Délmagyarország, 1926. június (2. évfolyam, 125-148. szám)
1926-06-27 / 147. szám
8 DÉLMAGYARORSZAG MM junius 27. Salamon Béla Terézkűruti Színpad és a budapesti bohózat estéi julius 2., 3-án, pénteken, szombaton m Belvárosi Htoxiban. Jegyek a Belvárosi Mozi elővételi pénztáránál már válthatók. Szomorú barangolás a halálraítélt Palánkban. III. Zoltánka és Gyuluska. Csendes, talán a város legcsendesebb, legszolidabb uccája az Ipar ucca. A Templom (érről szinte titokban, észrevétlenül oson fci a Tisza parijára. Alacsony, vizelötti házak bújnak meg benne, egyik-másik kopott gunyáju öreg háznak falából karos gázlámpa nyújtózkodik a keskeny gyalogjáró fölött a kocsiút bokatörő kövezete felé: Néhány elárvult fa veti csak árnyékát az ódon szürke házakra, de a kerítések mögött, a meghitt, békességes udvarok fölé valóságos lombsátorokat borítanak az öreg fák. Ez az ucca régi, szép irodalmi vonatkozású em* lékeket őriz és titkol. Ezeken az öreg köveken kopogott valamikor Zoltánka cipője, Petőfi Sándor sápadt arcú, égő szemű, árva Zoltánkájs, a magyar Sasfiók járt erre. Az öreg, barátságos apró házak között ábrándozott a magyar Sas dicsőségéről, amely szebb, dicsőbb, örökkévalóbb a frantói sz utolsó szegedi gombkötő házát. Juhász néni, a költő édesanyja, akinek a szivét, a hangját, a mosolyát, az arcát, a lelkét minden édesanyaszülte ember ismeri, ott áll a kis lakás küszöbén, amikor áthaladunk a muskátlivirágos udvaron. Amint megpillantom, mintha valahonnan, nagyon messziről, nagyon zsoltárszerQen felzengene a Testamentom utolsó akkordja: ...És nézni: édesanya alszik• e S álmában megcsókolni a szivét S érezni, most is rámgondol szive... Mert mindig rágondol, a szomorú lelkű, szomorú dalu költőre, aki itt az öreg szobákban, az öreg bútorok között Gyuluska marad mindig, anyai babusgatásra, simogatásra, vigaszíalásra váró gyámoltalan, könnyes szemit, sokszor megbántott, megvérzett szivQ gyermek. Es Juhász néni a hűvös szobában, amelynek nyitott ablakán keresztül bekandikál a régi baJuhász Gyula szülőháza, cia Sas dicsőségénél is. És ebben az uccában született, élt és él a; bánatos magyar élet egyik másik igrice is, a magyar Tisza, a magyar dal, a magyar szépséges szerelmes szivü poétája, Juhász Gyula. Talán nem is véletlen, mert a végzet utja kiszámithatatlan ugyan, de azért van benne néha valami transcsndentális következetesség, hogy a két emléket nemcsak ugyanaz az ucca, hanem ugyanaz a ház, ugyanazok a szobák és ugyanazok a meleg érző és értő emberszivek őrzik, Petőfi Zoltánka Juhász Gyula anyai nagyapjának volt a kosztosdiákja, Káló Antalnak, az utolsó szegedi gombkötőmesternek. Káló Antalé volt az öreg ház, amely ott álmodozik az álmodozó Tisza közelében, az Ipar ucca 13. szám alatt. Kapuja mély, iurcsa formájú. Udvarában kerek virágágy van, muaklUli nyílik benne. A virágágyra hatalmas barackfa \ borul, tele zöld gyümölccsel. A szokatlanul nagy fa lombja betölti az egész udvart. Juhász Gyula édesanyjával itt lakik, az épület udvari részében. Az1 uccai szobákat az uj házigazda lakja, aki néhány évvel ezelőtt, de a háború után vásárolta meg Juhász G/ula édesanyjáahol Petőfi Zoltán lakott. rackia, mesél. Hangja szeliden, ismerősen tölti be a kis szobát éa szeme mintha Juhász Gyula szeme, tekintete, lelke nézne rám belőle. Zoitánkáról kérdezem. — Nagyon jól emlékszem rá. Itt volt, ebben a házban édesanyámnál kosziosdiák ötvenkiieuc évvel ezelőtt. Kis lény voltam akkor. Zoltánka szinész akart lenni. Azt mondták sokan róla, hogy a szegedi piaristák kicsapták. De ez nem igaz. Gyuluskám már kinyomozta az igazságot, hogy történt, hogy egy napon hazajött és azt mondta édesanyámnak: Néni, én szinész le3zek. Hiábavaló wolt minden', elment. Hibába irt neki Isíván bátyja, vitte, hajtotta valami. Végre PetCfi István is beleegyezett, irt, hogy ha nem iehet visszatartani, engedjük el és adjuk oda neki ast a pénzt, amit ellátására hagyott itt nagybátyja. Zoltánka nem is várta be a vizsgát. Elment színésznek. Azután keveset hallottunk róla. Valami Vezéri nevü szinész járt egyszer erre, ő mondta el az apámnak, hogy Zoltánkát ismeri, nagyon rosszul megy a sora. Most Juhász Gyuláról, Gyuluskáról kérdezem. Mosolyog, amig róla beszél. Szomorúan, szelíd édesanyai bánattal mosolyog. Körülnéz a kis szobában, tekintete megsimogatja az öreg bútorokat, mintha azoktól kérdezné tovább az én kérdésemet. — Annál a kis íróasztalnál olvasgatott Gju'uska kisdiák korában. Sohasem akart elválni könyveitől. Mindig ugy kergettük ki játszani és erőszakkal vittük sétálni. Más gyerek egész nap a Templom téren játszott, Gyuluska itt üldögélt a szobában, Margitkámmal együtt. Szerette nagyon azt a kis íróasztalt. Most is szereti, de már nem azon ir. Iit ir a nagyasztalon. Többet nem is mond róla, de látni a mosolyán, hogy gondol rá, nem a költőre, a legszelidebb dalu magyar iirikusra, hanem a fiára, Gyuluskára, aki Itt, a régi bútorok között örökké Gyuluska marad. * Ezt a házat is halálra iiélték és a halálos Ítéletet könyörtelenül végrehajtják taián már az idén, talán csak jövőre. Az utol3Ó szegedi gombkötő iánya és unokája kénytelen-kelletlen elhagyják a régi házat, a régi, meghitt, emlékeket őrző szobákat, az öreg barack fát és a muskátlis virágágyat. Ds még nem tudják, hogy hol, merre találnak uj otthont. Bíznak abban, hogy a város polgármestere számukra is juttat majd lakást az uj városi bérházban. — Kétszobás kellene — mondja Juhász Gyula édesanyja —, mert Gyuluskám csak egyedül tud aludni. Magyar László. HAHA C I P04H UHftZ IM7WÍ SZEGED I jJÍ •{ I Kelemen ucca 12. sas. j ^Qyk » j Leszállított olcsó 1 * WLJ áraink a kővetkezők: Gyermek fekete fűzős cipők 75» OOO-től Női fekete chewro I pántos cipő IoDiOOQ Női divat csattos fekete ki-n- A vágott cipő £40.000 Női barna I pántos cipő . 260.000 Női divat csattos és pántos AOtrü lack cipők a legújabb form fiaHiOÖO Női drapp csattos cipő . .300*000 Férfi fekete fűzős cipő , .260*000 Férfi barna ama a félcipő .290.000 ^w^fifi Mielőtt ci»0szOks<*ltféf beszerzi, kérjük áras kirakatainkat megtekinteni. Vidékre küldött árukat meg nem felelés esetén becseréljük, vagy a pénzt kívánságra visszaadjuk. 816 Kordészerszámok földmunkához legtartósabbak és legolcsóbban beszerezhetők Benedek Imre szijgyártórnesternél ess Tisza Lajos körút 45. sz. árait mélyen leszállította Gombos István szabómester, Dr. Gróf-palota. 8u
