Délmagyarország, 1926. augusztus (2. évfolyam, 176-200. szám)
1926-08-01 / 176. szám
1938 augusztus 1. DELMAQYARORSZAQ 3 Mi k6z« van az „izr< a piarista gimnázi •lita polgártársnak ium kibővítéséhez? A cinbe foglalt kérdést Mthdlovtoa Dezső törvényhatósági bizottsági tag, nyugalmazott százados velette most fel a tanács, illetve a •polgármesteri hivatal" utján a belügyminiszterhez intézett felebbezisében. A felebbezés előzményei pedig a következők: A törvényhatósági bizottság nihány hónappal ezelőtt dr. Kormányos Benő inditványára elhatározta, hogy a piarista tanárok vezetése alatt álló városi főgimnázium épü etét kitataroztad és egyik szárnyát kibővíti ugy, hogy néhány benlakó diákkal több férjen el benne és helyet kapjon egy-két piarista tanárjelölt is. Lehe', hogy Kormányos Benő indítványa és a közgyűlés határozata némi összefüggésben van azzal az interpellációval, amelyet az előző közgyűlésen Mibálovics mondott el a szegedi piaristák ellen, ez azonban nem holtbizonyos. Lehet, hogy semmi köze sincs egyiknek a máiikhoz. A rendház tatarozására és kibővítésére vonatkozó inditráeyt majdnem egyhangúlag fogadta el a közgyűlés, csak Mibálovics szavazott ellene, aki valamiért nagyon neheztelhet a piaristákra. Nem is nyugodott meg a közgyűlés határozatában, hanem azt most megfelebbezte. A terjedelmes felebbezés külalakja is figyelmet érdemel. Avultszinű és rojfosszéll rubrikáioít nyomtatványokra irta. Érdekesebb azonban a külalaknál a lényeg. Röviden arréi van benne sző, hogy a tatarozás ellen nincs ugyan kifogása a felebbezőnek, azonban a kibővítésre vonatkozó részt megfelebbezi és felebbezését elsősorban és mindenekelőtt azzal indokolja meg, hogy a bnidroxalol igy Izraelita polgártárs Indítványára hozta a kizgyilés, pedig at Itratlila polgártársnak vajmi ktvis köze Uhti a katolikus piaristák szegedi iniize léhez, A város tanácsa — a felebbező szerint — súlyos hibát követett el akkor, amikor az izraelita polgártárs (Nagyon sokszor ismétlődik ebben az irásmfibcn ez a meghatározás.) indít ványát pártolóiig terjesztette a közgyűlés elé. Nem valószínű ugyanis, hogy a piaris'a rendtartomány éppen egy izraelita városatyát kért volna fel a kérdéses indítvány megtételére. Senkisem tud egyébként arról sem, hogy a rendtartománynak szándéka lenne a piarista tanárképzést decentralizálni, ngy, hogy a szegedi rendházban állítson fel egy tanárképző fiókot, de ha meg is volna ez a szándék, semmiesetre sem kérne fel a rendtartomány egy izraelita polgártársat szándékainak elö mozdítására. Megkérdeztük dr. Qaál Endre kulturtanács nokot, bogy az érdekei felebbizémek mi less a sorsi ? — Erdeme szerint fellerjesztetik a belügyminiszterhez — mondotta Qaál Endre. MMMMIIMIMMMMIMtMM „Haljon mag a tüdővészes, ha egészséges korában nsm lett biosérdysta I" A „Bicaérdyzmua" megtámadta a szegedi sajtót. A Blcsirdyzmus cimű havi folyóirat, amelyet Ewien Euxen sierkeszt Peirozsénjban, juliusi számában támadást intéz — többek közölt — a szegedi sajtó ellen i>, amely — szerinte — botrányba akarta fullasztani Biciérdy mester szegedi előadáiát, de ez nem sikerűit. Hogy nem sikerül', ezt Ewien állapitja meg, mig a lények azt mutatják, hogy a Tisza-szállodában tartott előadását maga Bicsérdy fullasztotta botrányba, aki eladásával alapos próbára tette a szegedi közönség türelmét. Második előadását, amelyet meghívott közönség előtt tartott meg a Petőfi Sándor-sugárut 1. szám alatt lévő iskola egyik termében, ismét Bcsérdy tette nevetségessé, mert egyik hívének, aki azt kérte tőle, bogy mentse meg tűdővészes barátját, azt válaszol!*, hogy „Haljon meg az illető, ha egészséges kordban nem lett bic&érdysta l" A hívek megütközéssel fogadiák a Mester válasiát, mint ahogy egész este kénytelenek voltak tűrni a Mester dorgálását, aki fejűkre olvasta, hogy nem ismerik könyveit. Ki ismerje akkor Biciérdy könyveit, ha még maguk » bicsérdyiták sem érdemeiitik az elolvasásra ? A szegedi előadásod különben a kérdezőskö dések folyamán Vékes Bertalan a következőket mondotta: — Mesterem, a Tiszában akarfam már kérdezni, meddig fogsz te élni? A Mester Zoroeizterrői beszélt és adós maradt a felelettel. Megpanaszolták a közigazgatási bíróságnál a katolikus egyházi adét. leközölni. Csente Kristóf a kultuszminiizter 51,268— 1926, IV. számú rendelete elleni panaszát, vagy „panasz-jogorvoslatát többek közölt a kövei* kezfikkel indokolja: Annak a közel másfélév óta tartó harcnak, amely a szegedi katolikus egyházközségek adókivetései körűi keletkezeti, sebogysem akar vége lenni. Legutóbb — mint ismeretes — a kustuszmi'Jsster foglalkozott a vitás kérdéssel annak a felebbezésnek as alapján, amelyet dr. Plstor Egon ügyvéd néhány társával nyújtott be a tanács határozata ellen. A kultuszminiszter ugy döntölt, hogy nem avatkozott a kérdésbe. KOzSlte a várói hatóságával és a felebbeaökkel, hogy as egyházi adó törvényességének a kérdése egyházi kérdés, annak érdemi elbírálása nem tartozik a közigazgatási hatóságok hatáskörébe, az pedig, hogy a törvénytelennek tartott adót a városi tanáci utaiilása alapján a városi adóhivatal haltja be közadók módiira, a város hatóságának is a katolikus egyházközségeknek külön ügyük, amelybe más nem szólhat beíe. Ezért a felebbezéseket elutasította a miniszter és jóváhagyta a tanácsnak azt a hafároza á', amelyben törvényesnek minősítette a katolikus egyházközségek adókivetéseit és továbbra is utaaitotia az adóhivatalt ax egyházi adók behajtására. A kultuszminiizter döntéiét megkapta Czente Kristóf Boldogasszony-sugátut 21. szám alatt lakó cpíszmester, a tanácsi határozat egyik roegfeleühezője is, aki most ujabb beadványt intézett a város tanácsihoz és kérte, hogy a tanács terjessze fel a beadványhoz mellékeli birói panaszt a közigazgatási birisághoz. A panasz annyira érdekei, hogy érdemeinek tartjuk néhány léislctét szószerinti idézetben ,A szegedi belvároii kegyúri plébánia területén alakult római katolikui egyházközséget nem illeti meg az a jog, hogy rám, mint a mondott kegyúri plébánia hívére adót vessen, meri a római katolikus egyházközségek egyházi adat csupán az 1868. évi 53. törvénycikkben érintett egyházi szükségleteik es terheik fedfiésere vethetnek ki, a szegedi belvárosi kegyúri plébánia területén alakulf római kaiolikus egybázkösségnek azonban ssmmiféle egy házi szükséglete és terhe nincsen, miután a templomot és a plébániái nem az egyházközség építette és nem az tartja fenn, n plébánosokat és a kántorokat nem választja és nem ő fizeti, iskolákat nem tari fenn és a ianilékai nem fizeti, mindezen egyházi terhekel is költségeket a kegyúri város viseli és fizeti e phzldrdból, minélfogva a mondott egyházkössíg által követelt egyházi adó tem bir a törvényes közaaók jellegével: következésképpen a városi hatóságoknak, ateig egyházkegyur ír, kötelessége leit volna a vi a'oü eg}h*si adót a jogszerűség szempontjából is biiálat alá venni és ennek behajtását, mint jogtalan követelést, megtagadni. Mivel azonban ennek dacára a közadó természetével nsm biró egyházi követelés behajtását mégis magára vállalta, iüetékeiiégének körét ezzel túllépte" Czente Kristóf cipészmester kifejti ezután, hogy egyházi adót maga a kegyúr város sem vethetne ki, mert az 1868. évi 53. törvénycikk hatálybalépése elölt a magyar királyi kancellária és a helytarlótanács többször kimondotta, hogy abbsn az esetben, ha a kegyúr vároiok a királyi adományokból származó ingatlanok, vagy kisebb haszonvételi jogok jövedelméből nem tudnák fedezni az egyházi szükségleteket, a különbözetet kivethetik pitadó formájában a vdros ogisz lakosságára vallás- is felekezoti különbtig nélkül, de megtehetik azt ii, hogy a kegyúri terhek fedezésére szolgáló törzivigyont gyarapítsák olyan mértékben, bogy annak jövedelme fedezze az egyházi kiadásokat. Külön egyházi adói azonban a katolikus hívekre nem vethet ki a kegyúr vdros, Rtert hiszen ezzel a ketlös megadóztatás hibáját követné el. Éppen ezért azt kéri Czente Kiistól a köz* igazgatási bíróságtól, hogy állapítsa meg a katolikus adi törvénytelenségét is tiltsa el a vdros hatóságát annak behajlásától. Rákosiék beszédei az utolsó szó jogán. Budapest, julius 31. A Rlkosi-pSr mai tárgyalásán Bárd Imre mondotta el védőbeszédét. Ötven ét vei ezelőtt is folyt már magyar bíróság előtt egv magyar kommunisfa-pör —mondotta a védő — es a biróság akkor felmentő Ítéletet hozott, azzal az indokolással, hogy a véleménynyilvánítás nem büntethető. Ezzel a védőbeszedek befejeződtek és a vádlottak szólaltak fel az utolsó sió jogán. Rákosi Mátyás hangsúlyozta, hogy az ügyész semmiféle bizonyítékot nem tudott produkálni, hogy ők a társadalmi vagy állami rendet fel akarták volna forgatni. — Oroszország most már a legjobb uton halad a konszolidáció feli — mondja Rákosi —,mert belátta, bogy a forradalom szilsósigei csak ártanak a forradalmi eszmiknek. A diktatúra nem végcél, hanem egy gyakran kellemetlen szSkiégszetüség. Nekttnk a legkellemetlenebb, mert nekünk nagyon sok áldozatunkba került ez. Rákosi ujabb témára akar áttérni. — Magyarország területe 92.000.., Cuk idáig jut el. Szemák elnök figyelmezteti, hogy ez nem tartozik ide. — Hát akkor befejezem mondanivalóimat, — mondja Rikoil. öty Károly beszél ezután. — Ha idehozhatnám a falu nincsetlenjeil, nyomorgó népét — mondja —, talán meg tudnám magyarásni, hogy miért tartunk ki üldöztetések, megpróbáltatások mellett is eszméinknél, Eiu án Gőgös Ignicra kerül a sor. — Tudtam, hogy ez a mozgalom veszélyes — kezdi —, de én mégis kitartottam mellette. £n neai voltam mindig kommunista, a háború elején én is éppen olyan hazafi voltam, mint a többiek, de Oroszországban megtanultam a kommunizmust. Ezután bejelenti, hogy a nemzetközi munkásságtól kapták a pénzt. Az üldözés és börtön nem csökkentheti a kommunista meggyőződést. T,z hónapja van letartóztatásban, de egy szikrányival sem változott a meggyőződése. Ezután Hámán Kató áll fel és védekezésében előadja, hogy őt a munkásasszonyok nyomorának a látasa bántotta és testvéreinek nyomorából fekadt a megerősödése. Hátlőa Welnberger Zoltánra kerfll a sor. Az angol szociáliaták tiltakozása. London, julius 31. A Times, a Morning Post, a Manchester Guardian, a Daily Mail és a Daily Herald kivonatokat közöl egy távirattól, amelyei az angol szociálista képviselők gróf Bethlen magyar miaitzterelnökböz intéztek. Közlik továibá annak a levélnek a szövegét, amelye! Henderson a londoni magyar követnek kü'dőtí. A Morning Post és a Daily Mail ebhez hozzáfűzi: „Nem óhajtott rokonszenv" címen Rákosi védőiének a külföldi beavatkozás ellen elnangzott tiltakozását.