteni. Elren­delte egyúttal a kereskedelmi miniszter a ki­sajátítási e^irást azokban az esetekben, amikor nem jött létre egyezség és azt is megengedte, hogy a jogerős kisajátítási tervben felvett terű­leteken az épitkezési munkálatok a kártalanítási eljárás előtt éi a tulajdonosok beleegyezése nélkSl is megkezdhetők legyenek. Dr. Aigner Károly főispán kiküldött egy bizotíságot, amely­nek elnöke az áliamépitészeli hivatal főnöke, tagjai a tiszti főügyész és a tanfelügyelő, jegy­zője pedig dr. Vicsay Emil. Ennek a bizott­ságnak hatáskörébe tartozik határozni mind­azon észtevételek éa igények fölött, amelyeket a felek a kisajátítási törvény alapján netalán emelnek. A kiküldött bizottság az eljáráat ju­nius 25-én délelőtt 9 órakor kezdi meg a városháza tanácstermében és a kisajátítási terv megállapítása fölött akkor is érdemileg határoz, ha sz érdekeltek esetleg nem jelennének meg. A kissjátitással kapcsolatban érdekelt ház­és telektulajdonosok köréből több panasz ér­kezett hozzánk a város ajánlatairól. Szükséges­nek tartottuk ezeknek a panaszoknak utána nézni, mert bár föltételezhető, hogy a kisajátí­tási bizottság, amelynek elnöke szakember, igazságosan és méltányosan fog eljárni és bár természetesen helyeselni kell, ha a város gazda­ságosan jár el, mégis szükséges ügyelni arra is, hojy különösen az ilyen tömeges kisajátí­tások alkalmával a város azonos elbánásban részesítse az érdekelteket és körültekintő gond­dal ügyeljen arra, hogy fel ne dúljon, vagy tönkre ne tegyen ekszisstenciákat. A legtöbb háztulajdonos azt mondja, hogy nem akar egyebet, mint azt, hogy vegyen neki a város egy ugyanolyan házat a belterületen, mint aminő a mostani háza. Mikor megmagya­ráztuk, hogy ez a kérésük teljesíthetetlen, mert a város csak pénzt ad a házakért, akkor a tulajdonosok egyöntetűen kijelentették, hogy a város a ház és a telek értékének a felét sem akarja adni és hogy azért a pénzért, amit a város fizetni akar, csak a Somogji telepen lehet házat venni. Özvegy Kiss Juliannának, az Erzsébet-rakpart 14. számú ház tulnjdonosának több mint ötven­éves kocsmája van a házában. A kocsma azok közül a régi szegedi kocsmák közül való, ame­lyek hitesse tették a bilpaprikást. Itt húzta valamikor Dankó Pista és a Szegedre tévedt idegenek ide mentek bográcsban főit halpapri­kást enni. A 110 négyszögölnyi terület teljesen be van építve és a kocsmahelyisé&böl, meg a kétszobás lakásból s mellékhelyiségeiből álló házért és a telekért százmilliót akar adni a város. A tulajdonosnak a kocsma a meg­élhetés* és altéi fíl, hogyha a város egy másik részére megy az üzletével, nem tudja, meg fog-e belőle élni. Papp Mihály, a Szegfű ucca 2. szám alatti báz tulajdonosa 67 éves öreg ember. 206 négy­szögöl területen epfllt háza van, benne két lakó­val, mindegyik lakónak kétszobás lakása. 80—100 miiliá közötti összegre értékelték a Házát. Ezért az összegért, mondja Papp, vá­lyogból épült házat sem tud venni a Somogyi­telepen, ahol két lakót cl tudjon helyezni A Siegfd ucca 5. szárau sarokházban négy uccii és egy udvari szoba van, mindenféle mellékhelyiségekkel. A házra cseréptetőt tétetett a tulajdonos és ezért alig egy étre húszmilliót lizeleit. Mosta város 120 milliót akar a házért és telekért lizetni. Ugyanolyan báz, nem is annyira a belvárosban, szerinte 300 millióba is kerül. Az Ipar ucca 4. számú ház tulajdonosa nyu­galmazott vasúti felügyelő. Elkeseredett hangon nyilatkozik arról az összegről, amit a város akar a házért adni. Egész életébsn takarékos­kodott, hogy házat tudjon venni és mikor nyu­galomba ment, megvette az Ipar ucca 4, számú iházat, amelyet rendCehosatoií és — szerinte — potom árért akarja megvenni a várói. Nem is sárgyai a vérossil. Nem érdekli az az összeg, amif a házért kínálnak, mert a bírósághoz megy jogos követelésével Ipar ucca 10. Emeletes, újonnan tatarozott épület öt lakóval. Kitűnő házban, elegáns lépető­házzal. Kétszázmilliót ígér érte a város. Nem is tárgyalnak róla. Ipar ucca 16. Két uccára néző ház. Kéteme­letes. 14 lakó. Félmilliárd különbözet a város és a háztulajdonos között. Csak a bíróság dönthet ebben az ügyben is. Amint hire fut a környéken, hogy a Dél­magyarország munkatársa érdeklődik a kisajá­títási árak felöl, egymás után jönnek a háztulaj­donosok és mindegyik elkeseredve mondja, hogy a város tönkreteszi őket. Nem törődnek as egyetemmel, mindegyik a vagyonát féllL Nem akar tárgyalni senkisem a városul, mindenki a birósághoz fordul. Csak akkor lesz megnyugvás, ha a biróság mondja ki a döntő szót. Megkérdeztük dr. Somogyi Szilveszter polgár­mestert, hogy talán tényleg keveset akar adni a város a kisajátítás alá kerülő házakért, A pol­gármester a következőket mondotta: — Értékén felül akarja eladni mindenki a házát. A város többet ígért mindegyikéri, mint amennyit a szakértöklmondtak. Ha nem id|ák, jó, megyünk a birósághoz. Majd amit a biró­ság ítél. „fia nem kapok semmit — revolverhez nyúlok/4 Egy nyomorgó fiatalember merényletet akait elkövetni ax osztiák népjóléti miniszter ellen. (iBudapesti tudósítónk telefonjelentése ) Bécs­ből jelentik: Az osztrák népjóléti niniszter ellen merényletet akart elkövetni egy nyomorgó em­ber. A merénylőt, aki a parlament épületébe hatolt, a szolgák feltár ó itatták és átadták a rendörségnek. Töltött katonai revolver volt nála és egy levél, amelyben az volt, hogy ha a mi­niszter nem segít rajta, akkor nem marad más hátra, mint agyonlőni. A merénylőt letartóztatlák. A merénylettervről később a következőket je­lentik: Szerdán délelőtt egy fiatalember azzal a kéréssel fordult a parlament portásához, hogy sürgős beszélni valója van a népjóléti minisz­terrel. Mikor a portás azt válaszolta, hogy a miniszter nincs a parlamentben, a fiatalember zárllevelet adott át neki azzal az erélyes fel­szólítással, hogy a levelet okvetlenül adja át a miniszternek. Hozzátette, hogy 10 pete múlva eljön a válaszért. A levélben, amelyet időközben felnyitottak, a fiatalember azt írja, hogy már egyszer a bolondokházában volt, nincs munkája és nem tud megélni Éz az én utolsó levelem — irja —, ha nem kapok semmit, akkor kénytelen leszek revol­verhez nyúlni, amivel szolgálatot fogok tenni hazámnak. Amikor a fiatalember megjelent a válaszért, letartóztatták. — Katonai revolvert találtak nála. Ik színházi válság megoldása. £rdekes események a mesterségesen kiélesitett vAlság frontján. A sainházi válság nem helyi jellegű. Legfeljebb arról lehet sző, hogy Szegeden nagyobbak a méretei, mint másutt. Hitet azonban erre se mer­nénk tenni. Nem is kerülne különösebb fáradt­ságba annak a bsbízonyitása, hogy a válság távolról sem olyan nagy, mint aminőnek látják vagy feltüntetik. No de ebben a pillanatban ez is mindegy. Fogadjuk el, hogy a válság akkora, amekkorának látják, mutatják, vagy felfújják. A bajjal most már minderre vaió tekintet nélkül foglalkozni keli és valamilyen módon okvetlenül ki kell belőle gyógyítani a — színházat. Nem tehetünk róla, de mi képtelenek vagyunk a kérdéshez hozzászólni annak az interpellációnak alapján, amelyet az egyik törvényhatósági bizott sági tag néhány nap élőit beadott a városhoz és amely okul szolgált arra, hogy cikkezzenek meg tanácskozzanak a szinház mai művészi és admi­nisztratív vezetésének hibáiról, meg erényeiről. Akinek élvezete telik benne, az ellentétet kereshet, esetleg találhat is a között, amit mondunk és a között, amit teszünk. Ez azonban megint csak látszat tenne. Tagadhatatlan, hogy mi is az inter­pelláció kapcsán foglalkozunk a színházi válság­gal. Alapút azonban nem vehetjük azt a közéleti remekmüvet, már csak azért sem, mert nem alapos, nem áttekinthető, nem világos és teljesen hiányzik belőle, ami nélkül az ilyen kérdésekhez való hozzá­szólásnak nincs létjogosultsága, hiányzik belőle nem csupán a teljes tárgyilagosság, a hozzáértés és rajongó szeretet irodalmi és művészeti kérdések iránt, hanem mindezeknek a látszata is. De vannak egyéb okaink is, amelyek miatt nem mehetünk végig ennek az interpellációnak mind a 16 pontján. A azinháznak van ügyésze. A szín­igazgatónak pedig, legalább is föltételezzük róla, becsületérzéae. Ez az ügy most már nem intéződ­hetik el csak a közélet fórumain. A színigazgató­nak kötelessége Magyar József interpellációját a büntető biróság elé vinni, egyrészt azért, hogy a becsületsértő kifejezésekért elégtételt kapjon, más­részt azért, hogy alkalmat adjon a rágalmazó tény­állítások bizonyítására. Ettől IQggettenüt is aggo­dalmas nekünk majd minden, amit az interpelláció moad. Magyar József, tudtunkkal, nem jár szín­házba és nem kereste az alkalmat, hogy közvetlen tapasztalatokat, meg adatokat szerezzen a művészi vezetés és adminisztráció állítólagos hibáiról és mulasztásairól. Véleményét tehát mások tapaszta­lataira és olyan álütólagos adatokra alapítja, ame­lyeket szintén másoktól kapott. Ezzel szemben Gaál Endre, Back Bernát, Wlmmer Fülöp és még többen, akik járnak a színházba és akiknek az adminisztráció körül is közvetlen tapasztalataik vannak, vagy egészben, vagy nagyrészben más véleményt alkottak. Kinek adjon itt az ember igazat? Magától értetődik, hogy mérvadónak az utóbbi urak állásfoglalását keit tekintenünk, annyi­val inkább, mert az ö magatartásukat igazolják a magunk hosszú és alapos munkával beszerzett tapasztalatai és adatai is. * Véleményünk szerint a szinház sem olyan válla­lat, amelynek minden belső ügyében vájkálni sza­badna. Sajnos, a tagok egyrésze elkövette azon­ban azt a megbocsájthatatian hibát, hogy kicipelte a piacra a szinház intern ügyeit. Innen van, hogy kávéházban, társaságokban állandóan napirenden voltak körülbelül ugyanazok a híresztelések, ame­lyeknek Magyar József interpellációja adott konkrét formát A legkomolyabb ezek közül, hogy Andor Zsigmond nem fizeti a tagjait. Ugy tüntették fel az igazgatót, mintha konok nemlizetö lenne. Utána­néztünk ennek a dolognak és megállapítottuk, hogy a szinház junius 6-án hat tagnak a junius 1 én esedékes félhavi fizetés felével, három tagnak félhavi fizetéssel, három tagnak háromheti, öt tag­nag négyheti és egy tagnak, Baróthy Józsefnek, több mint kéthónapi fizetéssel tartozott. A társulat többi tagjai junius legelső napjain mind megkap­ták az összes járandóságukat. Hetek óta ostro­molják a szerkesztőséget olyan vádakkal, hogy nem könyvelnek el a színháznál nagy ruhatári bevételeket, hogy az Igazgató meg a felesége minden hónapban felvesznek tekintélyes összege­ket és igy tovább. Mindezeket szóváteszi az interpelláció is. A ruhatárat az igazgató bérbeadta Faiih Jánosnak nyolcmillió koronáért az egész szezonra. Ez az összeg be van vételezve, el van könyvelve. A bérlőé minden bevétel, ami­vel szemben kezeli a ruhatárat és felelősséggel tartozik az ott elhelyezett tárgyakért. Akadt volna más bérlő is, akivel e sorok írója beszélt, de csak hatmillió korona évi bért ajánlott fel és nem akarta vállalni a felelősséget. Andor részére havi 14, Andorné részére havi 6 millió korona fi­zetés volt megállapítva a gázsikönyvben. Ezt az össieget január 1 ig félhavonkint fel is vették. Azóta azonban napi 200—250 ezer koronával kell beérniök. Igy vagyunk körülbelül mindennel, amit beszélnek. A további részletezés helyett tehát még csak egyetlen adat. Azt mondtuk minden­kinek, aki a szinház ügyében a szerkesztőséghez fordult, hogy konkrét, perrendazerüleg bizonyítható adatokat kérünk, nem pedig mendemondákat, kávéházi tereferéfcet és más füstös helyen termett meg izmosodott pletykákat. Ds ilyeneket senkisem tudott adni. * A gazdasági válságot, amely általános jellegű,

Next

/
Oldalképek
Tartalom