Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)
1926-06-10 / 132. szám
F1926 junius 10. délmagyarország 3 Valamennyi érdekeli elégedetlen ax egyetemi építkezéssel kapcsolatos kisajátítás miatt. A polgármester szerint mindenki értékén felül akarja eladni a házát. A kereskedelmi miniszter a város kérelmére tudvalevőleg engedélyezte a kisajátítási jogot mindazokra a lelkekre és ingatlanokra, amelyek helyén az egyetemet akirják felépíteni. Elrendelte egyúttal a kereskedelmi miniszter a kisajátítási e^irást azokban az esetekben, amikor nem jött létre egyezség és azt is megengedte, hogy a jogerős kisajátítási tervben felvett terűleteken az épitkezési munkálatok a kártalanítási eljárás előtt éi a tulajdonosok beleegyezése nélkSl is megkezdhetők legyenek. Dr. Aigner Károly főispán kiküldött egy bizotíságot, amelynek elnöke az áliamépitészeli hivatal főnöke, tagjai a tiszti főügyész és a tanfelügyelő, jegyzője pedig dr. Vicsay Emil. Ennek a bizottságnak hatáskörébe tartozik határozni mindazon észtevételek éa igények fölött, amelyeket a felek a kisajátítási törvény alapján netalán emelnek. A kiküldött bizottság az eljáráat junius 25-én délelőtt 9 órakor kezdi meg a városháza tanácstermében és a kisajátítási terv megállapítása fölött akkor is érdemileg határoz, ha sz érdekeltek esetleg nem jelennének meg. A kissjátitással kapcsolatban érdekelt házés telektulajdonosok köréből több panasz érkezett hozzánk a város ajánlatairól. Szükségesnek tartottuk ezeknek a panaszoknak utána nézni, mert bár föltételezhető, hogy a kisajátítási bizottság, amelynek elnöke szakember, igazságosan és méltányosan fog eljárni és bár természetesen helyeselni kell, ha a város gazdaságosan jár el, mégis szükséges ügyelni arra is, hojy különösen az ilyen tömeges kisajátítások alkalmával a város azonos elbánásban részesítse az érdekelteket és körültekintő gonddal ügyeljen arra, hogy fel ne dúljon, vagy tönkre ne tegyen ekszisstenciákat. A legtöbb háztulajdonos azt mondja, hogy nem akar egyebet, mint azt, hogy vegyen neki a város egy ugyanolyan házat a belterületen, mint aminő a mostani háza. Mikor megmagyaráztuk, hogy ez a kérésük teljesíthetetlen, mert a város csak pénzt ad a házakért, akkor a tulajdonosok egyöntetűen kijelentették, hogy a város a ház és a telek értékének a felét sem akarja adni és hogy azért a pénzért, amit a város fizetni akar, csak a Somogji telepen lehet házat venni. Özvegy Kiss Juliannának, az Erzsébet-rakpart 14. számú ház tulnjdonosának több mint ötvenéves kocsmája van a házában. A kocsma azok közül a régi szegedi kocsmák közül való, amelyek hitesse tették a bilpaprikást. Itt húzta valamikor Dankó Pista és a Szegedre tévedt idegenek ide mentek bográcsban főit halpaprikást enni. A 110 négyszögölnyi terület teljesen be van építve és a kocsmahelyisé&böl, meg a kétszobás lakásból s mellékhelyiségeiből álló házért és a telekért százmilliót akar adni a város. A tulajdonosnak a kocsma a megélhetés* és altéi fíl, hogyha a város egy másik részére megy az üzletével, nem tudja, meg fog-e belőle élni. Papp Mihály, a Szegfű ucca 2. szám alatti báz tulajdonosa 67 éves öreg ember. 206 négyszögöl területen epfllt háza van, benne két lakóval, mindegyik lakónak kétszobás lakása. 80—100 miiliá közötti összegre értékelték a Házát. Ezért az összegért, mondja Papp, vályogból épült házat sem tud venni a Somogyitelepen, ahol két lakót cl tudjon helyezni A Siegfd ucca 5. szárau sarokházban négy uccii és egy udvari szoba van, mindenféle mellékhelyiségekkel. A házra cseréptetőt tétetett a tulajdonos és ezért alig egy étre húszmilliót lizeleit. Mosta város 120 milliót akar a házért és telekért lizetni. Ugyanolyan báz, nem is annyira a belvárosban, szerinte 300 millióba is kerül. Az Ipar ucca 4. számú ház tulajdonosa nyugalmazott vasúti felügyelő. Elkeseredett hangon nyilatkozik arról az összegről, amit a város akar a házért adni. Egész életébsn takarékoskodott, hogy házat tudjon venni és mikor nyugalomba ment, megvette az Ipar ucca 4, számú iházat, amelyet rendCehosatoií és — szerinte — potom árért akarja megvenni a várói. Nem is sárgyai a vérossil. Nem érdekli az az összeg, amif a házért kínálnak, mert a bírósághoz megy jogos követelésével Ipar ucca 10. Emeletes, újonnan tatarozott épület öt lakóval. Kitűnő házban, elegáns lépetőházzal. Kétszázmilliót ígér érte a város. Nem is tárgyalnak róla. Ipar ucca 16. Két uccára néző ház. Kétemeletes. 14 lakó. Félmilliárd különbözet a város és a háztulajdonos között. Csak a bíróság dönthet ebben az ügyben is. Amint hire fut a környéken, hogy a Délmagyarország munkatársa érdeklődik a kisajátítási árak felöl, egymás után jönnek a háztulajdonosok és mindegyik elkeseredve mondja, hogy a város tönkreteszi őket. Nem törődnek as egyetemmel, mindegyik a vagyonát féllL Nem akar tárgyalni senkisem a városul, mindenki a birósághoz fordul. Csak akkor lesz megnyugvás, ha a biróság mondja ki a döntő szót. Megkérdeztük dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, hogy talán tényleg keveset akar adni a város a kisajátítás alá kerülő házakért, A polgármester a következőket mondotta: — Értékén felül akarja eladni mindenki a házát. A város többet ígért mindegyikéri, mint amennyit a szakértöklmondtak. Ha nem id|ák, jó, megyünk a birósághoz. Majd amit a biróság ítél. „fia nem kapok semmit — revolverhez nyúlok/4 Egy nyomorgó fiatalember merényletet akait elkövetni ax osztiák népjóléti miniszter ellen. (iBudapesti tudósítónk telefonjelentése ) Bécsből jelentik: Az osztrák népjóléti niniszter ellen merényletet akart elkövetni egy nyomorgó ember. A merénylőt, aki a parlament épületébe hatolt, a szolgák feltár ó itatták és átadták a rendörségnek. Töltött katonai revolver volt nála és egy levél, amelyben az volt, hogy ha a miniszter nem segít rajta, akkor nem marad más hátra, mint agyonlőni. A merénylőt letartóztatlák. A merénylettervről később a következőket jelentik: Szerdán délelőtt egy fiatalember azzal a kéréssel fordult a parlament portásához, hogy sürgős beszélni valója van a népjóléti miniszterrel. Mikor a portás azt válaszolta, hogy a miniszter nincs a parlamentben, a fiatalember zárllevelet adott át neki azzal az erélyes felszólítással, hogy a levelet okvetlenül adja át a miniszternek. Hozzátette, hogy 10 pete múlva eljön a válaszért. A levélben, amelyet időközben felnyitottak, a fiatalember azt írja, hogy már egyszer a bolondokházában volt, nincs munkája és nem tud megélni Éz az én utolsó levelem — irja —, ha nem kapok semmit, akkor kénytelen leszek revolverhez nyúlni, amivel szolgálatot fogok tenni hazámnak. Amikor a fiatalember megjelent a válaszért, letartóztatták. — Katonai revolvert találtak nála. Ik színházi válság megoldása. £rdekes események a mesterségesen kiélesitett vAlság frontján. A sainházi válság nem helyi jellegű. Legfeljebb arról lehet sző, hogy Szegeden nagyobbak a méretei, mint másutt. Hitet azonban erre se mernénk tenni. Nem is kerülne különösebb fáradtságba annak a bsbízonyitása, hogy a válság távolról sem olyan nagy, mint aminőnek látják vagy feltüntetik. No de ebben a pillanatban ez is mindegy. Fogadjuk el, hogy a válság akkora, amekkorának látják, mutatják, vagy felfújják. A bajjal most már minderre vaió tekintet nélkül foglalkozni keli és valamilyen módon okvetlenül ki kell belőle gyógyítani a — színházat. Nem tehetünk róla, de mi képtelenek vagyunk a kérdéshez hozzászólni annak az interpellációnak alapján, amelyet az egyik törvényhatósági bizott sági tag néhány nap élőit beadott a városhoz és amely okul szolgált arra, hogy cikkezzenek meg tanácskozzanak a szinház mai művészi és adminisztratív vezetésének hibáiról, meg erényeiről. Akinek élvezete telik benne, az ellentétet kereshet, esetleg találhat is a között, amit mondunk és a között, amit teszünk. Ez azonban megint csak látszat tenne. Tagadhatatlan, hogy mi is az interpelláció kapcsán foglalkozunk a színházi válsággal. Alapút azonban nem vehetjük azt a közéleti remekmüvet, már csak azért sem, mert nem alapos, nem áttekinthető, nem világos és teljesen hiányzik belőle, ami nélkül az ilyen kérdésekhez való hozzászólásnak nincs létjogosultsága, hiányzik belőle nem csupán a teljes tárgyilagosság, a hozzáértés és rajongó szeretet irodalmi és művészeti kérdések iránt, hanem mindezeknek a látszata is. De vannak egyéb okaink is, amelyek miatt nem mehetünk végig ennek az interpellációnak mind a 16 pontján. A azinháznak van ügyésze. A színigazgatónak pedig, legalább is föltételezzük róla, becsületérzéae. Ez az ügy most már nem intéződhetik el csak a közélet fórumain. A színigazgatónak kötelessége Magyar József interpellációját a büntető biróság elé vinni, egyrészt azért, hogy a becsületsértő kifejezésekért elégtételt kapjon, másrészt azért, hogy alkalmat adjon a rágalmazó tényállítások bizonyítására. Ettől IQggettenüt is aggodalmas nekünk majd minden, amit az interpelláció moad. Magyar József, tudtunkkal, nem jár színházba és nem kereste az alkalmat, hogy közvetlen tapasztalatokat, meg adatokat szerezzen a művészi vezetés és adminisztráció állítólagos hibáiról és mulasztásairól. Véleményét tehát mások tapasztalataira és olyan álütólagos adatokra alapítja, amelyeket szintén másoktól kapott. Ezzel szemben Gaál Endre, Back Bernát, Wlmmer Fülöp és még többen, akik járnak a színházba és akiknek az adminisztráció körül is közvetlen tapasztalataik vannak, vagy egészben, vagy nagyrészben más véleményt alkottak. Kinek adjon itt az ember igazat? Magától értetődik, hogy mérvadónak az utóbbi urak állásfoglalását keit tekintenünk, annyival inkább, mert az ö magatartásukat igazolják a magunk hosszú és alapos munkával beszerzett tapasztalatai és adatai is. * Véleményünk szerint a szinház sem olyan vállalat, amelynek minden belső ügyében vájkálni szabadna. Sajnos, a tagok egyrésze elkövette azonban azt a megbocsájthatatian hibát, hogy kicipelte a piacra a szinház intern ügyeit. Innen van, hogy kávéházban, társaságokban állandóan napirenden voltak körülbelül ugyanazok a híresztelések, amelyeknek Magyar József interpellációja adott konkrét formát A legkomolyabb ezek közül, hogy Andor Zsigmond nem fizeti a tagjait. Ugy tüntették fel az igazgatót, mintha konok nemlizetö lenne. Utánanéztünk ennek a dolognak és megállapítottuk, hogy a szinház junius 6-án hat tagnak a junius 1 én esedékes félhavi fizetés felével, három tagnak félhavi fizetéssel, három tagnak háromheti, öt tagnag négyheti és egy tagnak, Baróthy Józsefnek, több mint kéthónapi fizetéssel tartozott. A társulat többi tagjai junius legelső napjain mind megkapták az összes járandóságukat. Hetek óta ostromolják a szerkesztőséget olyan vádakkal, hogy nem könyvelnek el a színháznál nagy ruhatári bevételeket, hogy az Igazgató meg a felesége minden hónapban felvesznek tekintélyes összegeket és igy tovább. Mindezeket szóváteszi az interpelláció is. A ruhatárat az igazgató bérbeadta Faiih Jánosnak nyolcmillió koronáért az egész szezonra. Ez az összeg be van vételezve, el van könyvelve. A bérlőé minden bevétel, amivel szemben kezeli a ruhatárat és felelősséggel tartozik az ott elhelyezett tárgyakért. Akadt volna más bérlő is, akivel e sorok írója beszélt, de csak hatmillió korona évi bért ajánlott fel és nem akarta vállalni a felelősséget. Andor részére havi 14, Andorné részére havi 6 millió korona fizetés volt megállapítva a gázsikönyvben. Ezt az össieget január 1 ig félhavonkint fel is vették. Azóta azonban napi 200—250 ezer koronával kell beérniök. Igy vagyunk körülbelül mindennel, amit beszélnek. A további részletezés helyett tehát még csak egyetlen adat. Azt mondtuk mindenkinek, aki a szinház ügyében a szerkesztőséghez fordult, hogy konkrét, perrendazerüleg bizonyítható adatokat kérünk, nem pedig mendemondákat, kávéházi tereferéfcet és más füstös helyen termett meg izmosodott pletykákat. Ds ilyeneket senkisem tudott adni. * A gazdasági válságot, amely általános jellegű,